„Többféleképpen is megnyúzhatunk egy macskát”
Professzor úr, az életrajza szerint Ön 1966-ban kezdte meg jogi tanulmányait az Exeter College-ban. Kérem, idézze fel az olvasók számára, hogyan fordult érdeklődése a jogi pálya felé, és a tanulmányok befejeztével miért éppen az ügyvédi hivatást választotta?
A jogászi karrierem valójában egy véletlen folytán indult el. Az Exeterbe jelentkeztem egyetemre, hogy filozófiát, politika- és gazdaságtudományt tanuljak, azonban a felvételim nem sikerült. A meghallgatáson azonban részt vett egy jogászoktató is, aki egyben az Exeter College tanulmányi ügyekért felelős igazgatója volt. Később levélben megkeresett, felajánlotta, hogy tanuljak a jogi karon. Mivel édesapám is jogász volt, azt gondoltam, ez nem lesz rossz döntés. Oxfordban szerettem volna egyetemre járni, így aztán elfogadtam az ajánlatot. Azóta pedig nem nézek hátra, nem foglalkozom a múlttal.
Mind a tanítást, mind a jogszabályi reformok területén végzett munkát nagyon szeretem,
ezek adják mindmáig a munkásságom lényegét.
Hosszú évek óta oktat az ELTE-n, és fogad magyar hallgatókat, kutatókat Angliában is. Hogyan került kapcsolatba egyetemünkkel és a magyar jogászokkal?
Harmathy Attila professzor hívott meg 1990-ben egy kerekasztal-beszélgetésre a szerződésszegések orvoslásának témakörében. Ez volt az első alkalom, hogy magyar jogászokkal találkoztam: számos kollégával ismerkedtem meg az ELTE-ről, és Miskolcról is. A Miskolci és a Warwick-i Egyetem között kialakítottunk egy olyan együttműködést, amelyet az angol külügyminisztérium anyagilag is támogatott 1992 és 2000 között. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően sok kolléga fordult meg Warwick-ban, és sok kollégám jött el Miskolcra. Harmathy Attilával is megmaradt a kapcsolat, és később számos kutatási projektet hoztunk tető alá a British Council támogatásával. Mindkét országban jó néhány találkozó szerveződött, én pedig elkezdtem oktatni az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának PhD-képzésén. De magyar professzorokat és hallgatókat is folyamatosan fogadtunk a Warwick-i Egyetemen a Tempus és az Erasmus ösztöndíjak keretében.
Hogyan jellemezné intézményünket, és szakmailag mit jelent az Ön számára ez a több évtizedre visszanyúló együttműködés?
Kutatási projektjeink keretében angolok és magyarok éves találkozókon vitattuk meg az országaink jogrendszerét illető tapasztalatokat. Mély tisztelet alakult ki bennem mind az ELTE-s, mind a más jogi karokról megismert kollégáim iránt a közös munka során. Akiket megismertem, nem csupán kiváló gyakorló jogászok, hanem mélységesen elkötelezett emberek a jogrend és annak továbbfejlesztése iránt. A magunk részéről leginkább arra vagyok büszke, hogy az angol jogászok, ha csak kis mértékben is, de hozzájárulhattak a magyar Polgári Törvénykönyv megújításának nagyívű feladatához.
Az európai polgári jog és a szerződési jog egységesítésében a magyar és brit oktatók, kutatók miben tudják egymást segíteni?
Nyitott kérdés, hogy lesz-e egységes európai szerződési jog valaha. De akár egységes, akár nem, ha összehasonlítjuk, hogy a két rendszer a hasonló kérdéseket milyen módon szabályozza, továbbá megvizsgáljuk, hogy vajon a különböző szabályozás az országokban tapasztalható problémák különbözőségeiből fakad-e, akkor nem csak a másik ország jogrendszerét ismerjük meg, hanem a sajátunkét is. Azt is észrevehetjük, hogy
saját, örökérvényűnek tartott jogszabályaink valójában megértek az újragondolásra.
Rájövünk, hogy „többféleképpen is megnyúzhatunk egy macskát” – ahogyan azt Angliában mondják. Vagyis több út is kínálkozik.
Díszdoktori előadásában azt a kérdést feszegette, vajon gyakorolt-e hatást az Egyesült Királyság EU-tagsága akár az angol, akár az európai általános szerződési jogra. Mi indokolta a témaválasztást?
A küszöbön álló Brexittel a pillanat megfelelőnek ígérkezett arra, hogy számadást készítsünk, feltegyük a kérdést, tényleg közeledtek-e egymáshoz az európai jogrendszerek - ideértve az angol jogrendszert is - az elmúlt időszakban. Véleményem szerint bizonyos mértékig valóban hatással voltak egymásra, de a szerződési jogok a tagállamokban igazából egyre messzebb kerülnek egymástól.
Milyen tervei vannak karunkkal a brit-magyar kutatási, oktatási együttműködés terén?
Nagyon remélem, hogy új kutatási projektekben dolgozhatom majd ELTE-s kollégákkal, és hogy időről időre visszajöhetek tanítani az Egyetem térre.