ige
Megjelenés
Kiejtés
- IPA: [ ˈiɡɛ]
Főnév
ige
- (vallás) Isten szava, amit a papok magyaráznak el a gyülekezetnek.
- (nyelvtan) Az ige (latinul verbum) olyan, cselekvést, történést vagy létezést kifejező ragozható szó, amely alakját személy, szám, idő, mód és szemlélet (aspektus) szerint változtathatja.
Etimológia
- Egy ótörök *üge szóból.
- A szó a mongolban is megvan, vö. modern mongol үг.
Fordítások
szófaj
Szófajok
főnév, melléknév, számnév, névmás, ige, igekötő, határozószó, névelő, névutó, kötőszó, indulatszó
Származékok
- igéz
- (összetételek): igealak, igehirdetés, igehirdető, igeidő, igeképzés, igeképző, igekötő, igemód, igenév, igenévszó, igerag, igeragozás, igeszemlélet, varázsige
Szókapcsolatok
- ige - Értelmező szótár (MEK)
- ige - Etimológiai szótár (UMIL)
- ige - Szótár.net (hu-hu)
- ige - DeepL (hu-de)
- ige - Яндекс (hu-ru)
- ige - Google (hu-en)
- ige - Helyesírási szótár (MTA)
- ige - Wikidata
- ige - Wikipédia (magyar)
Kiejtés
- IPA: /ˈiɡ̊e/
Főnév
ige
Etimológia
Lásd a finn ien szót.
Kategória:
- magyar szótár
- magyar lemmák
- magyar főnevek
- hu:Vallás
- hu:Nyelvtan
- magyar-afrikaans szótár
- magyar-angol szótár
- magyar-arab szótár
- magyar-francia szótár
- magyar-kínai szótár
- magyar-német szótár
- magyar-orosz szótár
- magyar-perzsa szótár
- magyar-spanyol szótár
- magyar-szerbhorvát szótár
- észt-magyar szótár
- észt lemmák
- észt főnevek