Zulfikar Ali Bhutto
Zulfikar Ali Bhutto | |
Született | 1928. január 5.[1][2][3][4][5] Larkana |
Elhunyt | 1979. április 4. (51 évesen)[1][2][3][4][5] Ravalpindi |
Állampolgársága |
|
Házastársa | Nusrat Bhutto |
Gyermekei |
|
Szülei | Shah Nawaz Bhutto |
Foglalkozása | |
Tisztsége |
|
Iskolái |
|
Halál oka | akasztás |
Sírhelye | Mausoleum of Zulfikar Ali Bhutto |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zulfikar Ali Bhutto témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zulfikár Ali Bhutto (urdu írással: ذوالفقار علی بھٹو, IPA: [zʊlfɪqɑːɾ ɑli bhʊʈːoː]); szindiül: ذوالفقار علي ڀُٽو) (Larkána, 1928. január 5. – Ravalpindi, 1979. április 4.) pakisztáni ügyvéd és politikus, 1971-től 1973-ig az ország elnöke, 1973-tól 1977-ig miniszterelnök és az ország történelmének egyik legmeghatározóbb vezetője. Ayub Khan diktátor kormányában szolgáló miniszterként tett szert jelentős politikai befolyásra, majd az 1965-ös indo-pakisztáni háborút követően lemondott és a katonai rezsim ellenzékének lett vezető tagja. 1967-ben megalapította a baloldali-populista Pakisztáni Néppártot, amely napjainkig az ország egyik vezető politikai pártja. Az Ayub Khan bukása után tartott 1970-es választásokon többséget nyert Nyugat-Pakisztánban, majd szövetkezett az Ayub-ot követő katonai diktátorral, Yahya Khan-nal, a Kelet-Pakisztánban közel egyhangú támogatást élvező, a Nemzetgyűlés egészében is abszolút többséget nyert Awami Liga ellen, amely konföderális alapon kívánta újraszervezni az országot. Yahya kormányában szolgálva központi szerepet játszott a katonaság Kelet-Pakisztánt erőszakkal térdre kényszerültetni irányuló kísérletében, így a Bangladesi népirtásban is. Miután a hadsereg kudarcot vallott a függetlenségpárti erők és szövetségesük, India ellen és Kelet-Pakisztán Bangladesként független állammá vált, Bhutto lett Yahya utódjaként Pakisztán elnöke.
Elnökként Bhutto vezette az alkotmányozó folyamatot, amely 1973-ban többpárti konszenzussal Pakisztán máig érvényes alkotmányát eredményezte. Az új szövetségi parlamentáris rendszerben a miniszterelnöki pozíciót vette fel. 1972-ben békeszerződést írt alá Indiával, majd a következő évben elismerte Banglades függetlenségét. Pakisztán első szindhi vezetőjeként sikeresen összeegyeztette a provincia kulturális autonómiára irányuló törekvéseit az ország egységével, de keményvonalasan ellenált a pastun és beludzs regionalista és nacionalista mozgalmaknak. Megkísérelte Pakisztán hadseregét a polgári kormány hatalmának alávetni, de az ellenzéki pártokkal való kapcsolatának folyamatos romlása az 1977-es választások után megadta az előbbinek az esélyt, hogy eltávolítsa a hatalomból. Mohammad Ziaul Hakk diktátor bebörtönözte, majd a katonaság befolyása alatt álló bíróságok gyilkosságért halálra ítélték. Belföldi és nemzetközi felháborodás ellenére Zia 1979 április 4-én kivégeztette.
Politikai pályafutása
[szerkesztés]Halála
[szerkesztés]1979-ben egy vitatott körülmények közt lefolytatott tárgyalás után felakasztották, azzal a váddal, hogy jóváhagyta egy politikai ellenfele meggyilkolását. Bhutto kivégzését sokan Mohammad Ziaul Hakk tábornok, pakisztáni elnök bosszújának tulajdonították. Bhutto nem kért kegyelmet, s azt családtagjainak is megtiltotta. Zulfikár Ali Bhutto letartóztatása után feleségének, Nuszrat Bhutto begumnak[6] adta át pártja vezetését. Lányuk, Benazír Bhutto kétszer lett miniszterelnök és az ő pályájának is erőszakos halál vetett véget 2007 végén.
Irodalom
[szerkesztés]- Bodo Hadenberg: Az emberiség krónikája (1987, magyar fordítás 1991)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
- ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Begum Nusrat Bhutto — we salute you -by farahnaz Ispahani Archiválva 2016. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, ppppunjab.wordpress.com
Források
[szerkesztés]- Bass, Gary J.. The Blood Telegram – Nixon, Kissinger and a Forgotten Genocide. New York: Alfred A. Knopf (2013). ISBN 978-8184005769
- Cheema, Moeen H.. Courting Constitutionalism – The Politics of Public Law and Judicial Review in Pakistan. Cambridge University Press (2021). ISBN 978-1108913065
- Jaffrelot, Christophe. The Pakistan Paradox – Instability and Resilience. Hurst Publishers (2015). ISBN 978-1849043298
- Jalal, Ayesha. The Struggle for Pakistan – A Muslim Homeland and Global Politics. Harvard University Press (2014). ISBN 978-0674979833
- Site Dedicated to Shaheed Zulfikar Ali Bhutto, bhutto.org
- Zulfikar Ali Bhutto , biography.com
- Nusrat goes with many historic secrets Archiválva 2020. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, thenews.com
- Pakisztán kis demokráciája: Országnak ártani, magyarnarancs.hu