iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.
iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.



Link to original content: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szöul
Szöul – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Szöul

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Szöul
Az óramutató járásával megegyezően, felülről: A Kjongbokkung (Gyeongbokgung) palota Kvanghvamun (Gwanghwamun) kapuja; I Szunsin (Yi Sun-shin) szobra; háborús emlékmű; onggi edények a Kjongbokkung (Gyeongbokgung) palotában; Csongmjo-szentély (Jongmyo); Mjongdong (Myeongdong) székesegyház; Szedzsong (Sejong) király szobra; (középen) N Seoul Tower
Az óramutató járásával megegyezően, felülről: A Kjongbokkung palota Kvanghvamun kapuja; I Szunsin szobra; háborús emlékmű; onggi edények a Kjongbokkung palotában; Csongmjo-szentély; Mjongdong székesegyház; Szedzsong király szobra; (középen) N Seoul Tower
Szöul emblémája
Szöul emblémája		 Szöul zászlaja
Szöul zászlaja
Mottó: 함께 만드는 서울, 함께 누리는 서울 Hamkke mandunun Szoul, hamkke nurinun Szoul (Szöul, amit együtt építünk, Szöul, aminek együtt örülünk)
Helyi elnevezés
Hangul서울특별시
Handzsa서울特別市
Átdolgozott
átírás		Seoul teukbyeolsi
Magyaros
átírás		Szoul thukphjolsi
kiejtéseⓘ
Közigazgatás
Ország Dél-Korea
RégióSzöuli Fővárosi Terület
Rangfőváros
Kerületei25
Alapítás éveI. e. 18[1]
PolgármesterO Szehun (오세훈) (2021–)
Körzethívószám+82
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség9 668 465 fő (2020)[2]
Elővárosokkal25 721 000 (2012)[3]
Népsűrűség16 754,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület605,20 (2013)[4] km²
IdőzónaKST, UTC+9
Hivatalos jelképei
Virágaranyfa[5]
Fapáfrányfenyő[5]
Madárkoreai szarka (Pica (pica) sericea; 까치 kkacshi)[5]
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 37° 33′ 36″, k. h. 126° 59′ 24″37.560000°N 126.990000°EKoordináták: é. sz. 37° 33′ 36″, k. h. 126° 59′ 24″37.560000°N 126.990000°E
Szöul weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöul témájú médiaállományokat.

Szöul a Koreai Köztársaság fővárosa és egyben legnagyobb városa is, különleges igazgatású város a Koreai-félszigeten, a Koreai demilitarizált övezettől délre. A dél-koreaiak egynegyede lakik itt, elővárosokkal együtt az ország lakosságának csaknem a fele.

A Han folyó két partján fekvő város történelme i. e. 18-ra nyúlik vissza, a mai Szöul délkeleti részén ekkor alapította meg a fővárosát Pekcse, a három koreai királyság egyike.[1] Szöul a történelmi Korea fővárosa volt 1394-től 1948-ig, egy rövid időszaktól (1399–1405) eltekintve.[6]

2012-ben a világvárosok listáján a nyolcadik helyet foglalta el,[7] a világ egyik pénzügyi és kereskedelmi központja.[8] Itt található a legnagyobb koreai konglomerátumok, például a Samsung, az LG Group és a Hyundai székhelye. A Forbes magazin 2008-ban a világ hatodik gazdaságilag legerősebb városaként jelölte meg.[9] Szöul az ázsiai országok egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, többek között a thaiok, a japánok és a kínaiak körében is, részben a koreai hullám hatásának köszönhetően.[10]

Szöul rendkívül fejlett informatikai infrastruktúrával rendelkezik.[11][12] Itt vezették be először a DMB mobiltévét[13] és a vezeték nélküli nagy sebességű mobilinternetet.[14] A városban vezeték nélküli széles sávú internet (WiBro) hotspotok találhatóak.[15]

Nevei és jelképei

[szerkesztés]

A mai Szöul területén fekvő régi városnak számos neve volt a történelem folyamán: a Pekcse-korban Ürjeszong (위례성; 慰禮城), a Silla-korban Handzsu (한주; 漢州), a Korjo-időkben Namgjong (남경; 南京, „déli főváros”), a Csoszon-korban Hanszong (한성; 漢城) és Hanjang (한양; 漢陽) néven ismerték, a japán megszállás alatt pedig Kjongszong volt a neve.[6][16] A legtöbb koreai várossal ellentétben a Szöul névnek nincs handzsa megfelelője, a város 2005-ig a Hancseng (漢城, 汉城) kínai írásjegyeket használta, ami a város korábbi nevéhez, a Hanszonghoz tartozik. 2005 óta Szöul hivatalos handzsája a 首爾 (egyszerűsített: 首尔, Souer).[17][18][19]

A város emblémája a Szöult körülvevő hegyeket, a Napot és a Han folyót szimbolizálja, és egy vidám, táncoló ember alakjára is hasonlít. A zöld hegy a környezet védelmét, a kék folyó a történelmet és a vitalitást, a központi Nap pedig a város jövőképét hivatott ábrázolni. A szimbólumok kalligrafikus ecsetvonásokra hasonlítanak. Az emblémát két híres festő művei: Csong Szon Napfelkelte a Namszan hegy fölött, valamint Kim Hongdo Táncoló fiú című festményei ihlették. Az emblémát 1996 óta használja a város. A város jelmondata angol nyelvű: Soul of Asia („Ázsia lelke”), melyben a Soul szó a város nevét imitálja. Szöul jelképe a Hecshi, egy mitikus, oroszlánra hasonlító állat, mely mind a kínai, mind a koreai mitológiában megtalálható. A város jelképét a Kjongbokkung palotában álló Hecshi-szobrok alapján rajzolták meg. A kelet-ázsiai városok hagyományait követve Szöulnak is vannak természeti jelképei. Hivatalos virága az aranyfa, fája a páfrányfenyő, madara pedig a koreai szarka (Pica pica sericea); 까치 kkacshi).[5][20]

Földrajza

[szerkesztés]
Szöul és a Han folyó a levegőből

A Sárga-tengerbe torkolló Han folyó két partján terül el, területe 2013-ban 605,20 km² volt.[4] A várost erdős hegyek övezik, négy úgynevezett „belső hegy” és négy „külső hegy” veszi körül. A belső hegyek (a Pugakszan északon, a Nakszan keleten, az Invangszan nyugaton és a Namszan délen) az egykori erődfalon belül találhatóak, a négy külső hegy (a Pukhanszan északon, a Jongmaszan keleten, a Togjangszan nyugaton és a Kvanakszan délen) azon kívül.[21] A folyót követő síkságot dombok, meredek szigethegyek szakítják meg.

Éghajlata

[szerkesztés]

Éghajlata a monszun által befolyásolt, nedves kontinentális. A tél hideg és száraz, a nyár meleg és fülledt, a csapadék zöme is nyáron hullik.[22] Az időjárási jellegzetességek miatt a legkellemesebbnek a tavaszi és őszi hónapok számítanak.[23] Tavasszal Kína felől homokviharok érkezhetnek.[24] A legmagasabb hőmérsékletet augusztusban mérik, a legalacsonyabbat januárban.[25] 2012-ben 110 esős napot számoltak, a levegő átlaghőmérséklete pedig 12,2 °C volt.[26]

Szöul éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)14,418,723,829,834,437,238,439,635,130,125,917,739,6
Átlagos max. hőmérséklet (°C)1,54,710,417,823,027,128,629,625,819,811,64,317,1
Átlaghőmérséklet (°C)−2,40,45,712,517,822,224,925,721,214,87,20,412,6
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−5,9−3,41,67,813,218,221,922,417,210,33,2−3,28,7
Rekord min. hőmérséklet (°C)−22,5−19,6−14,1−4,32,48,812,913,53,2−5,1−11,9−23,1−23,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)202547641051333943641695152211445
Átl. páratartalom (%)60585856636878767064626165
Havi napsütéses órák száma1601631892052131821201521761981531522063
Forrás: Korea Meteorological Administration[27]


Történelme

[szerkesztés]
Bővebben: Szöul történelme
A város ábrázolása 1830 körül
Szöul látképe 1894-ben
A Kjongbokkung palota
A Kék Ház, az elnök rezidenciája
A Namdemun, Dél-Korea 1. számú nemzeti kincse

A Han folyó környékét, ahol ma Szöul fekszik, i. e. 4000 körül már lakták.[6]

A várost elsőként Pekcse (i. e. 18) fővárosaként említik Ürjeszong néven.[6] Ebből az időszakból falmaradványok ma is találhatóak Szöul területén, a Phungnapthoszong földfalról például úgy tartják, az egykori Ürjeszong helyén emelkedik.[28] A város az 5. századtól Kogurjo, a 6. századtól pedig Silla területéhez tartozott. Korjo idejében már nagyobb településnek számított.[6]

A város Hanszong (한성, „erődváros”) néven is ismert volt. A városban a nagy palotaépítési korszak a 11. és 14. század között zajlott. Ekkor építették a ma is álló Cshanggjonggungot (창경궁).[6] Ezen kívül számos nyári rezidencia épült. Ekkoriban a főváros Keszong volt.

1392-ben a Csoszon-dinasztia első királya, Thedzso foglalta el a trónt, ekkor lett Szöul a főváros, és kezdték el építeni a városfalat is. 1405 és 1412 között épült fel a Cshangdokkung (창덕궁), 1616-ban pedig a Kjonghigung (경희궁) palota. 1592-ben, az Imdzsin háborúban a japánok elfoglalták Szöult.[6]

A várost eredetileg masszív erődfal vette körül, mely az állatok, a tolvajok és a támadások ellen védte a várost. A fal nagy része elpusztult, csak a Pugakszan hegyen lévő szakasz maradt meg.[29] A városkapuk egy része ma is áll, leghíresebb közülük a Namdemun és a Tongdemun.[30] A Csoszon időkben a kapukat reggel és este nyitották és zárták, a Posingak harangok megszólaltatása mellett.[31]

1872-ben a király a Kjongbokkungba (경복궁) vonult vissza. Ezt a palotát az Imdzsin-háborúban lerombolták, majd 1865-ben újjáépítették. 1876-ban a várost ismét elfoglalták a japánok, majd 1910-ben az egész országot. Ekkor a város hivatalos neve Kjongszong (경성 vagy 京城, „főváros”) lett.

A 19. század végén Szöul modernizálódni kezdett, Kelet-Ázsia első városa lett, amelyik elektromos áramot használt a királyi palotában; a rendszert az Edison Illuminating Company építette ki.[32] Egy évtizeddel később már az utcákat is elektromos árammal világították.[33] 1899-ben megindult a villamosközlekedés, 1912-ben pedig megjelent az első taxivállalat.[34]

1945-ben, a japánok fegyverletétele után az amerikai hadsereg szállta meg várost. 1948. augusztus 15-én lett az újonnan létrejövő Koreai Köztársaság fővárosa.[6] A koreai háború alatt többször is gazdát cserélt a város, a fővárost ideiglenesen Puszanba kellett áthelyezni.[6] A háborúban a város nagy része elpusztult, mintegy 191 000 épület és 1000 gyár ment tönkre.[35]

A háború után, az 1960-as évek gazdasági fellendülése magával hozta a népesség növekedését a városban, ahogy egyre több munkás települt be vidékről.[35] Az 1970-es években Szöul területe jóval megnőtt, ahogy a terjeszkedő város bekebelezte a környező megyék településeit.[36] 1974-ben megépült a szöuli metró első vonala.[34]

2012-ben a város népessége Dél-Korea népességének 20%-a volt.[37] Szöul az ország gazdasági, pénzügyi és kulturális központja,[6] számos Fortune 500-listás koreai cég, például a Samsung, az SK Group, a Hyundai, a POSCO és az LG Group székhelye található itt.[38]

A város a sport terén is kiemelkedő, 1986-ban az Ázsia-játékok, 1988-ban a nyári olimpia, 2002-ben pedig a labdarúgó-világbajnokság helyszíne volt.

Önkormányzat és közigazgatás

[szerkesztés]
A város közigazgatási felosztása
A Lotte World szórakoztató komplexum Szöul legnépesebb kerületében, Szongphában található
A szöuli városháza Csung kerületben található
Pak Vonszun, Szöul polgármestere 2011 és 2020 között

Szöulnak 25 kerülete (구, ku) van, melyek összesen 423 tongból (동) állnak.[39][40] A tong tovább osztható thongokra (통), ezek száma 2013-ban 12 423 volt. Ezek az adminisztratív egységek tovább oszthatóak panokra (반), melyek száma összesen 94 855. A legnagyobb területű kerület Szocsho 47 km²-rel,[4] a legnépesebb pedig Szongpha, 2020-ban 667 960 fővel.[41]

Név Hangul Handzsa Terület[4]
(km²)		 Népesség (2012)[42] Népesség (2015)[43] Népesség (2020)[41]
Csongno 종로구 鍾路區 23,91 165 207 161 521 149 384
Csung 중구 中區 9,96 133 360 128 478 125 240
Csungnang 중랑구 中浪區 18,50 419 295 403 237 394 702
Jangcshon 양천구 陽川區 17,40 495 911 465 512 454 251
Jongdungpho 영등포구 永登浦區 24,53 391 408 406 528 379 480
Jongszan 용산구 龍山區 21,87 243 232 227 282 230 040
Kangbuk 강북구 江北區 23,60 343 157 319 992 308 055
Kangdong 강동구 江東區 24,59 487 905 444 385 459 970
Kangnam 강남구 江南區 39,50 564 197 541 688 539 231
Kangszo 강서구 江西區 41,43 567 431 570 507 580 185
Kumcshon 금천구 衿川區 13,02 243 288 250 690 231 733
Kuro 구로구 九老區 20,12 427 520 444 832 404 408
Kvanak 관악구 冠岳區 29,57 523 029 519 622 495 060
Kvangdzsin 광진구 廣津區 17,06 371 313 368 199 346 682
Mapho 마포구 麻浦區 23,84 384 644 381 330 371 890
Novon 노원구 蘆原區 35,44 597 189 562 996 523 037
Szocsho 서초구 瑞草區 47 435 044 420 804 425 126
Szodemun 서대문구 西大門區 17,61 315 113 308 768 312 173
Szongbuk 성북구 城北區 24,58 481 857 456 844 437 153
Szongdong 성동구 城東區 16,85 299 604 295 006 293 556
Szongpha 송파구 松坡區 33,87 673 115 634 941 667 960
Tobong 도봉구 道峰區 20,70 362 270 340 095 325 257
Tongdemun 동대문구 東大門區 14,21 363 258 364 787 342 837
Tongdzsak 동작구 銅雀區 16,35 405 491 407 894 391 220
Unphjong 은평구 恩平區 29,70 501 480 478 374 479 835

A Csoszon-korban a várost a Hanszongbu irányította, melynek élén a polgármesternek megfelelő phanjun állt.[44] A japán uralom idején a városvezetés neve Kjongszongbu volt. A város az amerikai katonai kormány idején, 1946. augusztus 15-én kapta meg a különleges igazgatású független város (특별 자유시, thukpjol-csajusi) címet és lett Kjonggi tartománytól független. 1949. augusztus 15-től különleges igazgatású város.[45][46]

A Szöuli Városi Önkormányzat élén a polgármester áll, akinek két adminisztratív feladatakot ellátó és egy politikai feladatokat ellátó helyettese van.[47] A jogalkotói szerv a Szöuli Városi Tanács, melynek több mint 100 tagja van, akiknek többségét az adott kerület választja meg, 10 főt pedig az arányos képviselet jegyében választanak meg. A tanács élén az elnök áll, akinek két helyettese van. A tanács tagjai állandó bizottságokban vesznek részt.[6][48]

Demográfia

[szerkesztés]

Szöul 2012-ben a legnagyobb népsűrűséggel rendelkező város volt az OECD ázsiai városai között, világviszonylatban pedig a második Párizs után.[49] 2013 decemberében a város lakossága 10,43 millió volt,[50] 1992 óta folyamatosan csökken, melynek okaként a magas költségeket és az elöregedő lakosságot nevezték meg.[51] 2013-ban a lakosok közül 5,15 millió volt férfi és 5,28 millió nő.[50] 2018 decemberére a város lakosságának száma 9,76 millióra csökkent.[52]

2010-ben hivatalos regisztrációk alapján 255 501 külföldi élt a városban,[53] 2011-ben pedig 281 780 fő, akiknek 66%-a (186 631 fő) koreai származású kínai állampolgár volt. A külföldiek második legnagyobb csoportja kínai nemzetiségű (29 901 fő), a harmadik csoport pedig amerikai állampolgár (nem számolva a koreai-amerikaiakat; 9999 fő). A negyedik csoportot a Kínai Köztársaság (Tajvan) állampolgárai alkották (8717 fő).[54] 2013-ban Szöulban 245 680 külföldi élt.[50]

Szöul népességének változása hivatalos népszámlálási adatok alapján
A népesség alakulása 1960 és 2020 között
Lakosok száma
2 444 874
3 470 880
6 889 470
8 366 756
10 627 790
10 595 943
10 297 004
10 575 447
9 806 538
9 668 465
1960196519751980199019952005201020182020
Adatok: Wikidata

Vallási élete

[szerkesztés]
A Szöuli anglikán székesegyház

A 2005-ös népszámláláskor a város 9,7 millió lakosa közül 5,3 vallotta magát vallásosnak, közülük 1,6 millióan voltak buddhisták, 2,2 millióan vallották magukat protestánsnak, 1,3 millióan római katolikusnak, 12 700 fő konfucianistának, 12 505 fő pedig a cshondoizmus követőjének. Mintegy 4,3 millió fő nem tartotta magát vallásosnak.[55] Dél-Koreában a kereszténység rendkívüli mértékben növekszik, aminek köszönhetően Szöulban található a világ egyik legnagyobb keresztény gyülekezete: a pünkösdi-karizmatikus mozgalomhoz tartozó Joidói teljes evangéliumi templomnak egymillió tagja van;[56] a világ 11 legnagyobb keresztény gyülekezetéből 10 található a dél-koreai fővárosban.[57]

Ennek megfelelően a városban számos keresztény templomot emeltek, a Mjongdong székesegyház például 1898-ban készült el, Korea első gótikus stílusú épülete volt.[58] Az első metodista templomot Szöulban 1897-ben emelték, ez a Cshungdong templom.[58] A Szöuli anglikán székesegyház építésének első fázisa 1926-ban fejeződött be, ezt követően mintegy hetven évig félkész állapotban használták az épületet, majd 1996-ban adták át teljesen.[58] Az ortodox kereszténység gyökerei 1900-ra nyúlnak vissza Koreában, a Mapho kerületben található Szent Miklós ortodox templom a koreai háború után épült.[58]

A többi valláshoz képest az iszlám híveinek száma viszonylag kevés Koreában, így Szöulban is, ahol az első mecsetet az 1970-es években építették.[59][60] A legtöbb mecset a város Ithevon negyedében található, ahol sok külföldi lakik.[61]

Gazdasága

[szerkesztés]
Lásd még: Dél-Korea gazdasága, Dél-Korea gazdaságtörténete és csebol

Ipar és pénzügy

[szerkesztés]
Samsung Town, Szöul

Szöul Dél-Korea gazdasági és pénzügyi központja, 2006-ban az ország GDP-jének 21%-a került ki innen.[62] 2008-ban a Worldwide Centers of Commerce Index 9. helyre sorolta Szöult a kereskedelmi világvárosok sorában.[63] A Global Financial Centres Index 2012-ben a 6. helyre sorolta Szöult a világ legversenyképesebb városai között,[64][65] a jövőre nézve pedig a 15. helyen rangsorolta a The Economist Intelligence Unit a 2025 legversenyképesebb városai listában.[66]

A hagyományos ipari ágazatokat fokozatosan felváltotta az elektronika, az informatika és az összeszerelő iparágak,[67][68] azonban az élelmiszeripar és a nyomdaipar továbbra is fontos szerepet játszik Szöul gazdaságában.[67] Itt található a Samsung, az LG Group, a Hyundai, a Kia és az SK csebolvállalatok központja. A jelentős élelmiszeripari vállalatok közé tartozik a Jinro, melynek saját szodzsumárkája 2011-ben a világ legtöbbet eladott szeszesitalmárkája lett.[69] Az italgyártók között ugyancsak jelentős a Hite és az Oriental Brewery.[70] Az élelmiszeripari cégek között kiemelkedő a Lotte, a Seoul Dairy Cooperative és a Nongshim Group.[71]

Szöul pénzügyi központja az 1980-as évek óta[72] Joido szigete a Han folyón, ahonnan azonban a 2010-es években egyre inkább kiköltöznek a vállalatok a magas bérleti költségek miatt.[73] Itt található a Koreai Értéktőzsde (KRX) szöuli kirendeltsége, mely a KOSDAQ részvénytőzsdéért felelős.[74]

A városban található több nagy bank székhelye is, például a nemzeti bank Bank of Korea, a Shinhan Bank, a Korea Exchange Bank, az Industrial Bank of Korea vagy a Korea Development Bank.[75] Utóbbinak Magyarországon is van fiókja. A külföldi bankok közül jelen van többek között a Standard Chartered, a Citibank és a HSBC.[76] A Shinhan Bank Korea legrégebbi bankja, 1897-ben alapították Hanszong néven.[77][78]

2013-ban a városban 210 000 munkanélkülit tartottak nyilván, csaknem 50%-uk a 30-59 éves korosztályból került ki.[79]

Vásárlás

[szerkesztés]

Dél-Korea legnagyobb kis- és nagykereskedelmi piaca, a Tongdemun piac Szöulban található.[80] A népszerű vásárló és szórakoztató központok közé tartozik Mjongdong,[81] a közeli Namdemun piac pedig a város legrégebb óta folyamatosan működő piaca.[82] Sincshonban főleg a fiatalok, egyetemisták szeretnek vásárolni.[83]

Inszadong a művészeti vásárok helyszíne, itt hagyományos és modern művészeti alkotásokat lehet vásárolni.[84] A hvangak-tongi bolhapiacon és a Csanganphjong bolhapiacon régiségeket árulnak.[85][86]

Ithevon a külföldi turisták és a városban állomásozó amerikai katonák által leginkább frekventált negyed.[87] Szöul leggazdagabb negyedének Kangnamot tartják,[87] itt található például a COEX Mall. A Jongszan elektronikai piac Ázsia legnagyobb, elektronikai termékeket árusító piaca.[88]

Szöul egyik legnagyobb bevásárló központja a Times Square, amely a világ egyik legnagyobb normálfilmes mozivásznával rendelkezik.[89] A világ legnagyobb mozivászna is itt található, a Lotte Cinema World Towerben, mely Szongpha kerületben található.[90]

Városkép

[szerkesztés]
Lásd még: koreai építészet
Pukcshon hanokfalu

A Csoszon-dinasztia fővárosaként Szöul (akkoriban Hanszong) gondosan megtervezett város volt, melyet 17 kilométer hosszú erődfal vett körül[91] négy fő kapuval és négy mellékkapuval.[92] Az utcák, épületek, paloták és a városfal elhelyezkedését is a fengsuj elvei alapján alkották meg.[93] Szöul öt királyi palotája – a Cshangdokkung, a Cshanggjonggung, a Tokszugung, a Kjongbokkung és a Kjonghigung – Csongno és Csung kerületekben található. A Cshangdokkung palotaegyüttes 1997 óta az UNESCO világörökség része.[94]

A város felépítése jelentősen nem változott egészen a japán uralomig a 20. század elején. Szöult kettészeli a Han folyó, az északi részen találhatóak a régi város maradványai, míg a déli részen a modern negyedek.[91] Évszázadokon át a kelet-nyugati irányban futó Csongno út volt a város fő ütőere és kereskedelmi központja,[93][95] ezen az úton található a Posingak harangtorony, a haranggal jelezték régen a kapuk nyitását és zárását reggel és este.[31] A japán uralom idején ehhez a főúthoz hozzáadtak egy észak–déli irányban futó főtengelyt. A hagyományos koreai lakóházak régen „ㄱ”, „ㄷ” és „ㅁ” formákban csoportosultak, ez az elrendezés a modern épületekre már nem érvényes.[93] A régi negyedek lakóházaiból kevés maradt fenn Szöulban,[93] többségük a Pukcshon hanokfaluban található Csongno kerületben.

A modern építészet tekintetében Szöulban számos felhőkarcoló található, a legmagasabb ezek közül az 555 méter magas Lotte World Tower.[96] A nevezetes modern épületek közé tartozik még az International Finance Center Seoul, a Tower Palace, az N Seoul Tower, a World Trade Center Seoul, a COEX Mall, a 63 Building, a Dongdaemun Design Plaza & Park, amelyet Zaha Hadid tervezett,[97] vagy a szöuli városháza új épülete, ami Yoo Kerl munkája.[98]

2010-ben Szöul a világ dizájnfővárosa volt.[99]

Kultúra

[szerkesztés]

Műemlékek

[szerkesztés]
A Cshangdokkung palota Titkos Kertje

Szöul több építménye is szerepel az UNESCO világörökségi listáján, illetve a javasolt helyszínek listáján: a Cshangdokkung palotaegyüttes 1997-ben, a Csongmjo-szentély 1995-ben került védelem alá. A Csoszon-dinasztia királysírjainak egy része a város területén található, ezek szintén a világörökség részét képezik. A javasolt helyszínek között szerepel Szöul erődfala.[100] A kulturális örökségvédelmi program keretében számos épület kapott helyi jellegű védelmet is, például a Nakszongde park vagy Han Gjuszol arisztokrata háza, utóbbi néprajzi örökség.[101]

Színházak és mozik

[szerkesztés]

A Koreai Nemzeti Színházat Ázsia első nemzeti színházaként, 1950-ben alapították. Négy terme közül a legnagyobb mintegy 1500 fő befogadására alkalmas.[102] A Szedzsong Központot 1978-ban hozták létre, Szöul legnagyobb kulturális-művészeti központja, nagyterme 3000 fős, színházi előadások mellett koncerteket, balettelőadásokat, musicaleket is mutatnak be itt, de moziterme és kiállítóterme is van.[103] Ezen felül több kisebb színház található a városban, például a musicaleket bemutató Charlotte Theater Szongpha kerületben, mely Korea első, nyugati értelemben vett színháza volt.[104]

Szöulban számos mozi található, egy részük független, kisebb mozi, más részük olyan nagy multiplex-láncokhoz tartozik, mint a CJ CGV – mely Dél-Korea legnagyobb multiplex-hálózata[105] – a Lotte Cinema és a Megabox. A legtöbb multiplex mozi a népszerű kerületekben található, egy-egy mozijuk akár 10-20 teremmel is üzemel. Szöul első mozija a Seoul Cinema volt, mely 1907-ben nyílt meg.[106] A világ legnagyobb mozivászna is Szöulban található, a Lotte Cinema World Towerben.[90]

Múzeumok

[szerkesztés]
A Koreai Nemzeti Múzeum

Szöulban 2013-ban 115 múzeumot tartottak nyilván, ezek közül 24 volt állami finanszírozású.[107] A Koreai Nemzeti Múzeumot 1945-ben alapították, 2011-ben a világ 9. leglátogatottabb múzeuma volt,[108] mintegy 220 000 kiállítási tárggyal rendelkezik.[109] A Nemzeti Néprajzi Múzeum a Kjongbokkung palotán belül található, és a koreai emberek hétköznapi életét hivatott bemutatni.[110] a Pukcshon és a Namszangol hanokfalu a hagyományos koreai hanoképítészetet és a modern idők előtti életmódot mutatja be.[111][112]

A Koreai Háborús Emlékmű neve ellenére valójában múzeum, mely a történelem során elszenvedett különböző háborúknak, csatáknak állít emléket.[113][114] A szodemuni börtönben a japán megszállás alatt a függetlenségi mozgalomhoz tartozó koreaiakat végezték ki, ma történelmi múzeum működik benne.[115]

A Szöuli Szépművészeti Múzeum a Tokszugung palota mellett található a Csung kerületben,[116] az Ilmin Művészeti Múzeum pedig újabb alapítású, a The Dong-a Ilbo napilap korábbi épületében kapott helyet.[117] A Koreai Filmarchívumot 1974-ben hozták létre, a Digital Media Cityben található archívum és múzeum anyagai közül számos régi koreai film az interneten is megnézhető.[118] A Szodemuni Természettudományi Múzeum az első állami természetrajzi múzeum volt Dél-Koreában.[119] A koreai konyhaművészet iránti érdeklődést több múzeum is kiszolgálja a városban, a Kimcshimúzeum a nemzeti ételként számon tartott kimcshi készítésével, történetével, fajtáival foglalkozik,[120] míg a Ttok és konyhai eszközök múzeuma a koreai ételkülönlegesség, a ttok fajtái, valamint az ősi koreai konyhai eszközök világába vezet, mintegy 2000 kiállítási tárggyal.[121]

Parkok

[szerkesztés]
A Szöuli erdő egy részlete

Szöulban számos parkot újonnan alakítottak ki a zöldövezet növelése érdekében. A nagyobb és jelentősebb parkok közé tartozik a Namszan park, ahol túrázni is lehet; itt található az N Seoul Tower. A Szöuli erdőt 2005-ben hozták létre a New York-i Central Park mintájára, mintegy 1,15 millió m²-en, madárlessel, botanikus kerttel, tematikus parkrészekkel, játszóterekkel, üvegházakkal, vízeséssel. Az Álomerdő Szöul negyedik legnagyobb parkja, 662 627 m²-en terül el klasszikus koreai pavilonokkal, vadvirágkertekkel.[122]

A Cshonggjecshon éjjel

Az Olimpiai park az 1988. évi nyári olimpiai játékok helyszíne volt, a sportlétesítmények egy részét ma más célra is használják, például koncerteket szerveznek ide. A parkban gyakran forgatnak reklámfilmeket, televíziós sorozatok jeleneteit. A Világbajnokság-parkot a 2002-es labdarúgó-világbajnokság tiszteletére építették, Szöul legnagyobb területű parkja, mely öt kisebb parkból áll.[122]

A Thapkol park Szöul (és egyben Korea) legrégebbi városi parkja, 1897-ben hozták létre. Itt áll a Vongaksza pagoda, Dél-Korea 2. számú nemzeti kincse.[122] Szöul fontos pihenőhelye a Cshonggjecshon, a Han folyóba ömlő 11 kilométer hosszú patak a város szívében. 2005-ig beton fedte, ekkor alakították át sétálóvá, hidakkal, csobogókkal, szökőkutakkal. A szerelmespárok kedvenc találkahelye.[123][124]

A Han folyó partján számos kisebb-nagyobb park is található, kerékpárutakkal.[125]

Szöulban van a világ legnagyobb beltéri élményparkja, a Lotte World szórakoztató központban.[126]

Rendezvények

[szerkesztés]

Szöulban számos rendezvényt szerveznek, vannak közöttük szezonális és ismétlődő fesztiválok, különleges bemutatók, és kifejezetten a turisták számára szervezett előadások, melyek koreai szokásokat elevenítenek fel. A fesztiválok közül jelentős a Hi! Seoul Festival, mely a világ egyik legnagyobb szabású fesztiválja, átlagosan 1,5 millió nézővel, melyet ősszel rendeznek meg, több száz előadóművész részvételével.[127] A Hangang Joido tavaszi virágfesztivál keretében a Han folyó mentén virágzó mintegy 1600 Prunus × yedoensis cseresznyefához vándorolnak ki a helybéliek.[128]

A K-pop rajongói számára a város több rendezvényt is kínál, minden évben megrendezésre kerül a K-Pop Cover Dance Festival, melyre a világ minden tájáról jelentkeznek amatőr tánccsapatok, akik híres K-pop-dalok koreográfiáit dolgozzák fel.[129] Az 1994 óta megrendezett Dream Concert koncerten válogatott K-pop-sztárok lépnek fel.[130] Ezen felül több, egyszeri K-pop-fesztivált is tartanak minden évben, a különböző televíziócsatornák rendezésében.

A buddhista ünnepek közé tartozik a Lótuszlámpás-fesztivál, melynek során a résztvevők lámpásokkal vonulnak végig a Tongdemun kaputól a Csogjesza templomig.[131] A konfuciánus rituálékat követő ünnepek közé tartozik a Csongmjo cserje, melyet május első vasárnapján tartanak. A rituálé során a Csoszon-dinasztia királyai és királynéi előtt tesznek tiszteletet. A rituálé az UNESCO szellemi örökségi listáján is szerepel, emellett kiemelten kezelt koreai szellemi örökség.[132] Szeptember harmadik vasárnapján tartják a Szadzsik tedzse (사직대제) rituálét, melynek keretében hagyományosan a föld és a gabona istenségeinek ajánlanak fel ételt és italt az ország népének jólétéért imádkozva.[133] Ugyancsak a hagyományőrző ceremóniák része az őrségváltás, melyet 1496-tól tartottak a Kjongbokkung palota főkapuja előtt. 1996 óta elevenítik fel a hagyományt.[134] Az Unhjongung palotában minden tavasszal és ősszel megrendezik Kodzsong császár és Min királyné esküvőjének rekonstruált előadását, mellyel a koreai királyi ceremóniákat kívánja a város bemutatni az érdeklődőknek.[135]

Éjszakai élet

[szerkesztés]
Éjjel is nyitva tartó phodzsangmacsha

Szöulnak élénk éjszakai élete van, sok üzlet, szórakoztató központ tart nyitva éjfél után is. Népszerűek az éjszakai kilátók, az N Seoul Tower vagy a 63 Building tetején, illetve több hídon is található kávézó kilátóval. A Lotte World és az Everland élményparkok is nyitva tartanak késő éjszakáig, fényjátékokkal és egyéb éjszakai programokkal. Szöulban a kaszinók többsége szállodákban található, az éjszakai klubok, bárok népszerű lelőhelye pedig Hongde negyede. A Tongdemun piac éjjel is nyitva tart. A Grand Hyatt Seoul és a Walking Hill korcsolyapályák télen éjszaka is nyitva vannak. A nyitvatartási idő tekintetében az éjszakai élethez alkalmazkodtak az éttermek, kocsmák is, de népszerűek a phodzsangmacshák, az utcai ételárusító bódék is, ahol alkoholt is lehet fogyasztani.[136][137]

Technológia

[szerkesztés]

Szöul rendkívül fejlett informatikai infrastruktúrával rendelkezik.[11][12] Itt vezették be először a DMB mobiltévét[13] és a vezeték nélküli nagy sebességű mobilinternetet.[14] A városban vezeték nélküli széles sávú internet (WiBro) hotspotok találhatóak.[15] Dél-Korea a világ leggyorsabb internetsebességével rendelkezik.[138][139]

Média

[szerkesztés]
Az MBC székháza Joido szigetén

Szöul fővárosként az ország médiaközpontjaként is funkcionál. Az első modern újságok 1876 után jelentek meg. 1941-ben, a japán uralom ideje alatt a koreai nyelvű lapokat betiltották. Később a Li Szin Man és a Pak Csong Hi vezette kormányok idején erős cenzúra működött, számos, a kormány nézeteivel ellentétes lap nem jelenhetett meg. Politikailag cenzúrázták az 1960-as években indult televíziócsatornákat is, ez egészen 1987-ig tartott, amikor bevezették a sajtószabadságot biztosító törvényt, aminek köszönhetően ugrásszerűen megnőtt a nyomtatott sajtótermékek és a televízió- illetve rádióadók száma.[140]

Szöulban 2011-ben csaknem 1200 újságot, illetve folyóiratot adtak ki, ezek közül több mint 500 internetes alapú. A városban 21 földfelszíni sugárzású és 29 kábeltelevízió székel, a rádióállomások száma 8.[141] Itt székelnek a legnagyobb példányszámú[142] újságok, mint a Chosun Ilbo, a Dong-a Ilbo, a JoongAng Ilbo, a Hankook Ilbo vagy a The Hankyoreh; az olyan angol nyelvű lapok, mint a The Korea Herald vagy a The Korea Times. Ugyancsak Szöulban található a legnagyobb tévétársaságok székháza is, mint a KBS, az MBC és az SBS.

Oktatás

[szerkesztés]
A Jonsze Egyetem egyik épülete
Lásd még: Dél-Korea oktatási rendszere és Szöuli egyetemek és főiskolák listája

Szöulban 2013-ban összesen 2670 oktatási intézményt tartottak számon. A város 869 óvodájából 700 magán üzemeltetésű. Ezen felül 597 általános iskola (초등학교, cshodunghakkjo), 382 csunghakkjo (중학교)[* 1], 318 középiskola (고등학교, kodunghakkjo)[* 2], 9 főiskola, 39 egyetem és 456 egyéb típusú oktatási intézmény volt regisztrálva.[143]

Szöul egyetemei közül a legelismertebb az úgynevezett „SKY-hármas”, a Szöuli Nemzeti Egyetem, a Korjo (Korea) Egyetem és a Jonsze Egyetem, ahová bekerülni presztízskérdésnek számít. Aki a három egyetem egyikén végez, annak az általános vélekedés szerint nagyobb esélye van jó munkaerő-piaci pozícióba kerülni, és házasság terén is jobbak az esélyei.[144] Egy 2010-es felmérés szerint a magas beosztású állami tisztviselők 46,3%-a, a legnagyobb pénzügyi intézetek vezetőinek pedig 50%-a került ki a SKY-egyetemekről.[145] A Szöuli Nemzeti Egyetem 2012-ben Ázsia negyedik legjobb egyeteme volt. Versenyképesnek számít több más szöuli egyetem is, például a Szogang Egyetem, a Szonggjungvan Egyetem, az Ihva Női Egyetem, a Hanjang Egyetem vagy a Hanguk Idegennyelvi Egyetem.[146]

Infrastruktúra

[szerkesztés]

Közlekedés

[szerkesztés]
Bővebben: Szöul tömegközlekedése
Az Incshoni nemzetközi repülőtér autópálya (130-as autópálya)
Elektromos busz
Kék (hosszú vonalon közlekedő) busz Szöulban
Metrószerelvény
KTX szerelvény
A Kimpho repülőtér belföldi terminálja

Szöul az ország közigazgatási, gazdasági és kulturális központja. Jelentős pénzügyi központ, fontos vasúti és közúti csomópont forgalmas kikötővel.

A Szöulon belüli tömegközlekedésre vonaljegyen kívül T-money-kártya is használható, mely érvényes a buszokra, a metrókra és a taxikban is.[147]

Közúti közlekedés

[szerkesztés]
Lásd még: Dél-Korea autópályái

Szöul aszfaltozott úthálózata 2013-ban összesen 8197 kilométert tett ki, ebből 26 kilométer autópálya, 168 kilométer pedig főút volt.[148] Az autópályák (고속도로, koszoktoro) közül többnek is Szöul a végpontja, vagy áthalad rajta, ezek: a Kjongbu autópálya (1), a Kjongbu 2 autópálya (110), a Szohean autópálya (15), a Jongin–Szöul autópálya (171), a Szöuli autópálya-körgyűrű (100), a Kjongin autópálya (120) és az Incshoni nemzetközi repülőtér autópálya (130).[149]

A városban 2013-ban mintegy 2,97 millió közúti járművet regisztráltak, ebből 2,4 millió volt személyautó.[150]

Buszhálózat

[szerkesztés]
Bővebben: Szöul autóbuszvonal-hálózata

Szöult expressz (koszok, 고속) és intercity (siö, 시외) buszjáratok kötik össze a környező városokkal. Ezek általában más-más terminálról indulnak, a csonghap típusú terminálok mindkét típusú buszt indítják. Az expressz járatok csak a célállomáson állnak meg, illetve pihenőhelyeken útközben, valamint az autópályákon közlekednek. Az intercity buszok között is vannak olyanok, amelyek nem állnak meg, csak a célvárosban, ezek a csikheng buszok; a hagyományos, több településen is megálló járatok neve ilban (일반). Szöulnak hat nagy buszterminálja van, ezek közül három csonghap (kevert) típusú, kettő expressz terminál, egy pedig intercity terminál.[151]

A Szöulon belüli buszjáratokat szín szerint különböztetik meg. A kék buszok a fő utak mentén közlekednek és hosszabb távolságokat tesznek meg. A zöld buszok rövidebb útvonalakon közlekednek, ezek úgynevezett „gyűjtőbuszok”, a metróhoz és a hosszabb útvonalakon közlekedő buszjáratokhoz viszik az utasokat. A piros buszok expressz járatok, melyek a külvárosba közlekednek. A sárga buszok egy kerületen belüli körjártok. A szöuli utak többségének saját buszsávja van a gyorsabb közlekedés biztosítására. A buszok számozása kerületfüggő.[147][152]

A város 2025-ig a teljes buszflotta 40,5%-át elektromos buszokra cseréli le.[153]

Metróhálózat

[szerkesztés]
Bővebben: szöuli metró

Szöul fejlett metróhálózattal rendelkezik, mely minden kerületet összeköt egymással és a környező településekkel. 23 vonallal rendelkezik, melyek összekötik a fővárost Incshonnal és Kjonggi tartománnyal, valamint Dél-Cshungcshong és Kangvon tartományokkal is. Utasforgalma meghaladja a 2619 millió főt, 2012-ben a tokiói metró után a legforgalmasabbnak számított.[154] A metróvonalakat több különböző társaság üzemelteti, köztük az állami vasút, a Korail is. 2013 decemberéig a világ leghosszabb metróhálózata volt, 537 kilométerrel, ekkor átvette tőle a címet a sanghaji metró.[155] A szöuli metró a világ technikailag egyik legfejlettebb hálózata, mely mobiltelefon-vételt és ingyenes Wi-Fi-kapcsolatot is biztosít az utasoknak.[156]

Vasúti közlekedés

[szerkesztés]

A főbb városokkal vonatok kötik össze. A legtöbb városba a KTX nagysebességű vonatai is járnak, melyek normál sebessége több mint 300 km/h. A vonatokat a Korail üzemelteti.[157]

A főbb vasútállomások:[158]

Légi közlekedés

[szerkesztés]

Szöult két nagy repülőtér szolgálja ki: a korábbi a Kimpho repülőtér (ez eredetileg Kimphóban volt, de azt 1963-ban Szöulhoz csatolták), ami az egyetlen repülőtér volt Szöulban a koreai háború alatti felépítése után. Más helyi repülőterek is épültek a háború alatt, ilyen volt például a Joido.

2001-es megnyitása óta az Incshoni nemzetközi repülőtér (Jongdzsong-sziget, Incshon) lényegesen megváltoztatta a Kimpho szerepét, ugyanis Incshon fogadja szinte az összes nemzetközi járatot[159] és a helyi járatok nagy részét is, míg Kimpho eleinte csak a helyi járatokat bonyolította le. Kimpho forgalma ennek megfelelően először visszaesett, 2011-re azonban nyereséges reptérré lépett elő, mintegy 300 belföldi és 30 külföldi járattal, főleg üzletemberek használják.[160] Járatokat üzemeltet például a Tokiói nemzetközi repülőtérre, valamint a Sanghaj Hungcsiao nemzetközi repülőtérre, de Pekingbe, Oszakába és Nagojába is indulnak innen repülőgépek.[161]

Az Incshoni nemzetközi repülőteret 2005 óta 2014-ig az Airports Council International minden évben megválasztotta a világ legjobb repülőterének.[162] Ázsia nyolcadik legforgalmasabb repülőtere volt 2013-ban, teherforgalmát tekintve pedig a negyedik.[163] Mindkét repülőteret meg lehet közelíteni tömegközlekedéssel, Kimphót az 5-ös és a 9-es metróval és az AREX reptéri metróval, Incshont pedig az AREX vonal mellett KTX nagysebességű vasúttal is.[164][165][166]

Hidak

[szerkesztés]
Bővebben: Han (folyó, Korea)#Hidak

A Han folyót a Szöuli Fővárosi Területen 28 híd szeli át,[167] ezekből közvetlenül a város fennhatósága alá 20 híd tartozik, melyek összhossza 44,8 kilométer.[168] A jelentősebbek közé tartozik a Mapho híd, mely hírhedt az öngyilkosságot megkísérlők magas számáról,[169] a metróvonalakat kiszolgáló hidak közül a Tongho híd, a Cshongdam híd és a Tangszan híd jelentős, utóbbin csak a 2-es metró közlekedik, sem gyalogos, sem közúti forgalmat nem szolgál ki. A Janghva, Hangang, Tongdzsak, Hannam, Csamsil és Kvandzsin hidak híresek kilátóval egybeépített kávézóikról. A Panpho híd Szöul egyik leghíresebb hídja; két oldalán vízesés látható, melyet éjszaka különféle színekkel világítanak meg. Az Olimpiai híd és a Szogang híd építészeti szempontból számítanak érdekességnek.[170]

Kikötő

[szerkesztés]

Szöul korábban kikötővárosnak számított, mivel a Han folyó navigálásra alkalmas volt, és teherszállításra is használták. Torkolata azonban az Észak-Koreával közös határon található, így a koreai háború vége óta ilyen célt a folyó nem tud betölteni.[171] Szöult a tenger felé Incshon kikötője szolgálja ki, mely 1883 óta üzemel.[172]

Közművek

[szerkesztés]

Szöul éves elektromosáram-fogyasztása 2013-ban 46,5 millió MWh volt.[173] Az áramellátást a Korea Electric Power Corporation (KEPCO) biztosítja, melyet 1898-ban hoztak létre Hansung Electric Company néven, és amely az 1900-as évek elején Szöul utcáinak közvilágításáért volt felelős.[174] Az első villanykörtéket 1887-ben szerelték fel a királyi palotában,[175] majd olyan generátort is beszereltek, ami 750 villanykörtét volt képes üzemeltetni.[32] Az első, elektromos áramot szolgáltató vízerőművet pedig 1929-ben építették fel.[175]

Az első modern vízvezetékrendszert Szöulban 1908-ban vezették be.[176] Az első víztisztító telepet még Kodzsong császár idejében építették, mely akkor 12 500 tonna csapvizet szolgáltatott néhány kerület számára. Szöul önkormányzata azóta több víztisztító telepet is üzembe helyezett és a csapvíz népszerűsítésére kampányt hozott létre, melynek keretén belül védjegyként regisztrálták a szöuli csapvizet Arisu néven. Az Arisu (Ariszu) korábban a Han folyó elnevezése volt.[177] A Szöuli Fővárosi Területet a Phaldang-víztározó látja el, mely a vízkészletet a Szojanggang- és a Cshungdzsu-víztározóból kapja. A 860 kilométernyi csőrendszer naponta 8 285 000 m³ vizet szállít a fővárosba és környékére.[178]

A földgázellátást az 1970-es évek óta a Seoul City Gas biztosítja.[179]

A postaszolgálat 1884 óta működik, a Korea Post főpostájának új épületét Csung kerületben 2007-ben adták át.[180] A távírószolgáltatás 1885-ben indult meg Szöul és Incshon között, majd fokozatosan építették ki a kapcsolatot más településekkel. 1902-ben indult meg a telefonszolgáltatás a városon belül.[175]

Egészségügy

[szerkesztés]
A Szöuli Nemzeti Egyetemi Kórház

2013-ban Szöulban 16 222 egészségügyi intézményt tartottak számon, ezek közül 57 általános kórház, 6 mentális betegségekre specializálódott intézmény, 32 pedig kifejezetten kínai alapokon nyugvó hagyományos koreai orvoslásra (한의학, hanihak) specializálódott kórház. Öt szülészeti klinika is található a városban.[181] Több olyan intézmény is van a városban, ahol nemzetközi klinika is található, ilyen például a Samsung Medical Center, a Szöuli Nemzeti Egyetemi Kórház vagy a Jonsze Egyetemi Kórház.[182]

Dél-Korea, és azon belül is Szöul népszerű célpont lett egészségügyi turisztikai szempontból, néhány év alatt megtöbbszöröződött az ilyen szolgáltatásokat kereső külföldiek száma. A plasztikai sebészet mellett a leginkább keresettek a fogászati szolgáltatások, a bőrklinikák, a lézeres szemműtét és a rákkezelés.[182][183]

Turizmus

[szerkesztés]
Lásd még: koreai hullám és Dél-Korea turizmusa

Szöulban 2013-ban 5944 utazási iroda működött,[184] 195 szálloda volt hivatalosan regisztrálva, ezek közül 22 kapott „1. osztályú deluxe” minősítést a városvezetéstől.[185] 2013-ban 12 175 550 külföldi turista látogatott Koreába, a legtöbben, mintegy 4,3 millióan kínaiak. Ezen kívül a legnagyobb létszámban japánok (2,7 millió) és amerikaiak (722 000) érkeztek. A külföldi turisták száma évről évre nagyobb, míg a 2000-es évek elején csupán ötmillió körül volt, 2011-re megduplázódott a számuk.[186] Az országba érkező 12 millió külföldi közül 10 millióan Szöulba is ellátogattak, a kínai turisták 90%-a járt a városban.[187] A növekedés nagyban köszönhető a koreai hullámnak, melynek keretében a koreai popzene és az ország televíziós sorozatai népszerűek lettek külföldön, főként az ázsiai országokban.[188][189] A város számos televíziós sorozat helyszínéül szolgál, a sorozatok népszerűsége miatt a forgatási helyszínek is kedvelt turistacélpontokká válnak.[190][191][192] 2019-re már 14 millióra nőtt a városba látogató turisták száma, amivel a világ hetedik leglátogatottabb városa lett.[193]

A szöuli városvezetés felmérése szerint a külföldieknek eladott utazási csomagok nagyon hasonlóak minden országban, melyek fő programjai a paloták és egyéb népszerű történelmi helyek látogatása, vásárlás és koreai barbecue-éttermekben való étkezés. A városvezetés 2013-ban hitelesítési programot vezetett be, a város által kiadott igazolással rendelkező utazási csomagoknál meg kell felelni bizonyos színvonalnak – ezzel igyekeznek növelni a turisták elégedettségét. A felmérés szerint az ázsiai turisták által leginkább látogatott három helyszín a Kék Ház, a Kjongbokkung palota és a Cshonggjecshon patak.[187] Ezeken felül népszerű turistahelyszínnek számítanak még a Han folyó menti parkok, a Namszan park, a Csongmjo-szentély,[194] a fiatalok körében népszerű Tehangno út, ahol bárok, kis színházak, szórakozóhelyek, kávézók találhatóak;[195] Insza-tong és Mjong-tong bevásárlónegyedek, a külföldiek lakta Ithevon, az N Seoul Tower kilátója, a Pukhanszan Nemzeti Park, a Lotte World és a piacok.[194]

Szöultól nem messze, még a Szöuli Fővárosi Területen találhatóak olyan népszerű látványosságok, mint a Koreai Szabadtéri Néprajzi Múzeum, ahol a Csoszon-kori életbe lehet betekintést nyerni, az Everland élménypark vagy a Hvaszong erőd.[194]

Sport

[szerkesztés]
Az olimpiai stadionok környéke a COEX Towerből fényképezve

Szöulban 2013-ban több mint 10 000 sportcélú létesítmény volt, többek között: 87 sportkomplexum, 93 uszoda, 2418 tornaterem, 1494 golfpálya, több mint 4500 biliárdterem, 14 táncterem, 11 korcsolyapálya és 1 jachtkikötő.[196] A közintézmények között szerepel három atlétikai pálya, 59 teniszpálya, 12 baseballpálya, 2357 sportcsarnok, 5 gateballpálya, 9 íjászpálya.[197]

A Seoul World Cup Stadium a 2002-es labdarúgó-világbajnokság egyik helyszíne volt, emellett pedig a dél-koreai labdarúgó-válogatott hazai stadionja is egyben. A Csamsil Sportkomplexum baseballstadionja az LG Twins és a Doosan Bears csapatok hazai pályája. A Mok-tong Stadion sportrendezvények mellett a helyi lakosok sportolási igényeit is kiszolgálja.[198] Az 1988-ban rendezett nyári olimpia helyszínei az Olimpiai parkban találhatóak, itt kapott helyet az ország legnagyobb stadionja, az Olimpiai Stadion.[199]

A városnak több labdarúgó-csapata is van, a dél-koreai labdarúgó-bajnokságban, a K League-ben egy szerepel, az FC Szöul az első osztályban.[200] A Seoul E-Land FC 2015-től vesz részt a másodosztályban.[201]

Nemzetközi kapcsolatok

[szerkesztés]
Testvérvárosok[202]
Partnervárosok[* 3][202]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ az amerikai middle schoolnak megfelelő intézmény, melybe 12-13 évesen kerülnek a gyerekek és három évfolyamot járnak itt.
  2. ↑ az amerikai high school megfelelője, melybe 15-16 évesen kerülnek és 18-19 éves korukig tanulnak a gyerekek, szintén három osztályt végezve.
  3. ↑ MOU-városok (Memorandum of Understanding)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b History. Baekje Cultural Festival. [2013. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
  2. ↑ 행정구역(읍면동)별/5세별 주민등록인구(2011년~). Statistics Korea
  3. ↑ Current population of the Seoul National Capital Area. Statistics Korea. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  4. ↑ a b c d Administrative areas (Each Gu). Seoul Metropolitan Government, 2013. [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  5. ↑ a b c d 꽃·나무·새 (koreai nyelven). Seoul City. (Hozzáférés: 2013. március 20.)
  6. ↑ a b c d e f g h i j k Seoul. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  7. ↑ A.T. Kearney Global Cities Index, 2012. A.T. Kearney. [2022. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 2.)
  8. ↑ Citgy Mayors: World's best financial cities. Citymayors.com, 2008. június 10. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  9. ↑ Zumbrun, Joshua. „In Pictures: World's Most Economically Powerful Cities”, Forbes, 2008. július 15. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.) 
  10. ↑ Seoul Voted Asians' Top Travel Destination Again. Chosun Ilbo, 2011. március 11. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  11. ↑ a b „KOREA: Future is now for Korean info-tech”, AsiaMedia, Regents of the University of California, 2005. június 14.. [2015. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.) 
  12. ↑ a b „Tech capitals of the world – Technology”, The Age, 2007. június 16. 
  13. ↑ a b Korea launches mobile TV. Radio Frequency Systems, 2006. [2011. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  14. ↑ a b Seoul tops global cities ranking for e-govt. FutureGov, 2010. július 21. [2010. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  15. ↑ a b South Korea pushes mobile speeds. BBC, 2006. november 3. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  16. ↑ Choi Jong-hyun. „Seoul, Its Origins and Future”. Koreana. (Hozzáférés: 2014. január 3.) 
  17. ↑ 서울특별시표기 ''首爾''로...중국, 곧 정식 사용키로 :: 네이버 뉴스 (koreai nyelven). News.naver.com, 2005. október 23. (Hozzáférés: 2012. február 10.)
  18. ↑ ’Seoul’ morphs into Chinese ’Shouer’. Chinadaily.com.cn, 2005. január 20. (Hozzáférés: 2012. február 10.)
  19. ↑ Opportunity: Chinese Name for Seoul, Korea. goodcharacters.com. [2018. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 7.)
  20. ↑ Seoul's Symbols. Seoul Metropolitan Government. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 7.)
  21. ↑ Exploring Korea. Korea.net. [2014. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  22. ↑ DPRK Climate. Globalsecurity.org. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  23. ↑ Korea Weather. Korea Tourism Organization. [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  24. ↑ Climate=Seoul Metropolitan Government. [2014. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  25. ↑ World climate. Korea Meteorological Administration. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  26. ↑ 2. 토지 및 기후 (Land and Climate), 2010-2013 Yearbook [archivált változat] (koreai és angol nyelven). Seoul Metropolitan Government. Hozzáférés ideje: 2014. szeptember 5. [archiválás ideje: 2014. szeptember 5.] 
  27. ↑ 평년값자료(30년) (koreai nyelven). Korea Meteorological Administration. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  28. ↑ Pungnap-toseong (Earthen Ramparts). Seoul Metropolitan Government. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  29. ↑ Bugaksan Mountain. Korea Tourism Organization. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  30. ↑ Seoul City Wall. UNESCO. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  31. ↑ a b Bosingak Belfry. Korea Tourism Organization. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  32. ↑ a b Nam Moon Hyon: Early History of Electrical Engineering in Korea: Edison and First Electric Lighting in the Kingdom of Corea. Promoting the History of EE Jan 23-26, 2000. Institute of Electrical and Electronics Engineers. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  33. ↑ Kyung Moon Hwang. A History of Korea. Palgrave Macmillan, 142. o. (2010). ISBN 9780230364523 
  34. ↑ a b History. Seoul Metropolitan Government. [2014. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  35. ↑ a b szerk.: Stephen Hamnett, Dean Forbes: Planning Asian Cities: Risks and Resilience. Routledge, 159. o. (2012). ISBN 9781136639272 
  36. ↑ Urban Planning of Seoul (PDF). Seoul Metropolitan Government, 2009. [2016. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  37. ↑ Facts about Korea. Korea.net. (Hozzáférés: 2014. február 7.)
  38. ↑ „GLOBAL 500”, CNN Money, 2012. július 23. (Hozzáférés: 2014. február 7.) 
  39. ↑ 자치구 (koreai nyelven). Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  40. ↑ Administrative Districts. Seoul Metropolitan Government. [2014. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 8.)
  41. ↑ a b 행정구역(읍면동)별/5세별 주민등록인구(2011년~) (koreai nyelven)
  42. ↑ Population by Dong. Seoul Metropolitan Government, 2012. [2014. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  43. ↑ Population, Households and Housing Units (By administrative divisions(eup, myeon, dong) (Total levels 3)). KOSIS, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
  44. ↑ 한성부 (koreai nyelven). Doosan Encyclopedia. (Hozzáférés: 2014. március 1.)
  45. ↑ 행정연혁 (koreai nyelven). Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  46. ↑ History of Administration. Seoul Metropolitan Government. [2014. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  47. ↑ Organization Chart - Seoul Metropolitan Government. Seoul Metropolitan Government. [2014. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  48. ↑ Organization Chart - Seoul Metropolitan Council. Seoul Metropolitan Government. [2014. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  49. ↑ (2013) „Regional population density: Asia and Oceania, 2012: Inhabitants per square kilometre, TL3 regions”. OECD Regions at a Glance 2013, Kiadó: OECD Publishing. DOI:10.1787/reg_glance-2013-graph37-en. (Hozzáférés: 2014. február 11.) 
  50. ↑ a b c Population. Seoul Metropolitan Government, 2013. [2014. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 9.)
  51. ↑ Seoul's Population Drops Below 10 Million for First Time in 25 Years. Chosun Ilbo, 2014. február 14. (Hozzáférés: 2014. február 16.)
  52. ↑ Seoul population drops at fastest pace in 22 years (angol nyelven). The Korea Times, 2019. január 13. (Hozzáférés: 2019. január 13.)
  53. ↑ Park, Chung-a. „Foreign population in Seoul continue to dwindle”, Korea Times 
  54. ↑ Korean Chinese account for nearly 70% of foreigners in Seoul. The Korea Times, 2011. szeptember 11. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  55. ↑ Népességi adatok (vallás) (szűrés: Szöul) (koreai nyelven), 2005. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  56. ↑ Why South Korea is so distinctively Christian. The Economist. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  57. ↑ How Korea embraced Christianity. The Christian Science Monitor, 2007. március 7. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  58. ↑ a b c d Churches in Korea. Korea Tourism Organization. [2014. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  59. ↑ Religion. KBS World Radio. [2014. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  60. ↑ Seoul Central Masjid. Korea Tourism Organization. [2014. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  61. ↑ Islamic Cultural Spots in Itaewon. Korea Tourism Organization. [2014. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  62. ↑ Welcome to KTC. Lmg.go.kr, 2006. [2012. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
  63. ↑ Worldwide Centers of Commerce Index™. MasterCard. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  64. ↑ The Global Financial Centres Index 12. Z/Yen Group, 2012. [2014. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  65. ↑ Seoul's Competitiveness. Seoul Metropolitan Government. [2014. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  66. ↑ Hot Spots 2025: Benchmarking the Future Competitiveness of Cities. The Economist Intelligence Unit, 2013. [2014. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  67. ↑ a b Seoul: Economy. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  68. ↑ The primacy of Seoul and the capital region. United Nations University. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  69. ↑ It's official: Jinro soju is the world's best-selling liquor. CNN Travel, 2012. június 12. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  70. ↑ „Fiery food, boring beer”, The Economist, 2012. november 24. (Hozzáférés: 2013. április 24.) 
  71. ↑ Packaged Food Sales In South Korea (pdf). Agriculture and Agr-Food Canada, 2010. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  72. ↑ Neon shines brightly during the bustle on Yeouido stock street. Korea JoongAng Daily, 2010. január 5. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  73. ↑ Yeouido struggles to revive former glory as financial hub. Korea Herald, 2014. szeptember 11. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  74. ↑ Location. Korea Exchange. [2014. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 6.)
  75. ↑ Banks Around the World - Korea. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  76. ↑ Foreign banks struggle in South Korea. Financial Times, 2013. szeptember 18. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  77. ↑ History. Shinhan Bank. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  78. ↑ History of the Korean Financial Industry. Financial Services Commission. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  79. ↑ The unemployed by ages. Seoul Metropolitan Government, 2013. [2014. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  80. ↑ Dongdaemun Market. Visit Seoul. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  81. ↑ Myeong-dong. Korea Tourism Organization. [2014. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  82. ↑ Namdaemun Market. Visit Seoul. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  83. ↑ Sinchon Street, full of energy. Korea Tourism Organization. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  84. ↑ Insa-dong. Korea Tourism Organization. [2014. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 11.)
  85. ↑ Hwanghak-dong Flea Market. Korea Tourism Organization. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
  86. ↑ Antique Markets. Seoul Matropolitan Government. [2012. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
  87. ↑ a b Itaewon: Going Gangnam Style?. The Korea Times, 2013. február 14. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
  88. ↑ Yongsan Electronics Market, Asia’s largest IT shopping mall. KBS World, 2011. március 1. [2014. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
  89. ↑ Time Square. Korea Tourism Organization. [2014. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  90. ↑ a b Lotte Super Plex G to Beat World’s Record as The Largest Cinema Screen. The Korea Bizwire, 2014. július 5. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  91. ↑ a b K. Kris Hirst: Old Seoul City. about.com. [2014. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 17.)
  92. ↑ The gates and walls of Seoul. Ministry of Culture, Sports and Tourism, ROK, 2009. augusztus 21. (Hozzáférés: 2014. szeptember 17.)
  93. ↑ a b c d urban Planning of Seoul. Seoul Metropolitan Government, 2010. június 22. (Hozzáférés: 2014. szeptember 17.)
  94. ↑ Changdeokgung Palace Complex. UNESCO. (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.)
  95. ↑ Andrei Lankov: Jongno walk. The Korea Times, 2010. június 24. (Hozzáférés: 2014. szeptember 17.)
  96. ↑ About SEOUL SKY : SEOUL SKY : SEOUL SKY. Lotte World. (Hozzáférés: 2019. augusztus 21.)
  97. ↑ Dongdaemun Design Plaza / Zaha Hadid Architects. Archdaily, 2013. március 26. (Hozzáférés: 2014. szeptember 17.)
  98. ↑ Majority don't like new City Hall. Korea Times, 2012. július 6. (Hozzáférés: 2014. szeptember 17.)
  99. ↑ The Seoul of World Design. Bloomberg Businessweek, 2008. február 27. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
  100. ↑ Republic of Korea. UNESCO. (Hozzáférés: 2013. május 26.)
  101. ↑ Finding Our Traditional Housing... Myungwon Folk House. Kookmin University. [2013. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 21.)
  102. ↑ National Theater of Korea. Korea Tourism Organization. [2015. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  103. ↑ Sejong Center. Korea Tourism Organization. [2015. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  104. ↑ Charlotte Theater. Korea Tourism Organization. [2014. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  105. ↑ Park, Soo-mee: Korea's CJ Group Reorganizes Six Divisions into CJ Entertainment & Media. The Hollywood Reporter. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  106. ↑ Movie Theaters. Korea Tourism Organization. [2014. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  107. ↑ Status of Museum. Seoul Metropolitan Government. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  108. ↑ Exhibition and museum attendance figures 2011. The Art Newspaper, 2012. április 1. [2017. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 20.)
  109. ↑ Seoul's best museums. CNN, 2011. október 27. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
  110. ↑ National Folk Museum of Korea. Korea Tourism Organization. [2014. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  111. ↑ Namsangol Hanok Village. Korea Tourism Organization. [2014. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  112. ↑ Bukchon Hanok Village. Korea Tourism Organization. [2014. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  113. ↑ Seoul: 10 Things to Do. [[Time (magazin)|]]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  114. ↑ The War Memorial of Korea. Korea Tourism Organization. [2015. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  115. ↑ Seodaemun Prison History Museum. Korea Tourism Organization. [2014. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  116. ↑ Seoul Museum of Art. Korea Tourism Organization. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  117. ↑ Ilmin Art Museum. Korea Tourism Organization. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  118. ↑ Korean Film Archive. Google Cultural Institute. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  119. ↑ The Seodaemun Museum of Natural History. Visit Seoul. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  120. ↑ Kimchi, liquor on display at unique museums. Korea JoongAng Daily, 2012. május 25. [2022. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 9.)
  121. ↑ Tteok Museum. Korea Tourism Organization. [2014. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  122. ↑ a b c Parks. Seoul Metropolitan Government. [2014. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  123. ↑ Cheonggyecheon. Visit Seoul. [2014. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  124. ↑ Seoul: 10 Things to Do - 7. Cheonggyecheon Stream. Time magazin. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  125. ↑ Hangang Park. Seoul Metropolitan Government. [2014. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  126. ↑ Lotte World. Visit Seoul. [2014. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 18.)
  127. ↑ Hi Seoul Festival. Visit Korea. [2021. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
  128. ↑ Yeouido Spring Flower Festival. Visit Seoul. [2015. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
  129. ↑ K-Pop Cover Dance Festival. CDF. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
  130. ↑ Dream Concert. Korea Tourism Organization. [2014. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
  131. ↑ Lotus Lantern Festival. Korea Tourism Organization. [2014. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
  132. ↑ Jongmyodaeje (Royal Ancestral Memorial Rite of Joseon). Korea Tourism Organization. [2014. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
  133. ↑ The Great Rite of Sajik Daeje. Visit Seoul. [2014. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
  134. ↑ The Opening and Closing of the Royal Palace Gates and Royal Guard Changing Ceremonies (수문장 교대의식). Korea Tourism Organization. [2014. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
  135. ↑ King Gojong and Queen Min’s Royal Wedding Ceremony (고종명성후 가례 재현행사). Korea Tourism Organization. [2014. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 22.)
  136. ↑ Nightlife in Korea. Korea Tourism Organization. [2014. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  137. ↑ Nighttime Parks & Fun. Korea Tourism Organization. [2014. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  138. ↑ Internet Speeds In South Korea Really Do Blow Away The Rest Of The World. Business Insider, 2014. április 12. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  139. ↑ The 10 Countries With the Fastest Internet. Mashable, 2013. augusztus 22. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  140. ↑ South Korea: The Media. Library of Congress, 1990. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  141. ↑ Mass Media. Seoul Metropolitan Government, 2011. [2014. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  142. ↑ English > Data & Statistics. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  143. ↑ Summary of Schools. Seoul Metropolitan Government, 2013. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
  144. ↑ Life and death exams in South Korea. Asia Times, 2005. november 30. [2012. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
  145. ↑ 금융권 CEO 출신대학..서울대＞고려대＞연세대 (koreai nyelven). Naver News, 2010. június 22. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
  146. ↑ 3 Korean Universities Among Asia's Top 10. Chosun Ilbo. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
  147. ↑ a b New Bus System of Seoul. Korea Tourism Organization. [2014. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  148. ↑ Road. Seoul Metropolitan Government. [2014. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 12.)
  149. ↑ 고속도로안내 >노선정보 > 노선안내 (koreai nyelven). Korea Expressway Corporation. [2013. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  150. ↑ Vehicle Registration (by Month, Each Gu). Seoul Metropolitan Government. [2014. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  151. ↑ Express and Intercity Buses. Korea Tourism Organization. [2014. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  152. ↑ Seoul Bus. Korea Tourism Organization. [2014. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  153. ↑ Seoul City to Begin Transition to Electric Buses. Chosun Ilbo, 2018. március 14. (Hozzáférés: 2018. március 18.)
  154. ↑ The world's longest metro and subway systems. Railway Technology, 2013. december 10. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  155. ↑ Sanghajban van a világ leghosszabb metróhálózata. MNO, 2013. december 29. [2013. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  156. ↑ What are the world's best metro systems?. CNN, 2013. január 9. (Hozzáférés: 2014. július 24.)
  157. ↑ KTX. Korail. (Hozzáférés: 2014. július 25.)
  158. ↑ Railroad in Korea. Korea Tourism Orgaization. [2014. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  159. ↑ REPORT ON DEVELOPMENT AND OPERATION OF INCHEON INTERNATIONAL AIRPORT (pdf). ICAO, 2004. április 2. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  160. ↑ Gimpo Airport Turns Fortunes Around. Chosun Ilbo, 2011. február 16. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  161. ↑ Real time flight information. Gimpo International Airport. [2014. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  162. ↑ Incheon Airport tops service quality for 9th year. Korea Herald, 2014. május 27. [2019. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 25.)
  163. ↑ ACI releases World Airport Traffic Report 2010 (PDF), 2011. augusztus 1. [2012. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
  164. ↑ KTX to start passenger service to Incheon Airport, 2014. június 16. (Hozzáférés: 2014. augusztus 26.)
  165. ↑ From Incheon Airport to Seoul. Korea Tourism Organization. [2014. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 26.)
  166. ↑ Korea’s International Airports. Korea Tourism Organization. [2018. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)
  167. ↑ 교량유래 (koreai nyelven). Seoul Metropolitan Government, 2013. december 30. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  168. ↑ Bridge. Seoul Metroplitan Government. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 12.)
  169. ↑ Seoul ‘Bridge of Life’ Attracts More Suicide Attempts. The Wall Street Journal, 2013. november 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  170. ↑ Bridges in Seoul, Korea. USA Today. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  171. ↑ Seoul plans renaissance of Han River. Korea Times, 2010. július 7. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  172. ↑ Introduction of Korean Ports (pdf). Korea Tourism Organization. [2015. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 8.)
  173. ↑ Electric Power Consumption (by Use). Seoul Metropolitan Government. [2014. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  174. ↑ History. KEPCO. (Hozzáférés: 2014. szeptember 15.)
  175. ↑ a b c IEEE Seoul Section History. Institute of Electrical and Electronics Engineers. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  176. ↑ Water for All (pdf). Seoul Metropolitan Government. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  177. ↑ Arisu. Seoul Metropolitan Government. [2014. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  178. ↑ Business > Multi-regional Water Supply System. K-Water. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  179. ↑ History. Seoul City Gas. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  180. ↑ The Opening of the New Building for the Seoul Central Post Office. Korea Post. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  181. ↑ Number of Medical Institutions. Seoul Metropolitan Government. [2014. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  182. ↑ a b Medical Services. Visit Seoul. [2014. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  183. ↑ Korea embraces medical tourism. CNN, 2011. szeptember 26. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  184. ↑ Registration of Tourist Service Establishments, 2013. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  185. ↑ Status of registered tourist hotels. Seoul Metropolitan Government, 2013. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  186. ↑ Visitor Arrivals by Nationality. Seoul Metropolitan Government, 2013. [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  187. ↑ a b Seoul aims to boost foreign tourist satisfaction. Korea Herald, 2014. február 6. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  188. ↑ Japanese Women Catch the 'Korean Wave'. Washington Post, 2006. augusztus 31. (Hozzáférés: 2011. december 19.)
  189. ↑ Waxing The Korean Wave (pdf). Asia Research Institute, National University of Singapore, 2011. [2015. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  190. ↑ Destination Kdrama: Korean Drama Filming Locations To Visit! Gu Family Book, Secret Garden, Love Rain. Kpopstarz.com. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  191. ↑ Tourists flock to soap opera filming locations. Korea.net, 2014. március 18. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  192. ↑ South Korea plays up pop culture to attract Chinese tourists. China Daily, 2014. június 25. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  193. ↑ Foreign tourist arrivals in Seoul to reach record-high 14 million this year. Korea Times, 2019. június 11.
  194. ↑ a b c Seoul Highlights. Korea Tourism Organization. [2008. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  195. ↑ Daehangno. Korea Tourism Organization. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  196. ↑ Reported and registered sport facilities. Seoul Metropolitan Government. [2014. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  197. ↑ Public Sports Facilities. Seoul Metropolitan Government. [2014. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  198. ↑ Sports Facilities. Seoul Metropolitan Government. [2014. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  199. ↑ Olympic Park. Korea Tourism Organization. [2014. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  200. ↑ Clubs & Players. K League. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  201. ↑ 이랜드그룹, 프로축구단 창단 발표 (koreai nyelven). K League, 2014. április 14. [2014. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 23.)
  202. ↑ a b Sister Cities. Seoul Metropolitan Government. [2017. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 5.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Seoul című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Seoul
A Wikimédia Commons tartalmaz Szöul témájú médiaállományokat.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szöul&oldid=27350721”