Soksertéjűek

Soksertéjűek
Nereis succinea
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Csoport: Homonóm szelvényezettek Főtörzs: Tapogatós-csillókoszorúsok (Lophotrochozoa) Törzs: Gyűrűsférgek (Annelida) Osztály: Soksertéjűek (Polychaeta)
Alosztályok, rendek
Palpata Scolecida (részletesen lásd a szövegben)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Soksertéjűek témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Soksertéjűek témájú kategóriát.

A soksertéjűek (Polychaeta) a gyűrűsférgek (Annelida) állattörzs egyik osztálya. Rendszerüket tekintve nincs még teljesen elfogadott nézet. A korábban használatos Errantia (szabadonélők) és Sedentaria (csőlakók) alosztályokra (öregrend?) való felosztásukat elavultnak tartják, mivel a csoportok nem monofiletikus kialakulásúak. A két csoport elkülönítése ugyanis az életmód, illetve az ezzel összefüggésben lévő szervezeti felépítés alapján történt. A két említett csoport jellemzése árulkodik arról, hogy a rendszer mennyire mesterséges. Eddig kb. 90 családot ismerünk, több mint 10 000 recens fajjal.

Errantia: Közös vonásai a sok homonóm szelvény, a jól fejlett parapodiumok sertékkel, cirrusokkal. A prostomiumon fejlett érzékszerveket találhatunk. Többnyire szabadon élők.

Sedentaria: Az ezen csoportba sorolt fajok teste többnyire regionálisan differenciálódott, a parapodiumok redukálódtak, többnyire serte nélküliek, a feji részeken fejlett tapogatókat és más struktúrákat találunk a táplálkozás szolgálatában. Általában járatokban vagy maguk készített csövekben élnek.

Rendszerezés

A soksertéjűeket parafiletikusnak tartják. A Pogonophora és a Vestimentifera valamikor különálló törzsként volt leírva, jelenleg a soksertéjűek alá, a Siboglinidae családba sorolják.

Az alábbi osztályozás nagyrészt megfelel Rouse & Fauchald 1998-as munkájának, bár abban nem szerepeltek család feletti szintek. Más rendszerezésekben több (al)rend található. Mivel igen kevés soksertéjű taxont sikerült kladisztikai analízisnek alávetni, az eddigi taxonok leírása még nagyban változhat.

• alosztály Palpata
  • rend Aciculata
    • Bazális vagy incertae sedis
      • család Aberrantidae
      • család Csonkalábúak (Nerillidae)
      • család Spintheridae
    • alrend Eunicida
      • család Amphinomidae
      • család Diurodrilidae
      • család Dorvilleidae
      • család Palolo-férgek (Eunicidae)
      • család Euphrosinidae
      • család Hartmaniellidae
      • család Histriobdellidae
      • család Lumbrineridae
      • család Oenonidae
      • család Onuphidae
    • alrend Phyllodocida
      • család Acoetidae
      • család Alciopidae
      • család Aphroditidae
      • család Chrysopetalidae
      • család Eulepethidae
      • család Glyceridae
      • család Goniadidae
      • család Hesionidae
      • család Ichthyotomidae
      • család Iospilidae
      • család Lacydoniidae
      • család Lopadorhynchidae
      • család Korongférgek (Myzostomidae)
      • család Nautillienellidae
      • család Nephtyidae
      • család Nereididae
      • család Paralacydoniidae
      • család Pholoidae
      • család Phyllodocidae
      • család Pilargidae
      • család Pisionidae
      • család Pikkelyes férgek (Polynoidae)
      • család Pontodoridae
      • család Sigalionidae
      • család Sphaeodoridae
      • család Syllidae
      • család Typhloscolecidae
      • család Tomopteridae
  • rend Canalipalpata
    • Bazális vagy incertae sedis
      • család Polygordiidae
      • család Protodrilidae
      • család Protodriloididae
      • család Saccocirridae
    • alrend Sabellida
      • család Oweniidae
      • család Siboglinidae (korábban a Pogonophora és Vestimentifera törzsek)
      • család Serpulidae
      • család Sabellidae
      • család Sabellariidae
      • család Spirorbidae
    • alrend Spionida
      • család Apistobranchidae
      • család Chaetopteridae
      • család Longosomatidae
      • család Magelonidae
      • család Poecilochaetidae
      • család Spionidae
      • család Trochochaetidae
      • család Uncispionidae
    • alrend Terebellida
      • család Acrocirridae (néha a Spionida alá helyezik)
      • család Alvinellidae
      • család Ampharetidae
      • család Cirratulidae (néha a Spionida alá helyezik)
      • család Ctenodrilidae (néha alrend: Ctenodrilida)
      • család Fauveliopsidae (néha alrend: Fauveliopsida)
      • család Flabelligeridae (néha alrend: Flabelligerida)
      • család Flotidae (néha a Flabelligeridae alá helyezik)
      • család Pectinariidae
      • család Poeobiidae (néha alrend: Poeobiida, vagy a Flabelligerida alá helyezik)
      • család Sternaspidae (néha alrend: Sternaspida)
      • család Terebellidae
      • család Trichobranchidae
• alosztály Scolecida
  • család Aeolosomatidae
  • család Arenicolidae
  • család Capitellidae
  • család Cossunidae
  • család Maldanidae
  • család Ophelidae
  • család Orbiniidae
  • család Paraonidae
  • család Parergodrilidae
  • család Potamodrilidae
  • család Psammodrilidae
  • család Questidae
  • család Scalibregmatidae

Jellemzés

A soksertéjűek igen régi és eredményesen fejlődött csoportot alkotnak. Fosszilis soksertéjű gyűrűsférgeket már a prekambriumi leletekben is találtak. Az ún. ediacara faunából ismert a 680 millió éve élt Spiggina flaundersi.

Méretben igen eltérő gyűrűsférgek, több méteres és 100 szegmentummal rendelkező fajok mellett (Eunice aphroditois 3 m) vannak 1 mm-nél kisebbek is (Troglochaetus beranecki 0,7 mm, 8 szelvény).

Leggyakrabban különnemű (heteronom) szelvényességet mutatnak. Jellemző szerveik a páros, szelvényesen elhelyezkedő csonkalábak (parapodiumok). A mindkét oldalon megtalálható csonkalábaknak egy alsó (neuropodium) és egy felső (notopodium) ága van. Ezekben tapogatókacsokat (cirrhus) és a felső ágon többnyire kopoltyúkat találunk. Az ágak belsejében egy-egy izmokkal mozgatható támasztóserte (aciculum) helyezkedik el, s mellette sorokba vagy nyalábokba rendeződött serték vannak. A parapodiumok a helyváltoztatás szervei és igen változatos kialakulásúak lehetnek. A fejen a cirrhusok tapogatóvá válhatnak. A kopoltyúk is elágazhatnak, növelve így a heteronómiát. Törzsfejlődéstanilag valószínűleg a parapodiumból alakult ki az ízeltlábúak (phylum Arthropoda) arthropodiuma.

Egyesek csövekben élnek, amelyet proteinből, mucoproteinből vagy mészből építenek, amelybe néhány faj idegen anyagokat, pl. homokszemcséket is rak. A legtöbb képes a csövét újraképezni, de néhány helytülő forma nem rendelkezik ezzel a képességgel (pl. Serpulidae. A fix csőben lakók gyors visszahúzódásat a hasdúclánc ún. „óriásidege” biztosítja, amely lehetővé tesz egy majdnem szinkron hosszanti izomösszehúzódást. Az axon 1 mm átmérőjű, az impulzustovábbító képessége 20 m/s.

Vannak köztük ragadozók, de igen sok a mikrofág faj. Elsősorban tengeriek, aljzatlakók, de vannak pelagikus fajok is. Néhány faj édesvízben él, de ismerünk szárazföldön élőket is. Például a DK-Ázsiában trópusi avarban élő Nereida-k. vagy az Európában erdei talajokon előforduló Parergodrilus heideri, valamint 1984-ben leírt és hazánkban megtalált Hrabiella periglandulata.

Szaporodás

Váltivarúak, de néhány családban hímnős fajok is vannak (Hesionidae, Serpulidae, Myzostomidae). Szaporodásuk lehet ivaros vagy ivartalan. A megtermékenyítés történhet a vízbe kibocsátott ivarsejtek közt szabadon, de vannak belső megtermékenyítésű, párzószervvel rendelkező fajok is. Érdekes jelenség az epitokia, amikor egyes aljzatban élő fajok megváltozva (pl. a parapodium sertéi úszólemezekké alakulnak, szemeik megnagyobbodnak) a felszínre úsznak és ott történik a megtermékenyítés (pl. Nereidae). Gyakran a gamétákat hordozó szelvények módosulnak a legnagyobb mértékben, s ilyenkor az állat két jól elváló régióra osztható: az ivartalan atok és az ivaros epitok részre. Ilyenkor a testnek csak az ivartermékeket tartalmazó része emelkedik a felszínre, mint pl. az ehető palolo-féreg [Palolo (Eunice) viridis] esetében.

A külső megtermékenyítés igen sok ivarsejtet igényel, pl. a Nereis virens 500 000 petesejtet képez. Az ivarérést a garatfeletti dúcban termelődő neurosecretumok szabályozzák, az állategyedek közti szinkront pedig pl. a Hold fényének- vagy a hőmérséklet váltakozása hozza létre. A legismertebb holdperiódusos – lunáris ciklusú – szaporodást a már említett palolo-féregnél figyelhetjük meg.

A szedimentben (aljzat) élő és azt el nem hagyó soksertéjűek kopuláló szervekkel rendelkeznek, a megtermékenyítés tehát belső. Sok faj petéit kokonokba rakva teszi le, vagy ivadékgondozóként magán cipeli. Mivel a regenerációs képességük nagy, így gyakran szaporodnak ivartalanul is. Ennek során néhány ízből (segmentum) is teljes állatok fejlődnek.

Egyedfejlődésük

Embrionális fejlődésük eredetileg közvetett, trochophora lárvájuk van. Ez lehet gömbölyded, vagy lencse, illetve körte alakú. Szája és végbélnyílása kb. derékszögben helyezkedik el. Száj előtti testtáj a prostomium, az utáni a metastomium. Az előtesten kétsoros csillókoszorú van (protrochus és metatrochus), amelyet néhányan a kerekesférgek trochus-ával cingulum-éval tartanak homológnak.

Érzékszervek

A csőlakóknál a tapogatók és a kopoltyúk a test elejére tolódtak. Érzékszerveik zöme a fejre koncentrálódik. Fejlett tapogatóik lehetnek, gyakoriak az érzékserték, érzékbimbók, csillós gödörszervek és egyes fajoknál szemeket találhatunk. Ezek a szemek igen változatosak, az egyszerű pigmentfolttól a lencsés összetett szemekig többféle típus előfordul.

Források

• Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest