Siketfajd

Siketfajd
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Tyúkalakúak (Galliformes);
Család:	Fácánfélék (Phasianidae);
Alcsalád:	Fajdformák (Tetraoninae);
Nemzetség:	Tetraonini;
Nem:	Tetrao;
Faj:	T. urogallus;
Tudományos név
	Tetrao urogallus; Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Siketfajd témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Siketfajd témájú médiaállományokat és Siketfajd témájú kategóriát.

A siketfajd (Tetrao urogallus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Észak- és Közép-Európában valamint Ázsia területén honos. Fenyvesek aljnövényzetében érzi jól magát. A siketfajd korábban Európa minden nagyobb összefüggő erdőségében élt. Az élőhelyek megszüntetése és a vadászat miatt mára a magashegységek fenyőövébe és a tajgaerdőkbe szorult vissza. Magyarországon egy időben kihalt, de még néha ma is egy-kettő kóborol Magyarországon.

Alfajai

Tetrao urogallus aquitanicus – Pireneusok
Tetrao urogallus cantabricus – Spanyolország
Tetrao urogallus grisescens
Tetrao urogallus hiomanus
Tetrao urogallus karelicus – Finnország és Karélia
Tetrao urogallus kureikensis
Tetrao urogallus lonnbergi – Kola-félsziget
Tetrao urogallus lugens
Tetrao urogallus major – Közép-Európa
Tetrao urogallus obsoletus – Észak-Európa és Oroszország
Tetrao urogallus pleskei – Közép-Európa, Fehéroroszország és Oroszország
Tetrao urogallus rudolfi – Bulgária és Ukrajna
Tetrao urogallus taczanowskii
Tetrao urogallus uralensis – Urál-hegység és Szibéria nyugati részén
Tetrao urogallus urogallus – Skandinávia
Tetrao urogallus volgensis – Észak-Európa és Oroszország

Megjelenése

Testhossza 60–87 centiméter, szárnyfesztávolsága 90–125 centiméter, súlya 2900–4000 gramm. A kakasoknak a nász idején szakálla van és zöldes fémfény a mellén. A tyúknak nagy rozsdasárga folt van a mellén. Gyenge repülő, a levegőben csak kis távolságot tud megtenni. Csőre rövid, vaskos, domború, lába erős kapirgáló láb. Tollazatának alapszíne szürke, fekete. Csüdjét is toll borítja, lábujjain a téli időszakban szarulemezek fejlődnek. Ezek a „hótalpak" megkönnyítik a havon való mozgást.

Életmódja

Bogyókkal, rügyekkel, a fenyő tűleveleivel, hangyákkal és azok bábjaival táplálkozik. Néha egy egész fát megkopaszt a tűleveleitől. Csak rövidtávon és nagy zajjal repül.

Szaporodása

Dürgés idején tánccal, pózolással és hanggal udvarol a tojónak. Fészkét talajra, fák tövébe készíti. A fészekalj általában 5-12 tojásból áll, melyen 26-29 napig kotlik. Fiókái fészekhagyók, gyorsan kifejlődnek.

Dürgéskor, köszörülés közben süket, ugyanis a fejébe száll a vére és így a hallójárat hátsó falán elhelyeződött, a vértolulás folytán erősen megduzzasztható redő is, másrészt pedig a szájtátogatás következtében az alsó állkapocs hátsó csontnyúlványa is elzárja a fülnyílást. Innen a siket név. Ahogy azonban a csőrét összecsukja, ismét élesen hall.^[1]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon ritka alkalmi kóborló. Korábban Sopron, Kőszeg és az Őrség vidékén alakultak ki állományai. Az 1880-as évek állomány-expanziója következtében települt meg Sopron és Vas vármegyék területén. A századfordulón a Soproni-hegység állománya mintegy 40-50 példány lehetett. Az első világháborút követően a 20-as években jelent meg újra Sopron környékén. Ekkor már csak 10-15 példányból állt az állománya, ami a 30-as években felmorzsolódott. A Kőszegi-hegység állománya kisebb volt, nem haladta meg a 10 példányt. Az Őrségben és a Vend-vidéken is akkor jelent meg először, amikor Sopronban. A 40-es évek elején az Őrségben egy újabb bevándorlás következtében jelentősen nőtt a populáció, 1948-ban 150 példányt becsültek. 1955-ben a becslések szerint még 60-80 példány volt jelen, de a faj a 60-as években az Őrségből is eltűnt.^[2]

Romániában a Kárpátok egész területén megtalálható a tűlevelű erdőkben, bár állománysűrűsége területenként igen nagy változást mutat. Olykor a vegyes erdőkben (luc- vagy jegenyefenyő és bükk) is megtalálható mint költőfaj. Egyes becslések szerint romániai állománya 10 000 példányra tehető. A párokra való állománybecslés aligha lehetséges, mivel a siketfajd kakasok poligámok, és az egy kakasra jutó tyúkok száma változó lehet.

Az Őrségi Nemzeti Park címerében is megtalálható.

Jegyzetek

↑ Brehm: Az állatok világa / Császármadár (Tetrastes Key. et Blas.). 200; ISBN 963-86118-2-0 Elérve: 2008-04-01
↑ Faragó S: Vadászati állattan. mezőgazda Kiadó, Budapest

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 5.)
Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
Integrated Taxonomic Information System besorolása szerint fajdformák (Tetraoninae) alcsaládjába tartoznak és 4 fajt sorol a nembe. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6

Külső hivatkozások

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Brehm-1] Brehm: Az állatok világa / Császármadár (Tetrastes Key. et Blas.). 200; ISBN 963-86118-2-0 Elérve: 2008-04-01

[2] Faragó S: Vadászati állattan. mezőgazda Kiadó, Budapest

[1]

[2]