Sósav
| Sósav | |
 |
|
| |
| Más nevek | muriatikus sav[1] |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 7647-01-0 |
| ChemSpider | 307 |
| EINECS-szám | 231-595-7 |
| ATC kód | A09AB03, B05XA13 |
| Gyógyszer szabadnév | hydrochloric acid |
| Gyógyszerkönyvi név | Acidum hydrochloridum concentratum, Acidum hydrochloridum dilutum |
| UNII | QTT17582CB |
| ChEMBL | 1231821 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Megjelenés | átlátszó, színtelen folyadék |
| Veszélyek | |
| EU Index | 017-002-01-X |
| NFPA 704 |  0
3
1
COR
|
| R mondatok | R34, R37 |
| S mondatok | (S1/2), S26, S45 |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A sósav a hidrogén-klorid (HCl) tiszta, színtelen, szúrós szagú vizes oldata. Korrozív, az iparban széles körben használt erős ásványi sav. A természetben is megtalálható, a gyomorsav egyik alkotórésze, nagyobb mennyiségben az ipari forradalom idején kezdték el előállítani. A vegyiparban reagensként használják olyan anyagok tömegtermelése során, mint a vinil-klorid (melyből PVC-t állítanak elő), valamint a metilén-difenil-diizocianát (MDI) és toluol-diizocianát (TDI) – utóbbiak a poliuretán gyártásának alapanyagai. Számos kisebb mennyiséget igénylő alkalmazása is van: többek között háztartási tisztítószer, vízkőoldó, de felhasználják zselatin és más élelmiszer-adalékok gyártása során, kazánkő eltávolítására és bőrfeldolgozáshoz is. A világ éves sósavtermelése mintegy 20 millió tonna.
Hipóval való reakciója során klór keletkezik, ami háztartási baleseti veszélyforrás is:[2] NaOCl + 2HCl = H2O + NaCl + Cl2
Felfedezése
[szerkesztés]A királyvizet – mely a sósav és a salétromsav elegye – egy 13. századi alkimista, Pszeudo-Geber említi munkáiban, aki szalmiáksó salétromsavban történő feloldásával állította elő.[3][4][5][6][7] Más források szerint a királyvizet elsőként a 13. század végére datálható bizánci kéziratok említik.[8][9][10][11]
A sósav első leírása Libaviustól származik a 16. századból, ő az új anyagot só agyagtégelyben történő hevítésével állította elő.[12] Más szerzők szerint a tiszta sósavat elsőként Basil Valentine német bencés szerzetes fedezte fel a 15. században,[13] ő só és zöld vitriol elegyét hevítette,[14] míg megint mások szerint a tiszta sósav előállítására a 16. század végéig nincs egyértelmű utalás.[8]
A 17. században a német Johann Rudolf Glauber nátrium-klorid és kénsav felhasználásával nátrium-szulfátot állított elő, mely folyamat során hidrogén-klorid gáz szabadult fel. Joseph Priestley 1772-ben állított elő tiszta hidrogén-kloridot, melyről Humphry Davy 1818-ban bizonyította be, hogy hidrogénből és klórból álló vegyület.[5]
Az európai ipari forradalom során megnőtt a kereslet a lúgos anyagok iránt. A francia Nicolas Leblanc új ipari eljárása lehetővé tette a nátrium-karbonát (szóda) olcsó, nagy mennyiségben történő előállítását. A Leblanc-szódagyártás során a kősót kénsav, mészkő és szén felhasználásával szódává alakítják, melléktermékként hidrogén-klorid keletkezik. Amíg törvénnyel meg nem tiltották (ilyen például a brit Alkali Act 1863), addig a folyamat során képződő sósavgázt a levegőbe engedték. A törvény elfogadása után a szódagyártókat kötelezték, hogy a hulladékgázt vízben nyelessék el, ezzel iparilag állítottak elő sósavat.[5][15]
A huszadik században a Leblanc-szódagyártást felváltotta a Solvay-eljárás, melynek nincs sósav mellékterméke. Mivel a sósav időközben számos felhasználása révén fontos vegyszerré vált, a kereskedelmi igényt más gyártási eljárásokkal kellett kielégíteni, ezek közül némelyiket ma is használják. 2000 után a sósavat főként a szerves kémiai vegyipar által melléktermékként előállított hidrogén-klorid vízben történő elnyeletésével állítják elő.[5][15][16]
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]A sósav egyértékű sav, így a hidrogén-klorid a disszociációja során egyetlen H+-t (protont) ad le. Vizes oldatban a H+ egy vízmolekulához kapcsolódva H3O+ oxóniumiont képez:[17][18]
- HCl + H2O → H3O+ + Cl−
A disszociáció során keletkező másik ion a Cl− kloridion, a sósav így felhasználható klorid sók – például nátrium-klorid – előállítására. A sósav erős sav, mivel vízben gyakorlatilag teljesen disszociál.[17][18] Az egyértékű savaknak egy savi disszociációs állandója (Ka) van, ennek értéke adja meg, hogy vízben milyen mértékben disszociálnak. Erős savak esetén – mint amilyen a sósav is – a Ka értéke nagyon nagy, melyet a sósavra elméleti alapon is megpróbáltak megállapítani.[19] Sósavoldathoz klorid-iont tartalmazó vegyületet adva az a pH-ra gyakorlatilag nincs hatással, ami arra utal, hogy a Cl− rendkívül gyenge konjugált bázis, a hidrogén-klorid vizes oldatban pedig teljesen disszociált állapotban van jelen. A sósav közepes és tömény oldatai esetén kitűnő az egyezés a H+ és a HCl feltételezett azonos molaritása között, a két érték négy jegy pontossággal megegyezik.[17][18]
A hat hétköznapi erős ásványi sav közül az egyértékű sósav a legkevésbé hajlamos redoxireakciókra. Az egyik legegyszerűbben kezelhető, a sav-bázis titrálások során a leginkább használt erős sav, mivel a sósavval végzett titrálások egyértelműbb végpontja miatt a kapott eredmény pontosabb. Az azeotrópos (körülbelül 20,2%-os) sósav a mennyiségi elemzésben elsődleges referenciaanyagként használható, bár pontos koncentrációja függ a készítésekor tapasztalható légnyomástól.[20]
A kémiai elemzésben gyakran használják a sósavat a minták előkészítésére („feltárására”). A tömény sósav számos fémet felold, miközben oxidált fém-kloridok és hidrogéngáz keletkezik. Pár példa:
Fe(s)+2HCl(aq)=FeCl2(aq)+H2(g)
2Fe(s)+6HCl(aq)=2FeCl3(aq)+3H2(g)
Bázikus anyagokkal, például kalcium-karbonáttal vagy réz(II)-oxiddal is reagál, melynek eredményeként oldott kloridok keletkeznek, melyek azután elemezhetőek.[17][18]
CaCO3(s)+2HCl(aq)=CaCl2(aq)+H2O(I)+CO2(g)
Fizikai tulajdonságai
[szerkesztés]| Koncentráció | Sűrűség | Molaritás | pH | Viszkozitás | Fajhő | Gőz- nyomás |
Forrás- pont |
Olvadás- pont | ||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| kg HCl/kg | kg HCl/m³ | Baumé | kg/l | mol/dm³ | mPa·s | kJ/(kg·K) | kPa | °C | °C | |
| 10% | 104,80 | 6,6 | 1,048 | 2,87 | −0,5 | 1,16 | 3,47 | 1,95 | 103 | −18 |
| 20% | 219,60 | 13 | 1,098 | 6,02 | −0,8 | 1,37 | 2,99 | 1,40 | 108 | −59 |
| 30% | 344,70 | 19 | 1,149 | 9,45 | −1,0 | 1,70 | 2,60 | 2,13 | 90 | −52 |
| 32% | 370,88 | 20 | 1,159 | 10,17 | −1,0 | 1,80 | 2,55 | 3,73 | 84 | −43 |
| 34% | 397,46 | 21 | 1,169 | 10,90 | −1,0 | 1,90 | 2,50 | 7,24 | 71 | −36 |
| 36% | 424,44 | 22 | 1,179 | 11,64 | −1,1 | 1,99 | 2,46 | 14,5 | 61 | −30 |
| 38% | 451,82 | 23 | 1,189 | 12,39 | −1,1 | 2,10 | 2,43 | 28,3 | 48 | −26 |
| A táblázat adatai 20 °C hőmérsékletre és 1 atmoszféra (101,325 kPa) nyomásra vonatkoznak. A gőznyomás adatok a International Critical Tables-ből származnak és az oldat teljes gőznyomását adják meg. | ||||||||||
Fizikai tulajdonságai, mint az olvadás- vagy forráspont, sűrűség és pH a HCl vizes oldatának koncentrációjától vagy molaritásától függenek, a nagyon híg – 0% körüli HCl tartalmú – oldatétól a füstölgő, 40%-osnál is töményebb HCl-éig terjednek.[17][18][23]
A sósav, mint a HCl és H2O kétkomponensű keveréke állandó (108,6 °C) forráspontú azeotróp elegyet képez 20,2% HCl tartalom esetén. A sósavnak négy állandó kristályosodási eutektikus pontja van, ezek a kristályos formák a HCl·H2O (68% HCl), HCl·2H2O (51% HCl), HCl·3H2O (41% HCl), HCl·6H2O (25% HCl) és a jég (0% HCl). Ezeken kívül létezik még egy metastabil eutektikus pont is 24,8%-es összetételnél a jég és a HCl·3H2O kristályforma között.[23]
Előállítása
[szerkesztés]A sósavat hidrogén-klorid vízben történő oldásával állítják elő. Hidrogén-kloridot számos eljárással gyártanak, így többféle kiindulási anyaga létezik, de nagy mennyiségben történő gyártása csaknem mindig más vegyi anyagok ipari léptékű gyártásához kapcsolódóan történik.
Ipari célra
[szerkesztés]Sósavoldatot 38%-os töménységig gyártanak (tömény sósav). Nagyobb, 40%-ot valamivel meghaladó koncentráció is elérhető, de az ilyen oldatok kezelése és tárolása az erős párolgás miatt további óvintézkedéseket, például túlnyomást és alacsony hőmérsékletet igényel. Az ömlesztett ipari termék ezért 30–34%-os, mely még hatékonyan, kis HCl veszteséggel szállítható. Az USA-ban a háztartási – főként tisztítási – célokra szánt oldatai jellemzően 10–12%-osak, ezeket felhasználás előtt erősen ajánlják hígítani. Nagy-Britanniában a háztartási sav töménysége az USA-beli ipari minőséggel azonos.[5]
A világ fő sósav előállítói a Dow Chemical (HCl gázként számítva 2 millió tonna/év), valamint a Georgia Gulf Corporation, Tosoh Corporation, Akzo Nobel és a Tessenderlo (egyenként 0,5–1,5 Mt/év). Összehasonlításul a világon előállított HCl mennyiségét 20 Mt/évre becsülik, melyből 3 Mt/év közvetlen szintézis, a többi szerves kémiai szintézisek és hasonló reakciók mellékterméke. A sósav legnagyobb részét az előállítás helyén fel is használják. Világpiaci forgalmát 5 Mt/évre becsülik.[5]
Felhasználása
[szerkesztés]A sósav erős szervetlen sav, számos ipari eljárásban alkalmazzák. A felhasználási cél gyakran meghatározza a kívánt minőséget.[5]
Acél pácolása
[szerkesztés]A sósav egyik legfontosabb felhasználása az acél pácolása, melynek során a vasról vagy acélról a további megmunkálás – például kisajtolás, hengerlés, galvanizálás vagy más művelet – előtt eltávolítják a rozsda vagy vas-oxid réteget.[5][16] A szénacélok pácolására leggyakrabban technikai minőségű, jellemzően 18%-os sósavat használnak.
- Fe2O3 + Fe + 6 HCl → 3 FeCl2 + 3 H2O
A hulladék savat régebben vas(II)-klorid oldatként újrahasznosították, de a páclé magas nehézfémtartalma miatt ez a gyakorlat visszaszorulóban van.
A hidrogén-klorid regenerálására több eljárást is kifejlesztettek, ilyen például a porlasztva pörkölő vagy a fluidágyas HCl regeneráló eljárás, melyekkel a hulladék pácléből visszanyerhető a HCl. A leggyakrabban alkalmazott regenerálási eljárás a pirohidrolízis, melynek reakcióegyenlete a következő:[5]
- 4 FeCl2 + 4 H2O + O2 → 8 HCl+ 2 Fe2O3
A hulladék sav visszanyerésével zárt savkör hozható létre.[16] A regenerálás során melléktermékként értékes vas(III)-oxid keletkezik, melyet egyéb iparágak hasznosítanak.[5]
Szerves vegyületek előállítása
[szerkesztés]A sósav másik fő felhasználási területe a szerves vegyületek előállítása, például a PVC készítéséhez vinil-klorid és 1,2-diklóretán gyártása. Ez gyakran a helyben előállított sósav felhasználásával valósul meg. Sósav szükséges több más szerves vegyület előállításához is, ilyen például a polikarbonátok gyártásához használt biszfenol-A, az aktív szén és az aszkorbinsav, valamint számos gyógyszer hatóanyaga is.[16]
- 2 H2C=CH2 + 4 HCl + O2 → 2 ClCH2CH2Cl + 2 H2O (diklóretán előállítása oxiklórozással)
- fa + HCl + hő → aktív szén (kémiai aktiválás)
Szervetlen vegyületek előállítása
[szerkesztés]Számos termék állítható elő sósavval hagyományos sav–bázis-reakció révén. Ilyen többek között a víz kezelésére használt vas(III)-klorid és a polialumínium-klorid (PAK):
- Fe2O3 + 6 HCl → 2 FeCl3 + 3 H2O
Mind a vas(III)-kloridot, mind a PAK-ot flokkulálószerként és koagulánsként használják a szennyvízkezelés, az ivóvíz előállítása és a papírgyártás során.
További, sósavval felhasználásával gyártott szervetlen vegyület az utak sózására használt kalcium-klorid, a galvanizálásra használt nikkel(II)-klorid, valamint a horganyzásra és szárazelemgyártásban használt cink-klorid.[16]
- CaCO3 + 2 HCl → CaCl2 + CO2 + H2O (kalcium-klorid előállítása mészkőből)
pH-szabályozás és semlegesítés
[szerkesztés]A sósavat oldatok savasságának (pH-jának) beállítására is használják.
- OH− + HCl → H2O + Cl−
Nagy tisztaságot igénylő iparágakban (élelmiszer- és gyógyszeripar, ivóvíz előállítása) kiváló minőségű sósavat használnak a víz pH-jának beállítására. A kevésbé szigorú követelményeket támasztó alkalmazásoknál a technikai minőségű sav is megfelelő a hulladékvizek semlegesítésére.[16]
Ioncserélők regenerálása
[szerkesztés]Kiváló minőségű sósavat használnak az ioncserélő gyanták regenerálására. A kationcserét elterjedten alkalmazzák a vizes oldatokból a kationok, például a Na+ és Ca2+ eltávolítására az ionmentes víz előállítása során. A gyantáról a kationokat savval mossák le.[5] A Na+-t H+, míg a Ca2+-t 2 H+ helyettesíti.
Ioncserélőket és ionmentes vizet a vegyipar minden ágában, valamint az ivóvíz gyártása során és számos élelmiszeripari ágban is használnak.[5]
További alkalmazások
[szerkesztés]A sósavnak sokféle, kis mennyiséget igénylő felhasználása is létezik, ilyen például a bőrfeldolgozás, a konyhasó tisztítása, háztartási tisztítószerként történő felhasználás[24] és a magasépítés.[16] Az olajkutak kitermelése növelhető, ha sósavat juttatnak a kőzetekbe, ez ugyanis a kőzet egy részét feloldja, így nagyobb pórusméretű kőzetszerkezet jön létre. Az olajkutak savazása bevett eljárás az Északi-tengeri olajkitermelésben.[5]
A sósavat használják kalcium-karbonát feloldására, azaz például teáskanna vízkőmentesítésére vagy téglafalakról a habarcs eltávolítására. Téglafalon használva reakciója a habarccsal csak addig tart, amíg az összes sav át nem alakult kalcium-kloriddá, szén-dioxiddá és vízzé:
2 HCl + CaCO3 → CaCl2 + CO2 + H2O
Az élelmiszerek, élelmiszer-alapanyagok és -adalékok gyártása során számos sósavat igénylő kémiai reakciót végeznek, jellemző példák az aszpartám, fruktóz, citromsav, lizin, hidrolizált növényi fehérjék és a zselatin gyártása. E folyamatok során – ha a késztermék megkívánja – élelmiszeripari minőségű (extra tiszta) sósav alkalmazandó.[5][16]
Előfordulása élő szervezetekben
[szerkesztés]
A gyomorsav a gyomor által kiválasztott egyik fő nedv, mely nagyrészt sósavból áll, és a gyomor tartalmát savasítva 1–2 közötti pH-t biztosít.[25][26]
A gyomor felső részének (fundus) nyálkahártyájában található fedősejtek (parietális sejtek) külön választanak ki klorid- (Cl−) és hidrogénionokat (H+), melyek a sejtmembrán által létrehozott mély betüremkedéseken (canaliculus) át jutnak a gyomorba.[27][28]
A gyomorsav véd a mikroorganizmusok ellen, csökkentve ezzel a fertőzések esélyét, és elősegíti a táplálék emésztését. Alacsony pH-ja denaturálja a fehérjéket, így az emésztőenzimek, például a pepszin le tudják azokat bontani. Az alacsony pH hatására a pepszinogén enzim prekurzor is aktiválódik, így belőle önlebontás révén aktív pepszin keletkezik. A gyomorból távozó ételpép sósavtartalmát a patkóbélben nátrium-hidrogén-karbonát semlegesíti.[25]
Magát a gyomrot vastag nyákréteg, valamint a szekretin hatására történő nátrium-hidrogén-karbonátos pufferelés védi az erős savtól. Ha ezek a védelmi mechanizmusok nem működnek megfelelően, gyomorégés vagy gyomorfekély alakulhat ki. Az antihisztaminok és protonpumpagátló gyógyszerek csökkenthetik a gyomor savtermelését, a már meglévő savat savlekötőkkel lehet semlegesíteni.[25][29]
Biztonság
[szerkesztés]
| Tömeg- koncentráció |
Besorolás[30] | R mondatok |
|---|---|---|
| 10–25% | irritáló (Xi) | R36/37/38 |
| > 25% | korrozív (C) | R34 R37 |
A tömény (füstölgő) sósav savas ködöt képez. Mind a köd, mind maga az oldat marja az emberi szöveteket, maradandóan károsíthatja a légzőszerveket, szemet, bőrt és beleket. Ha a sósav oxidálószerekkel, például nátrium-hipoklorittal (hipó, NaOCl) vagy kálium-permanganáttal (hipermangán, KMnO4) keveredik, mérgező klórgáz szabadul fel.
- NaOCl + 2 HCl → H2O + NaCl + Cl2
- 2 KMnO4 + 16 HCl → 2 MnCl2 + 8 H2O + 2 KCl + 5 Cl2
A sósavval történő munkavégzés során személyi védőfelszerelés – gumi- vagy PVC-kesztyű, védőszemüveg és vegyszerálló ruházat és cipő – viselésével csökkenthető a kockázat. Az USA Környezetvédelmi Hivatalának besorolása szerint a sósav mérgező anyag.[31]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ http://www.ntk.hu/c/document_library/get_file?folderId=279536&name=DLFE-20822.pdf[halott link]
- ↑ Tavaly több mint száz klórmérgezés történt itthon, 2013. június 28. (Hozzáférés: 2019. január 3.)
- ↑ Bauer, Hugo. A history of chemistry. BiblioBazaar, LLC, 31. o. (2009). ISBN 978-1-103-35786-4
- ↑ (2001) „Vitriol in the history of chemistry”. Chem. Listy 96, 997. o.
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Hydrochloric Acid, Chemicals Economics Handbook. SRI International, 733.4000A–733.3003F. o. (2001)
- ↑ Norton, S (2008). „A Brief History of Potable Gold”. Molecular Interventions 8 (3), 120–3. o. [2020. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1124/mi.8.3.1. PMID 18693188. (Hozzáférés: 2014. március 29.)
- ↑ Thompson, C.J.S. (2002). „Alchemy and Alchemists”, 61,18. o, Kiadó: Dover Publications, Inc., Mineola, NY.
- ↑ a b Forbes, Robert James. A short history of the art of distillation: from the beginnings up to the death of Cellier Blumenthal. BRILL (1970). ISBN 978-90-04-00617-1. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 19.
- ↑ Myers, R.L.. The 100 most important chemical compounds: a reference guide. Greenwood Publishing Group, 141. o. (2007). ISBN 978-0-313-33758-1
- ↑ Datta, N.C.. The story of chemistry. Universities Press, 40. o. (2005). ISBN 978-81-7371-530-3
- ↑ Pereira, Jonathan. The elements of materia medica and therapeutics, Volume 1. Longman, Brown, Green, and Longmans, 387. o. (1854)
- ↑ Leicester, Henry Marshall. The historical background of chemistry. Courier Dover Publications, 99. o. (1971). ISBN 978-0-486-61053-5. Hozzáférés ideje: 2010. augusztus 19.
- ↑ Waite, A.E. Secret Tradition in Alchemy, public document, Kessinger Publishing (1992)
- ↑ Von Meyer, Ernst Sigismund (1891). „A History of Chemistry from Earliest Times to the Present Day”, 51. o.
- ↑ a b Aftalion, Fred. A History of the International Chemical Industry. Philadelphia: University of Pennsylvania Press (1991). ISBN 0-8122-1297-5
- ↑ a b c d e f g h Chemistry of the Elements, 2nd, Butterworth-Heinemann, 946–48. o. (1997). ISBN 0080379419
- ↑ a b c d e Lide, David. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 81st, CRC Press (2000). ISBN 0-8493-0481-4
- ↑ a b c d e Perry, R., Green D., Maloney J.. Perry's Chemical Engineers' Handbook, 6th, McGraw-Hill Book Company (1984). ISBN 0-07-049479-7
- ↑ Dissociation constants pKa and pKb. ChemBuddy.com. (Hozzáférés: 2008. szeptember 6.)
- ↑ Mendham, J.; Denney, R. C.; Barnes, J. D.; Thomas, M.J.K.; Denney, R. C.; Thomas, M. J. K.. Vogel's Quantitative Chemical Analysis, 6th, New York: Prentice Hall (2000). ISBN 0-582-22628-7
- ↑ Systemnummer 6 Chlor, Gmelins Handbuch der Anorganischen Chemie. Chemie Berlin (1927)
- ↑ Systemnummer 6 Chlor, Ergänzungsband Teil B – Lieferung 1, Gmelins Handbuch der Anorganischen Chemie. Chemie Weinheim (1968)
- ↑ a b Aspen Properties, calculations by Akzo Nobel Engineering, binary mixtures modeling software, Aspen Technology (2002–2003)
- ↑ Simhon, Rachel. „Household plc: really filthy bathroom”, The Daily Telegraph, 2003. szeptember 13.. [2010. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. március 31.)
- ↑ a b c Maton, Anthea, Jean Hopkins, Charles William McLaughlin, Susan Johnson, Maryanna Quon Warner, David LaHart, Jill D. Wright. Human Biology and Health. Englewood Cliffs, New Jersey, USA: Prentice Hall (1993). ISBN 0-13-981176-1
- ↑ Digestive Aids:Hydrochloric acid
- ↑ Arthur, C., M.D. Guyton, John E. Hall. Textbook of Medical Physiology, 10th, W.B. Saunders Company (2000). ISBN 0-7216-8677-X
- ↑ http://detari.web.elte.hu/printable/emesztes.pdf
- ↑ Bowen, R.: Control and Physiologic Effects of Secretin. Colorado State University, 2003. március 18. [2018. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 16.)
- ↑ A Tanács 67/548/EGK irányelve (1967. június 27.) a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről. Az EU Kiadóhivatala. (Hozzáférés: 2014. október 23.)
- ↑ HCl score card. United States Environmental Protection Agency. [2009. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 12.)
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Hydrochloric acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További olvasnivalók
[szerkesztés]
- NIST WebBook, general link (angol nyelven)
- Hydrochloric Acid – Part One és Hydrochloric Acid – Part Two at The Periodic Table of Videos (University of Nottingham, angol nyelven)
- Kalkulátor: felületi feszültség és sűrűség, molaritás és molalitás vizes HCl-re (angol nyelven)
- Általános biztonságtechnikai információk
- EPA Hazard Summary (angol nyelven)
- Hydrochloric acid MSDS by Georgia Institute of Technology (angol nyelven)
- NIOSH Pocket Guide to Chemical Hazards (angol nyelven)
- Információk szennyező voltáról
- National Pollutant Inventory – Hydrochloric Acid Fact Sheet (angol nyelven)
