Plakett
A plakett kis méretű dombormű, amelynek a hátoldala nincs kiképezve (hátlapja sima). Alakja általában négyszögletes. Anyaga általában fém, főként bronz.[1] Gyakran díjakkal, elismerésekkel együtt adják át a díjazottnak.
Különbözik tőle az érem, amelynek elő- és hátlapján is dombormű található és alakja általában kerek (bár létezik négyszögletes vagy ovális érem is).[2]
A szó eredete
[szerkesztés]A francia plaquette szóból ered, amelynek jelentése táblácska (a francia szót a magyarnál tágabb értelemben, mindenféle táblácskára használják.)
Története
[szerkesztés]Mint önálló művészeti műfaj, Itáliában jelentkezett először az 1440-es években. Első alkotói közé tartozott pl. A. Filarete, Francsesco di Giorgio Martini. A reneszánsz korban egyre jobban kiteljesedett Urbinóban, Milánóban és Modenában, elterjedt Németországban (Hans Peisser). Különösen kedvelték és gyáűjtötték a humanisták, mint Rotterdami Erasmus. A reneszánsz kor után feledésbe merült. A 19. században főleg a franciák élesztették fel (Hubert Pontscarmé, Clément Chaplain, Alexandre Charpentier). A 20. század elejétől hazánkban is népszerű műfaj; csaknem valamennyi jelentős szobrászművészünk készített illetve készít plaketteket is. Kiemelkedő művelői közé tartozott Beck Ö. Fülöp.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]
- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 841 – 842. o. ISBN 963-9257-11-7
- (szerk.) Németh Lajos – Molnár Albert – Voit Pál: Művészettörténeti ABC. Terra, Budapest, 1961.
