Mohák
.jpg)
A mohák az egész Földön elterjedt, nem edényes, embriós növények, mintegy 26 000 ismert fajjal, amelyek közül Magyarországon 659 él (2 becősmoha, 146 májmoha és 511 lombosmoha).[1]
Kis termetű, levélkére és száracskára tagolódó vagy telepes, zöld, spórás növények, amelyeknek nincsenek gyökerei és szállítószövete. A szárazságot és a fagyot is jól tűrik. Kanadai tudósok megállapították, a mohák a gleccsertakarók alatt átvészelt 400 év elteltével is képesek új életre kelni, amint napfény éri őket. Ezt a képességüket annak is köszönhetik, hogy az emberi őssejtekhez hasonlóan működő, ún. totipotens sejtjeik vannak. Egyetlen sejtből képes létrejönni egy teljes növény.[2][3]
Nevük eredete
[szerkesztés]Több forrás szerint is a moha növények régies megnevezése: halápok, mohok illetve a latin muscus.[4][5][6]
A moha szó valószínűleg a déli szláv nyelvekből került át a magyar szóhasználatba. Már a 15. században leírták a moh (Földön folyó moh) formát, ’apró, zöld levelű és szárú, spórákkal szaporodó virágtalan növény’ értelemben.[7]
Rendszerezésük
[szerkesztés]
Hagyományosan törzsként (Bryophyta néven) tárgyalták őket, és többnyire két osztályukat különböztették meg:
- Májmohák (Hepaticae) és
- Lombosmohák (Musci).
Az új vizsgálatok megállapították, hogy a mohák csoportja parafiletikus (nincs kizárólagos közös ősük). A filogenetikus értékelések három „moha-vonalra” osztják őket, és most ezeket szerepeltetik a törzsek szintjén:
- Becősmohák (Anthocerophyta)
- Májmohák (Hepatophyta vagy Marchantiophyta)
- Lombosmohák (Bryophyta)
A három törzsnek számos olyan, közös jellemzője van, amik alapján mégsem indokolatlan közösen tárgyalni őket.
Közös jellemzőik
[szerkesztés]- Minden moha embriós növény (Embryophyta): a zigóta osztódása után a fiatal diploid sporofiton egy ideig a gametofiton szervezetében marad.
- A többi embriós növénytől megkülönbözteti őket a szállítószövet hiánya. Bár szállításra alkalmas sejtek, sejtcsoportok a mohákban is előfordulnak (a lombosmoháknál a sporofitonban és a gametofitonban is, néha igen fejlett formában, a májmoháknál csak a gametofitonban, a becősmoháknál egyáltalán nem), ezek nem homológok az edényes növények (Tracheophyta) edényeivel, ugyanis nincs bennük se lignin, se valódi rostasejt.
- Életfázisaik úgy váltakoznak, hogy a gametofiton szakasz dominál a sporofitonnal szemben.
- Sporofitonjuk nem ágazik el, és azon a többi embriós növénytől eltérően csak egyetlen sporangium fejlődik ki.
- Nincs önálló vízháztartásuk (poikilohidrikusak). Víztartalmuk környezetfüggő; a vizet teljes testfelületükön veszik fel. A szárazságtűrő mohák egyes fajai kiszáradt állapotban is több évig életképesek maradnak, majd vízhez jutva életfolyamataik teljesen helyreállnak (akár múzeumi példányokéi is).
Evolúciójuk
[szerkesztés]Törzsfejlődésük, evolúciós kapcsolatrendszerük, viszonyuk a többi embriós növénnyel még nem teljesen tisztázott. Az alábbi kladogramokon két hipotézis látható erről:
 |
 |
Törzseik és ismertebb nemeik
[szerkesztés]Májmohák – telepes és leveles formák is tartoznak közéjük.
- Csillagos májmoha (Marchantia polymorpha)
- Vízicsipke (Riccia fluitans)
1–6 cm-es teleptestű májmoha. Lápos vizekben az egész Földön gyakori, de tarthatjuk akváriumban is. - Békalencsemoha (Ricciocarpus natans)
Szív alakú, sárgászöld májmoha, középen árkolt karéjjal. Semleges vagy savanyú lápos vizekben lebeg, leapadás után szalag alakú pikkelyeivel a talajhoz tapad. - Illatos májmoha (Mannia fragrans)
A teleptest 1–2 cm-es. Felül sötétzöld, alul vörösbarna, a telepvégeken fehér pikkelyes rojtokkal. Jellemző „ceruzaszaga”, a virginiai boróka aromás illatára emlékeztet.
Lombosmohák – a száruk leveles; a levélkék szórtan ülnek a száracskán. Egyes fajták spóratokja a felálló száracska csúcsán fejlődik, másoknál az oldalágakon.
- Tőzegmoha (Sphagnum)
- Ezüstmoha (Bryum argenteum)
- Fácskamoha (Climacium dendroides)
- Világítómoha (Schistostega)
- Szőrmoha (Polytrichum)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1] Archiválva 2016. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ MTI: Akár 400 évet is túlélnek a mohák a gleccsertakaró alatt (magyar nyelven) (PHP). tudomany.ma.hu, 2013. május 28. (Hozzáférés: 2013. június 15.)
- ↑ Catherine La Farge, Krista H. Williams, and John H. England - Regeneration of Little Ice Age bryophytes emerging from a polar glacier with implications of totipotency in extreme environments - PNAS June 11, 2013 110 (24) 9839-9844 [2] Archiválva 2019. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Révai nagy lexikona. 9. kötet 383. oldal (Haláp); 13. kötet 826. (Moha), 828. (Mohák) oldalai Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság (1911–1935)
- ↑ Bokor József (szerk.). Moha, Mohák, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Szellemi omnibus az élet utain. Írta: Aszalay József, Pesten, 1856, 99. oldal)
- ↑ Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára 293. oldal moh Debrecen, 2008
Források
[szerkesztés]- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2
További információk
[szerkesztés]
|
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |