iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.
iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.



Link to original content: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lazar_Moiszejevics_Kaganovics
Lazar Moiszejevics Kaganovics – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Lazar Moiszejevics Kaganovics

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lazar Moiszejevics Kaganovics
Született1893. november 10.[1]
Dibrova
Elhunyt1991. július 25. (97 évesen)[1][2][3][4][5]
Moszkva
Állampolgársága
Foglalkozása
  • államférfi
  • forradalmár
  • politikus
Tisztsége
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
  • az orosz alkotmányozó közgyűlés tagja
  • member of the Supreme Soviet of the Byelorussian SSR of the 1st convocation
  • Ukrán Kommunista Párt első titkára (1947. március 3. – 1947. december 26.)
  • First Deputy Premier of the Soviet Union (1953. március 5. – 1957. június 29.)
Kitüntetései
SírhelyeNovogyevicsi temető

Lazar Moiszejevics Kaganovics aláírása
Lazar Moiszejevics Kaganovics aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Lazar Moiszejevics Kaganovics témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lazar Moiszejevics Kaganovics (orosz betűkkel: Лазарь Моисеевич Каганович; Kabani, 1893. november 22.Moszkva, 1991. július 25.[6]) szovjet kommunista politikus, Joszif Visszarionovics Sztálin egyik munkatársa.

Életpályája

[szerkesztés]

A kijevi kormányzóságban született, ukrajnai zsidó családban. Nem járt iskolába. Már 14 éves korától dolgozott mint cipész. 1911-ben belépett az OSZDMP-be. 1915-ben letartóztatták illegális propaganda terjesztéséért. Az októberi fordulat után az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben lett küldött. A polgárháború alatt a Déli Front vezetőivel, így Sztálinnal, vagy Vorosilovval is kapcsolatba került. Ennek 1922-ben látta hasznát, amikor beválasztották (alig 2 hónappal azután, hogy Sztálin pártfőtitkár lett) a Központi Bizottságba. A szervező-káderelosztó osztály élén állt. A XIII. pártkongresszuson (1924-ben) a KB titkárává választották. 1925-től 1928-ig az Ukrajnai Kommunista Párt első titkára volt. Ezután 1930-ig szakszervezetis, aztán a moszkvai pártbizottság elnöke. A közlekedést szervezi 1931-től. 1931-35 között a moszkvai metró építését irányította. Kaganovicsról nevezték el az egész moszkvai metrót, ezen felül egyik állomását, sőt az első szovjet trolibuszt is (típusjelzésében – LK – Kaganovics nevének kezdőbetűit viselte). Ő irányította a Megváltó Krisztus-székesegyház felrobbantását is, aminek a helyére a gigantikus Szovjetek palotáját tervezték, amit a háború miatt nem tudtak felépíteni.

Kaganovics ezután is fontos szerepet játszott az Ukrán Kommunista Párt életében: 1930-ban Molotovval együtt a kollektivizálást erőltette, aminek az eredménye lett 1932-33-ban a nagy ukrajnai éhínség (holodomor). Több millióan éhen haltak. Robert Conquest történész szerint Kaganovics és Molotov személyesen felelős az éhínségért. Kb. 140 darab, halálos ítéleteket tartalmazó hosszú listát írt alá a nagy tisztogatás alatt is.

1937-től nehézipari, 1939-ben üzemanyagipari, 1939-40 között olajipari népbiztos. A háború után építőanyag-ipari népbiztos volt. 1947-től a Minisztertanács elnökhelyettese. 1952-től az Elnökség tagja.

Kaganovics Sztálin halála előtt kissé elvesztette tekintélyét a pártban: több történész szerint Sztálin újabb tisztogatást tervezett. Zsidó volta miatt az antiszemita kampányban is sor kerülhetett volna rá.

Sztálin halála után miniszterelnök-helyettes lett, de politikailag meggyengült. Meggyőződéses sztálinista volt. 1957-ben szembefordult a Központi Bizottság desztalinizálást követelő többségével, a személyi kultusz felszámolására irányuló politikával. Malenkovval és Molotovval együtt kizárták a KB-ből (1957), majd a pártból is (1961, XXII. kongresszus). Idős korára csaknem megvakult. Leginkább azt sérelmezte, hogy ha Molotovot visszavették a pártba, őt miért nem. David Remnick leír egy esetet, amikor az öreg Kaganovics azt nyilatkozta, hogy nem bánt meg semmit, amit csinált, és nem értette, kinek mi baja Sztálinnal, aki megmentette a világot a fasizmustól. Gorbacsov reformjait „katasztrófának” tartotta. 1991. július 25-én halt meg, néhány héttel a rendszerváltás előtt.

Művei magyarul

[szerkesztés]
  • Milyen az Oroszországi Kommunista bolseviki Párt szervezete?; ford. Dornbusch Richárd; Moszkvai Magyar Kommunista Klub, Moszkva, 1925
  • Javítsuk a vasúti közlekedés munkáját és szervezzük meg további fellendítését!; ford. Nyilas János; Közlekedési, Bp., 1954 (Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kiadványa)

Források

[szerkesztés]
  1. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
  5. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Francis X. Clines. „L. M. Kaganovich, Stalwart of Stalin, Dies at 97”, The New York Times, The New York Times Company, 1991. július 27.. [2014. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. július 26.) 

További információk

[szerkesztés]