Kyle Broflovski
Kyle Broflovski | |
South Park-szereplő | |
Kyle Broflovski | |
Megjelenési információk | |
Első megjelenése | The Spirit of Christmas |
Megalkotta | Trey Parker, Matt Stone |
Eredeti hang | Matt Stone |
Magyar hang | Takátsy Péter (1. hang)[1] Dolmány Attila (2. hang)[2][3] |
Kyle Broflovski adatai | |
Beceneve | Kyle |
Álneve | Human Kite |
Neme | férfi |
Életkora | 9 éves |
Született | május 26.[4] |
Foglalkozása | tanuló |
Családja | Broflovski |
Szülei | Gerald és Sheila Broflovski |
Testvérek | Ike Broflovski (fogadott) |
Lakóhelye | South Park |
Vallása | zsidó |
Nemzetisége | amerikai |
Kyle Broflovski a South Park című amerikai animációs sorozat egyik szereplője. Osztálytársaival és barátaival, Stan Marshsal, Eric Cartmannel, valamint Kenny McCormickkal együtt a sorozat központi alakja. Eredeti hangját Matt Stone kölcsönzi – aki némiképp mintául is szolgált a szereplő megalkotásához – állandó magyar hangja Dolmány Attila.[2] A televízióban Kyle 1997. augusztus 13-án, a South Park első epizódjának sugárzásakor tűnt fel, de pár évvel korábban már szerepelt Trey Parker és Matt Stone The Spirit of Christmas című kétrészes rövidfilmjében, 1992-ben, illetve 1995-ben.
Kyle általános iskolás negyedikes tanuló, aki szülővárosában, a coloradói South Parkban sűrűn él át tipikusnak nem mondható kalandokat. Legjobb barátjával, Stannel együtt a sorozat főhősének számít, az antihős Cartmannel szemben. Kyle arról ismert, hogy a sorozat kisszámú zsidó szereplői közé tartozik és rendszeresen kirekesztettnek érzi magát a többiek közül. A szereplő gyakran szatirikus módon bemutatott sorozatbeli helyzetét a zsidó származású nézők részéről egyszerre érik dicséretek és bírálatok.
A szereplő alakját számítógépes programokkal alkották meg, felidézve a sorozatra jellemző, papírkivágásos figurák tulajdonságait. Kyle a sorozaton kívül az 1999-es South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan című mozifilmben, valamint a sorozathoz köthető, kereskedelmi forgalomban kapható termékeken is látható. Noha Parker és Stone a kisgyerekekre jellemző tulajdonságokkal is felruházták, Kyle sorozatbéli nézetein keresztül olyan, inkább felnőtteknek szóló nézeteket és témákat is kifejtenek, amelyeket a politika, a vallás, a populáris kultúra és a filozófia szakértői publikációikban gyakran megemlítenek.
Szerepe a sorozatban
[szerkesztés]Kyle a South Park-i általános iskola tanulója, Mr. Garrison negyedikes osztályába jár. A sorozat első 58 részében (1997-től a 2000-es A negyedik osztályban című epizódig) barátaival együtt harmadik osztályos volt. Kyle South Parkban lakik ügyvéd apjával, Geralddal és gyermekei miatt gyakorta túlságosan aggodalmaskodó anyjával, a háziasszony Sheilával, aki a zsidó sztereotípiák anyatípusát testesíti meg.[5] Kyle-nak nincsenek vér szerinti testvérei, de van egy Kanadából örökbefogadott kisöccse, Ike.
Gerald gyakran tanítja fiát a helyes erkölcsökre. Noha Sheila szókimondó és manipulatív természete többnyire zavarja őt, Kyle mégis ragaszkodik anyjához és felháborítja, ha Eric Cartman sértő megjegyzéseket tesz rá.[6] Annak ellenére, hogy a korai évadokban focilabdának használja, Kyle törődik öccsével. Amikor megtudta, hogy Ike-ot csupán örökbe fogadták, eleinte ellenséges volt vele és nem fogadta el őt testvérének, de Ike őszinte kötődését látva megenyhült és ismét valódi családtagként kezdett el vele bánni.[7]
Kyle-t Matt Stone-ról, Stant pedig Trey Parkerről mintázták. A szereplők legjobb barátok, a sorozatban visszatérő témának számító kapcsolatuk Parker és Stone barátságát tükrözi vissza.[8] Rövid nézeteltéréseik után a szereplők mindig hamar kibékülnek és gond nélkül rendezik barátságukat. A South Park hivatalos honlapjának ismertetője szerint barátai között Kyle tölti be az „okos gyerek” szerepét.[9] Általában ő képviseli a négy központi szereplő közül a magasabb morális értékeket, a helyes utat, melyben nagy tudása és intelligenciája is segíti őt.[7][10] Kyle racionális felfogású és próbálja tudományos alapokra helyezni a mások által természetfölöttinek tartott, irracionális jelenségeket, történéseket.[7]
Számos epizód foglalkozik Kyle-lal és vallásával:[11] egyedüli zsidóként ellenséges viszony áll fel közte és az antiszemita Eric Cartman között, amely főként a sorozat előrehaladtával vált hangsúlyossá. Kettejük kapcsolatát Parker és Stone az 1970-es évekbeli All in the Family című szituációs komédia két rivális szereplőjének, Archie Bunkernek és Michael Stivicnek viszonyához hasonlította.[12] Kyle legtöbbször Cartman testsúlyával viccelődik, de Cartman erkölcstelensége, kegyetlensége, fanatizmusa és mohósága el is borzasztja őt. Párharcuk sokszor olyannyira elmérgesedik, hogy Kyle megszállottjává válik Cartman legyőzésének és ennek érdekében majdnem mindenre képes. Kyle-nak visszatérő szokása olyan fogadásokat kötni Cartmannel, melyekben biztos győztesnek érzi magát, de ilyenkor szinte mégis mindig ő marad alul.[12] Kenny McCormick egyes elhalálozásai után Kyle szájából hangzik el a „Ti szemetek!” („You're bastards!”) felkiáltás, Stan „Istenem, kicsinálták Kennyt” (angolul „Oh my God, they killed Kenny!”) mondata után.[8] Visszatérő eleme a sorozatnak, hogy Kyle összefoglalja a többiek számára az adott epizód eseményeiből levonható tanulságot, melyet így kezd: „Tudjátok, ma is tanultam valamit…” („You know, I learned something today…”).
A sorozat ötödik évadjának vége felé Parker és Stone azt tervezte, hogy egy epizódban végeznek Kyle-lal. Céljuk ezzel az lett volna, hogy meglepjék a rajongókat és lehetőséget biztosítsanak a nézők és az alkotók körében is egyre népszerűbbé váló Butters Stotch számára a kibontakozáshoz.[13] A készítők először azért Kyle-ra gondoltak, mert személyisége nagyon hasonló volt Stanéhez, de helyette végül Kennyt választották és egy évad erejéig őt írták ki a sorozatból.[14]
A szereplő
[szerkesztés]Története és megjelenése
[szerkesztés]A szereplő névtelen elődje az 1992-es Jesus vs. Frosty című rövidfilmben jelent meg először, amelyet Parker és Stone még a Coloradói Egyetem hallgatójaként készített. Kyle alakját papírkivágásokból alkották meg és stop motion technikával animálták a mozgását.[15] Miután Parkert és Stone-t közös ismerősük és barátjuk, Brian Graden egy újabb animáció megalkotásával bízta meg, 1997-ben elkészült a Jesus vs. Santa című, elődjéhez hasonló rövidfilm, melyben Kyle szintúgy látható.[16] A szereplő itt már emlékeztet későbbi, sorozatbeli alakjára és keresztnevet is kapott. Kyle megalkotása során Parker visszaemlékezett Coniferben töltött gyermekkorára, ahol az egész városban csupán egy zsidó gyerek volt.[11] Matt Stone, aki maga is zsidó, szintén felidézte fiatalkori emlékeit, mivel Stone egy döntően keresztény környezetben nőtt fel. Kyle 1997. augusztus 13-án került elsőként a televíziók képernyőjére, amikor a Comedy Centralon debütált a South Park, a Cartman anális beültetése című résszel.[17]
A Testsúly 4000 című, második epizód óta Kyle-t– és a többi szereplőt is – számítógépes programokkal animálják, megjelenése azonban továbbra is olyan benyomást kelt, mint a sorozat papírkivágással elkészült, eredeti animációi.[15] A South Park hagyományaihoz méltóan a készítők Kyle alakját is egyszerű geometriai alakzatokból, döntően alapszínek felhasználásával jelenítik meg.[15][18] Kyle-nak nincs annyi szabad mozgástere, mint a kézzel rajzolt rajzfilmszereplőknek, alakja túlnyomórészt csupán egy szögből látható, mozgása szándékosan egyenetlen hatást kelt.[12][15][18]
Kyle rendszerint téli ruházatot, világoszöld füles sapkát, narancssárga kabátot, sötétzöld nadrágot és világoszöld kesztyűt visel. Sapkáját néhány ritka alkalomtól eltekintve nem veszi le, alatta sűrű, hullámos, rozsdabarna haja van, melyet láthatóan utál. Hangját Matt Stone eredetileg számítógépes manipuláció nélkül alkotta meg, de napjainkban az elkészült felvételt már a Pro Tools nevű programmal szerkesztik. Stone a normál beszédhangján szólal meg, de hozzáadva némi gyerekes hanghordozást is, majd a hangmagasságot utólag módosítják, hogy egy negyedikes beszédjéhez hasonló hanghatást kapjanak.[19][20]
Jellemvonásai
[szerkesztés]Kyle sokat káromkodik (barátaihoz hasonlóan), Parker és Stone ezzel akarta kifejezni, hogy szerintük a kisgyerekek hogyan beszélnek egymás között a valóságban.[18][21] A cinikusságra és a trágárságra való hajlam ellenére Parker szerint Kyle-ban „rejlik valamiféle kedvesség”,[22] míg a Time magazin azt írja, hogy barátaival együtt Kyle „néha kegyetlen, de ezzel együtt legbelül ártatlan is”.[8] A többi fiúval együtt Kyle is kedveli az altesti humort,[8] kedvenc műsora a Terrance és Phillip-show.
Legtöbbször Kyle a legerkölcsösebb a főszereplők közül és őt ábrázolják a legintelligensebbnek is.[7] Stone szerint ő maga és Kyle egyaránt „reakciós”, mindketten fogékonyak az ingerlékenységre és a türelmetlenségre.[11] Pár epizódban Kyle az egyetlen az osztályból, aki kezdetben mindig vonakodik az új divathóbortok követésétől. Ez a tulajdonsága görcsös beilleszkedési vágyat, bosszúságot és csalódottságot okoz nála.[7][23]
Zsidóként Kyle megvédi vallását, illetve származását és büszke is rá.[11] Mindamellett ebből a szempontból magányosnak számít, különösen karácsonykor, amikor elhagyatottságában csupán Kula bácsi társaságára számíthat.[24][25]
Visszatérő cselekményelem Kyle vallásával kapcsolatos bizonytalanságainak ábrázolása.[11][26] Miután a Cartmanland – Cartman saját vidámparkja című részben életveszélyes aranyeret kap, Kyle kegyetlennek tartja Istent, hiszen mindeközben Cartman az egymillió dolláros örökségét élvezi. Szülei Jób történetével igyekeznek vigasztalni Kyle-t, de csak tovább erősítik a fiuk előtt lebegő kegyetlen istenképet.[27] Egy kétrészes epizódban (Ki jut elsőként a Pokolba – Cartman hitgyűlése) Kyle az elkárhozástól rettegett, amiért nem keresztény hitben nevelkedett fel.[28] A szereplő rövid időre mindkét esetben feladja zsidó vallását, de az epizódok eseményei végül ismét visszaadják hitét. A passió című film megtekintése után a bűntudatos Kyle úgy érzi, Cartmannek igaza volt antiszemita kijelentéseivel: Kyle a zsinagógában azt javasolja az ezen feldühödött zsidó közösségnek, hogy kérjenek nyilvánosan bocsánatot Jézus megöléséért.[6][29] Az epizód végén Kyle bűntudata jelentősen csökken, miután találkozik a film rendezőjével, Mel Gibsonnal, akit teljesen beszámíthatatlannak és őrültnek lát.[29] Kyle-nak van egy unokatestvére, Kyle Schwartz, akit nem túlzottan kedvel, mert az a zsidó sztereotípiák szinte minden elemét magán viseli.[30]
Kulturális hatás
[szerkesztés]Kyle sorozatbeli ábrázolását a zsidó közösség egyaránt dicséri, illetve kritizálja.[31] A bírálók nehezményezik, hogy Kyle vonakodik a mindennapi zsidó hagyományok követésétől, illetve negatív sztereotípiákat erősít meg a zsidósággal szemben.[28][31] Ugyanakkor támogatói dicsérik a sorozatot, amiért az Kyle alakján keresztül pontosan bemutatja, egy közösség kisebbségben lévő tagjaként milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy fiatal zsidónak.[31] Az egyik legnépszerűbb epizód, A zsidók passiója (8. évad, 2004.) nagyrészt Kyle vallásából fakadó félelmeit dolgozza fel.[6] Az epizód két, hasonlóan vallásos témájú résszel együtt külön DVD-n is megjelent.[29]
Tizennégy évad alatt Kyle olyan témákat taglalt a sorozatban, mint a testvériség,[7] a túlzott pereskedés,[32] a gyűlölet-bűncselekmények,[33] a polgári jogok,[34] a trágárság a médiában,[35] a hibrid autók[36] vagy a gazdasági válság.[37] A 10. évad Rajzfilmek háborúja című kétrészes epizódjában Kyle a cenzúrával kapcsolatban fejti ki nézeteit,[38] és megismétli Parker, valamint Stone véleményét a szólásszabadságról.[39] A készítők csalódottságára a Family Guy kigúnyolása nagyobb visszhangot váltott ki, mint Kyle nyilatkozata az említett témában.[38]
A médiában és az irodalmi életben Kyle nézeteit mélyebb kritikai elemzésnek is alávetették. A South Park and Philosophy: You Know, I Learned Something Today című kötet tartalmaz egy esszét, melyben Bridgewater State College filozófiaprofesszora, William J. Devlin Szókratész tanításaira és Friedrich Nietzsche filozófiai nézeteire utal, miközben Kyle szerepét bemutatja.[40] A South Park and Philosophy: Bigger, Longer, and More Penetrating, a Blame Canada! South Park and Contemporary Culture és a Taking South Park Seriously című könyvek esszéi szintén elemzik Kyle nézőpontját, a népszerű filozófia, a teológia és a politika szemszögéből.[41][42][43]
A Kyle és a sorozat többi szereplője által hangoztatott politikai álláspontot vallókat – Andrew Sullivan politikai kommentátor kifejezésével – esetenként South Park-republikánusoknak, illetve South Park-konzervatívoknak nevezik.[34][44] Brian C. Anderson őket olyan, főképp tizenévesekből és fiatal felnőttekből álló csoportként jellemzi, akik a sorozat liberális nézőpontokat gyakran kigúnyoló hozzáállását díjazzák, és legszívesebben konzervatív médiaforrásból tájékozódnak a hírekről.[34] Parker és Stone elutasítja a South Park konkrét politikai irányba történő hovatartozását, a készítők tagadják, hogy egy-egy epizód elkészítése politikai célokból történne.[26][44] Parker elmondta: a sorozat fő célja, hogy Kyle-t és barátait „egyszerűen gyerekként viselkedő gyerekeknek” mutassák be.[45]
Egyéb szereplések
[szerkesztés]Kyle lényeges szereplő az 1999-es South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan című mozifilmben,[46] énekhangja hallható a film zenei albumán.[47] Továbbá látható a The Aristocrats című filmben,[48] és a The Gauntlet című rövidfilmben is, mely a Gladiátor és a Battlefield Earth című filmeket figurázza ki és a 2000-es MTV Movie Awards díjátadó alatt mutatták be.[49] Matt Stone Kyle eredeti hangjaként dalokat ad elő a Chef Aid: The South Park Album és a Mr. Hankey's Christmas Classics című zenei albumokon.[50][51]
Ezen felül Kyle napjainkig négy South Parkos videójátékban tűnik fel; az 1998-as South Park-ban first-person shooter módban irányítható, szembeszállva a kisvárosra támadó ellenségekkel.[52] Az 1999-es South Park: Chef's Luv Shack-ban a játékos Kyle szerepében több, a játéktermi játékok hangulatát felidéző, ún. arcade-minijátékban vehet részt.[53] A 2000-es South Park Rally című autóversenyzős játékban Kyle bőrébe bújva különféle járművekkel kelhetünk versenyre a többi szereplővel.[54] A 2009-es South Park Let's Go Tower Defense Play! című stratégiai játékban Kyle a többi főszereplővel együtt választható karakter.[55]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ South Park - Nagyobb, hosszabb és vágatlan (magyar nyelven). ISzDb. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
- ↑ a b Apats, Gábor: Egy igazán ismerős hang (magyar nyelven). Origo, 2009. március 17. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
- ↑ South Park - Nagyobb, hosszabb és vágatlan (magyar nyelven). ISzDb. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
- ↑ 14. évad 4. rész
- ↑ Stephen Holden. „Making A Point With Smut And Laughs”, The New York Times, 1999. június 30. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- ↑ a b c Virginia Heffernan. „What? Morals in 'South Park'?”, The New York Times, 2004. április 28. (Hozzáférés: 2010. február 20.)
- ↑ a b c d e f Arp and Devlin, pp. 87-94
- ↑ a b c d Jeffrey Ressner and James Collins. „Gross And Grosser”, Time, 1998. március 23.. [2009. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. február 20.)
- ↑ Kyle Broflovski. South Park Studios. [2008. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 20.)
- ↑ Alex Strachan. „Life in South Park never changes”, Canwest Publishing, Inc., 2008. november 7.. [2012. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. február 20.)
- ↑ a b c d e Raphael, Rebecca: Who is Kyle Broslofski?. New Voices, 1998. május 22. [2008. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 4.)
- ↑ a b c Jaime J. Weinman. „South Park grows up”, Macleans.ca, 2008. március 12.. [2009. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- ↑ Trey Parker, Matt Stone. "South Park" - The Complete Fifth Season [DVD]. Comedy Central. Mini-commentary for episode "Kenny Dies"
- ↑ Don Kaplan. „South Park Won't Kill Kenny Anymore”, New York Post, 2002. április 8.. [2010. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. február 20.)
- ↑ a b c d Matt Cheplic. „'As Crappy As Possible': The Method Behind the Madness of South Park”, Penton Media, 1998. május 1.. [2009. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- ↑ Brian Graden's Bio. VH1.com. [2008. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- ↑ South Park turns 10 (angol nyelven). theage.com.au, 2006. szeptember 27. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- ↑ a b c Abbie Bernstein. „South Park - Volume 2”, AVRev.com, 1998. október 27.. [2009. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- ↑ South Park FAQ. South Park Studios, 2009. február 10. [2009. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
- ↑ 40 Questions. South Park Studios, 2001. október 4. [2010. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- ↑ Jake Trapper and Dan Morris: Secrets of 'South Park'. ABC News, 2006. szeptember 22. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
- ↑ Frazier Moore. „Loud and lewd but sweet underneath”, The Age, 2006. december 14. (Hozzáférés: 2010. február 21.)
- ↑ Rennie, James és Weinstock, pp. 195-208
- ↑ Anthony C. LoBaido. „'South Park': Satanic or just harmless fun?”, WorldNetDaily.com, 2001. február 1.. [2009. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. február 21.)
- ↑ Terence Blacker. „Crude, violent - but quite brilliant”, independent.co.uk, 1999. január 5.. [2010. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. február 21.)
- ↑ a b Melanie McFarland. „Social satire keeps 'South Park' fans coming back for a gasp, and a laugh”, Seattle Post-Intelligencer, 2006. október 2. (Hozzáférés: 2010. február 22.)
- ↑ Arp és Jacoby, pp. 58-65
- ↑ a b Arp és Murtaugh, pp. 29-39
- ↑ a b c Wills, Adam: Jesus vs. Kyle. The Jewish Journal, 2004. szeptember 10. [2011. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 22.)
- ↑ Trey Parker, Matt Stone. "South Park" - The Complete Fifth Season (Mini-commentary for episode "The Entity") [DVD]. Comedy Central.
- ↑ a b c Robert Bolton. „The Media Report: South Park”, Australian Broadcasting Corporation, 1998. július 23.. [1999. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. május 5.)
- ↑ William Cohen. „Respect Its Authoritah!”, The Cornell American, 2005. november 4.. [2010. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. május 5.)
- ↑ Frank Rich. „Conservatives ♥ 'South Park'”, The New York Times, 2005. május 1. (Hozzáférés: 2009. május 3.)
- ↑ a b c Brian C. Anderson. „We’re Not Losing the Culture Wars Anymore”, Manhattan Institute, 2003. november 22.. [2016. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. május 3.)
- ↑ Amber Conrad. „25 Things I Learned About Business from "South Park"”, InsideCRM, 2008. június 3.. [2009. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. május 5.)
- ↑ Dan Lienert. „Greenest Machines”, Forbes, 2006. július 5. (Hozzáférés: 2009. május 5.)
- ↑ Ken Tucker. „"South Park" solves the economic crisis”, Entertainment Weekly, 2009. március 25.. [2009. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. május 5.)
- ↑ a b Jaime J. Weinman. „South Park grows up”, Macleans.ca, 2008. március 12.. [2009. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. május 5.)
- ↑ Thomas H. Maugh II. „South Park duo criticise network”, BBC News, 2006. április 14. (Hozzáférés: 2009. május 3.)
- ↑ South Park and Philosophy: You Know, I Learned Something Today Archiválva 2007. szeptember 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, Blackwell Publishing, Series: The Blackwell Philosophy and Pop Culture Series, Hozzáférés ideje: 2008-01-21.
- ↑ Fallows and Weinstock, p. 165
- ↑ Hanley, Richard (Editor). South Park and Philosophy: Bigger, Longer, and More Penetrating. Open Court (2007. március 8.). ISBN 0-8126-9613-1
- ↑ Johnson-Woods, Toni. Blame Canada! South Park and Contemporary Culture. Continuum International Publishing Group (2007. január 30.). ISBN 978-0-8264-1731-2
- ↑ a b John Tierney. „South Park Refugees”, The New York Times, 2006. augusztus 29. (Hozzáférés: 2009. május 3.)
- ↑ Wyatt, Edward: Yeah, Just Kids Being Kids in New ‘South Park’ DVD (angol nyelven). The New York Times, 2006. szeptember 28. (Hozzáférés: 2011. június 24.)
- ↑ Pulver, Andrew: South Park: Bigger, Longer and Uncut (angol nyelven). guardian.co.uk, 1999. augusztus 27. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
- ↑ Various - Music From And Inspired By The Motion Picture South Park: Bigger, Longer & Uncut (angol nyelven). discogs.com. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
- ↑ Full cast and crew for The Aristocrats (2005) (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
- ↑ Trey Parker, Matt Stone. (2000). The Gauntlet. [Television special]. MTV, Comedy Central.
- ↑ Various - Chef Aid: The South Park Album (angol nyelven). discogs.com. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
- ↑ Various - Mr. Hankey's Christmas Classics (angol nyelven). discogs.com. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
- ↑ Baker, Christopher Michael: South Park - Overview (angol nyelven). Allgame. [2014. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
- ↑ South Park:chef's Luv Shack Review (angol nyelven). computerandvideogames.com, 2001. augusztus 8. [2007. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
- ↑ South Park Rally (angol nyelven). IGN, 2000. június 22. [2011. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
- ↑ Brudvig, Eric: South Park Let's Go Tower Defense Play Review (angol nyelven). IGN, 2009. október 6. [2009. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 15.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kyle Broflovski című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalomjegyzék
[szerkesztés]- Arp, Robert (Editor), Devlin, William J.; Jacoby, Henry; Murtaugh, Kevin J.. South Park and Philosophy: You Know, I Learned Something Today. Blackwell Publishing (The Blackwell Philosophy & Pop Culture Series) (2006). ISBN 978-1-4051-6160-2
- Weinstock, Jeffrey Andrew (Editor), Fallows, Randall; Rennie, James. Taking South Park Seriously. SUNY Press (2008). ISBN 978-0791475669
További információk
[szerkesztés]- Kyle Broflovski Archiválva 2010. július 25-i dátummal a Wayback Machine-ben az Internet Movie Database-ben
- Kyle Broflovski Archiválva 2010. január 31-i dátummal a Wayback Machine-ben a South Park Studios hivatalos weboldalon
- Kyle Broflovski a South Park Archives nevű honlapon