iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.
iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.



Link to original content: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jak–36
Jak–36 – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Jak–36

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jak–36
A Jak–36 1967 júliusában, a domogyedovói légiparádéra történő felkészülés közben
A Jak–36 1967 júliusában, a domogyedovói légiparádéra történő felkészülés közben

Funkciókísérleti helyből felszálló repülőgép
Gyártó115. sz. gépgyár
TervezőOKB–115 (főkonstruktőr: Sztanyiszlav Mordovin)
Gyártási darabszám4

Első felszállás1963. január 9.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jak–36 témájú médiaállományokat.

A Jak–36 (oroszul: Як–36, NATO-kódja: Freehand), gyári jelzéssel V gyártmány (oroszul: изделие В [izgyelije V]) szovjet kísérleti helyből felszálló repülőgép, melyet az OKB–115 tervezőiroda a későbbi Jak–38-as haditengerészeti vadászrepülőgép kifejlesztéséhez szükséges rendszerek és eljárások kipróbálására épített. Négy példány készült belőle. Kettőt a földi tesztekre és statikai vizsgálatokra használtak, kettővel repülési próbákat végeztek az 1960-as években.

Története

[szerkesztés]

Jakovlev 1960-ban látta repülni a brit Short SC.1 kísérleti helyből felszálló repülőgépet. Ekkor határozta el, hogy megtervez egy hasonló repülőgépet a Szovjetunióban. Hamarosan elnyerte ehhez a Repülőgépipari Minisztérium támogatását. A tervezőirodában megszervezett egy tervezőcsoportot a helyből felszálló repülőgép koncepciójának kidolgozására Sztanyiszlav Mordovin és Leon Sehtyer vezetésével. A munkába bekapcsolódott V. N. Matvejev és Aram Rafaeljanc is a Repülő-kísérleti Intézettől (LII) több más mérnökkel, akik az 1956-ban épített Turboljot nevű kísérleti repülő eszközzel már szereztek tapasztalatokat a sugárhajtóműves helyből felszálló repülés terén.

A koncepciók kidolgozása során több elképzelés is született. Az első, 1960 végén született Jak–30V jelzésű tervezet a Jak–30 (V – Vertyikalnij, magyarul: függőleges) sugárhajtású gyakorló repülőgépen alapult, melyet két RU–19–300 emelő hajtóművel láttak volna el. Ezt az elképzelést hamarosan egy új elképzelés váltotta fel, amely a Hawker P.1127 hajtómű-elrendezését követte. A gépbe olyan hajtóművet képzeltek el, amely – a brit Pegasus hajtóműhöz hasonlóan – négy elfordítható fúvócsővel rendelkezik, amelyből kettő a kétáramú sugárhajtómű külső, hideg áramköréhez kapcsolódik. A szovjet repülőgépipar azonban még tervek szintjén sem rendelkezett ilyen hajtóművel, a Repülőgépipari Minisztérium (MAP) pedig visszautasította Jakovlev ez irányú igényét. Helyette a MAP és a CIAM egy egyszerűbb megoldást javasolt. Egy már létező gázturbinás sugárhajómű átalakítását és elfordítható fúvócsővel történő felszerelését szorgalmazták. A választás Tumanszkij R–27-es hajtóművére esett. A hajtómű módosítását a Tumaszkij tervezőirodában (OKB–300) K. Hacsaturov irányította.

1961 elejére kialakult a gép koncepciója. A tervezőmunkát Oreszt A. Szidorov főkonstruktőr irányította. A főmérnök V N. Pavlov volt. A fejlesztést a Repülő-kísérleti Intézet munkatársai is támogatták. Bekapcsolódott a munkába Jurij Garnajev is, aki az LII-nél a Turboljottal számos felszállást végzett. Kezdetben a projekt a V gyártmány (Izgyelije V) nevet viselte, majd később a Jak–36 típusjelzést kapta.

Négy gépet építettek. Az elsőként egy sárkányszerkezet készült, melyet a szilárdsági tesztekhez használtak fel.

Műszaki adatok

[szerkesztés]
A hajtómű bal oldali elfordítható fúvócsöve

Geometriai méretek és tömegadatok

[szerkesztés]
  • Fesztáv: 10 m
  • Hossz: 816,4 m
  • Magasság: 4,3 m
  • Szárnyfelület: 17 m²
  • Üres tömeg: 5400 kg
  • Normál felszálló tömeg: 9400 kg
  • Üzemanyag: 2600 kg

Hajtómű

[szerkesztés]
  • Hajtóművek száma: 2 db
  • Típusa: Tumanszkij R–27–300 gázturbinás sugárhajtómű
  • Maximális tolóerő: 2×51,993 kN

Repülési jellemzők

[szerkesztés]
  • Maximális sebesség: 1100 km/h
  • Maximális repülési magasság: 12 000 m
  • Hatótávolság: 500 km

Források

[szerkesztés]
  • Bill Gunston, Yefim Gordon: Yakovlev aircraft since 1924, Putnam Aeronautical Books, London, 1997, ISBN 0 85177 872 0, pp. 175–178.
  • Yefim Gordon: Yakovlev Yak-36, Yak-38 & Yak-41: The Soviet 'Jump Jets', Hinckley, Midland Publishing, 2008, ISBN 978 1 85780 287 0

További információk

[szerkesztés]