Házi kecske
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A feje közelről
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Nőstény gidáival
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Háziasított | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Capra aegagrus hircus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Házi kecske témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Házi kecske témájú kategóriát. |
A házi kecske (Capra aegagrus hircus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó vadkecske (Capra aegagrus) egyik alfaja; bár egyes rendszerezők önálló fajnak tekintik Capra hircus név alatt. A házi kecske legvalószínűbb őse a bezoárkecske (Capra aegagrus aegagrus).
Az ókori görögök szent állatnak tartották, mivel tőle „tanulták el” a szőlő metszését. Magyarországon a szegényebb néprétegek tartották, ezért a szegényember tehene néven is illetik, de a jobban tejelő szarvasmarhafajták térhódítása előtt gyakran olyan gazdák is tartották, akiknek rideg marhája gulyában volt.
A kecske tágabb értelemben több állatot is jelöl, így a vadkecskét és a bezoárkecskét, a kőszáli kecskéket (több faj összefoglaló neve) és a havasi kecskét (Oreamnos americanus). Szócikkünkben „kecske” alatt a házi kecskét értjük.
Mára több mint 500 fajtáját tenyésztették ki.[1] Az egyik legrégebben háziasított faj, aminek hasznosítják tejét, húsát, bőrét.[2] 2011-ben több mint 914 millió házi kecske élt világszerte az UN Food and Agriculture Organization becslései szerint.[3]
A kecsketenyésztés múltja, jelene
[szerkesztés]A Balkánon és Afrikában nem volt szabályozva a kecsketartás. Ez vezetett oda, hogy a túllegeltetés következtében nagy terület elkarsztosodott, illetve elsivatagosodott. A szabályozatlanság és ez a tartásmód ma is jellemző a primitív népekre. Nyugat-Európában szabályozták a kecsketartást. Például az erdőtelepítésekben és fiatal erdőkben tilos volt a legeltetés, míg a lábas erdőben nem, ugyanakkor az erdőszegélyeket tervszerűen tisztogatták kecskékkel. Államilag segítették a nemesítést, aminek eredménye sok kultúrfajta születése. Korán felismerték, hogy a kecsketenyésztés fejlesztésére és a kecsketartók képzésére fordított energia nemcsak az egyéneknek, hanem a társadalomnak is hasznos.
Magyarországon a kecsketartás a tiltások történetéből és a tiltások szabályozásából állt. A tiltások kezdete a 13. századra nyúlik vissza, amikor Nyugat-Európát megelőzve erdőtelepítéseket rendeltek el, ahonnan kitiltották a kecskéket. Később a kecskéket még a lábas erdőkből is kitiltották. Így lett háborúság 1570 körül az egri kecskés gazdák és Balassi Bálint között. Kőszegen 1649-ben, amikor a kecskék nagyon elszaporodtak "...a város elrendeli, hogy csak azoknak szabad kecskét tartani, akik egészségi szempontból rá vannak szorulva." 1654-ben Thökölyt is beperelték Késmárkon, mert kecskéi bitangba jártak. Kőváron 1801-ben előírták, hogy csak a "szegénységnek engedtessék meg, hogy egy-két kecskét tartson a mezőn." Ettől kezdve a jómódúaknak tilos volt kecskét tartaniuk. E néhány idézetből is megállapítható, hogy a Thökölyt követő időben a vagyonosokat eltiltották a kecsketartástól. Így lett a kecsketartás társa a szegénységnek. Ebből többen azt a következtetést vonták le, hogy ha akadályozzák a kecsketartást, akkor egyúttal csökken a szegénység és megindul a vagyonosodás. Ezzel kapcsolatban Károlyi Rezső 1910-ben a következőket írta: "Némelyek annyira mentek a kecskével szemben, hogy a kecskeállomány csökkenését a vagyonosodás jelének hitték. Ha azonban így lenne, akkor hazánkat igen gazdag országnak kellene vélni, mert a kecskék száma már ugyancsak nem nagy, az utolsó években 250 000 darabra rúgott. Németország pedig szegény volna, mert kecskeállománya 3 500 000 darabot is meghaladja, ami még akkor is tekintélyes szám, ha tekintetbe vesszük, hogy Németország területe kétszer akkora, mint hazánk. A valóság az, hogy Németország nagy kecskeállományával is gazdagabb, mint mi és gazdagsága nem akadályozza a kecsketenyésztés fejlesztését, sőt arra igen nagy gondot fordít."
Nyugat-Európában ma a kecskefogat szerepet játszik a falusi turizmusban, a gyermekek szórakoztatásában. Ennek hagyománya van Angliában. A kertes házzal rendelkező családoknál mind jobban terjed a kutyatartást felváltó kecsketartás. Ennek oka, hogy a kecske kedves, hálás, játékos természetű, eledele olcsóbb és higiénikusabb, trágyája és vizelete kevésbé szennyezi a környezetet.[forrás?] Ezen kívül értékesíti a ház körül keletkezett hulladékot, gyomokat, trágyája a kertészetben jól hasznosítható.
Állomány
[szerkesztés]1.  India |
148 |
2.  Kína |
133 |
3.  Pakisztán |
80 |
4.  Nigéria |
76 |
5.  Banglades |
59 |
6.  Etiópia |
47 |
7.  Csád |
43 |
8.  Kenya |
32 |
9.  Szudán |
32 |
10.  Mali |
29 |
| – | |
136.  Magyarország |
0,04 |
| .. | |
| Föld összesen | 1110 |
A kecske az egyik legfontosabb mezőgazdasági állat a világon, amelyet több szempontból is hasznosítanak. A kecskék tejtermelése és húsának fogyasztása mellett gyapjújukat, bőrüket és szőrüket is felhasználják. 2021-ben a kecskéből több mint 170 országban tartottak, és az éves állomány nagysága meghaladta az 1,1 milliárd darabot.
A világ legnagyobb kecske tartói közé tartozik India, Kína, Pakisztán, Nigéria és Banglades. Ezek az országok a 2021-es állományuk alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Indiában volt az éves világ kecske állományának a 13%-a.
A kecske elnevezései
[szerkesztés]
A kecske neve nem és életkor szerint:
- Bak – kifejlett hím kecske
- Anya, kápra – kifejlett nőstény kecske
- Kecskegida, illetve gida – hím kecske ivarérésig
- Gödölye – nőstény kecske ivarérésig
További tenyésztési kifejezések:
- Caff, ürü, Erdélyben cáp – herélt kecske
- Korcs – nem fajtatiszta szülőktől származó (keverék) egyed
- Basztard – ismeretlen származású, fajtajelleg nélküli egyed
- Hibrid – céltudatos keresztezésből származó egyed
- Buga vagy suta – szarvatlan kecske, általában melléknévként
A kecske háziasítása
[szerkesztés]
A kecskét – mint a többi Európában hagyományosan tartott háziállatot – a termékeny félhold területén, vagy attól nem messze háziasították már a történelem előtti időkben. Az egyik legkorábban háziasított állat.[5] Legvalószínűbb őse a Zagros-hegység bezoárkecskéje (Capra aegagrus aegagrus), amit régészeti leletek mellett a legújabb genetikai elemzések is megerősítettek.[5][6]
Felteszik, hogy a háziasítással együtt járt a testméret csökkenése, a csontváz is megváltozott, különösen a szarvak környékén. Az állati csontok nem és kor szerinti eloszlása is segít megkülönböztetni a vadászott és a háziasított fajtákat.
Több lelőhely is korai háziasításra utal:
- Ganj Dareh, Irak, Kr. e. 9000–7500: A korösszetétel és a testméret alapján. Mivel kevesebb bakra volt szükség, mint anyára, a fölösleges gidákat leölték.
- Ali Kosch, Irak, Kr. e. 7500–5500: Főként fiatal állatok maradványai, a szarvtő keresztmetszetének módosulásával.
A neolit forradalom terjedésével haszonállatként vittek kecskéket Európába. Ennek jelei megtalálhatók például Krétán és Cipruson.[7] Közép-Európában először a Körös-kultúra (6200-5600) tartott kecskét, amit csontleletek mellett edényekbe karcolt kecskefejek is megerősítenek. A mai német nyelvterületen a szalagdíszes kerámia kultúrájában is jellemző volt a juh- és kecsketartás. Klasszikus anatómiai eszközökkel nem lehet elkülöníteni egymástól a két fajt, úgyhogy genetikai módszerekkel kellene megvizsgálni arányukat.
Az ókori rómaiaknál fontos háziállat volt. Ma különös jelentőséggel bír Kis-Ázsiában, Közép-Ázsiában és Mongóliában.
Kecskét Amerikába először a spanyolok vittek a 16. században.
Kecskefajták
[szerkesztés]
A kecskéket több szempontból csoportosíthatjuk. Gazdasági megfontolások szerint vannak tej-, szőr-, valamint vegyes hasznosítású (tej és hústermelő) fajták. Ezek a kategóriák részben átfedik egymást.
- Magyar kecskefajták
- Svájci kecskefajták
- Német kecskefajták
- Spanyol kecskefajták
- Francia kecskefajták
- Angliai kecskefajták
- Orosz kecskefajták
- Ázsiai kecskefajták
- Afrikai kecskefajták
A tenyésztők gyakran tartanak kiállításokat. A bírálatnak sok szempontja van, többek között küllem (testfelépítés, alkat, szín, szőrzet, testrészek formája), valamint teljesítmény, a fajtától függően: tejhasznú fajtáknál tejhozam, húshasznúaknál izomzat, gyapjútermelőknél a gyapjú mennyisége és minősége. Továbbá minden fajtánál vizsgálják a szaporaságot, valamint az ősök élettartamát.
A kiállításon szereplő állatokat regisztrálni kell. Ha pozitívan bírálják el őket, akkor a kecskék és utódaik értéke megemelkedik, a díjnyerteseké csillagászati értéket érhet el, de a vásárló biztos lehet abban, hogy mit vásárolt. Van olyan kiállítási osztály, amiben a kecskét gyerek vezeti, és az általuk bemutatott show-t díjazzák.
A kecskék könnyen visszavadulnak, ha lehetőségük van rá. Olyan gyorsan térnek vissza a vadon élésbe, mint a macskák.[5] A hajósok tették ki őket, hogy ha visszatérnek, akkor legyen számukra tej és hús. Visszavadult kecskék sok helyen jelen vannak, mint Ausztrália, Új-Zéland, Egyesült Királyság, és Galapagos. Ahol nincsenek nagy termetű ragadozók, és elegendő víz is rendelkezésre áll, ott a vadkecskék invazív fajként kárt okoznak a helyi élővilágnak. Konkurenciát jelentenek a helyi növényevőknek, és növényfajokat is eltüntethetnek a területről. Ausztráliában különösen sokan vannak.[8] Ha azonban vannak nagy ragadozók, ott beilleszkednek a helyi táplálékláncba.
Anatómiája
[szerkesztés]
A kecskék megjelenése, köztük mérete, színe, és más jellemzői fajtára jellemzők. Törpe fajtáknál, mint a Boer, a nőstények testsúlya 20–27 kg, a nagytestű fajtáknál a bakok akár a 140 kg-ot is elérhetik.[9] A fajtákon belül leszármazási ágakra is jellemzőek a méretek. Az afrikai pigmeus törpekecske vállmagassága 41–58 cm.[10] Felnőttkori testméretét a fajta mellett az elérhető tápanyag mennyisége is befolyásolja. Növendék korban a tápanyagnak 10–14% fehérjét és elegendő kalóriát kell tartalmaznia, hogy elérje a genetikája szerinti testméretet.[11] A nagytestű fajták 36–42, kisebb testű fajták 18–24 hónap alatt érik el felnőttkori méretüket.[12]
A legtöbb egyed szarvalt, egy pár szarvuk formája és mérete fajtajelleg. Szarvalt lehet bak és nőstény; sőt, a szarvatlanság kapcsoltsága miatt aránylag több nőstény szarvalt mint bak. Néhány egyednek több szarva van, akár nyolc is. Ez örökletes.[13] Szemben a szarvasmarhával, kecskéből nem tudtak kitenyészteni szarvatlan fajtát, mivel az örökletes szarvatlanság (domináns allél) erősen kapcsolódik egy nemet meghatározó génhez (recesszív allél okozza a gondot). Két genetikailag szarvatlan egyedtől nagyobb valószínűséggel lesznek a nőstény utódokból terméketlen hermafroditák, mint egyébként. A szarvakat élő csont alkotja, amit keratin és más fehérjék vesznek körbe, és fegyverként használják a dominanciáért és a területért folyó küzdelemben.[14]
A kecskék kérődzők, gyomruk négyüregű, ami áll a bendőből, a reticulumból, az omasumból és az abomasumból. Ahogy a többi kérődző, páros ujjú patások. A nőstények tőgye két szegmensből áll, szemben a szarvasmarhával, aminek négy szegmense van.[15] A Boer kecskéknél előfordul akár nyolc szegmens is.[16][17][18]
A kecskék pupillája vízszintes, és jobban látható, mivel szemszínük világos, szemben a szarvasokkal, szarvasmarhával, a lovak többségével és sok juhhal.
Mindkét nemnek van szakálla felnőttkorban, és sok fajtánál fordul elő csengettyű, ami kis páros kinövés toroktájékon.[19]
Néhány kecske- és juhfajta erősen hasonlít egymásra. Általában a kecskék farka rövid és felfelé áll, a juhoké hosszú és lelóg. Vannak rövidebb farkú juhok és a hosszabb farkúak farkát néha lerövidítik.
Viselkedése
[szerkesztés]
A kecskék kíváncsiak. Ügyesen másznak fel mindenre, amit találnak; egyensúlyérzékük kiváló. Az egyedüli kérődző faj, ami képes fára mászni. Tesztelik a kerítést és a zárakat, a megtalált gyengeségeket kihasználják és megszöknek. Ha egyszer sikerült kijutniuk, akkor máskor is kimennek, egészen addig, amíg nem változtatják meg az elzárás módját. Társaik figyelik egymást, és eltanulják egymástól, hogyan hagyhatják ott a karámot.
Kíváncsiságuk miatt környezetükben mindent megvizsgálnak felső ajkukkal és nyelvükkel, és megrágcsálnak, gyakran meg is esznek.
Nyájösztönük gyengébb, mint a juhoké, és nem csoportosulnak úgy, mint azok. Ha háborítatlanul legelnek, akkor eltávolodnak egymástól, még a kiskecskék is különhúzódnak. A behatolókkal szembefordulnak, különösen a bakok, megküzdenek még az emberrel is.[20]
A Queen Mary Egyetem cikke szerint a kecskék a lovakhoz és a kutyákhoz hasonlóan kommunikálnak az emberrel. A kecskét több mint 10 ezer évvel ezelőtt háziasították. Kísérletekkel megmutatták, hogy a kecske az általa ismert embertől vár segítséget, ha egy feladatot nem tud megoldani. Például egy doboz, aminek a tetejét el kell húzni, de ha elfordítják, akkor már nem lehet kinyitni. A kecske elindul az ember felé, és ránéz, mielőtt visszanézett volna a dobozra. A kutatók szerint az ember-kecske interakció jobb megértése hozzájárul az állatok életkörülményeinek javításához. Az antrozoológia vizsgálja az ember-állat kommunikációt.
2015-ben egy japán kutató oxitocint fecskendezett egy kutyába, és azt találta, hogy a kísérletben részt vevő gazdájának megemelkedett az oxitocinszintje. Ez hasonló a fenti londoni kísérletsorozathoz: a kecskék is képesek kapcsolatot teremteni, összetett módon kommunikálni, és megvan a maguk intelligenciája. Annak ellenére, hogy nem fogadnak szót úgy, mint egy kutya, több ember választ magának kecskét társállatnak. A kecskék társas állatok, és jobban szeretik fajtársaik társaságát; de ahhoz hasonlóan követik gazdájukat.
A hím egyedek agresszívabbak, mint a nőstények.
A kecske szaporodása
[szerkesztés]Ivarzás
[szerkesztés]A kecske három-tizenöt hónapos korában válik ivaréretté, fajtától és tápláltságtól függően. A nőstényt gyakran nem vonják tenyésztésbe, amíg testsúlya el nem éri a fajtától elvárt testtömeg legalább 70%-át. Legelőn tartott nyájakban ez az elkülönítés nem mindig vihető véghez.[21]
Az üzekedés kezdetét a nappalok rövidülése jelzi, így rendszerint szeptember-november hónapokra esik és néha májusban is jelentkezik. Előfordul, hogy a szezonnyitó ivarzás már augusztusban jelentkezik. Trópusi területeken az ivarzás nem szezonális, az év során bármelyik hónapban fogamzóképes a nőstény. Ezeken a területeken inkább az elérhető táplálék mennyiségén múlik az ivarzás beindulása.
A ciklus 21 napos, és egy-két napig tart. Az ivarzás gyakori mekegésükön és farkcsóválásukon észlelhető. Ha van a közelben bak, akkor a közelében tartózkodik. Étvágya és tejtermelése visszaeshet. Ha akaratát nem engedik teljesülni, úgy könnyen beteg lesz.
A bak az év minden idejében nemzőképes és a legjobb korban – amely 2–8 év között van – egy bak 100 nőstényre elegendő. Mérsékelt égövben a nőstények üzekedésével párhuzamosan a szarvasbőgéshez hasonló állapotba kerülnek, amit nagyobb harciasság, az étvágy csökkenése és a nőstények iránti fokozott érdeklődés jellemez. A bak felhúzott ajakkal szimatol, és levizeli mellső lábait és fejét. A bak szagához hozzájárulnak a szarvtői mirigyek váladéka. Vannak nőstények, amelyek nem párzanak szagtalanított bakkal.[22]
Tenyésztőknek elérhető a mesterséges megtermékenyítés is, amihez sok különböző vérvonalból lehet választani.
Ellés
[szerkesztés]
A vemhesség ideje 143-157 nap. Az anyakecske a párzás utáni 21–22. héten 1, 2, vagy 3 és csak kivételesen 4, vagy 5 gidát ellik. Leggyakoribb az ikerszülés, de egy vagy három utód sem ritka. Közvetlenül szülés előtt az anya horpasza beesik. Az anya nyugtalanná válik, és gazdája közelségét keresi. Az anya gyakran megeszi a méhlepényt, ami tápanyagokban gazdag, vérzéscsillapító hatású, és jellemző a vad növényevőkre, amelyek így tüntetik el az ellés szagnyomait.[23][24]
Születésük után néhány perccel felállnak a kis gidák és keresik az anyjuk tőgyét. A következő napokon már szaladgálnak és 4–5 nap múlva az anyjukat mindenhová követik. Gyorsan nőnek, a második hónapban ütköznek ki szarvaik, egy év alatt pedig elérik teljes nagyságukat.
A tejtermelés függ az anya fajtájától, genetikájától, korától, étkezéstől, az elfogyasztott vízmennyiségtől. Tejelő fajták össztermelése 680–1810 kg egy 305 napos tejelési szakasz alatt. Egy jól termelő anya napi 3 liter tejet termel a tejelési szezonban. Előhasi anyák kevesebbet adnak, kivételesen jó anyák akár napi 7 liter tejet is termelnek. A laktáció végén az anyát szárazra állítják, vagy magától áll szárazra, tipikusan újabb párzás után. Újabb párzás nélkül az anya 305 napon túl is fejhető.[25] A nem tejcélú fajták (törpe, hús, gyapjú) csak annyi tejet termelnek, hogy utódaikat ellássák azok elválasztásáig.
Néha bakok is termelnek tejet.[26]
Várható élettartam
[szerkesztés]A kecske várható élettartama tizenöt-tizennyolc év.[27] Jelentettek már 24 éves kort megért kecskét is.[28]
Ezt az időtartamot betegségek, az ellés alatt előforduló problémák és a bakok szarvasbőgéshez hasonló állapota rövidíti.[28]
Hasznosítása
[szerkesztés]A házi tyúkon kívül jóformán egyetlen gazdasági állatfaj sem termel olyan sokféle terméket viszonylag kis és szerény befektetéssel, mint a kecske. Olyan területeket (meredek kopárok, ugarok, beszántás előtti területek) is képes hasznosítani, melyet más haszonállat nem. Emiatt fejlődő országokban segélyszervezetek kecskéket osztogatnak a szegényeknek. A kecske a testtömeghez viszonyított tejtermelésben az élen áll (8-10x). Húsa megfelel a korszerű konyha követelményeinek. Szőre illetve bőre ipari nyersanyag. Trágyája sem elhanyagolható.[29] Bőréből az ókorban és a középkorban pergament készítettek. Kecskebélből készültek húrok hangszerekhez és sebészeti cérna is. Szarvából kanalat készítettek.[30]
A kecskét célszerű legeltetni. Így biztosítható a gazdaságos és egészséges tartás. A közhiedelemmel ellentétben a kecske válogatós, az egyféle takarmányt hamar megunja, egy-egy helyen keveset legel, hamar odébbáll. Nagy területet bejár, mozgásigénye is nagy. Számos fajtának a nyájtartó képessége kicsi, ezért érdemes juhokkal együtt tartani. Más szempontból, a juhnyájakban is gyakran láthatunk kecskéket. A jerkék rejtetten ivarzanak, amit hamarabb észrevesz egy-egy kecskebak, mint a kos.
Külön kecskecsorda azonban csak elvétve akadt egy-egy községben (pl. Csíkszentdomokos, Szentgál). Többnyire a kijáró tehéncsordához vagy csürhéhez csapták hozzá a kecskéket is.
A kecsketartás EU-beli főbb adatai:
- A kecskeállomány az EU 15 országokban több mint 17 millió
- az EU 10 új tagállamában kevesebb mint 700 ezer.
- tejtermelés a régi EU országokban évi 1 646 000 tonna
- az új 10 országban 74 000 tonna (magyar termelés 12-15 millió liter)
- EU 15 hústermelése: 72 361 tonna,
- az új 10 tagállamban: 8319 tonna (Magyarország 900-1000 tonna – 10% export)
Európában és Észak-Amerikában más fajtákat tartanak tejtermelésre és hústermelésre; habár a tejtermelésre tartott fajtáknál is hasznosítják a beteg, sérült egyedeket, a fölösleges gidákat, a fejlődési rendellenességgel születetteket (például fölösleges csecsbimbók) és a hermafroditákat. Az egyévesnél idősebb bakok húsát jellegzetes bakszaga miatt általában nem tekintik emberi fogyasztásra alkalmasnak. A fölösleges gidákat korán ivartalanítják, hogy ez később ne váljon problémává.
Tartásmódja régiótól és kultúrától függ. Többnyire a juhokhoz hasonlóan hegyeken vagy más legelőkön vándorolnak pásztorukkal együtt, aki többnyire gyerek vagy fiatal.
A tejtermelésre tartott kecskéket nyáron legeltetik, illetve amikor nem fejik őket. Fejési időben istállózzák őket, hogy közel legyenek a fejőálláshoz. Az istállózás lehet a lovakhoz hasonló, vagy a fedett részhez csatlakozhat karám. Kétféle rendszer van. Az egyikben évente pároztatják a nőstényeket, a másikban csak kétszer, utána évekig fejik őket.
A húscélra vagy gyapjútermelésre tartott kecskéket egész évben legelőn tartják, és szükség esetén kisegítik szénával.
Ázsia nagy részében, például Indiában, Pakisztánban és Nepálban a kecskéket házhoz közel tartják, vagy hagyják szabadon kóborolni, hogy saját maga gondoskodjon az élelméről. Ezek a kecskék tejhasznúak. A Salem fekete kecske csapatait reggel kiterelik, és este beterelik, napközben pedig az út mentén legelnek.[31]
Afrikában és a Közel-Keleten a kecskéket juhokkal együtt tartják. Ez javítja a legelő kihasználását, mivel a két faj különböző növényeket kedvel. Etiópiában négy rendszerben tartják a kecskéket, attól függően, hogy az ország melyik részén vannak. Száraz vidékeken nomád pásztorkodás, máshol szarvasmarhával együtt, mindig legelőn vagy az év egy részében otthon. Ezek mindegyike extenzív, azaz kevés befektetést igényel.[32] Nigériában hagyományosan háznál tartják őket.
Latin-Amerika nagy részén a kecskéket nem legeltetik szabadon, hanem begyűjtik a táplálékukat és a gazda eteti őket. Ez lehetővé teszi, hogy olyan táplálékot is felhasználjanak, amit az állatok könnyen összetipornak, mint a kukorica vagy a nád.[33]
A világ sok részén, különösen Észak-Amerikában és Európában házikedvencként is tartanak kecskét, ami mellesleg tejet is adhat, de például a törpe fajtákat kifejezetten kedvencnek tenyésztették ki, ezeket nem szokták fejni mellesleg sem.
Takarmányozása
[szerkesztés].jpg)
A házi kecske szinte mindent megeszik, köztük fém és karton dobozokat. A szarvasmarhától és juhtól eltérően böngésző állatok, innen-onnan szemezget, kíváncsi természeténél fogva belekóstol minden növényi anyagba, amit ehetőnek érez, ami lehet karton, papír vagy ruházat.[34] Az eldobált dobozokból áradó ismeretlen szagok csak tovább fokozzák kíváncsiságát.
Állítólagos megfigyelések szerint a kecske nálunk 576 fajta növényből 499-félét eszik meg. A legelésnél tűnik ki legjobban fáradhatatlansága és szeszélyessége. Mindig új élvezet után futva, mindenütt csak keveset tép, megpróbál és belekóstol ebbe is, abba is, de a legjobbnál sem időzik sokáig. Különösen a falevelekre vágyik és éppen ezért jelentékeny kárt tesz a védett erdőrészekben. Ha tud válogatni, akkor 60%-ban fák és bokrok leveleit, 20%-ban különféle lágyszárúakat és 20%-ban füvet eszik.[35] Közismert erdőpusztító. Nagy fokú elszaporodása miatt Dél-Európában az elpusztított erdő azért nem jön ismét rendbe, mert éppen a fiatal fák rügyező hegyeit harapdálja le. Csodálatosképpen baj nélkül eszi azokat a növényeket is, amelyek más állatokra nézve veszedelmesek,[36] úgymint: a kutyatej, godirc, boroszlán, körfény, az erős-szegfű, a szattyú, citromfű, zsálya, foltos bürök, mérges ádáz, és más ilyen nemű növény; örül a dohánynak, szivarvégnek és más hasonló dolgoknak. A kutyatej élvezetétől rendesen hasmenést kap; a tiszafa és a gyűszűvirág, leander számára is méreg. A legszívesebben veszi a hüvelyes növények fiatal gyenge leveleit, a komlót, a káposzta és répaféléket és a legtöbb falevelet. Szereti a kúszónövényeket (a kudzuhoz hasonlóan) és a bokrokat. A legtöbb hasznát látja a száraz, napos, termékeny magaslatokon található növényeknek. Szabadon legelő kecskék csak vizet kapnak inni, istállóban tartottak pedig rozskorpából és sós vízből álló keveréket. Előszeretettel tartják hegyvidéken, különösen ott, ahová a szarvasmarha nem jut el. Mivel majdnem minden növényt megeszik, egész tájakat képes elsivatagosítani. Erről azonban a gazdájuk, illetve pásztoruk tehet, aki túllegeltet.
Rétek, melyek szeméttel vagy valamelyes rossz szagú anyaggal vannak bemocskolva, nem használhatók kecskelegelőnek, ugyanis még ott is undorodnak, ahol valamikor régen trágyázva volt. Rendszerint nem eszik olyan ételt, ami földdel szennyezett, és nem iszik szennyezett vizet, kivéve ha éhenhalás szélén áll. Ezért is ritkán tartják istállóban.
Erjesztett szénaféleségek, mint szilázs csak frissen bontva adhatók, mivel a kecske gyomra érzékeny a Listeria baktériumokra, amelyek ezekben tenyésznek. A lucernaszéna alkalmas fehérjeforrás, és a kecske szívesen fogadja. A csenkeszszéna tápértéke csekély, és nem is szereti. A penész betegséget, akár halált is okozhat, de a kecskék megeszik a penészes növényeket is.
Kína egyes területein a teaültetvények gyommentesítésére használják. A kecskék nem eszik meg a tea keserű leveleit, de a gyomokat igen. Ürülékük trágyaként hasznosul.[37]
A kiskecske emésztése a nem kérődző emlősökéhez hasonlóan működik. Születéskor a rumen még fejletlen, és csak akkor kezd el növekedni, amikor a szopós kecske elkezd növényeket rágcsálni. A tej emésztése az abomasumban kezdődik, majd a rumenba kerül.
Kecsketej
[szerkesztés]
A Food and Agriculture Organization (FAO) becslései szerint 2008-ban a legtöbb kecsketejet India (4 millió tonna), Banglades (2,16 millió tonna), és Szudán (1,47 millió tonna) termelte.[38] A kecsketej a világ tejtermelésének 2%-a.[39] Vannak kifejezetten tejtermelésre kitenyésztett fajták. A tej szagára és ízére az anya táplálkozásán kívül az anyával együtt tartott bak szaga is hathat. Ha ez a szag erős, akkor az a tejen is érződik.
Az anyák napi tejtermelése a harmadik vagy a negyedik szülés után a legnagyobb. Tejtermelő fajtáknál a napi átlag 2,7 – 3,6 l egy tíz hónapos laktációs periódus alatt. A tejzsírtartalom 3,5%.[40] A laktáció vége felé a tejtermelés csökken,[40] és a zsírtartalom nő.
Tévhit, hogy a kecsketej laktózmentes volna; a laktózérzékenyek mindössze 10 %-kal többet fogyaszthatnak kecsketejből, mint tehéntejből fogyaszthatnának.[41] Aki egyáltalán nem termel laktázt, az kecsketejből is csak laktózmentesítettet ihat, különben bélproblémákkal kell számolnia.[42]
Kevésbé okoz nyáktermelést a gyomorban és a bélrendszerben és a gyomorfekélyes betegeknél. A tej a gyomorba érkezve a pepszin hatására megalvad. A tehéntej – összetételéből és jellegéből adódóan – nagy pelyhekben alvad, míg a kecsketej kisebb pelyhekben. Az alvadék a kecsketej esetében lágy, míg a tehéntej esetében keményebb (nehezebben emészthető). A tehéntej-alvadékpehely mérete 15-200 g, átlagosan 70 g, míg a kecsketej-alvadékpehely 10-70 g között változik, átlagosan 36 g. Ezek a kisebb pelyhek könnyebben emészthetők. Ha az esszenciálisan szükséges aminosavak könnyen felvehető formában állnak rendelkezésre egy gyenge szervezetben, mindenképpen hatékony javulásra számíthatunk.[43]
A kecsketej a tehéntejnél enyhén édesebb, tejszínesebb ízű. Benne a zsírcseppek kisebbek, és egyenletesebben oszlanak el, nem gyűlnek össze a tej tetején, szemben a tehéntejjel, így homogenizálásra nincs szükség. Sajtkészítéshez a homogenizálás nem ajánlott, mivel megváltoztatja a tej természetes szerkezetét, ezzel rontja a kultúra alvasztási képességét, ami kihat a sajt minőségére.[44]
A kecsketej sikeresen helyettesíti a tehéntejet olyanok étrendjében, akik allergiásak a tehéntejre.[42] Ez is tartalmaz kazeint, az emlősök tejére jellemző egyik proteinfajtát.
A népgyógyászat világszerte számos betegség gyógyításában használja a kecsketejet. A világ többi részén az antibiotikumok felfedezése előtt a TBC gyógyításának fontos eszköze a kecsketejkúra volt.[45] Az ókor óta ismeretes, hogy az anyatej pótlására is a kecsketej a legalkalmasabb, mivel összetétele a többi tejhez képest a legjobban hasonlít az anyatejhez. (A görög mitológia szerint Zeuszt is kecsketejen nevelték.) Hazánkban sok jómódú házban a dada tejét kecsketejjel helyettesítették régebben.
Néhány gazdálkodócsoport, például a Small Farm Today 2005-ben jótékony hatást tulajdonított a kecsketejnek, többek között glicerinészter-tartalma miatt, ami szerintük fontos a kisgyerekek nevelésében.[46] Egy 1970-ben megjelent könyv szerint a kecsketej a tehéntejjel és az emberi tejjel szemben emészthetőbb; kémhatása különbözik azokétól, de pufferrendszerének nagyobb a kapacitása.[47]
Több egészségügyi szervezet ellenjavallja a kecsketejes babanevelést. Az American Academy of Pediatrics szerint szórványosan előfordulhatnak súlyos elektrolit-eltérések, metabolikus savasodás, megaloblasztikus vérszegénység, allergiás reakciók, akár anafilaxiás sokk is, hemolitikius urémiás szindróma, és fertőzések.[48]
Az USDA szerint a kecsketejben túl kevés van az olyan tápanyagokból, mint vas, folátok, B6-, C- és D-vitamin, tiamin, niacin és pantoténsav. Károsíthatja a baba anyagcseréjét és veséjét.[49] Az Egyesült Királyság egészségügyi minisztériuma egyszerűen alkalmatlannak nevezi a kecsketejet arra, hogy akár módosítás nélkül neveljenek vele csecsemőt, akár tápszerekhez használják.[41][50] A Canadian Federal Health Department szerint a lehetséges legnagyobb veszély az allergia, a tehéntejhez hasonlóan.[51]
| Összetevő | Kecske | Tehén | Ember |
|---|---|---|---|
| Zsír (g) | 3,8 | 3,6 | 4,0 |
| Fehérje (g) | 3,5 | 3,3 | 1,2 |
| Laktóz (g) | 4,1 | 4,6 | 6,9 |
| Hamu (g) | 0,8 | 0,7 | 0,2 |
| Összes szárazanyag (g) | 12,2 | 12,3 | 12,3 |
| Kalória | 70 | 69 | 68 |
| Összetevő | Mértékegység | Tehén | Kecske | Juh | Vízibivaly |
|---|---|---|---|---|---|
| Víz | g | 87,8 | 88,9 | 83,0 | 81,1 |
| Fehérje | g | 3,2 | 3,1 | 5,4 | 4,5 |
| Zsír | g | 3,9 | 3,5 | 6,0 | 8,0 |
| Szénhidrátok | g | 4,8 | 4,4 | 5,1 | 4,9 |
| Energia | kcal | 66 | 60 | 95 | 110 |
| Energia | kJ | 275 | 253 | 396 | 463 |
| Laktóz | g | 4,8 | 4,4 | 5,1 | 4,9 |
| Koleszterol | mg | 14 | 10 | 11 | 8 |
| Kalcium | IU | 120 | 100 | 170 | 195 |
| Telített zsírsavak | g | 2,4 | 2,3 | 3,8 | 4,2 |
| Egyszeresen telítetlen zsírsavak | g | 1,1 | 0,8 | 1,5 | 1,7 |
| Többszörösen telítetlen zsírsavak | g | 0,1 | 0,1 | 0,3 | 0,2 |
Az értékek függnek a fajtától, egyedtől, takarmányozástól, valamint a laktációs szakasztól.
Kecskesajt
[szerkesztés]
A kecsketej feldolgozható sajtnak, vajnak, joghurtnak és más tejtermékeknek. A Rocamadour és a Montrachet francia sajtféleségek kecsketejből készülnek. A kecskevaj fehér, mivel a kecsketejben a karotin színtelen formában van jelen.[54]
Nem sokkal azután, hogy a kecskét háziasították, már készítettek a pásztorok a tejéből sajtot, tartósítás végett. Ma Magyarországon sokféle kecskesajt készül és tehéntejjel keverve úgynevezett csemegesajtok is.
Fajtái:
- Lágy kecskesajtok
- Félkemény kecskesajtok
- Kemény kecskesajtok
- Reszelni való kecskesajtok
Házilagos, kisüzemi körülmények között a lágy és félkemény sajtok készítésével célszerű foglalkozni.
A Kárpátokban a középkorban és később is juhnyáj közt legeltették a kecskéket, tejüket az esztenákban (hegyi kunyhókban) a juhokéval összefejve dolgozták fel. A lengyel Kárpátokban a juhász 1/3-dal több sajtot adott a gazdának a kecskéért, mint a juhért.
Kecskehús
[szerkesztés]
A kecske húsa igen ízletes. Van, aki tejes korában kedveli töltve és egyben megsütve, és van, aki az érettebb, idősebb húsú állatot részesíti előnyben. A kecske húsa (szemben a birkáéval) egyáltalán nem faggyús, ezért legjobban a nyolc hónapos gidák (pecsenyegida) értékesíthetőek. Húsa 20-30%-ban a kolbász-alapanyagban felhasználva felettébb ízletes húsipari terméket eredményez.
A gidahús íze hasonlít a tavaszi bárányhúséhoz.[55] A Karib-szigetek angol nyelvű részein és Ázsia több részén, mint Indiában, Pakisztánban és Bangladesben a mutton szót használják mindkét hús megnevezésére. Mások kortól függően a szarvas vagy a borjú húsához hasonlítják. Ízét leginkább a 4-metiloktánok és a 4-metilnonanoiksav határozza meg.[56]
A gidahús sokféleképpen elkészíthető: főzéssel, sütéssel, grillezéssel, barbecue-nak, pácolással és rántással. Darálható, curryzhető, és kolbászba tölthető. A felnőttkorban leölt vagy elpusztult kecskék húsát többnyire kolbászba töltik. Mivel kevés zsírt tartalmaz, a gidahús megkeményedhet, ha magas hőmérsékleten párolják. A legnépszerűbb húskecske a Boer, amit Dél-Amerikából az 1990-es években telepítettek az Amerikai Egyesült Államokba. További húsfajták az új-zélandi kiko, vagy a Tennessee-ben kitenyésztett miotonikus (merev) kecske.
Gyapjú
[szerkesztés]
Az angóra kecske a juhokéhoz hasonló, hosszú, hullámos gyapjat növeszt, fedőszőr nélkül. A fürtök legalább tíz centiméterre nőnek meg. Az angóra hibridek, mint pygora és nigora, kisebb termetűek és könnyebben kezelhetők, de szőrük hasonló szerkezetű. Évente kétszer nyírják őket, egy alkalommal átlagosan 4,5 kg gyapjú nyerhető.
A legtöbb kecske szőrzete aljszőrzetet és fedőszőrzetet is magába foglal. Az aljszőrzet feladata a hőszigetelés, a fedőszőrzeté a védelem és a színezet kialakítása. A textilipar inkább az aljszőrzetet tudja hasznosítani, mivel a fedőszőrzet durvább, és nehezebben színezhető. A kecskegyapjút nevezik kasmírnak vagy pasminának is. A kasmír kecske kereskedelmi mennyiségű gyapjat növeszt, ami nagyon puha és lágy. A legdrágább természetes rost. Évente egyszer nyírják, átlagban 260 g gyapjú az eredmény.
Dél-Ázsiában a kasmírt pasminának nevezik. A 18. században és a 19. század elején Kasmírban fellendült a textilipar, sálairól vált ismertté. Nyersanyagát, a kecskegyapjút Tibetből és Tatárföldről importálták, Ladakon keresztül. Az első kasmír sálakat Napóleon egyiptomi hadjárata (1799-1802) hozta Párizsba. Ezek gyártási helyéről nevezték kasmírnak a gyapjút.
Földtisztítás
[szerkesztés]
A kecskéket évszázadokon át használták arra, hogy eltüntessék a nemkívánatos vegetációt.[57][58] Észak-Amerikában a tűzveszélyes száraz bozótosok irtására használták Kaliforniában az 1990-es években. Ezután számos ügynökség ajánlott kecskenyájakat hasonló feladatokra.[57] Az Amerikai Egyesült Államok nyugati partján népszerűvé vált ez a módszer, ahol olyan invazív növényfajok irtásában segít, amelyekkel az ember egyedül nem boldogulna.[57][59][60]
Németországban meredek hegyoldalak bebokrosodását akadályozzák legeltetéssel, ahol kézi módszerekkel túlságosan költséges lenne bokrokat és fákat irtani.[61] Észak-Rajna-Wesztfáliában autópályák mellett is legeltetnek. Mivel a kecske két lábra állva magasabbra ér, és lehántja a fák kérgét, így nagyobb fákat is el tud pusztítani.[62] Ezzel új fajok megtelepedését akadályozzák, amelyek invazívak lehetnek. Miután átterelik a nyájat egy másik területre, a ritkább és az őshonos növények jobban növekszenek.[63]
Kecsketrágya
[szerkesztés]A kecsketrágya a földbe beleszántva, kicsit megpihentetve jó minőségű termőtalajjá változtatja a silány földet is. A zöldségek termesztéséhez, fejlődésükhöz kimondottan előnyös, de a gyümölcsfák gyarapodásában is nagy szerepet játszik.
Katonák egészségügyi képzése
[szerkesztés]Mivel a kecske anatómiája és fiziológiája hasonlít az emberre, egyes országokban az egészségügyis katonák képzéséhez kecskéket használnak. Az Amerikai Egyesült Államokban a kutyákat kecskék váltották fel az 1980-as években.[64] Habár modern próbababákkal is szimulálható az emberi test működése, a kecskén végzett gyakorlat jobban érezteti a sürgősséget.[65]
Társ
[szerkesztés]Néhány ember kecskét választ házikedvencnek, mivel képes közeli kapcsolatot felépíteni gazdájával. Nyájösztöne miatt követi gazdáját és a család többi tagját.
Egyedül tartott lovakhoz gyakran egy vagy több kecskét költöztetnek, hogy a ló nyugodtan alhasson, ne süllyedjen depresszióba és ne váljon agresszívvá.
Kisállatok nevelése
[szerkesztés]Teherhordás
[szerkesztés]A kecske alkalmas lehet teherhordásra. Egy egészséges és fitt kecske testtömegének 25%-át bírja el, és napi 12 mérföld megtételére képes.[66] Gazdájukat póráz nélkül követik.[67] Teherhordásra többnyire caffokat (heréltek) használnak, de előfordul, hogy anyákat pakolnak fel. Habár testtömegük kisebb, így kevesebb terhet tudnak cipelni, naponta kétszer friss tejet tudnak adni.[68]
A kecske betegségei
[szerkesztés]A kecskék többnyire kevéssé fogékonyak a betegségekre, és nincs szükségük orvosi ellátásra, de számos betegséget elkaphatnak.
Néhány betegséget emberre is közvetíthetnek, így a TBC-t, a brucellózist, a Q-lázat és a veszettséget.
Fertőző betegségek
[szerkesztés]- Aujeszky-betegség
- Afrikai álomkór
- Brucellózis (Bang-kór)
- Caseous lymphadenitis
- Dermatitis (fertőző hólyagos bőrgyulladás)
- Vérhas
- kecske ízületi- és agyvelőgyulladása (CAE)
- Kötőhártya-gyulladás
- Lépfene (Anthrax)
- Merkez
- Száj- és körömfájás
- Talprothadás (büdös sántaság)
- Tályog
- Tetanusz
- Tüdőgyulladás
Paraziták
[szerkesztés]Külső paraziták
[szerkesztés]Belső paraziták
[szerkesztés]Vemhességgel, elléssel, szoptatással összefüggő betegségek
[szerkesztés]Vetélés
[szerkesztés]A kecskéknél ritka a vetélés. Vagy parazitákra (májmétely, coccidiozis), vagy mechanikai okokra lehet visszavezetni. Esetleg mérgező növény vagy fagyos takarmány is okozhatja. Egyes orvosságok is kiválthatják (féreghajtók, antibiotikumok).
Egyéb betegségek
[szerkesztés]A húgykő bakokban, főleg herélés után gyakoribb. Az állat nehezen, vagy egyáltalán nem vizel, erőlködik. Gyógymód: simaizom-lazító, járatás.
Vallás és folklór
[szerkesztés]Szíriában az ókori Ebla városában megtalálták a király vagy egy főnemes sírját, benne egy kecskefejekkel díszített trónt. Ezért a helyre a Kecskék urának sírjaként utalnak.[69] [70]
Ókori görögök
[szerkesztés]
Az ókori görög pásztoristen, Pán lába, szakálla és szarva kecskeszerű volt. Az erdő félelmet keltő istene, aki rosszindulatúvá válik, ha zavarják a sziesztáját. Fallikus istenként számos szerelmi kalandba keveredett.[71] A görögök neki tulajdonították a pánsíp feltalálását.
Daphnisz Hermész és egy nimfa fia, akit egy kecske táplált, amíg rá nem talált Lamon, aki felnevelte. Chloét juh szoptatta. Longos a 3. században szerelmes regényt írt róluk. A kecskék viselkedésének éves változásával analóg módon írta le egyre szorosabbá váló kapcsolatukat.[71]
A kiméra kecskefejű, kecsketestű, de van még egy oroszlánfeje, és egy kígyófarka is, amin kígyófejet visel. Bellerophon győzte le a tüzet köpő szörnyet Pegazus segítségével. A levegőből lőtte le. A faunok és a szatírok részben emberek, részben kecskék. A bróm nevét a bakszagról kapta.
Oineusz mitológiai király idején egy pásztor látta, hogy bakkecskéi szőlőtőről esznek, így felfedezte a szőlőt. Oineusz bort készített a szőlőből. Dionüszosz boristen ünnepén kiskecskét ajánlottak fel az istennek. Dionüszosz az alkyoni tavon keresztül ereszkedett le az alvilágba, hogy anyját, Szemelét felhozza a halottak közül. Visszatérését feltehetőleg tavasszal ünnepelték egy tó mellett emelt sírdombnál, amin egy fallosz alakú szobor állt. Trombitával hívták az istent, és áldozatként bárányt vetettek a tóba.[72]
Aphroditét, a szerelem istennőjét gyakran kecskeháton ábrázolták. Kr. u. a 2. században Pauszaniasz ezt a szobortípust epitragiának nevezte (=kecskén). Szerinte az ilyen szobrokat hat évszázaddal korábban, azaz a Kr. e. 4. században (annak az elején) készítette Szkopasz. Ezzel arra utalt, hogy Aphrodité felelős a fiatal férfiak szexualitásáért, mivel őket ebben az összefüggésben bakoknak nevezték. Arisztotelész többször utalt a kecskebakok és a fiatal férfiak szexualitása közötti hasonlóságokra.[73]
Amaltheia, Pán anyja, Zeuszt kecsketejen nevelte fel. Más történet szerint Amaltheia maga volt a szoptató kecske. Ezt Amaltheia a bőségszarujával is megtestesíti.
Germánok
[szerkesztés]
A germán mitológiában Thor szekerét két bakkecske, Tanngrisnir és Tanngnjóstr húzza.[74] Éjszaka Thor tábort üt, megeszi a kecskéket, és gondosan vigyáz arra, hogy ne törjön csontot. A maradványokat beburkolja. Reggelre a csontokra hús nő, a két kecske feltámad, és tovább húzzák a szekeret. Egyszer Thor meghív egy parasztfiút vacsorára. A parasztfiú eltöri az egyik lábat, hogy kiszopja a velőt. Reggelre a lábcsont törött marad, így a fiúnak Thor szolgálatába kell állnia, hogy kompenzálja a kárt. Thor alapít egy falut, és itt hátrahagyja a kecskéket. A kecskéket később is megemlítik, amikor Thor nélkülük és más kísérők nélkül, fiatalemberként tér vissza a Földre.[75] A németeknél fennmaradt hagyományokból hiányzik a csontok eltörése és a lesántulás. Amikor az égi kocsi zörög, akkor dörög az ég. Az anyakecskék a germánoknál gyakran nagyvonalú dajkaként szerepeltek, mint Amaltheia. Az északi mitológiában Heidrun a Valhalla közelében növő Lärad fa leveleit eszi, és tőgyéből mézsör folyik.
A yule kecske az egyik legrégibb skandináv és észak-európai yule ünnep, majd a karácsony szimbóluma. Yule-kor korábban kecskét áldoztak, ez volt a yule kecske. Ugyanez a kifejezés vonatkozik a szalmából font kecskebábura. Ezzel a bábuval járnak karácsonyi dalokat énekelni, amiért ételt és innivalót kapnak, gyakran gyümölcsöt, süteményt vagy édességet. A gävle kecske is yule kecske, csak óriás méretben, amit minden évben Gävle városában állítanak fel. A termékenységet jelképezi. Ehhez hasonló az Alpokban a Habergeiß, ami a termékenységgel állt kapcsolatban, és a kereszténység felvétele után démonként élt tovább.
Kelták
[szerkesztés]Walesben a kelta mitológia varázserőt tulajdonít a kecskéknek. Közel állnak a koboldszerű Tylwyth Teg lényekhez, távolabbról pedig kapcsolatba hozhatók a gonosz Gwyllion szellemekkel is.[76]
Az ír Killorglin kisvárosban minden év augusztus 10-én megrendezik a Puck Fairt. Ebben egy kecskebakot királlyá választanak. A háromnapos ünnep kezdete a 10. századra vezethető vissza, amikor a Grönlandon megtelepedett vikingek rablóhadjáratokat vezettek az írek ellen. Egyszer egy kecskebak ijesztette meg őket, úgy, hogy visszamenekültek hajóikra, és vissza sem nézve hazahajóztak.[77]
Zsidóság
[szerkesztés]
A zsidó szentírás szerint Jom kippur napja a bűnbánat napja, amikor nem szabad enni-inni (Lev 13,3–10). Ez a nap máig a legfontosabb nap a zsidó vallásban. Ezen a napon kiválasztottak két kecskebakot, amelyek közül kisorsolták a bűnért való áldozatot, a másikat pedig kiengedték a pusztába, miután a főpap nyilvánosan meggyónta Izrael összes bűnét.[78]
Dániel könyvében a próféta leírja látomását (Dániel 8, 1). Ebben egy egyszarvú bakkecske legyőz egy kétszarvú kost, majd nagyon nagyra nő. Végül a bak szarva letörik, és helyére négy szarv nő a négy égtáj felé. A bakkecske Görögország királyát, a kos Médiát és Perzsiát jelenti. A király birodalma nagyra nő, halála után pedig a birodalmat négy részre osztják, amelyek már nem lesznek olyan hatalmasak. Rembrandt 1650-ban megfestette a látomást.[79]
A sófár juh vagy kecske szarvából készülhet.[80] A zsidóknak adott törvény szerint a kecske tiszta állat. Megbecsült vendégnek vágtak kecskét. Kecskeszőr függöny választotta el a szentélyt a templom többi részétől. (Kivonulás 25:4)
Kereszténység
[szerkesztés]A pogány kultúrákban a kecskék, különösen a bakok a szexuális túlfűtöttséget jelképezték. Erre adott eltúlzott válaszreakcióként bibliai szövegekben a kecske a rosszat, az ördögit jelzi, ellentétben a juhokkal. Jézust a keresztény szövegek Isten Bárányának nevezik; Jézus a jó pásztor, aki életét adja juhaiért; az elkóborolt juh példázata. Máté evangéliumában a 25,31 részben a végítéletet úgy írja le, hogy Jézus úgy választja szét a jókat és a rosszakat, mint a pásztor a juhokat és a kecskéket. Jézus megáldja juhait, és a mennybe hívja őket, míg a bal oldalán állókat pokolra taszítja. A fordításokkal több nyelven is elterjedt a bűnbak szó. A zsidók az egész nép bűneiért mutattak be áldozatot: a két bak közül az egyiket égő áldozatnak készítették el, a másik jelképesen magával vitte a zsidók bűneit a pusztába.
A korai kereszténységben a kecske inkább dekoráció volt, mint szimbólum. A középkorban a bujaságot, az egyik főbűnt jelenítette meg. A Freiburger Münsterben a bujaságot egy meztelen szűz ábrázolja, akinek a vállait kecskebak bundája borítja. Mellette egy szép öltözetű férfi, de jobb oldalát csúnya állat fedi.[81] A 13. századi német domborműveken a szűz kecskebakon lovagol, mint például a magdeburgi dómban. A 14. században ez az Aphroditéra (ókori görög istennő) visszamenő ábrázolás elterjedt. Látható például Auxerre katedrálisának déli kereszthajójában tartóelemként. Hasonló ábrázolások találhatók a 15. századig készült hóráskönyvekben is.[82]
A középkorban elterjedt ördögábrázolásokon az ördögnek ló- vagy kecskelába van, fekete bundájú és kecskeszarvakat visel, annak jeleként, hogy egyesíti a kecskebak negatív tulajdonságait a bakbűzzel.[83]
A heraldikában címerképként szerepel, ahol is mondákban és krónikákban nevesített kecskét ábrázol, vagy egy helyi szokásra emlékeztet. Deidesheimben minden évben tartanak egy ünnepi történelmi játékot, aminek keretében elárvereznek egy bakkecskét. Geißbock Hennes egy bakkecske, az 1. FC Köln élő kabalája. Halála után egy másik bakkecske veszi át a helyét, akit szintén Hennesnek neveznek.
Dél-Arábia
[szerkesztés]Az iszlám előtt Dél-Arábiában a bakkecske egy istent testesített meg, amit rituális vadászat keretében ábrázoltak. Az oryxantilop egy istennő állata volt. A Szomália partjaitól nem messze található Sokotra szigetcsoporton fennmaradtak szokások és mítoszok a kecskebakkal kapcsolatban. A mítoszokban a kecske a dajka és a védelmező szerepét tölti be. Az egyik történetben megment egy fiút az ellenségeitől és felneveli, egy másikban varázslatokkal támogatja a harcban. Ez utóbbit Makon történeteként ismerik. Itt megjelenik az ikrek motívuma is. A nagyapa két vemhes kecskéről gondoskodik, és az egyik kicsinyét megöli, hogy a másik kiskecskét két anya nevelje, és mágikus képességek birtokába kerüljön. Az ikrek motívuma megjelenik az ugariti vallásban is, termékenységmítoszokkal kapcsolatban. Itt leírnak egy rituálét, amiben egyidejűleg egy gödölyét tejben, egy gidát olajban főznek, illetve sütnek. Erre utal a zsidóknak szóló tiltás: „Ne főzd a gödölyét anyjának tejében!”
Iráni-felföld és Közép-Ázsia
[szerkesztés]A zoroasztriánusok szent iratában, az Avesztában a kecske az áldozati állatok közé tartozik. A Bundahihn, egy másik perzsa vallási mű öt kecskefélét különböztet meg. A 11. és a 12. század palotáiban az iszlám absztrakt és növényi mintás művészete mellett különböző állatok (sasok, halak, griffek, kecskék, kosok) is felbukkannak, amelyek az iszlám előtti kor isteneit testesítik meg.[84]
A középperzsa irodalom leghíresebb kecskéje „A babilonai fa” (Darakht i asürik) című versengő mesében fordul elő. Szerzője ismeretlen és szájhagyomány útján terjedt, végül párthus nyelven rögzítették.[85] A kecske egy datolyapálmával arról vitatkozik, hogy melyikük hasznosabb.[86] Végül a költő a kecskét ítéli győztesnek, mivel ő tud futni a hegyi legelőkön, míg a datolyapálma helyhez kötött.[87]
Kirgizisztánban tartják a tak-teke (=ugró kecske) marionett-előadást, amit általában nő vezet. Ő többnyire temir-komuz szájtrombitán játszik, kezével mozgatja a szálakat, amelyek egy kecskefigura táncát irányítják.[88] Türkmenisztánban inkább férfiak tartanak hasonló előadásokat, dutáron játszanak, és a maguk elé tett doboz tetején táncoltatnak kecskebábukat. Észak-Afganisztánban az előadás neve buz-bazi, és az előadó damburán játszik.[89]
Afganisztánban és északi szomszédaiban a buzkasi egy lovaglójáték, amit szenvedélyesen űznek nemzeti sportként ünnepeken. Több lovas egy halott kecskét próbál megragadni, és a célba vinni. Heves harcok bontakoznak ki, és a győztes a nézőktől is nagy elismerésre számíthat.
Dél-Ázsia
[szerkesztés]A hinduizmusban ritkák a kecskék. Agni, a tűzisten kecskeháton vagy kos hátán lovagol. A védikus korban kecskét, kost és lovat áldoztak. Ma a legismertebb hindu isteneknek nem mutatnak be állatáldozatot; kisebb helyi istenek népi vallásosságból kapnak kecskeáldozatot.[90]
Kivétel a fekete és termékeny Káli istennő, akinek gyakori megjelenési formája Dakshina Káli négy karral, koponyákból készült nyaklánccal áll a földön fekvő Siván, és az általa legyőzött ellenségeinek vérét fogyasztja. Nyugat-Bengáliában több templomban rendszeresen, egyes helyeken naponta, különösen a Kalighat főtemplomban Kalkuttában kecskét áldoznak neki. A ceremóniát brahman pap vezeti, majd a kecske húsát alacsonyabb kasztú hívek elosztják egymás között. Ebből készül a napi Kalis áldozati étel, ami főtt kecskehúst tartalmaz.[90]
Afrika
[szerkesztés]
Az afrikai teremtéstörténetekben ritkán fordulnak elő kecskék. Ekkor kaméleonokat és hangyászokat helyettesítenek. Az asantik egyik mítosza a paradicsomból való kiűzetésről szól. Többnyire kaméleon és gyík versenyez abban, hogy ki hozza meg a hírt, hogy az emberek ezután halandók lesznek. Egyszer helyettük kecskét küldtek azzal az üzenettel, hogy az emberek meghalnak, de utána mennybe mennek. A kecske útközben megállt legelni, ezért utánaküldtek egy juhot. A juh azonban csak az üzenet egy részét jegyzi meg, így azt mondja az embereknek, hogy a halál a véget jelenti számukra. Mire megérkezik a kecske, addigra az emberek már beletörődtek a halandóságba.
A legtöbb afrikai eredetmítosz szerint a teremtő először megalkotta a világot, és utána be kellett rendezni. A jorubák szerint két leopárd, egy bakkecske és egy nőstény kecske együtt kerestek telket, hogy oda házat építsenek. A házat felváltva építették, de nem tudták, ki segít nekik, mert elkerülték egymást. Miután a tető is felkerült a házra, és mindketten be akartak költözni, összevitatkoztak. A nőstény kecske javasolta, hogy férjenek meg egymással, így négyen beköltöztek. Később a bakkecske látta, hogy az egyik leopárd előbb az apját, majd az anyját viszi haza vacsorának. Megkért egy vadászt, hogy lője le a leopárdot. A vadász teljesítette a kérést. Amikor a másik leopárd meglátta, hogy a kecske az élettelen leopárdot cipeli, megijedt, és elmenekült. Ettől kezdve a kecskék a háznál, a leopárdok az erdőn laknak.[91]
Egyebek
[szerkesztés]A sátánizmus és a pogány vallások a modern időkben is használják szimbólumként a kecskét. Sátán jelét, a fordított pentagrammát úgy rajzolják, hogy kecskefejre emlékeztessen. "Baphomet of Mendes" egy sátánista kecskefigura a 19. századi okkultizmusból.
A kínai asztrológia egyik állata kecske. A kecske évében születettek félénkek, magukba fordulók, kreatívak és maximalisták. A zodiákus egyik csillagképe a Bak, amit halfarokkal ábrázolnak.
A Kozlov orosz vezetéknév jelentése „kecske”. A Kozel egy cseh sörfajta, aminek címkéje kecskét ábrázol; a „kozel” csehül kecskét jelent. A kecskeszakáll egy szakállforma, ami a kecskék szakállára hasonlít. Kecskemét címerállata a kecske.
Érdekességek
[szerkesztés]- A kecskék „szellemi lénye” éppen ellentétben áll a juhokéval. A kecske az emberek háztartásában bizonyos fokig önállóságát is megőrizte. A macska után valóban a legönállóbb háziállat. Ez azonban nem zárja ki, hogy idomításra alkalmas legyen. A kecskék valóban megtaníthatók könnyű munkákra, könnyű kocsik húzására, azonban nagy részük még emellett is megtartja saját akaratát. Ha úgy érzik, hogy túlerőltetik vagy gyötrik, vagy ha egyébként nincs kedvük munkára, semmiféle büntetéssel sem lehet őket a munka további folytatására bírni; sőt ellenkezőleg, az ütlegelések az állatokat még csökönyösebbekké teszik és ilyenkor megtagadnak minden engedelmességet. A 20. század kezdetéig elterjedten alkalmaztak kecskéket kis kocsik vontatására és kisebb terhek cipelésére hegyes vidékeken.
- Némely helyen, így például Dél-Olaszországban, Egyiptomban a kecskéket duzzadó tőggyel a tejkereskedőhöz hajtják és az ajtó előtt lefejik a kívánt mennyiséget. A vevőnek megvan ezáltal az előnye, hogy a még langyos tejet kapja, az eladó pedig nem mesterkedhetik a tejjel, nevezetesen nem vizezheti fel, amit különben ezek annyira szükségesnek tartanak.
- Az újabb kutatások szerint a parlagfű-allergiát a szokásos medicinák helyett jól lehet kezelni kecsketejjel. Ha a kecskét parlagfüves legelőn tartják, akkor a lelegelt parlagfű allergén anyagaira ellenanyag képződik a kecske vérében, ami a tejében is megjelenik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hirst, K. Kris. "The History of the Domestication of Goats". Archiválva 2022. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben About.com. Accessed August 18, 2008.
- ↑ Coffey, Linda; Hale, Margo; Wells, Ann. „Goats: Sustainable Production Overview”. [2007. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ FAOSTAT, United Nations Food and Agricultural Organization, <http://faostat3.fao.org/faostat-gateway/go/to/home/E>. Hozzáférés ideje: 2018-02-01 Archivált másolat. [2016. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 1.)
- ↑ http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
- ↑ a b c „Breeds of Livestock; Goats: (Capra hircus)”, Kiadó: Oklahoma State University Board of Regents. [2008. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 1.)
- ↑ (2008. november 18.) „The goat domestication process inferred from large-scale mitochondrial DNA analysis of wild and domestic individuals”. PNAS 105 (46), 17659–17664. o. DOI:10.1073/pnas.0804782105. ISSN 0027-8424. PMID 19004765. PMC 2584717.
- ↑ Gila Kahila Bar-Gal, Patricia Smith, Eitan Tchernov, Charles Greenblatt, Pierre Ducos, Armelle Gardeisen, Liora Kolska Horwitz: Genetic evidence for the origin of the agrimi goat (Capra aegagrus cretica). In: Journal of Zoology. Band 256, Nr. 3, 2002, S. 369–377, DOI:10.1017/S0952836902000407.
- ↑ It is believed that there are over 50,000 feral goats in the Australian Outback. "The feral goat (Capra hircus) – Invasive species fact sheet". Archiválva 2008. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, environment.gov.au
- ↑ Taylor, R.E. and Field, T.G., "Growth and Development" Scientific Farm Animal Production: An Introduction to Animal Science, 6th Ed. Prentice-Hall (1999) Upper Saddle River pg 321-324.
- ↑ Belanger, J & Bredesen, S. T, "Basic Information about Goats" Storey's Guide to Raising Dairy Goats, 2nd ed. Storey Publishing (2010) North Adams, pg 14
- ↑ Pugh, D.G. and Rankins, D. L. Jr, "Feeding and Nutrition" Sheep and Goat Medicine, 2nd Ed. Elsevier (2012) Maryland Heights, pg 40-42.
- ↑ Taylor, R.E. and Field, T.G., "Growth and Development" Scientific Farm Animal Production: An Introduction to Animal Science, 6th Ed. Prentice-Hall (1999) Upper Saddle River pg 324-325.
- ↑ Kim Pezza. Backyard Farming: Raising Goats: For Dairy and Meat. Hatherleigh Press, 112–. o. (2013. november 26.). ISBN 978-1-57826-474-2
- ↑ Goat Medicine (1994). ISBN 978-0-8121-1478-2
- ↑ Taylor, R.E., Scientific Farm Animal Production: An Introduction to Animal Science, 6th ed, Upper Saddle River (Prentice Hall) 1998
- ↑ Kocourek, Christine: Common Myths/Facts about Boer Goats. Floppy Ear Farm , 2011. június 1. (Hozzáférés: 2014. november 12.)
- ↑ Bowman, Gail: What is a Genetic Flaw in a Boer Goat?. Boer Goats Home . [2014. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 12.)
- ↑ Choosing Your Boer Goat- How Do I Know What to Look For?. Rooster Ridge Boer Goats . [2014. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 12.)
- ↑ Frequently Asked Questions – Triple I Goats Archiválva 2021. február 25-i dátummal a Wayback Machine-ben, tripleigoats.com
- ↑ Fowler, M.E. Restraint and Handling of Wild and Domestic Animals, 3rd Ed, Witley-Blackwell, 2008 pg 144
- ↑ Payne, William J.A., An Introduction to Animal Husbandry in the Tropics, 5th ed, Oxford (Blackwell Science) 1999
- ↑ Smith, M.C. Goat Medicine, Lippincott Williams & Wilkins, 1994
- ↑ Feichtenberger, Klaus, Jill Clarke, Elyse Eisenberg, and Otmar Penker (Writers and Directors). Prince of the Alps [Television Production]. ORF/Nature. A jelenet helye a filmen: Shortly after birth. (Hozzáférés ideje: 2009-05-05.)
- ↑ Roe III, Leonard Lee. The Deer of North America. Globe Pequot, 224. o. (2004). ISBN 978-1-59228-465-8 „Almost all wild animals and most domestic ones eat the afterbirth as soon as they can. The primary reason, I think, is to get rid of it so that it will not attract predators. . .Canine scavengers throughout the world are attracted to herd animals when they give birth, for the placental sacs provide an easily scavenged feast.”[halott link]
- ↑ Dairy Goat Journal. - raising goats – goat business. dairygoatjournal.com
- ↑ Kumar, Dr. Davendra. „Lactation in Males”. ISSGPU – Indian Society for Sheep and Goat Production and Utilization Newsletter, Avikanagar, Rajasthan (2), Kiadó: Central Sheep & Wool Research Institute. (Hozzáférés: 2009. december 31.)
- ↑ szerk.: William S. Spector: Handbook of Biological Data. Saunders (1956)
- ↑ a b Teeth, Life Expectancy & How to estimate a goat's age. fiascofarm.com, 2009. március 16. (Hozzáférés: 2009. május 30.)
- ↑ Mahmoud Abdel Aziz, M. A., "Present status of the world goat populations and their productivity", Lohmann Information, Vol. 45 (2), Oct. 2010, Page 43, http://www.lohmann-information.com/content/l_i_45_artikel17.pdf
- ↑ anonymous; Goat-Horn Spoon Archiválva 2008. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Thiruvenkadan, A.K, Characterisation of Salem Black goats in their home tract, Animal Genetic Resources Information, No. 38, 2006 ftp://ftp.fao.org/docrep/fao/009/a0540t/a0540t06.pdf[halott link]
- ↑ Gizaw, S.; Tegegne, A.; Gebremedhin, B.; Hoekstra, D. 2010. Sheep and goat production and marketing systems in Ethiopia: characteristics and strategies for improvement. IPMS (Improving Productivity and Market Success) of Ethiopian Farmers Project Working Paper 23. 58p. Nairobi (Kenya): ILRI. http://hdl.handle.net/10568/2238
- ↑ Sumberg, J.E., "Small ruminant feed production in a farming systems context" Proceedings of the Workshop on Small Ruminant Production Systems in the Humid Zone of West Africa, 1984; Sumber, J. E., ed, 1984
- ↑ Learning About Goats. Texas Department of Agriculture. [2009. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Jack L. Albright, Clive Wendell Arave: The behaviour of cattle. CAB International, Wallingford (Oxon, UK)/ New York 1997, ISBN 0-85199-196-3.
- ↑ "War on Weeds," Rails to Trails Magazine, Spring 2004, p. 3
- ↑ Wild China A BBC2 programme transmitted on October 31, 2016
- ↑ FAOSTAT 2008 http://faostat.fao.org/default.aspx Archiválva 2011. február 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ FAO. 1997. 1996 Production Yearbook. Food Agr. Organ., UN. Rome, Italy.
- ↑ a b American Dairy Goat Association, adga.org
- ↑ a b Professor Martin Marshall – Deputy Chief Medical Officer – Department of Health: Withdrawal From Sale of Infants Milks Based on Goats' Milk on 17 September 2006. non-urgent memo. Department of Health, 2006. augusztus 22. [2007. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 12.)
- ↑ a b The World's Healthiest Foods. "Milk, goat" Archiválva 2008. május 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, whfoods.org
- ↑ A kecsketej élettani hatásai. [2008. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 23.)
- ↑ Amrein-Boyes, D. (2009). 200 Easy Homemade Cheese Recipes. Robert Rose Inc.: Toronto
- ↑ Kecskehús és tejtermékek
- ↑ (2005) „Small farm today” 22-24, Kiadó: Missouri Farm Pub..
- ↑ Devendra, C., and M. Burns. 1970. Goat production in the tropics. Commonwealth Bur. Anim. Breeding and Genetics, Tech. Commun. No. 19.
- ↑ Fresh Goat's Milk for Infants: Myths and Realities—A Review. American Academy of Pediatrics. (Hozzáférés: 2010. július 14.)
- ↑ Infant Formula Feeding. USDA. [2015. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 17.)
- ↑ Edwardes, Charlotte. „Fresh Goat's Milk for Infants: Myths and Realities—A Review”, Daily Telegraph, 2005. június 19. (Hozzáférés: 2010. július 14.)
- ↑ [1] Archiválva 2012. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Park, W.Y., G.F.W. Haenlein.ed. 2006. Handbook of Milk of Non-Bovine Mammals. Blackwell Publishing.
- ↑ Milk analysis. North Wales Buffalo. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 3.) (Citing McCane, Widdowson, Scherz, Kloos, International Laboratory Services.)
- ↑ Chèvre cheese Archiválva 2009. január 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, foodnetwork.com
- ↑ Milk Goats. Life (1945. június 18.). Hozzáférés ideje: 2010. július 6.
- ↑ Cramer, D.A. (1983) Chemical compounds implicated in lamb flavor. Food Technonogy. flavor.. 37:249-257 and Wong, E., Nixon, L.N. and Johnson, B.C. (1975) The contribution of 4-methyloctanoic (hircinoic) acid to mutton and goat meat flavor. New Zealand j. Agr. Res. 18:261-266. Both cited in K. Intarapichet K., Sihaboot W. and Chungsiriwat P. (date?) Chemical and Sensory Characteristics of Emulsion Goat Meat Sausages Containing Pork Fat or Shortening available as a PDF from- [2] Archiválva 2011. július 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ a b c Rent-a-goats gain foothold. seattlepi.com
- ↑ NCSU: Animal Science – Meat Goats in Land and Forage Management. ncsu.edu
- ↑ Options for Clearing Land: Pasture Establishment for Horses – Publications and Educational Resources - Virginia Tech. vt.edu, 2009. május 1.
- ↑ The goats fighting America's plant invasion (January 2015), BBC
- ↑ Ziegen in der Landschaftspflege Archiválva 2014. szeptember 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Infodienst Ministerium für Ländlichen Raum und Verbraucherschutz Baden-Württemberg. Abgerufen am 19. Mai 2013.
- ↑ Management von Offenland-Lebensräumen an pflegeproblematischen Steilhängen durch Ziegenbeweidung, Veröffentlichung der Hochschule Anhalt. Abgerufen am 5. Mai 2013.
- ↑ Landschaftspflege mit Ziegen - 10 jährige Erfahrungen aus Nordrhein Westfalen, Veröffentlichung des Ziegenhof-Stumpf, abgerufen am 12. Mai 2013 (PDF; 51 kB)
- ↑ Kelly, Jon. „Who, What, Why: Does shooting goats save soldiers' lives?”, 2013. március 7.
- ↑ Londoño, Ernesto. „Military is required to justify using animals in medic training after pressure from activists”, 2013. február 24.. [2013. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. február 12.)
- ↑ High Uinta Packgoats FAQ, <http://www.highuintapackgoats.com/FAQ_page.html>. Hozzáférés ideje: 2010-07-22 Archiválva 2010. szeptember 22-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2010. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
- ↑ Goat packing Basics: Breeds of Goats, <http://www.packgoat.com/breeds-of-goats/>. Hozzáférés ideje: 2010-07-21 Archiválva 2012. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2012. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
- ↑ Goat packing Basics: Why pack a Goat?, <http://www.packgoat.com/why-pack-a-goat/>. Hozzáférés ideje: 2010-07-21 Archiválva 2011. július 15-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2011. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 12.)
- ↑ "The Eighteenth Century BC Princes of Byblos and Ebla and the Chronology of the Middle Bronze Age", p. 161 (161)
- ↑ Matthiae 2010, 217. o.
- ↑ a b Stephen Epstein: The Education of Daphnis: Goats, Gods, the Birds and the Bees. In: Phoenix, Vol. 56, No. 1/2, Frühjahr–Sommer 2002, S. 25–39, hier S. 29
- ↑ James George Frazer: Der goldene Zweig. Eine Studie über Magie und Religion. Band 2. Ullstein, Frankfurt/Main 1977, S. 568
- ↑ Katharina Waldner: Geburt und Hochzeit des Kriegers. Geschlechterdifferenz und Initiation in Mythos und Ritual der griechischen Polis. (Religionsgeschichtliche Versuche und Vorarbeiten, Band 46) Walter de Gruyter, Berlin/New York 2000, S. 201
- ↑ An illustrated encyclopaedia of traditional symbols. New York, N.Y.: Thames and Hudson, 74. o. (1979. november 22.). ISBN 978-0-500-27125-4
- ↑ Faulkes (1995:46).
- ↑ Wirt Sikes: British Goblins: Welsh Folk-lore, Fairy Mythology, Legends and Traditions. Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben S. Low, Marston, Searle & Rivington, London 1880
- ↑ M. A. Murray: The Puck Fair of Killorglin. In: Folklore, Vol. 64, No. 2, Juni 1953, S. 351–354.
- ↑ „… um nämlich die Sünden der Kinder Jisraels darauf zu bekennen …“ Wajikra = Ṿa-yiḳra = Levitikus., 3. Aufl., 1. Aufl. der Sonderausg., Gütersloh: Gütersloher Verlagshaus, 158. o. (2008. november 22.). ISBN 9783579054940
- ↑ Daniel’s Vision. Art and the Bible
- ↑ Chusid, Michael T. Hearing Shofar: The Still Small Voice of the Ram's Horn, 2009.
- ↑ Wilhelm Molsdorf: Christliche Symbolik der mittelalterlichen Kunst. Akademische Druck- und Verlagsanstalt, Graz 1984, S. 221
- ↑ Susanne Blöcker: Studien zur Ikonographie der Sieben Todsünden in der niederländischen und deutschen Malerei und Graphik von 1450–1560. Lit, Münster 1993, S. 123f
- ↑ Kristina Jennbert: Sheeps and goats in Norse paganism. In: Barbro Santillo Frizell (Hrsg.): Pecus, Man and Animal in Antiquity: Proceedings of the conference at the Swedish Institute in Rome, September 9–12, 2002. 2004, S. 160–166, hier S. 164
- ↑ R. Suleimanov: On Relicts of Ancient Culture and Ideolohy of Islam in Central Asia. In: Oriente Moderno, Nuova serie, Anno 87, Nr. 1, (Studies on Central Asia) 2007, S. 203–223, hier S. 210
- ↑ Christopher J. Brunner: The Fable of the Babylonian Tree Part I: Introduction. In: Journal of Near Eastern Studies, Vol. 39, No. 3, Juli 1980, S. 191–202
- ↑ The verbal contest between a goat and a Babylonian date-palm. Archiválva 2016. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben (Umschrift und englische Übersetzung des Gedichts)
- ↑ DRAXT Ī ĀSŪRĪG. In: Encyclopædia Iranica
- ↑ Svein Westad "Tak teke". Свеин Вестад Варган и куклы. Youtube Video
- ↑ Mark Slobin: Buz-Baz: A Musical Marionette of Northern Afghanistan. In: Asian Music, Vol. 6, No. 1/2 (Perspectives on Asian Music: Essays in Honor of Dr. Laurence Picken|Laurence E. R. Picken) 1975, S. 217–224, hier S. 219
- ↑ a b Suchitra Samanta: The "Self-Animal" and Divine Digestion: Goat Sacrifice to the Goddess Kali in Bengal. In: The Journal of Asian Studies, Vol. 53, No. 3, August 1994, S. 779–803, hier S. 783
- ↑ William R. Bascom: The Relationship of Yoruba Folklore to Divining. In: The Journal of American Folklore, Vol. 56, No. 220, April–Juni 1943, S. 127–131
Források
[szerkesztés]- Brehm: – Az állatok világa – Házi kecske
- Köves Gábor Zoltán: Kecsketenyésztés (A kisember tehene); Athenaeum, Budapest; 1945.
- Dr. Vahid Yousefi: Kecsketenyésztés mindenkinek; Budapest, 1992.
- Dr. Böő István: A sertés-, a juh- és a kecsketartás gyakorlata; Magyar Mezőgazdasági Kiadó, Budapest; 1995.
- D. E. Wilson, D. M. Reeder: Mammal Species of the World. 2. Auflage. Smithsonian, Washington 1993, S. 405.
- M. A. Zeder, B. Hesse: The Initial Domestication of Goats (Capra hircus) in the Zagros Mountains 10,000 Years Ago. In: Science. 287, März 2000, S. 2254–2257.
- D. Zohary, Eitan Tchernov, L. Kolska Horwitz: The role of unconscious selection in the domestication of sheep and goats. 1998.
- Annette Arnold, René Reibetanz: Alles für die Ziege. Handbuch für die artgerechte Haltung. pala-verlag, Darmstadt 2008, ISBN 978-3-89566-235-5.
- C. Naaktgeboren: The Mysterious Goat. Images and Impressions. BBPress, Eindhoven 2006. (Zur Kulturgeschichte der Ziege, international. Illustrationen) (Auszüge im Web: bbpress.nl)
- Wolfgang Beck – Jan Ulrich Büttner – Hans Reichstein: Ziege. Berlin/New York: de Gruyter. 2007. 526–532. o. = Reallexikon der Germanischen Altertumskunde, 34. ISBN 978-3-11-018389-4
- Ch. Hünemörder, D. Hägermann: Ziege. In: Lexikon des Mittelalters (LexMA). Band 9, LexMA-Verlag, München 1998, ISBN 3-89659-909-7, Sp. 598 f.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Goat című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hausziege című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
