François Christophe Kellermann

François Christophe Kellermann
François Christophe Kellermann
Született	1735. május 28. Wolfsbuchweiler
Meghalt	1820. szeptember 23. (85 évesen) Párizs
Sírhely	Valmy Grave of Kellermann Grave of Kellermann
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Fegyvernem	lovasság, gyalogság
Rendfokozata	tábornok a francia császárság marsallja
Egysége	Grande Armée
Csatái	hétéves háború, Valmy, Hanau, Metz
Kitüntetései	becsületrend, Szent Lajos-rend lovagja, Szent Lélek-rend, Valmy hercege, Franciaország pairje
Házastársa	Marie-Anne Barbé
Gyermekei	François Étienne de Kellermann Marguerite-Cécile Kellermann
Civilben	A szenátus elnöke
A Wikimédia Commons tartalmaz François Christophe Kellermann témájú médiaállományokat.

François Christophe Kellermann vagy de Kellermann, Valmy első hercege (Wolfbuchweiler an der Tauber (Elzász) 1735. május 28. – Párizs, 1820. szeptember 23.); francia katonatiszt, a napóleoni háborúk hadvezére, Franciaország marsallja, Valmy hercege.

Élete és pályafutása

1788-ban tábornok lett. A forradalom kitörése után 1792-ben Luckner helyére, a Mosel mellett álló hadsereg parancsnokává nevezték ki. A poroszok elől az argonni-erődig vonult vissza, ahol szeptember 19-én Dumouriez hadtestével egyesült. Szeptember 20-án a híres valmy ágyúzással feltartóztatta és visszavonulásra kényszerítette a poroszokat. Ezért tüntette ki őt Bonaparte Napóleon később, 1804-ben, már császárként a Valmy hercege címmel. A hadjárat befejezése után Lyon ostromát vezette, s mivel felettese, Adam-Philippe de Custine, a „bajszos tábornok”, erélytelenséggel vádolta, 1793-ban fogságba került. Robespierre bukása után kiszabadult, és az alpesi hadsereg vezérletét bízták rá, de kevés alkalma nyílt arra, hogy kitüntesse magát. 1797-ben megszervezte a csendőrséget. 1801-ben a Becsületrend tisztje, 1803-ban pedig a rend elnöke lett. 1806-ban a Felső-Rajnánál megszervezte a nemzetőrséget, 1809-ben pedig az Elba mellett állomásozó megfigyelő hadtest élén állt. 1813-ban a Hanau mellett vívott ütközet után a Metznél egyesített tartalék csapatok parancsnoka lett. 1814-ben a Bourbonokhoz csatlakozott és ennek fejében XVIII. Lajos kinevezte a metzi hadtest hadbiztosává, s a Lajos-rend nagykeresztjével és a pair méltósággal tüntette ki. A száz nap alatt is hű maradt a királyi házhoz, ezért méltóságait a restauráció után is megtarthatta. Szívét kívánsága szerint a valmy csatatéren felállított emlékmű alá temették el. 1892-ben szobrot emelt tiszteletére a Francia Köztársaság ezen a csatatéren.

• 
  Sírja a Père-Lachaise temetőben
• 
  Szobra Strasbourgban

Források

• LIGNY – QUATRE BRAS – WATERLOO (1815. június 16-18.) Archiválva 2009. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Napóleon marsalljai (francia nyelven)
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

Kapcsolódó szócikkek

• Napóleoni háborúk