Doxológia

A doxológia keresztény himnusz, amely Isten fölségének dicséretére szolgál. Gyakran használják kantikumok, zsoltárok és himnuszok befejezéseként. Eredete a zsidó Kádis imára vezethető vissza. A trinitárius egyházakban a Szentháromság (Atya, Fiú, Szentlélek) tiszteletére használják.

Trinitárius

Kis doxológia

A kis doxológia a latin Gloria Patri (Dicsőség az Atyának) kezdetű röpimádság, amit a katolikus, ortodox, anglikán és néhány protestáns egyház is használ. Isten imádata mellett gyakran használják mintegy a hit kifejezésére, megvallására. Noha az imádság eleje többnyire azonos, a vége egyházanként változó:

• Katolikus: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és a Szentlélek Istennek; miképpen kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön örökké
• Ortodox: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek most és mindenkor és mindörökkön örökké
• Evangélikus: Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön örökké.
• Anglikán: Dicsőség legyen Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek; ahogyan kezdetben, most és mindörökké, világ vég nélkül

Eredete a görög:

Δόξα Πατρὶ καὶ Υἱῷ καὶ Ἁγίῳ Πνεύματι καὶ νῦν καὶ ἀεὶ καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας τῶν αἰώνων. Ἀμήν.

ami latin fordításban:

Gloria Patri, et Filio, et Spiritui Sancto. Sicut erat in principio, et nunc, et semper, et in sæcula sæculorum. Amen.

Nagy doxológia

Gloria Patri Henry Wellington Greatorex dallamában Probléma esetén lásd:Médiafájlok kezelése.

A nagy doxológia Lukács evangéliumának szavaival („Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!”) kezdődik és lényegesen hosszabb, mint a kis doxológia. Az ünnepi szentmise illetve istentisztelet állandó része, azonban adventben és a nagyböjti időben elmarad. A himnusz első szavai (Glora in excelsis Deo) alapján gyakran csak Glorianak nevezik.

Eucharisztikus doxológia

A katolikus szentmisében és az anglikán istentiszteletben az eucharisztikus imádságot követő röpima, amit a hagyományok szerint a pap énekel.

Latin szövege:

Per ipsum, et cum ipso, et in ipso, est tibi Deo Patri omnipotenti in unitate Spiritus Sancti, omnis honor et gloria per omnia saecula saeculorum

ami magyarul:

Őáltala, ővele és őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké.

Záró doxológia

Az Úr imádságának (Miatyánk) végén gyakran szokás használni a záró doxológiát, aminek szövege: Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsõség. Használatára először 1970-ben került sor. Ahogyan a Katolikus Egyház Katekizmusa fogalmaz: "megismétli az Atyához intézett első három kérést: Nevének megdicsőítését, Országának eljövetelét és üdvözítő akaratának hatalmát. Ez az ismétlés azonban az imádás és a hálaadás formájában történik, mint a mennyei liturgiában"

Praise God, from whom all blessings flow

Old 100th

Angol nyelvterületen, különösen az anglikán és protestáns egyházakban gyakran hivatkoznak doxológiára az alábbi énekkel:

Praise God, from whom all blessings flow;

Praise Him, all creatures here below;

Praise Him above, ye heavenly host;

Praise Father, Son, and Holy Ghost. Amen.

Thomas Ken anglikán lelkész írta le a fentieket 1674-ben két himnusz záróversszakaként, ám idővel jelentése miatt önállóan is elkezdték használni, különösen a laudes és vesperás (reggeli és esti imádság) idején. Néhány egyház a 2000-es években elhagyta belőle a hímnemre vonatkozó személyes névmást illetve modernebb nyelvezetet adott neki:

Praise God from whom all blessings flow;

Praise God, all creatures here below;

Praise God for all that love has done;

Creator, Christ, and Spirit, One.

Az imádság első megzenésített változatában a dallam az Old 100th nevet viseli, ezért gyakran azonosítják a kettőt egymással, noha az imádság más dallamokban is előfordul a különböző énekeskönyvekben.