Bhikkhuni
A bhikkhuni (páli) vagy bhiksuní (szanszkrit) teljes felvételt nyert buddhista apáca. A férfi buddhista szerzetest bhikkhunak nevezik. A bhikkhunik és a bhikkhuk is a vinaja szabályokat követik. Bhikkhuni hagyományvonalak a mahájána buddhizmus különböző országaiban, például Koreában, Vietnámban, Kínában és Tajvanban is léteznek.
A buddhista írások szerint az első bhikkhuni rendet a történelmi Buddha alapította nevelőanyja Mahá Padzsápatí Gótamí kérésére, aki az első felvételt nyert bhikkhuni volt a történelemben. Felvételét Buddha egyik legkedvesebb tanítványa, Ánanda is támogatta.
Története
[szerkesztés]A hínajána hagyomány szerint a bhikkhuni apácarend a bhikkhu szerzetesrend után öt évvel később jött létre.
A buddhizmus egyedülálló az indiai vallások között abban a tekintetben, hogy az alapítója a kanonikus irodalmak szerint határozottan ugyanolyan képesnek mondta a nőket a nirvána (megvilágosodás) elérésére, mint a férfiakat.[1][2] Semmilyen más hagyományban nincs a Therigathához vagy az Apadanához hasonló hagyomány, amelyek magas spirituális szintet ért nőkről számolnak be.[3]
Ehhez hasonlóan fontos kánoni mahájána szútrák – mint például a Lótusz-szútra 12. fejezete[4] – 6000 bhikkhuni arhatról írnak, akik a Buddha jóslata szerint a jövőben el fogják érni a buddhaság szintjét.[4] A buddhizmusban a nők is elérhetik a legmagasabb spirituális szintet.
Legelső felvétel a rendbe
[szerkesztés]A rendelkezésre álló kánon szerint Buddha először nem volt meggyőződve arról, hogy jó ötlet felvenni apácát a szanghába. Nevelőanyja Mahá Padzsápatí Gótamí többször kérlelte őt, hogy vegye fel őt és vele együtt ötszáz nőt a szerzetesi közösségbe. Ezek a nők és asszonyok csak a kényelmes világi életet ismerték.[5] Végül Buddha egyik kedvenc tanítványa és unokatestvére Ánanda segítségével sikerült megszerezni az engedélyt, de csak akkor, ha a nők elfogadják a nyolc garudhammát, azaz a nyolc súlyos szabályt. A Buddha attól tartott, hogy ha engedi a nőket belépni, akkor az lerövidíti a szangha életét 500 évre. Ez a jóslat csupán egyszer hangzik el a kánonban, és egyben ez az egyetlen utalás az időre.[6]
Egyes modern buddhista tudós úgy magyarázza Buddha tétovázását, hogy azok a nők (közöttük más szanghabeli bhikkhuk anyjai, nővérei, feleségei és rokonai) esetleg ki lettek volna téve erőszaknak vagy egyéb bántalmazásnak. Igaza is volt ebben és ezt a vinaja is tartalmazza. Az egyik ilyen esetben, a vinaja szerint, egy brahmin a bhikkhunikat örömlánynak nevezte és megpróbálta felgyújtani a lakhelyüket.
A korai buddhizmus idején még nem léteztek kolostorok és a bhikkhuk és a bhikkhunik számára kötelező volt sok időt az erdőben tölteni egyedül. Ám egy a bhikkhunikat ért szexuális erőszakos bűncselekményt követően – amit tartalmaz a Vinaja-pitaka is – a Buddha megtiltotta a nőknek, hogy a lakóterületektől messze egyedül sétálgassanak. Emiatt a bhikkhunik egy állandó helyen vertek tanyát a település közelében.
Egy modern buddhista szerint a bhikkhunikra vonatkozó szabályok többsége a bhikkhunik testi épsége érdekében íródott, nem nemi diszkrimináció végett. Dr. Chatsumarn Kabilsingh szerint az apácáknak a Buddha idejében egyenlő jogaik voltak és mindenen egyenlően osztozhattak.[7] A vinaja nem enged semmiféle erőalapú megkülönböztetést szerzetesek és apácák között.
A nyolc szabály
[szerkesztés]Az apácák nyolc szabálya a buddhizmusban (a nyolc garudhamma):
- 1) az apácának, akit már felvettek a rendbe, tisztelettel kell üdvözölnie még az aznap felvett szerzetest is, felállva ülésből, összetett tenyérrel a mellkas előtt.
- kiegészítés: A vinajában szerepel egy történet, amikor hat szerzetes felemelte a szerzetesi ruháját, hogy odamutassa combját az apácáknak. Amikor ezt meghallotta a Buddha, akkor hozott egy kiegészítő szabályt, miszerint az apácáknak nem kell minden szerzetes előtt meghajolniuk, csak azok előtt, akik tiszteletre méltók.[8]
- 2) az apácának tilos ott töltenie az esős évszakot, ahol nincsenek szerzetesek.[9]
- 3) az apácák kérjék meg a szerzeteseket, hogy hivatalosan tanítsák őket havi két alkalommal.[10]
- 4) az apáca vegyen részt a varsa ceremónia végén minden bhikkhuni és bhikkhu jelenlétében.[11]
- 5) a vinaja (szabályok) komoly megszegését a szerzetesek és az apácák kezelik.
- 6) Amikor egy tanuló elvégezte kétéves tanulmányait, a magasabb szintű beavatáshoz meg kell kérnie mindkét rendet.
- 7) apáca szerzetest semmiféle módon nem vádolhat.
- 8) szerzetes kritizálhat apácát (fegyelmi ügyekben), de apáca nem kritizálhat szerzetest[11]
Bhikkhunivá válás
[szerkesztés]A bhikkhunik rendbe való felvétele négy lépcsőben zajlódik. A világi személy leteheti az upászaka és upásziká esküt (tibeti: dge sznyan, dge snyan ma "erény közelítése"). Ezután kell rálépni az egyházi élet útjára, amely együtt jár a szerzetesi ruha viselésével is. Ezután válhat srámanerí növendékké. Legvégül teszik le az összes bhukkhuni esküt, hogy "teljes felvételt" nyerjenek.
A vinaja szerint a bhikkhuni, a bhikkhutól eltérően, fogadalmát a szangha nem fogadhatja el egynél többször egy életben. A bhikkhuk többször is leadhatják és felvehetik az esküjüket.[12][13] So she cannot be a buddhist nun again.
Bhikkhunik a hínajána hagyományban
[szerkesztés]A hínajána bhikkhunik hagyományok megjelenése majdnem ugyanolyan mint a bhikkhuké, beleértve a leborotvált fejet, szemöldököt és sáfrány színű ruhát. Néhány országban az apácák fekete csoki színű ruhát viselnek, vagy a szerzetesekhez hasonló színűt. A teljes felvételt még nem nyert hínajána apácák fehér vagy rózsaszín ruhát öltenek. Srí Lankán elnevezésük Dasza szil mata, Mianmarban Thilasin, Thaiföldön Mae csi és Nepálban 'guruma'.
A hínajána hagyományban néhány tudós úgy tartja, hogy a bhikkhuni hagyományvonal kipusztult a 11-13. században és nem lehetett újabb bhikkhunit felvenni a rendbe. Ezért a bhikkhu szangha vezetősége Burmában és Thaiföldön nem tekinti igaznak a teljes felvételt nyert bhikkhunikat.[14] A bhikkhuni vonal más országokba való elterjedése miatt (Kína, Tajvan, Korea, Vietnám, Japán, Srí Lanka) más tudósok támogatják a théraváda bhikkhunik felvételét.[15]
Indokínában a théraváda hagyományban sok nőt felvettek mae csi apácaként. Ezek a nők Buddha tanításai szerint szeretnék élni az életüket. Szem előtt tartják a tíz fogadalmat, de nem teljesen azokat a szabályokat követik, mint a felvételt nyert buddhista szerzetesek. Népszerűségnek örvendenek, azonban a szerzetesekhez hasonló hivatalos támogatást nem kapnak. Vannak akik főznek, amíg a többiek tanulnak vagy meditálnak.[16][17][18][19][20][21]
A bhikkhuni rend újraalapítása
[szerkesztés]2007-ben Hamburgban buddhista vezetők és tudósok találkoztak mindenféle hagyományvonalból a Buddhista nők szerepe a szanghában nemzetközi kongresszus (International Congress on Buddhist Women's Role in the Sangha) alkalmából[22] Szerettek volna közös megoldást találni arra, miképp lehetne újraalapítani a bhikkhuni rendet. 65 bhikkhu és bhikkhuni küldött, vinaja mesterek és hagyományos buddhista országok idős képviselői találkoztak. A kongresszus jegyzőkönyve szerint[23] minden küldött egyetértett, hogy a múlaszarvásztiváda bhikkhuni rendet újra kell alapítani. Ebben szerepel az is, hogy a 14. dalai láma is támogatja a bhikkhuni rend létrehozását – aki egyébként már 1987 óta támogatja az apácák felvételét a rendbe Tibetben). Az egyetlen ma is létező női hagyományvonal a dharmaguptaka vonal (Kína, Tajvan, Korea és Vietnám), amely engedélyezi a nők felvételét. Ez a történelmi jelentőségű kongresszus újra megadta a lehetőséget, hogy a nők is tanulhassák Buddha tanításait világszerte.[24]
Alexander Berzin egyik riportjából kiderül, hogy a dalai láma a következőket mondta: "Buddha az alapvető jogokat mindkét szangha csoportnak megadta. Semmi értelme megvitatni, hogy újraélesszük-e a bhikkhuni rendet. A kérdés csupán az, miképp csináljuk helyesen a vinaja contextusában".[25]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ven. Professor Dhammavihari, Women and the religious order of the Buddha
- ↑ Padmanabh S. Jaini. Gender and Salvation Jaina Debates on the Spiritual Liberation of Women. University of California Press, Berkeley (1991). ISBN 0-520-06820-3
- ↑ Alice Collett. „BUDDHISM AND GENDER Reframing and Refocusing the Debate”. The Journal of Feminist Studies in Religion 22.2 (2006), 55–84. o. (Hozzáférés: 2010. november 30.)
- ↑ a b Chapter 12 of Lotus Sutra
- ↑ Ven. Chatsumarn Kabilsingh Ph.D.
- ↑ Hellmuth Hecker, Ananda The Guardian of the Dhamma
- ↑ Dr. Chatsumarn Kabilsingh The History of the Bhikkhuni Sangha
- ↑ The History of the Bhikkhuni Sangha by Dr. Chatsumarn Kabilsingh
- ↑ Bhikkhuni Pac.56: Vin.IV. 313
- ↑ Bhikkhuni Pac.59: Vin.IV. 315
- ↑ a b Women and the religious order of the Buddha Ven. Professor Dhammavihari
- ↑ 05-05《律制生活》p. 0064. [2017. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
- ↑ 受戒、舍戒及其他. [2019. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
- ↑ Journal of the International Association of Buddhist Studies, 24.2 (2007)
- ↑ theravadabuddhism.org. [2012. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 19.)
- ↑ http://thaiforesttradition.blogspot.de/2009/09/story-of-mae-chee-kaew-female-nun-and.html
- ↑ Archivált másolat. [2014. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 25.)
- ↑ Archivált másolat. [2014. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
- ↑ Archivált másolat. [2007. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 6.)
- ↑ Archivált másolat. [2020. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
- ↑ Archivált másolat. [2012. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 6.)
- ↑ Background and Objectives. International Congress on Buddhist Women's Role in the Sangha, 2007. július 20. [2008. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 21.)
- ↑ A Summary Report of the 2007 International Congress on the Women's Role in the Sangha: Bhikshuni Vinaya and Ordination Lineages. The Berzin Archives, 2007. július 31. [2008. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 21.)
- ↑ 1st International Congress of Buddhist Women’s Role in the Sangha, with H. H. XIVth Dalai Lama of Tibet.. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 3.)
- ↑ Day Three and Final Comments by His Holiness the Fourteenth Dalai Lama
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- The Bhikkhunis' Code of Discipline (Bhikkhuni Patimokkha) Translated from the Pali by Thanissaro Bhikkhu
- Buddhist Monastic Code II: Bhikkhunis
- Buddhist Monastic Code II: Respect
- the website of Bhante Sujato's writings Archiválva 2014. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben contains several (ancient and modern) texts on the role and ordination of women in Buddhism.
- the website of Santi Forest Monastery Archiválva 2014. január 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Bhikkhuni committee of the ASA Archiválva 2007. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben includes a large resource of articles regarding Bhikkhunis
- Monastic Resources – Training Archiválva 2021. augusztus 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- WikiVinaya Project Archiválva 2016. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- "Female Monks In Buddhism", by Dhammacaro (07/23/2005).
- "Vinaya Pitaka", brief description includes "Order of ordination for men and women...."
- Chinese Bhiksunis in the Ch'an Tradition by Heng-Ching Shih
- English-language entry to blogs and articles from Thailand
- Rongxi, Li; Dalia, Albert A. (2002). The Lives of Great Monks and Nuns, Berkeley CA: Numata Center for Translation and Research (T2063: Biographies of Buddhist Nuns)