Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Menzel1. Adolf, német festő, szül. Boroszlóban 1815 dec. 8. Már 15 éves korában Berlinbe került, hol alkalmi rajzok, kőnyomatu újévi üdvözletek, étlapok stb. készítésével kereste kenyerét. 1833-banKünstlers Erdenwallen címü litográfia-sorozatot adott ki, mely keresetlen, őszinte realizmusával nagyon elütött az akkor divatos, mesterkélt romanticizmustól. 1837. készítette a brandenburgi-porosz történetből vett 12 lapból álló kőnyomat-sorozatot, melynek eleven, élethű, a legmélyebb történeti tanulmányokról tanuskodó jelenetei már némi figyelmet keltettek, ugy hogy őt bizták meg Kugler Geschichte Friedrichs des Grossen címü művének illusztrálásával. Chodowiecki útján tovább haladva, készítette 400 pompás, a kor szellemét szinte hihetetlenül visszatükröző rajzát, mely egyrészt a német művészetben újra meghonosította a realizmust, másrészt új lendületet adott a fametszés pangó művészetének. A negyvenes években készítette a Nagy Frigyes műveinek IV. Vilmos király által rendezett díszkiadásának 200 rajzát, melyek a királyi iró szellemével való kongenialitásáról, epigrammai élü szellemről tanuskodnak (új kiadás Berlin 1886., 2 köt.). Hosszu éveken át folytatott buzgó kortörténelmi tanulmányainak gyümölcsei: Aus König Friedrichs Zeit (12 fametszet, Berlin 1854-56, új kiad. u. o. 1886) és Die Armee Friedrichs des Grossen in ihrer Uniformirung (600 szines kőnyomat, Berlin 1857., csak 30 példányban) c. kitünő sorozatai. Már előbb is festegetett olajfestményeket, most pedig festményeiben is kedvenc alakját, a nagy királyt ünnepelte. Nagy Frigyes asztala Sanssouciban (1850) és Hangverseny Sanssouciban (1852., mindkettő a berlini nemzeti képtárban); Nagy Frigyes utazáson (1854); A sziléziai rendek hódolata (1855 Boroszló, sziléziai muzeum); A hochkirchi csata (1856); Blücher és Wellington Waterloonál (1855); Nagy Frigyes találkozása II. József császárral Neissében (1857), legpontosabb korhűség mellett eleven, keresetlen valóságu művek. E korban festett egyéb képei közül különösen említendő a realisztikus Krisztus az irástudók között (1851). A hatvanas évek óta már tárgyát is a mai életből vette. Vilmos király megkoronázása Königsbergben (1861-65., berlini kir. palota) kissé merev, de 1867. a párisi világkiállításon megismerkedvén a francia festészet új irányával, művészete mind szabadabb, hatalmasabb lett. Érdeklődése felöleli az uralkodók és a közép életének mozzanatait; az egyének jellemzésében és a környezet festői ábrázolásában egyaránt mester. Ez újabb festményei közül különösen említendők: Vasárnap a Tuileriák kertjében; A párisi világkiállítás egy vendéglője; Istentisztelet a szabadban, Kösenben; Báli szünet; Vilmos király elutazása Berlinből 1870 (berlini nemzeti képtár); A császár cerclet tart; a hires, hatalmas Vashámor (1875., berlini nemzeti képtár); Zöldségpiac Veronában stb. Festményein kivül szinte számtalan aquarelkép, metszet, kőnyomat, rajz tanuskodik éles megfigyelő tehetségéről, technikájáról, soha nem nyugvó tevékenységéről, folytonos haladásáról. Az újabb német festők között a legelőkelőbb helyek egyikét foglalja el. Évtizedekkel megelőzte a német festészet törekvéseit és mai napig sem élte tul magát. 80. születésnapját egész Németország nagy lelkesedéssel ünnepelte. Berlin városa 1895okt. 3. diszpolgárrá választotta, a császár pedig az Excellenz címet és a belső titkos tanácsosi rangot adományozta neki. 2. M. Károly Adolf, német történetiró, szül. Grünbergben 1784 dec. 7., megh. u. o. 1855 aug. 19. 1814 a boroszlói Elisabethanum tanára, majd protektora lett és azután mint a Rhediger-féle könyvtár igazgatója és iskolai tanácsos működött. 1855. nyugalomba vonult. Kiválóbb művei: Geschichte d. Deutschen (Boroszló 1811_23, 8 köt.); Neuere Geschichte der Deutschen von der Reformation bis zur Bundesakte (u. o. 1826-48, 12 köt., 2. kiad. 1854-56); Topographische Chronik von Breslau (u. o. 1805-1807, 2 köt.); Geschichte schlesiens (u. o. 1807-1810, 3 küt.); Geschichte Friedrichs II. (Berlon 1824-25, 2 köt.); Zwanzig Jahre preussischer Geschichte 1786-1806 (u. o. 1849); Religion und Staatsidee in der vorchristlichen Zeit (Lipcse 1872). Ez utóbbi művet Wuttke adta ki hagyományaiból. 3. M. Wolfgang, német iró, szül. Waldenburgban (Porosz-Szilézia) 1798 jun. 21., megh. Stuttgartban 1873 ápr. 23. Tanulmányait Boroszlóban, Berlinben, Jenában és Bonnban végezte. Egy ideig tanítóskodott, de publicisztikai tevékenységével csakhamar magára vonta a figyelmet és 1830. beválasztották a württembergi rendi tartománygyülésbe. Ellenzéki törekvéseivel nem érve célt, 1838. visszavonult, de az 1848-49-iki mozgalmas idők ismét a politikai küzdőtérre hivták. Elvei összeütközésbe hozzák az agg Goethe világirodalmi törekvéseivel és Die deutsche Litteratur címü művében hevesen meg is támadja Goethe domináló befolyását. Éles tollát azután a liberális és Franciaországgal rokonszenvező irók,különösen Börne és Heine, az Ifju Németország (l. o.) irodalmi és publicisztikai munkássága ellen fordítja. Ekkor keveredett, bár ártatlanul, a denunciálás vádjába. 1859 óta a német egységért fejt kiernyedetlen irodalmi küzdelmet. Történelmi műveiben is mindig pártember: reakcionárius, de minden ízében nemzeti. Mint költő már 1823. Streckverse címü szellemes könyvével lépett fel. Egyéb költői művei: Rübezahl (1829) és Narcissus (1830), dramatizált regék; továbbá egy történeti regény a harmincéves háboru hátterével: Furore (1851). A régi germán világ iránt való hajlama germanisztikai tudományos foglalkozásra is ösztönözte: Mythologische Forschungen u. Sammlungen (1842); Zur deutschen Mythologie: Odhin (1855); Die deutsche Dichtung von der ältesten bis auf die neueste Zeit (1858, 3 köt.). Továbbá: Christliche Symbolik (1854); Die Naturkunde in christlichem Geiste aufgefasst (1856); Kritik des modernen zeitbewusstseins (1869); Die vorchristliche Unsterblichkeitslehre (1869). Hagyatékából megjelentek: Denkwürdigkeiten (1876) és Nachgelassene Novellen (1885). Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|