Bob Odenkirk – Senki (2021)

A kétszeres Emmy-díjas színész, humorista, rendező, forgatókönyvíró és producer színészi pályafutásának zömét sorozatok teszik ki, az évek során egyebek között olyan produkciókban szerepelt, mint az Így jártam anyátokkal, a Totál szívás, a Törtetők, vagy a Fargo, és persze a Breaking Bad spinoffjaként készült Better Call Saul, amiben végre főszerepet kapott. Az elmúlt években számos drámai vagy vígjátéki alakítást is tudhatott maga mögött, mint A katasztrófaművész, A Pentagon titkai, a Csekély esély vagy a Kisasszonyok című alkotás,

de arra senki sem gondolt, hogy Odenkirk valaha is akciófilmet készít.

A Senki kicsit olyan, mint a John Wick-filmek, csak Keanu Reeves helyett egy jellegtelen középkorú pasassal. Az alapötlet is a színésztől jött, akihez kétszer is betörtek, ő pedig próbált közbelépni, és azt az "érzetet" is ő tette hozzá, milyen középkorú senkinek lenni, akin átnéznek az emberek, akit a saját családja sem becsül meg, és akiben forr a düh.

Allison Janney – Lou (2022)

A rendkívül magas Allison Janney eleinte sportolónak készült, főiskolás évei alatt fordult a színészet felé. A nyolcvanas évek végén kapott először filmszerepeket, az áttörést Az elnök emberei című sorozat jelentette számára, amellyel négy Emmy-díjat nyert. 2018-ban Oscar-díjat nyert legjobb női mellékszereplő kategóriában az Én, Tonya című filmben nyújtott alakításáért – a címszereplő elviselhetetlen édesanyját játszotta. Janney kifejezetten „klasszikus” színésznő, aki ezek után mindenkit meglepett, amikor elvállalta a Netflix számára a Lou címszerepét. A filmben egy rejtélyes idős nőt játszik, aki a kutyája társaságban éli csendes életét egy szigeten, de amikor elrabolják a szomszéd kislányát, teljesen más üzemmódba kapcsol. Ugyanis 26 éven át dolgozott a CIA-nak, nagyrészt a Közel-Keleten, és nem felejtette el azt, amit egykor tudott, és most akcióba lép. Bár a film nem kapott különösebben jó kritikákat, Janneyt azonban mindenki egyformán dicsérte.

Colin Firth - Kingsman: A titkos szolgálat (2014)

Ha van valaki, akiről nem tudtuk elképzelni, hogy kőkemény akciófilmet nyom le, az a mindig kimért, mindig udvarias, igazi angol Colin Firth, aki korábban csupa veretes szerepet játszott, szinte kivétel nélkül „szimpatikusan karót nyelt” karaktereket alakítva. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Colin Firth már készített (történelmi) akciófilmet korábban is, Az utolsó légiót (2007), de az egy elvetélt ötlet volt, és az is elfelejtette, aki látta. Elsőre a Kingsmanben is azt gondolhattuk volna, hogy egy újabb élesre vasalt fickót játszik, de már az első kocsmai verekedése sejtette, hogy itt másról van szó, majd jött egy olyan rész, ami felkerülhet a legdurvább hentelések listájára. Ebben a Firth által játszott Harry Hart egy templomba érkezik valahol Kentuckyban, hogy a rejtélyes milliárdos, Valentine (Samuel L. Jackson) nyomára jusson, aki egy kamerán keresztül követi minden lépését, és úgy dönt, pont ekkor élesíti találmányát, amely gyilkos agressziót vált ki azokból, akik egy ingyen osztogatott SIM-kártya birtokosai. A jelet megkapva a bigott vallási gyülekezett tagjai egymásnak esnek

– az erőszakorgiát azonban Firth kezdi meg, amikor kiloccsantja egy, az arcába üvöltő nő agyát –,

aztán szabad a vásár. Gyertyatartóval, késsel, pisztollyal, sőt, Bibliával folyik az öldöklés, és persze az összes titkos kütyüvel, ami hősünknél van. A dolog annyira brutális, hogy még Valentine és jobbkeze, Gazelle (Sofia Boutella) sem tudják végignézni.

Filmes verekedés? Íme még néhány, a legjobbak közül

Oltári bunyó van! Ezeket a filmes verekedéseket sosem feledjük

Repednek a csontok, fröcsög a vér, kékül a monokli. Emlékezetes filmek bunyókból válogattunk. Persze a lista lehetett volna százszor ilyen hosszú is, még akkor is kimaradt volna egy csomó.

Tovább

Alicia Vikander - Tomb Raider (2018)

A gyönyörű Alicia a Svéd Királyi Balettiskola elvégzése után, 2008-ban debütált az Andra Avenyn című sorozatban, majd sorra kapta a fajsúlyos drámai szerepeket. Ilyen volt a 2010-es Tiszta, a 2012-es Anna Karenina és az ugyanebben az évben hatalmas sikert arató, Oscarra jelölt Egy veszedelmes viszony. Az Ex Machina (2014) után már Hollywoodban is felfigyeltek a svéd színésznőre, majd amikor megkapta a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat a 2016-os A dán lányért, nem volt kérdés, hogy komolyabb szerep is jut majd az álomgyárban. Az viszont sokaknak meglepetés volt, hogy a Tomb Raider (2018) főszerepét kapta meg, ami nem biztos, hogy illett hozzá, ő viszont mindent megtett, hogy ezt korrigálja:

Elképesztő módon kigyúrta magát és a legtöbb akciójelenetet ő maga vállalta be.

Tény, hogy a film nem aratott osztatlan elismerést, de senki sem kritizálta a szereposztást vagy Alicia elkötelezettségét.

Daniel Radcliffe - Talpig fegyverben (2019)

Daniel Radcliffe már tízévesen a BBC David Copperfield című produkciójában játszotta a főszerepet, ezt követően két évvel forgatták a Harry Potter és a bölcsek kövét. Ezután még hét alkalommal bújt az ifjú varázsló bőrébe, a nézők számára gyakorlatilag eggyé válva a karakterrel. Nem csoda, hogy a széria befejezése után pont olyan produkciókat vállalt be, amik a lehető legmesszebb vitték a HP-univerzumtl, és ezek között volt pár egész bizarr film is, mint a Szarvak (2013) vagy Az ember, aki mindent tudott (2016), amiben egy sok mindenre felhasználható vízi hullát alakított. Hasonlóan furcsa volt a Talpig fegyverben , azzal a különbséggel, hogy itt tömény akció van.

A film lúzer főhőse ugyanis egy élőben közvetített városi túlélőjáték kellős közepében találja magát

két, a kezéhez szögezett stukkerrel felfegyverkezve, amiktől akkor sem tudna szabadulni, ha akarna, és azt a feladatot kapja, hogy ölje meg a játék eddig legyőzhetetlen bajnokát (Samara Weaving). Az eredmény színtiszta őrület, de szórakoztató őrület!

Liam Neeson - Elrabolva (2008)

Ma már nem csak evidencia, hogy Liam Neeson akciósztár, hanem a rengeteg önismétlés miatt egy önmagában elcsépelt formula is, akármennyire is szeretjük magát a színészt. Az Elrabolva (2008) megjelenése előtt azonban teljesen más volt a helyzet. Először is Neeson már 57 éves volt, amikor a remek szemű Luc Besson producertől megkapta a szerepet, ami ebben a műfajban elég koros.

Másrészt teljesen más háttérrel érkezett, mint az ideális akciósztár:

ő igazi színész volt, lenyűgöző filmográfiával. Mögötte volt már a Schindler listája (1993), amiért Oscarra is jelölték, a Rob Roy (1995), a Michael Collins (1996) és persze a Star Wars: Baljós árnyak (1999). Nem volt sztár, de jól csengett a neve, egyfajta garancia volt a minőségre, és talán ő maga is csodálkozott, hogy igent mondott erre a filmre – később beismerte, hogy arra számított, hogy a viszonylag szerény, 25 millió dolláros költségvetésből készült Elrabolva legfeljebb DVD-n jön ki. Ehhez képest a film kasszát robbantott, és mindenki imádta az elrabolt lányát mindenen és mindenkin átgázolva megmentő volt CIA-ügynök történetét, ami elsősorban a meglepő szereplőválasztásnak volt köszönhető.