Infy originally called Adi Berman was born in the Netherlands but moved to Israel with her family at the age of four so she grew up in Kibbutz Yotvata. She has been attracted to music from a very early age and started writing her own songs as a teenager.
Despite being passionate about music she was a shy girl and has long ceased her singing in front of others. When she debuted in a local theater at the age of thirteen she surprised everybody, even her parents because her having been silent up to that point no one knew how well she could sing.
Her debut album titled A Mortal’s Tear was released in 2015 and she has become the lead singer of the band Soul Torture the same year.
In the next part Infy will tell us about her youth, her musical carrier and her personal life. We thank her for her cooperation!
When did you started singing? Was there a point in time when you decided that you wanted to be a singer?
I started singing as soon as I started talking, so pretty much my whole life! It was after I started working with Omri Lahav on my debut album however, that I realized this is what I want to do in my life and not merely as a hobby.
How did your family feel about your connection with singing? Did they supported you and your dreams?
My family always loved my singing and supported it as a hobby, but when I wanted to have my life revolve around it- they became anxious. They worried that I won’t be able to support myself and encouraged me to aim to the academia, as I had dreamt before I considered singing as a plausible option. Thankfully today they see that I manage well and joyously live my dreams and they are happy for me.
When and how did you get to love rock/metal?
I grew up in quite an isolated town-like place that is also extremely small, called ‘Kibbutz Yotvata’. I was a lone-wolf there, didn’t have many friends and spent most of my time alone in my room. I haven’t even heard the word “metal” in relations to music until I was 13. My musical knowledge didn’t extend much further beyond what I heard at home or the kibbutz, but being the little rebel that I was I found myself drawn to the rock tunes that my dad had loved, and the pop music I loved the most had to have some distorted guitars and noticeable drums.
Then I got to know my best friend, Daniel, who is today my partner in life; he is the one who introduced me to the heavy tunes in which I immediately fell in love.
How and when did you start your solo career?
As a teenager I wrote many songs (many of them actually feature on my A Mortal’s Tear album!).
I used my chatting computer microphone to record some of them so I don’t forget their melody because I haven’t known how to use notes. I uploaded some of them to a virtual platform for artists and then this guy, Omri Lahav who also used this platform, found my music and liked what he heard.
He tried to help me create a playback for my song Black Light, but being 13 in 2004 had my parents worried about my interactions with “strangers from the internet” and we ceased communication.
About 8 years later we resumed contact and he invited me to his home studio to record a couple of songs. We’ve had an amazing synergy and it was then when I told him, “We’re going to make a full album”. It was the beginning of my career as a musician.
How did you meet the members of your Soul Torture and how did you become the lead singer?
My first released single, Vanishing was a great first release and it had me become known in the Israeli metal scene.
Taras, the founder of Soul Torture took notice and asked me about a collaboration. He sent me the song A Blessing in the Moor which I absolutely loved and so I agreed to sing in it.
After it was recorded and as we were working on its music video, we saw that we work well together and recognized the opportunity. We had a shared desire to have me join their band as the lead singer, and so I have.
What reactions do you get in connection with your music in your country and worldwide?
Interestingly, I find a great amplitude in people’s reaction to me and my music. Most of the reactions I get are extremely positive and heart-touching, but there is a small percentage of people mainly in Israel who go out of their way to try really and balance the feedback I’m receiving by actively hating all that is related to me.
I used to take it very personally but today I’d worry if it stopped.
The music I work on these days is so bizarre that I am hoping for an even greater amplitude in people’s reaction to my art, for that means I have managed to create something new that stirs people’s emotions.
I personally shipped my album to almost 30 different countries worldwide, but other than Israel it seems to be most popular in the U.S. and Germany.
What is your best experience with your band so far?
I think the A Mortal’s Tear album release show was a great milestone! It was my first production and first Infy gig, and I didn’t know if it was going to end in tears of joy or despair but it had to be either one! I was very excited and rehearsals with my band were then still alien to me and I was super nervous and it I recall it being difficult for me. But the gig sold out, the place was packed and the energies were so high it was electric! No one knew what to expect and the event was a great success.
Did you have funny and/or strange moments during concerts?
I learnt the hard way not to perform with heels- I started headbanging when I literally fell on the crowd! Thankfully they pushed me back up hah.
On my Winter Mindfuck gig, I thought to try and interact more with the crowd by talking, and so I started telling this joke when someone from the crowd shouted that he wants me to sing. I panicked and I forgot to get to the punchline which made it appear as if I was just talking some weird stuff for a couple of minutes without a point. I only realized it after the show was over.
What can you tell us about your personal life? What do you do for a living? Have you studied something?
I didn’t go to the academia as I mentioned earlier. I run a video production company with my boyfriend.
What are your plans for the near future?
Oh so much music!
I started working with a new producer, Adi Almagor on new music which is by far the craziest I’ve done. A progressive fusion of tribal and shamanic tunes, influences from various cultures with musical genres from classic to electronic, rock & metal, pop hooks, R&B and even a little rap!
On September I am travelling to LA to hook up with Omri Lahav once more to finish a few really amazing songs we started working on when he still lived in Israel.
So the plan is- a lot of new music, each to be released with a music video and seeing how fast we work- I think it’s safe to say that an album is due for 2018!
And of course! Soul Torture have already started recording our album, so another album is due for 2018! Woohoo!
General informations
Date and place of birth: 20.2.91 Amsterdam, The Netherlands
Hometown: Born in Amsterdam, The Netherlands, grew up in Kibbutz Yotvata, Israel
Original hair color: blonde
Eye color:
A yellow sun in a field of changing blue/green/grey
Have you got brothers of sisters?
I have a sister who is 7 years younger than me.
Hobbies: I love dancing, cooking, computer RPGs, recently I fell in love with playing the didgeridoo and much more! But my favorite other than singing, writing, making music and performing, is going out on trips.
Favorites
Food: Raw Rev’s Peanut-Butter Chocolate snack & avocados!
Drink: I really want to say my home made coffee, but the truth is I like water even more.
Movie: Too many, really!
Book: Can’t decide either!
Singer/Band: That changes literally all the time. My latest obsession is Lana Del Rey.
Color: blue
Soul Torture song: Yikes! There are so many songs I am excited about in the upcoming album! Mmm possibly a one called “Your Highness”
Favorite song from your solo project: From A Mortal’s Tear I love Mindfuck the most, but I love my upcoming ones much more!
Country: I don’t really have a favorite country but I do have a warm place in my heart for my homeland, The Netherlands.
Sport: Dancing and power lifting
Pet: cats
Have you got any pet?
5 cats! Pantera, Geralt, Morrigan, Kerrigan and Lily
Have you got an idol?
Not really
What was the best day of your life?
Hah you’re asking tough questions, choosing one day out of so many! But the first that came to mind is that of my first kiss, which happens to be with my boyfriend to this day!
Official Page: InfyOfficial
Facebook: InfyOfficial
Youtube: LadyInfernity
A cikk folytatásában Infy mesél nekünk fiatalkoráról, zenei munkásságáról és magánéletéről. Ezúton is köszönjük neki az együttműködést!
– Mikor kezdtél el énekelni? Volt olyan pillanat, amikor tudatosan döntöttél arról, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Azóta énekelek, amióta megtanultam beszélni, szóval mondhatni egész életemben énekeltem. Miután azonban elkezdtem dolgozni Omri Lahavval a debütáló albumomon, rájöttem, hogy ez számomra nem pusztán egy hobbi, hanem ezzel szeretnék foglalkozni komolyabb szinten.
– A családod hogy viszonyult ehhez? Támogatták az álmaidat?
A családom mindig szerette, ahogy énekelek, és támogatták mint hobbit, de amikor már az egész életemet e köré akartam építeni, aggódni kezdtek. Aggódtak, hogy nem leszek képes eltartani magam, és inkább a továbbtanulásra biztattak, amiről még azelőtt álmodoztam, hogy az éneket egy elfogadható lehetőségként fontolgattam volna. Szerencsére ma már látják, hogy jól kezelem a dolgaimat és boldogan élem az álmaimat, örülnek nekem.
– Mikor és hogyan szeretted meg a rock/metal műfaját?
Én egy nagyon elszigetelt és rendkívül kicsi helyen nőttem fel, úgy hívják, hogy Yotvata. Magányos farkas voltam ott, nem igazán voltak barátaim, a legtöbb időmet a szobámban töltöttem egyedül. Egészen tizenhárom éves koromig még csak nem is hallottam a metal szót zenével kapcsolatosan. A zenei tudásom nem nagyon mutatott túl azon, amit otthon vagy a kibucban hallottam, de amikor kis lázadóvá váltam, arra lettem figyelmes, hogy az apám által kedvelt rockdallamok felé húzok, és azokban a popszámokban, amiket a legjobban szerettem, szintén voltak torzított gitárok és figyelemre méltó dobtémák.
Aztán megismerkedtem a legjobb barátommal, Daniellel, aki ma már életem párja; ő mutatta meg nekem a keményebb hangzásokat, amikbe azonnal beleszerettem.
– Mikor és hogyan kezdtél bele a szólókarrieredbe?
Tinédzserként sok dalt írtam (a legtöbbje igazából rajta is van „A Mortal’s Tear” című albumomon!).
A számítógépes mikrofonom segítségével vettem fel őket, hogy ne felejtsem el a dallamokat, mert nem tudtam kottázni. Feltöltöttem néhányat egy művészek számára létrehozott virtuális platformra, és Omri Lahav, aki szintén fent volt ezen a felületen, megtalálta a zenémet, és tetszett neki, amit hallott.
Megpróbált segíteni nekem, hogy kidolgozzuk a Black Light című dalomat, de a szüleim aggódtak, hogy 2004-ben, tizenhárom évesek „idegenekkel érintkezem az interneten”, ezért felhagytunk a beszélgetéssel.
Nyolc évvel később újra felvettük a kapcsolatot, és meghívott a házi stúdiójába, hogy felvegyünk néhány dalt. Csodálatos volt az együttműködésünk, ekkor mondtam azt, hogy „Felveszünk egy teljes albumot!”. Ez volt a zenei karrierem kezdete.
– Hogy ismerkedtél meg a Soul Torture tagjaival és miképp váltál a frontemberükké?
Az első kiadott dalom, a Vanishing egy nagyon jó debütálás volt, és ismertté tett az izraeli metal színtéren. Taras, a Soul Torture alapítótagja felfigyelt rám, és felkért, hogy dolgozzak velük együtt. Elküldte „A Blessing in the Moor” című dalt, ami nagyon tetszett, és beleegyeztem, hogy feléneklem. Miután felvettük a számot, elkezdtünk dolgozni a videoklipen, és közben észrevettük, mennyire jól működünk együtt, és felismertük a lehetőséget. Közös vágyunkká vált, hogy csatlakozzak hozzájuk mint énekesnő, és így is történt.
– Milyenek a zenéddel/zenétekkel kapcsolatos visszajelzések hazátokban illetve nemzetközileg?
Érdekes, hogy nagyon megosztó reakciókat kapok magammal és a zenémmel kapcsolatban. A legtöbb rendkívül pozitív és szívmelengető, de van az embereknek egy kisebb százaléka, főként Izraelben, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy kiegyensúlyozzák a felém érkező visszajelzéseket azáltal, hogy mindent, ami velem kapcsolatos, aktívan leszólnak, utálkoznak.
Régen ezt magamra vettem, de ma már inkább amiatt aggódom, hogy ez abbamarad. A zene, amin mostanság dolgozom, annyira furcsa, hogy azt remélem, a művészetem még nagyobb hatást vált ki az emberekből – hiszen ez azt jelenti, hogy valami olyan újdonságot hoztam létre, ami megmozgatja a hallgatók érzelmeit.
Én magam majdnem harminc országba küldtem el az albumomat, de úgy néz ki, Izraelen kívül az Egyesült Államokban és Németországban a legsikeresebb.
– Melyik volt eddig a legjobb, zenéléssel kapcsolatos élményed?
Azt hiszem, A Mortal’s Tear lemezbemutató koncertem volt egy nagyszerű mérföldkő! Ez volt az első produkcióm és az első Infy koncertem, nem tudtam, hogy az öröm vagy a kétségbeesés könnyeivel végződik-e, de bizonyára valamelyiknek lennie kellett a kettő közül. Nagyon izgatott voltam, és a zenekarokkal való próbák még mindig idegennek tűntek számomra, ez elég idegessé tett, emlékszem, nehéz idők voltak. De a koncert teltházas volt, a helyiség megtelt, és az energiák magasra törtek. Senki sem tudta, mire számítson, de az esemény nagy sikert aratott.
– Volt valamilyen vicces vagy furcsa élményed koncertek közben?
Megtanultam, hogy ne lépjek fel magassarkúban – elkezdtem headbangelni, és szó szerint beestem a tömegbe! Szerencsére visszatoltak, hah.
A téli Mindfuck koncertemen arra gondoltam, megpróbálok kapcsolatot teremteni a közönségemmel és beszélgetni velük, elkezdtem tehát viccet mesélni, amikor valaki bekiabált a tömegből, hogy inkább énekeljek. Pánikba estem, így elfelejtettem eljutni a csattanóig, ezáltal úgy nézhettem ki, mint aki néhány percen keresztül furcsa dolgokról beszél értelmetlenül. Erre csak azután döbbentem rá, hogy véget ért a fellépés.
– Mit lehet tudni a magánéletedről? Mivel foglalkozol, mit tanulsz/tanultál?
Ahogy említettem, nem mentem egyetemre. Egy video produkciós céget vezetek a párommal.
– Milyen terveid vannak a közeljövőre?
Ó, sok-sok zene!
Elkezdtem dolgozni egy Adi Almagor nevű producerrel új zenén, ami messze a legőrültebb, amit eddig csináltam. Progresszív fúziók törzsi és sámáni dallamokkal, különféle műfaj hatásai a klasszikustól az elektronikusig, rock és metal, populáris elemek, R&B és még egy kevés rap is!
Szeptemberben Los Angelesbe utazom, ahol találkozom Omri Lahavval, hogy befejezzünk néhány csodálatos dalt, amiken még akkor kezdtünk el dolgozni, amikor Izraelben élt.
Tehát a terv: sok új dal, mindegyik videoklippel megjelentetve, és megnézzük, milyen gyorsan tudunk dolgozni – azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az új album 2018-ban megjelenik.
És természetesen a Soul Torture is megkezdte az új lemez munkálatait, szóval még egy album várható 2018-ban! Juhú!
Születési hely és idő: 1991.02.20., Amszterdam, Hollandia
Lakhely: Amszterdamban születtem, Izraelben, a Yotvata nevű kibucban nőttem fel
Eredeti hajszín: Szőke
Szemszín: A pupillám körül egy sárga folt, a többi pedig változóan kék/zöld/szürke
Testvérek: Van egy húgom, aki hét évvel fiatalabb nálam
Hobbi: Szeretek táncolni, főzni, számítógépes szerepjátékokat játszani, legutóbb rákattantam a didzseriduval való zenélésre (észak-ausztráliai őslakosok fúvós hangszere – a szerk.) De a kedvencem az éneklésen, íráson, zenélésen és fellépéseken kívül a kirándulás.
Kedvencek
Étel: Raw Rev mogyoróvajas csokoládé, avokádó
Ital: Szívesen mondanám a saját készítésű kávémat, de az az igazság, hogy a vizet sokkal jobban szeretem.
Film: Túl sok, tényleg!
Könyv: Ezt sem tudom eldönteni!
Énekes/zenekar: Ez szó szerint állandóan változik. A legutóbbi mániám Lana del Rey
Szín: Kék
Soul Torture szám: Jaj! Nagyon sok dal van a közelgő új albumról, amiért odavagyok. Mmmm, talán a Your Highness című.
Saját szám: A Mortal’s Tear albumról a Mindfuckot szeretem a legjobban, de a készülő új dalaimat sokkal jobban bírom!
Ország: Nincs igazán kedvenc országom, de a szülőhazámnak, Hollandiának mindig lesz egy külön kis hely a szívemben.
Sport: Tánc és súlyemelés
Háziállat: Macska
Van saját háziállatod?
Öt macskám! Pantera, Geralt, Morrigan, Kerrigan és Lily
Van példaképed?
Nem igazán.
Melyik volt életed legszebb napja?
Hah, nehezeket kérdezel, egy napot kiválasztani a rengetegből! De ami elsőként eszembe jutott, az az első csókom, ami a jelenlegi párommal történt meg.
Hivatalos oldal: InfyOfficial
Facebook: InfyOfficial
Youtube: LadyInfernity
A Soul Torture viszonylag régen, 2004-ben jött létre, de az alapítótagok közül már csak a gitáros Taras Kusnezow maradt. A tizenkét éves múlt ellenére mindössze egyetlen EP-t rögzítettek eddig, 2012 augusztusában a The Reign of War című nyolc számos anyagot önerőből jelentették meg.
Annak, hogy még nem rögzítettek teljes albumot, valószínűleg az is oka lehet, hogy a zenekar eddigi pályafutását rengeteg tagcsere jellemzi, szinte minden poszton egy-két évente cserélődtek az emberek. Első énekesnőjük, Alexandra Monsonego 2008-tól 2012-ig látta el a frontasszonyi teendőket. Helyére 2013-ban Maria Gutman érkezett, de még abban az évben távozott is. 2015 óta a holland származású Infy Snow (eredeti nevén Adi Berman) énekel náluk, aki korábban szólókarrieren dolgozott.
2016 elején új dallal és videoklippel jelentkeztek, „A Blessing in the Moor” címmel.
Jelenlegi tagok:
Infy Snow – ének
Taras Kosnecow – gitár, vokál
Max Ribakov – dob
Michel Yentis – gitár, basszusgitár
Facebook: https://www.facebook.com/SoulTorture
Infy egyik szólódala:
]]>