eszköz
Megjelenés
Kiejtés
- IPA: [ ˈɛskøz]
Főnév
eszköz
Etimológia
Ismeretlen eredetű. [1]
Fordítások
Tartalom
|
|
Ragozás
eset/szám | egyes szám | többes szám |
---|---|---|
alanyeset | eszköz | eszközök |
tárgyeset | eszközt | eszközöket |
részes eset | eszköznek | eszközöknek |
-val/-vel | eszközzel | eszközökkel |
-ért | eszközért | eszközökért |
-vá/-vé | eszközzé | eszközökké |
-ig | eszközig | eszközökig |
-ként | eszközként | eszközökként |
-ul/-ül | - | - |
-ban/-ben | eszközben | eszközökben |
-on/-en/-ön | eszközön | eszközökön |
-nál/-nél | eszköznél | eszközöknél |
-ba/-be | eszközbe | eszközökbe |
-ra/-re | eszközre | eszközökre |
-hoz/-hez/-höz | eszközhöz | eszközökhöz |
-ból/-ből | eszközből | eszközökből |
-ról/-ről | eszközről | eszközökről |
-tól/-től | eszköztől | eszközöktől |
birtokos | egy birtok | több birtok |
---|---|---|
az én | eszközöm | eszközeim |
a te | eszközöd | eszközeid |
az ő/ön/maga az önök/maguk |
eszköze | eszközei |
a mi | eszközünk | eszközeink |
a ti | eszközötök | eszközeitek |
az ő | eszközük | eszközeik |
Származékok
- eszközöl
- (összetételek): csereeszköz, eszközhasználat, eszköztár, evőeszköz, fizetőeszköz, halászeszköz, íróeszköz, kínzóeszköz, mérőeszköz, munkaeszköz, rajzeszköz, segédeszköz, taneszköz, termelőeszköz, vágóeszköz
Jegyzetek
- ↑ Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. ISBN 963-7094-01-6