Zuluk

	zuluk
	Teljes lélekszám
	kb. 11 millió fő
	Régiók
	Dél-afrikai Köztársaság, Mozambik, Zimbabwe, Zambia
	Vallások
	keresztény, afrikai törzsi vallások
	Rokon népcsoportok
	sosza (xhosza), szvázi, ndebele és más bantu törzsek
	A Wikimédia Commons tartalmaz zuluk témájú médiaállományokat.

A zuluk (régiesen zulukafferek) Dél-Afrika régiójának egy népcsoportja. Elsősorban a Dél-afrikai Köztársaságban élnek, ahol a létszámuk a 21. század elején mintegy 11 millió fő.

A Dél-afrikai Köztársaság lakosságának kb. 23%-át alkotják, így annak legnagyobb etnikuma. Az ország KwaZulu-Natal (7,6 millióan), Gauteng (2-3 millió) és Mpumalanga (0.8 millió) tartományaiban élnek. Kisebb csoportjaik a szomszédos országokban is megtalálhatók (Zimbabwe, Mozambik, Zambia, Tanzánia).

Nyelvük, a zulu a bantu nyelvcsaládba, azon belül a nguni nyelvcsoportba tartozik.
Többségük keresztény, de sokan közülük még az afrikai bennszülött vallások követője.
Ma mind az eredeti zuluk és mindazok a népek, akiket a történelem folyamán legyőztek, zuluknak nevezik magukat.^[forrás?]

Történetük

Amikor az első európaiak Dél-Afrikában megtelepedtek, Natal keleti partjainál élt egy nép, amely magát „ama zulunak” nevezte. Nathaniel Isaacs 19. századi angol kalandor azt írta, hogy a legszebb emberek közé tartoznak, akiket valaha látott. Magas, atletikus termetűek, testarányaik harmonikusak, arcvonásaik finomak; továbbá fogékonyak, kitartóak és fürgék.

A zuluk legyőzték a natali ngonikat, és a nyelvüket is átvették. Ma őket is mind zuluknak nevezik, holott a „valódi” zuluk és a Natal más részein lakó zuluk meglehetősen különböznek. Miután Saka Zulu vezér a zuluföldi törzseket hatalmi körébe vonta, a Natal nyugati részén élő törzsek megsemmisültek. 1845–1847-ben a belső viszályok hatására Zuluföld lakóinak mintegy fele menekült el a területről, hogy a bantuk lakta helyeken telepedjen le.

Saka Zulu megalapította a Zulu Királyságot. Rövid életében (1787–1828) egyetlen birodalomba egyesítette a mai Natal területén élő délkeleti ngoni népcsoportot. Saka csak 10 évig uralkodott, de birodalma 60 évig állt fenn. Halála után megjelentek az európai hódítók, és 1838-ban a Blood-folyónál (Ncome-menti csata) legyőzték a zulukat. A túlélő zuluk rezervátumokba kényszerültek Natalban. Zuluföldön egyedül a mpandék tudták megtartani ősi életmódjukat és szokásaikat. Sok zulu a 19. század végén a xhoszák és az európaiak között telepedett le.

1897-ben a britek igázták le Zuluföldet, és az 1910-ben a Dél-afrikai Unió része lett.

Kultúrájuk

Kézművesség

A zuluk nagyszerű szövők és gyöngyhímzéseikről is ismertek.

A művészi gyöngyhímzés fontos része a kultúrájuknak. Minden színnek és mintának szimbolikus jelentése van, mint pl. a hímzett „szerelmes levélben” (tarisznya), amelyet fiatal nők készítenek a partiképes fiúk számára.

Tánc

A zulu társadalomban a közösségi összejöveteleken majdnem mindig táncolnak. A táncokban népi és törzsi hagyományok elevenednek meg.

Hagyományos gyógyítás

A régi zulu társadalomban az inyanga (füvesember) férfi volt, aki orvosi gyógymódokkal foglalkozott, míg a médiumi képességekkel rendelkező isangoma (jós) nő, aki az ősök szellemével kapcsolatba tudott lépni. Ma már a határvonal nem ilyen szigorú.

A nyugati kultúra terjedése ellenére a zuluk még mindig hisznek a hagyományos orvoslásban. A Muthi különféle gyógyszerek keveréke, amelyet gumókból, bokrokból, levelekből, fakéregből és gyökerekből készítenek. Számos természetvédelmi területen Muthi-kerteket hoztak létre.

Kraal

Régen a zulu kraal (imizi) kör alakú település volt, amelyet számos méhkaptár alakú fűkunyhó zárt körbe. Ezek a kunyhók övezték azt a területet, ahová a csordát éjszakára összeterelték.

Jegyzetek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zulu people című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Sebes Tibor: Afrika, 1973.
Kiszely István: A Föld népei, 1986.
Útitárs: Dél-Afrika, 2009.

További információk

Kapcsolódó szócikkek