Zalaboldogfa
Zalaboldogfa | |||
Zalaboldogfai római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Zala | ||
Járás | Zalaegerszegi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Tóthné Toldi Alexandra (független)[1] | ||
Irányítószám | 8992 | ||
Körzethívószám | 92 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 369 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 28,33 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 11,47 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 53′ 58″, k. h. 16° 46′ 11″46.899511°N 16.769711°EKoordináták: é. sz. 46° 53′ 58″, k. h. 16° 46′ 11″46.899511°N 16.769711°E | |||
Zalaboldogfa weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalaboldogfa témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Zalaboldogfa község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Zalaboldogfa Zalaegerszegtől északnyugatra található. Megközelíthető a 76-os főútról Bagod településnél letérve. Egy másik útvonalon Hatházon keresztül lehet keleti irányból megközelíteni.
Története
[szerkesztés]Zalaboldogfa nevét 1411-ben említették először az oklevelek Boldogasszonyfalva néven (Bodogazonfalua írásmóddal). 1478-ban Bodogazzonfalwa, 1549-ben Boldogffolwa, 1627-ben Bodogfa, 1898-ban pedig Zalaboldogfa alakban írták nevét.[3] A régi nyelvben boldog szavunk a "szent" szinonimája volt, mig asszony szó "királynő, úrnő" értelemben volt használatos, amelyet Szűz Máriára vonatkoztattak. A település tehát a középkorban a Szűz Mária tiszteletére szentelt templomról kapta elnevezését.[4]
1428-ban már országos vásártartási jogot kapott Zsigmond királytól, e joga még 1479-ben is megvolt, tehát már ekkor a magyar városok közt tartották számon.
Zalaboldogfa egykori birtokosai az (ollári) Tompa, Loránti és (gersei) Pethő családok voltak, viszont az a 17. század közepénél megjelenik a Hajgató család,[5] és majd alsóeőri Farkas Mihály (fl. 1656–1664), törökverő megvásárolt egy birtokot a század második felében.[6] Onnantól leszármazottjai lesznek a Boldogfai Farkas család, akik fontos megyei közigazgatási szerepet fognak tölteni a következő évszázadokban, köztük: alsóeőri Farkas Mihály fia boldogfai Farkas János (†1724) aki alszolgabíró és utána helyettes főszolgabíró volt,[7] valamint ennek a fia boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770) zalai alispán,[8] akinek összesen 10 úrbéri birtoka, amelyek 697 úrbéri holdot alkottak megye szerte.[9] Ferenc alispán fia, boldogfai Farkas János (1741-1788) Zala vármegye főjegyzője volt,[10] és ennek a János főjegyzőnek a fiai, boldogfai Farkas János Nepomuk (1774-1847) zalai helyettes alispán, jogász, táblabíró, alsó- és felsőbagodi birtokos, és boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844), jogász, táblabíró, boldogfai földbirtokos voltak.[1].[11]
A 18. század közepén fokozatosan kezdett növekedni a helyi nemesi lakosság a házasságok révén. Dereskey Ferenc (1744-1785), idősebb Dereskey Ferenc földbirtokos és boldogfai Farkas Katalin (1701-1783) házasságából született; Dereskey Ferencné Farkas Katalin joga révén ez a család szintén lett birtokos Boldogfán.[12] Szintén odakerült 1780-ban felsőkáldi Káldy József (1754-1797) miután feleségül vette Kovács Annát (1763-1818), Kovács Boldizsár és Szladovits Anna lányát[13] Szladovits Anna (1730-1783), korábban Balla István (1745-1780) felesége volt, akinek az öccse Balla Dániel (1748-1804) 1782-ben feleségül vette felsőkáldi Káldy Teréz(1753-?), Zsigmond és felsőkáldi Káldy Julia lányát.[14]
Mária Terézia korában szerepelnek mint boldogfai birtokosok: Balla István, akinek 47 holja van, Dereskey János, akinek nem volt úrbéri holdja, boldogfai Farkas Ferenc akinek 34 úrbéri holdja, és Kovács Boldizsár akinek se volt úrbéri holdja a településen.[15] Később szentgyörgyvölgyi Horváth György (1806-1860) feleségül vette Szladovits Magdát (1809-1859), Szladovits József (1773-1829) és boldogfai Farkas Mária (1783-1819) lányát, és odaköltözvén ott halt meg.[16]
Boldogfai Farkas János zalai helyettes alispán feleségével, besenyői és velikei Skublics Angélával elköltözött Bagodba, ahol több birtokot vásárolt. Öccsére, az agglegény boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844) táblabíróra ráhagyta a boldogfai birtokot és az ottani kúriát. Farkas Ferenc táblabírónak és késői feleségének, Joó Borbála (1811-1881) házasságából származó legidősebbik gyermeke, ifjabb boldogfai Farkas Ferenc (1838–1908) Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, földbirtokos, aki kényszerült idős korára a zalaboldogfai földbirtokot eladni és testvéreivel osztozkodni. Édesanyja, boldogfai Farkas Ferencné Joó Borbála (1811-1881) halála után, a boldogfai major és jószágot eladták; házasság révén, ifjabb boldogfai Farkas Ferenc Andráshidára költözött, ahol földbirtokos lett felesége, nemesnépi Marton Zsófia (1842–1900) révén. Farkas Ferenc számvevő és Marton Zsófia gyermeke dr. boldogfai Farkas István (1875-1921), jogász, a sümegi járás főszolgabírája, volt az utolsó tagja a boldogfai Farkas családnak, aki még Zalaboldogfán született.
1886-ban az Alsóbagodon lakó nemes Csertán Károly (1845–1919), zalai alispán már szerepelt mint Zalaboldogfa legjelentősebb földbirtokosa; az 1897-ben megjelent "Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár"ában Csertán Károly összesen 548 kataszter holdat birtokolt Boldogfán. Csertán Károly anyai nagyanyja; boldogfai Farkas Marianna (1783-1819) asszony, szladeoviczi Szladovits József (1773-1829) táblabírónak a felesége, és egyben idősebb boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844) táblabírónak a húga volt. Érdemes megjegyezni, hogy emellett akkoriban Csertán Károlynak Alsóbagodban 224 kataszteri holdas földbirtoka is volt.[17] A következő zalaboldogfai földbirtokos a szintén alsobagódi lakos miskei és monostori Thassy Kristóf (1887–1959) országgyűlési képviselő lett, aki feleségül vette nemes Csertán Margit (1893–1982) kisasszonyt, Csertán Károly alispán lányát. 1945-ben Thassy Kristóf és neje Csertán Margit minden jogát veszítették el a zalaboldogfai uradamuk kapcsán. A zalaboldagfai Thassy uradalomból jelentős mennyiségű felszerelés került az újgazdákhoz. Többek között hat ekét, öt szekeret, négy szánt kaptak. Ezenkívül járom, henger, nehézborona, kukoricamorzsoló stb. került a parasztok tulajdonába. A gazdaság állatállományából 15 lovat, tehenet, tinót, ökröt osztottak szét; a zalaboldogfai földműves szövetkezet is megalakult.[18]
1910-ben 561 lakosa volt, melyből 555 magyar volt. Ebből 548 római katolikus, 9 evangélikus volt.
A 20. század elején Zala vármegye Zalaegerszegi járásához tartozott.
1925. szeptemberében Pehm József apátplébános felszentelte az renovált kápolnát és a két új harangját. Miskei és monostori dr. Thassy Kristófné Csertán Margit asszony töltötte be a zászlóanyai tisztet.[19]
Címerleírás
[szerkesztés]Ezüst keretezésű, negyedelt, álló, csücskös tárcsapajzs. Első arany mezejében lebegő, gyökeres, zöld fa, lombjai között arany, kettős-keresztes országalma. Második és harmadik vörös mezejében két-két ezüst pólya, negyedig arany mezejében lebegő, jobbra ágaskodó, ezüst fegyverzetű, vörös nyelvű fekete vadkan. A pajzs fölött háromlombos, ékköves, nyitott nemesi arany korona lebeg, a pajzs alatt a település neve: „Zalaboldogfa” vörös keretezésű arany betűkkel.
A jelképek magyarázata: mindhárom jelkép IV. Béla Árpád-házi magyar királyra, illetve a szájhagyomány szerint hozzá fűződő történetre utal: nevezetesen arra, hogy amikor a király a tatárjárás idején rövid ideig itt tartózkodott, egy vaddisznó-vadászat alkalmával kénytelen volt egy fára felmenekülni. Az országalma a királyi hatalom jelképe, a vörös-ezüst sávok az Árpád-ház családi jelképe, a fa és a fekete vadkan pedig a király kalandját szimbolizálja. A pajzs fölötti nemesi korona a középkori egykori nemes földesuraira, a Gersei Pethőkre és a későbbi Tompa családra utal.
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Hajgató Gáspár (független)[20]
- 1994–1998: Hajgató Gáspár (független)[21]
- 1998–2002: Hajgató Gáspár (független)[22]
- 2002–2006: Luter Péter László (független)[23]
- 2006–2010: Luter Péter László (független)[24]
- 2010–2014: Luter Péter László (független)[25]
- 2014–2019: Luter Péter László (független)[26]
- 2019–2024: Ámon Ferenc (független)[27]
- 2024– : Tóthné Toldi Alexandra (független)[1]
A településen a 2024. június 9-i önkormányzati választás után, a polgármester-választás tekintetében nem lehetett eredményt hirdetni, mert szavazategyenlőség alakult ki a polgármesteri posztért függetlenként induló három hölgy közül kettő, Tóthné Toldi Alexandra és Egyed Zsófia Judit között.[28] Az emiatt szükségessé vált időközi választást 2024. szeptember 1-jén tartották meg, ezen ismét mindhárom jelölt elindult, de ezúttal Tóthné egymaga a szavazatok csaknem 60 százalékát tudta megszerezni.[1]
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
Lakosok száma | 334 | 329 | 324 | 308 | 333 | 353 | 369 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,7%, cigány 0,2%, német 6,97%, horvát 0,16%. A lakosok 70,2%-a római katolikusnak, 1,14% reformátusnak, 7,9% felekezeten kívülinek vallotta magát (19,6% nem nyilatkozott).[29]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Kisboldogasszony kápolna
- Keresztelő Szent János templom
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Zalaboldogfa települési időközi polgármester-választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. szeptember 1. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Alsóbagod (Zaslaboldogfa) anyakönyvi jegyzéke. familysearch. (Hozzáférés: 2022. szeptember 21.) az anyakönyvi bejegyzések 1712-től lelhetők fel
- ↑ Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 24. Zalaboldogfa 24.498. 64
- ↑ Archivált másolat. [2014. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
- ↑ MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717 jan 20
- ↑ Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (277. o.)
- ↑ Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (254o.o.)
- ↑ Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. (927-928. o.)
- ↑ Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (255. o.)
- ↑ Archivált másolat. [2013. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
- ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 58. o.
- ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 684. o.
- ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó.(680. o.)
- ↑ Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár I. MTA. Budapest. (654. o.)
- ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. (604. o.)
- ↑ A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár (1897). 150.-151.o.
- ↑ Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
- ↑ http://zalaikozlony.dfmk.hu/nagykep.php?nkepid=2710
- ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
- ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
- ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
- ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
- ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 16.)
- ↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!
- ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
Források
[szerkesztés]- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában
- Szerk. Végh J. Ördög F.: Zala megye földrajzi nevei (p. 14.) - Zalaegerszeg, 1964. - Szegedi Nyomda V. 64-1146.
- Kovacsics József: Zala megye földrajzi nevei - Statiqum Kiadó, Bp.1991. - ISBN 963 3 40-966-7