Willard Boyle
| Willard Boyle | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1924. augusztus 19. Amherst |
| Elhunyt | 2011. május 7. (86 évesen) Wallace |
| Sírhely | Wallace Cemetery |
| Ismeretes mint | |
| Iskolái |
|
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Willard Boyle témájú médiaállományokat. | |
Willard Sterling Boyle (Amherst, 1924. augusztus 19. – Wallace, 2011. május 7.) kanadai-amerikai fizikus.[1]
Életpályája
[szerkesztés]1921. augusztus 19-én született Amherst-ben; Boyle egy orvos fia volt; Quebec-be költözött a szüleivel, amikor két évesnél (1926) kisebb volt.[2] Otthon tanult édesanyjával 14 éves koráig (1938), amikor Montréalba került a Lower Canada College-be, hogy befejezze középiskolai tanulmányait. Boyle részt vett a McGill Egyetemen, de tanulmányait 1943-ban megszakította, mert csatlakozott a királyi kanadai haditengerészethez a második világháború idején. 1947-ben szerzett BSc fokozatot, 1948-ban MSc-t, 1950-ben pedig PhD-t a McGill Egyetemen.[3]
Karrierje
[szerkesztés]A doktori fokozat megszerzése után Boyle egy évet töltött a Kanadai Sugárlaboratóriumban, és két évig a Kanadai Királyi Katonai Főiskolán tanított fizikát. 1953-ban belépett a Bell Laboratóriumba, ahol 1962-ben feltalálta az első folyamatosan működő rubin lézert, Don Nelsonnal. 1962-ben a Bell Labs. leányvállalata a Space Science and Exploratory Studies igazgatója lett, amely támogatta az Apollo-programot. 1964-ben visszatért a Bell Lab-hoz, és az integrált áramkörök fejlesztésén dolgozott.
1969-ben Boyle és George E. Smith feltalálta a CCD-t,[4] amelyre közösen megkapták a Franklin Intézet Stuart Ballantine Medálját 1973-ban, az IEEE Morris N. Liebmann díját 1974-ben, 2006-ban a Charles Stark Draper-díjat, és 2009-ben a fizikai Nobel-díjat. Azonban Eugen Gordon (1930–2014) és Mike Tompsett – a Bell Laboratórium két munkatársa – szerint a fényképezéshez való alkalmazását nem Boyle találta fel.[5] A CCD lehetővé tette a NASA számára, hogy világos képet küldjön a Földről az űrbe.[6] Ez az a technológia is, amely sok digitális fényképezőgépet ma is működtet. George E. Smith azt mondta a találmányukról: "Miután elkészítettük az első képalkotó eszközöket, biztosan tudtuk, hogy a kémiai fotózás halott."[7]
1975–1979 között Boyle a Bell Labs kutatóinak ügyvezető igazgatója volt.[6] Nyugdíjas korában Halifax és Wallace között ingázott. Wallace-ban segített beindítani egy művészeti galériát feleségével, Betty-vel. 2010. június 30-án megkapta a Kanada Rendet.[8] A későbbi években Boyle vesebetegségben szenvedett, és a betegség komplikációi miatt hunyt el Wallace-ben, 2011. május 7-én.
Magánélete
[szerkesztés]1946-ban kötött házasságot Betty-vel. 4 gyermekük, 10 unokájuk és 6 dédunokájuk volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ New York Times (angolul)
- ↑ Archivált másolat. [2017. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 13.)
- ↑ Webcitation(angolul)
- ↑ CBC (angolul)
- ↑ https://spectrum.ieee.org/tech-talk/semiconductors/devices/nobel-controversy-former-bell-labs-employee-says-he-invented-the-ccd-imager
- ↑ a b Webcitation (angolul). [2012. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
- ↑ Webcitation (angolul). [2012. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
- ↑ Governor General (angolul)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Willard Boyle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
