iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.
iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.



Link to original content: http://hu.wikipedia.org/wiki/Vindornyaszőlős
Vindornyaszőlős – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Vindornyaszőlős

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vindornyaszőlős
Vindornyaszőlős címere
Vindornyaszőlős címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
JárásKeszthelyi
Jogállásközség
PolgármesterSándorfi Péter (független)[1]
Irányítószám8355
Körzethívószám83
Népesség
Teljes népesség341 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség29,86 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület10,55 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 53′ 54″, k. h. 17° 09′ 14″46.898270°N 17.153860°EKoordináták: é. sz. 46° 53′ 54″, k. h. 17° 09′ 14″46.898270°N 17.153860°E
Vindornyaszőlős (Zala vármegye)
Vindornyaszőlős
Vindornyaszőlős
Pozíció Zala vármegye térképén
Vindornyaszőlős weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vindornyaszőlős témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vindornyaszőlős község Zala vármegyében, a Keszthelyi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Vindornyaszőlős a Keszthelyi-fennsík északnyugati végénél található Tátika-csoportban, a Kovácsi-hegy lábánál fekszik, a Hévíz térségétől Óhídon át Jánosházáig vezető 7331-es út mentén. Ebből ágazik ki kelet felé a 73 164-es számú mellékút, amely Vindornyalakon át Zalaszántóig, a 7327-es útig vezet. Rendszeres autóbusz-összeköttetésben áll Sümeggel, illetve Hévízen át Keszthellyel. Pár járat köti össze Vindornyafokon át Zalaszántóval.

Története

[szerkesztés]

A falu első említése 1274-ből való, amikor a király a zalai vár birtokát a Péci családnak adományozta. Kihalásuk után, 1525-ben a Sárkány család birtoka lett, majd még a 16. században a gersei Pethők is tulajdont szereztek a szőlőművelésből élő településen. Vulkanikus alapon létrejött agyagos talaja ma is igen alkalmas a vörösbor alapanyaga termesztésére. 1564-től kezdve a törökök többször csapást mértek a falura. A 17. században még folyamatosan lakott volt, egészen 1696-os elnéptelenedéséig. Legközelebb csak az 1720-as években települt be. 1738-ban Festetics Kristóf szerezte meg véglegesen birtokát. A 18. századi Vindornyaszőlős szegényparaszti lakossága más jobbágyokkal ellentétben nem a jogaiért küzdött, hanem sokkal inkább gazdasági megélhetésére figyelt. Ennek köszönhető, hogy 1745-től tanító működött és 1778 és 1785 között a földesúr költségén katolikus templom épült a faluban.

A 19. században lassú fejlődés jellemezte a települést, amely egyre nagyobb nyitottságot mutatott a külvilág felé. Terményei Keszthely, illetve Zalaszentgrót piacára kerültek, majd 1832-ben a KeszthelySárvárSopron postaútnak állomása létesült itt.

A Nagyatádi-féle földreform során 223 kataszteri hold földet osztottak szét a Festetics birtokból. Lakossága 1949-től azonban folyamatosan csökkent, és viszonylag kedvező közlekedésföldrajzi adottságainak ellenére a települést továbbra is sújtja az elnéptelenedés.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Bődör József (független)[3]
  • 1994–1998: Bődör József (független)[4]
  • 1998–2002: Bődör József (független)[5]
  • 2002–2006: Bődör József (független)[6]
  • 2006–2010: Bődör József (független)[7]
  • 2010–2014: Tálos Zoltán (független)[8]
  • 2014–2019: Tálos Zoltán (független)[9]
  • 2019–2024: Tálos Zoltán (független)[10]
  • 2024– : Sándorfi Péter (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
327
328
321
318
317
345
341
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96%, cigány 2,1%, német 1,8%. A lakosok 83,7%-a római katolikusnak, 2,1% felekezeten kívülinek vallotta magát (12,7% nem nyilatkozott).[11]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Festetics-kúria
  • Vindornya-láp, 400 hektáros, nagyrészt természetvédelmi terület. Az itt haladó Vidra tanösvény mentén kilátó is található.
  • Buruczky tanösvény a Kovácsi-hegyre: barlangokkal, hasadékokkal tűzdelt bazaltfolyosó
  • Turul-szobor[12]

A település az irodalomban

[szerkesztés]
  • Érintőlegesen szerepel a település Bödőcs Tibor humorista első regényében, a zalai vidéki helyszínek sokaságát felvillantó Meg se kínáltak című kötetben (a 8. fejezetben), a jobb sorsra érdemesült festő főhős családja történetének egyik helyszíneként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Vindornyaszőlős települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 4.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. Vindornyaszőlős települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Vindornyaszőlős települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 17.)
  5. Vindornyaszőlős települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
  6. Vindornyaszőlős települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
  7. Vindornyaszőlős települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 12.)
  8. Vindornyaszőlős települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  9. Vindornyaszőlős települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  10. Vindornyaszőlős települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 16.)
  11. Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  12. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]