Ungvár
Ungvár (Ужгород) | |||
Ungvár központjának látképe az Zakarpatye hotel erkélyéről | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ukrajna | ||
Terület | Kárpátalja (1946. január 22. – ) | ||
Járás | Ungvári járás (2020–) | ||
Község | Ungvár község (2020–) | ||
Rang | területi jelentőségű város | ||
Alapítás éve | 9. század | ||
Polgármester | Viktor Sadej (ügyvivő) | ||
Irányítószám | 88000 | ||
Körzethívószám | +380 312 | ||
Testvértelepülései | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 115 449 fő (2022. jan. 1.)[1] | ||
Magyar lakosság | 8 000 | ||
Népsűrűség | 1770 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 169 m | ||
Terület | 65 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 37′ 26″, k. h. 22° 17′ 42″48.623889°N 22.295000°EKoordináták: é. sz. 48° 37′ 26″, k. h. 22° 17′ 42″48.623889°N 22.295000°E | |||
Ungvár weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ungvár témájú médiaállományokat. |
Ungvár (ukránul Ужгород [Uzshorod], ruszinul Ужгород [Uzshorod], oroszul Ужгород [Uzsgorod], szlovákul és csehül: Užhorod, németül: Ungwar, jiddisül אונגװיר [Ungvir, Ingver, Yngvyr]) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalja területi székhelye, legnagyobb települése.
Fekvése
[szerkesztés]Az Alföld északkeleti peremén, a Vihorlát–Gutin-hegyvidék délnyugati részén, ahol a Vihorlát és a Szinyák-hegység között futó Ung folyó kiér az Alföldre, az Ung két partján, az ukrán-szlovák határ mellett fekszik.
Éghajlat
[szerkesztés]Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rekord max. hőmérséklet (°C) | 13,3 | 17,2 | 25,4 | 29,7 | 33,4 | 35,0 | 38,6 | 38,4 | 35,9 | 26,1 | 23,3 | 15,6 | 38,6 |
Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 1,3 | 3,7 | 9,8 | 16,7 | 22,0 | 24,6 | 26,9 | 26,6 | 21,2 | 15,4 | 8,3 | 2,7 | 15,0 |
Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −4,8 | −3,7 | 0,6 | 5,5 | 10,4 | 13,1 | 15,0 | 14,5 | 10,3 | 5,7 | 1,4 | −3,0 | 5,5 |
Rekord min. hőmérséklet (°C) | −28,2 | −26,3 | −17,5 | −6,9 | −4,4 | 1,5 | 5,4 | 4,4 | −2,2 | −9,3 | −21,8 | −24,7 | −28,2 |
Átl. csapadékmennyiség (mm) | 54 | 50 | 43 | 49 | 74 | 75 | 78 | 73 | 73 | 56 | 57 | 68 | 750 |
Havi napsütéses órák száma | 59 | 87 | 142 | 190 | 246 | 249 | 274 | 253 | 192 | 151 | 63 | 46 | 1952 |
Forrás: Pogoda.ru.net,[2] NOAA (sun, 1961–1990)[3] |
Története
[szerkesztés]A kezdetek
[szerkesztés]A város környékén végzett régészeti ásatások során településmaradványokat fedeztek fel, amelyek közül a legrégebbiek több mint százezer évesek. A népvándorlás időszakában a területén kelta, gall, római, kun, longobárd, szláv, avar és bolgár törzsek fordultak meg. Ungvár városának egyik első ismert alapítói a fehér horvátok voltak , akik az 1. évezred második felében telepítették be a mai Ungvár területét.[4]
Középkor
[szerkesztés]Források szerint a Vereckei-hágón átkelt magyar seregek 894-ben foglalták el Ungvárt Laborc fejedelemtől.
Anonymus krónikája szerint Ungváron adta át Álmos fiának, Árpádnak a fővezérséget. Innen eredhet Árpád „hungvári vitéz” elnevezése.
Ungvár a 9–10. században leginkább a város területén álló várat jelentette. A vár megépítését illetően többféle elmélet létezik. Egyes teóriák szerint a vár szláv erődítmény volt Ungográd néven, míg mások szerint a betelepülő magyarok alapították a várat, amely a honfoglalást követő, de leginkább az Árpád-házi időkben kétségkívül magyar végvárként szolgált. Az I. (Szent) István által alapított várispánságok egyike volt Ungvár, amelyhez 18 község tartozott. Fontos továbbá szólni arról, hogy a környék lakói leginkább várjobbágyok, várcselédek voltak. Ez a nagy arány leginkább az Árpád-házi királyok halicsi hadjáratai miatt volt szükségszerű.
Az 1241. évi tatárjárás súlyos károkat okozott a várban. Ezt követően, 1248 IV Béla szabadító adománylevéllel városi ranggal és jogokkal felruházta Ungvárt.[5] Akkor alakult ki a vármegyerendszer[forrás?], és Ungvár Ung vármegye része lett, eleinte Nagykapos volt a központja, Ungvár csak járási székhelyi szerepet töltött be. 1290-ben IV. (Kun) László Aba Amadé nádornak, az északkeleti Magyarország kiskirályának adományozta a vármegyét. Aba Amadé III. András híve volt, halála után Károly Róbertet támogatta, azonban miután összetűzésbe került Kassa városával, és a kassai polgárok, kiváltságaik védelmében, 1311-ben meggyilkolták. Károly Róbert a város és Aba Amadé fiai között kialakult konfliktusban a város mellé állt. Amadé fiai az uralkodó ellen fordultak, ám a rozgonyi csata azonban a király győzelmét hozta. Károly Róbert Ungvárt és környékét a vele együtt Nápolyból Magyarországra került Drugeth Fülöpnek adományozta, a rozgonyi csatában tanúsított vitézségéért - ekkor vette kezdetét a Drugeth család több, mint 360 éves uralma.
Ungvár a Drugeth-korában leginkább német, flamand és olasz telepesek költöztek, akik hamar felvirágoztatták a kereskedelmet. Ekkor épült új híd az Ung folyón. 1384-ben, kevéssel halála előtt Drugeth I. László behívta a pálos szerzetesrendet, akik 1430-ig működtették itt iskolájukat.
1430-ban Ungvár szabad királyi város kiváltságos címet kapott, ez egyben a városi polgárság megerősödését is jelentette.
A 16–17. században különböző manufaktúrák jöttek létre a városban.
Korai újkor
[szerkesztés]Az 1526-ban történő mohácsi vészt követően Magyarország három részre szakadt: az Erdélyi Fejedelemségre, a Hódoltságra, és a Magyar Királyságra (Habsburg uralom alatt). Ezekben az időkben Ungvár hol a Habsburgok, hol az erdélyi fejedelmek birtokába jutott; 1538-ban Erdélyhez került, és már 1540-ben elfoglalták az osztrák csapatok, 1564-ben ismét erdélyi csapatok támadták meg a várost.
A reformáció idején Ungvár komoly protestáns központtá alakult. 1598-ban megalakult a református iskola is. 1610-ben azonban Pázmány Péter visszatérítette Drugeth Györgyöt a katolikus hitre, majd 1646-ban Jakusits Anna (Drugeth János özvegye) áttelepítette a homonnai jezsuita rendi kolostort a városba. Ebben az időszakban komoly vallási harcok indultak a német protestáns telepesek és a jezsuiták között.
1646. április 24-én az ungvári vár kápolnájában jött létre az Unió, az egri püspök jelenlétében 63 ortodox pap fogadott hűséget XI. Ince pápának és utódainak. Ennek értelmében a magyarországi ortodox egyház áttért a római pápa fennhatósága alá, új vallás született a városban, a görögkatolikus felekezet. Az Unióról nevezetes templom 1248 és 1250 között épült, de ma már csak az alapzata tekinthető meg a várkertben.
1684-ben Thököly Imre kuruc felkelő serege megszállta a várost, elfoglalta a várat. A vár urát, a Drugeth nemzetség utolsó sarját császárhű magatartása miatt Kassán kivégeztették.
A Rákóczi-szabadságharc idején
[szerkesztés]1691-ben Ungvár Bercsényi Miklós birtokává vált, az ő idejére tehető a vár fénykora. Megerősítette a várat, palotáját fényesen berendezte, jelentős műkincsgyűjteményt és könyvtárat hozott létre benne. Egyik vadászatán II. Rákóczi Ferenc volt a vendége, akivel hű barátságot kötött, és aki többek között Bercsényi hatására kezdett a szabadságharc szervezéséhez. Miután Rákóczit 1701. április 18-án Nagysáros várában elfogták, Bercsényi kénytelen volt Lengyelországba menekülni. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a Habsburg-ellenesnek minősített Ungvár fokozatosan elvesztette kiváltságait, 1740-ben úgynevezett kamarás városra fokozták le. 1771-ig császári katonaság tanyázott a várban.
Modern újkor
[szerkesztés]1769-ben Ung vármegye székhelye Nagykaposról Ungvárra került át. Ekkor épült meg a ma is álló vármegyeháza. 1775 körül került át Munkácsról a görögkatolikus püspökség központja. II. József türelmi rendelete után kezdődött meg a zsidók bevándorlása elsősorban Galíciából, akik hamar a korábban leginkább görög kézen lévő kereskedelem nagy részét magukénak tudhatták.
1847-ben Petőfi Sándor „Úti levelei”-ben még lesújtó véleménnyel számolt be Ungvárról, azonban a város a szabadságharc bukása után fokozatos fejlődésnek indult: megkezdődött az utcák kövezése (1850), a csatornázás (1855), a tűzveszélyes tetőszerkezetek átalakítása. 1872-ben épült meg a Magyar Északkeleti Vaspálya Társaság tulajdonát képező Csap – Ungvár vasútvonal, amely az államosítás során hamar a Magyar Államvasutak kezébe került. Ezt követően a város kulturális, gazdasági élete hirtelen fellendült: iskolák, közintézmények épültek, pénzintézetek, takarékszövetkezetek létesültek.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után, Ungvár a ruszin autonóm központja volt 1850-ig.
1872. augusztus 28-án kezdte meg működését a Magyar Északkeleti Vasút Ungvár-Csap szakasza.
A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye rendezett tanácsú városa.
1919 és 1938 között a város Csehszlovákiához tartozott. Ekkor épült ki a város „kormányzósági negyede”, a Galagó, az egykori vásártéren. A város soknemzetiségű jellegét mutatta az 1930-as népszámlálás is.
1938. november 2-án az I. bécsi döntés értelmében ismét Magyarországhoz csatolták vissza a Kárpátaljai Kormánybiztosság Ungi közigazgatási kirendeltsége székhelye lett, bár sem annak, sem a helyreállított vármegyének nem volt része, mivel törvényhatósági jogú várossá alakult.
Kárpát-Ukrajnában és Északkelet–Magyarországon 13 nagyobb gettót és bevagonírozási központot alakítottak ki. Az összegyűjtött zsidókat vagy a Munkácson, Ungváron, Varjúlaposon és Beregszászban létesített gyűjtőtáborokban, vagy a huszti, máramarosszigeti, kassai, mátészalkai, nyíregyházi, nagyszőlősi, sátoraljaújhelyi, kisvárdai és beregszászi kijelölt gettókba helyezték el. A zsidók elhurcolása után az üzletek tönkrementek, a vásárok megszűntek.
A Vörös Hadsereg 1944. december 27-én foglalta el a várost, és 1945-ben, akárcsak egész Kárpátalja, az Ukrán SZSZK részeként Ungvár is a Szovjetunióhoz került.
Ukrajna 1991-es függetlenedésével Ungvárnak fokozatos leépítésekkel kellett szembenéznie, megszűntek a nehézipari üzemek, a szolgáltatás nagy mértékben romlott, ám a rendeződő magyar–ukrán, illetve szlovák–ukrán kapcsolatokkal Ungvár új fejlődési időszakba lépett.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 16 919 lakosából 13 590 magyar, 1219 szlovák, 1151 német, 641 rutén volt. Ebből 5481 római katolikusnak, 5305 izraelitának, 4473 görögkatolikusnak, 1368 reformátusnak vallotta magát.[6]
1930-as népszámláláson a város 27 000 fős lakosságát 8030 cseh vagy szlovák, 6260 ruszin, 5897 zsidó, 4499 magyar, 508 német és 53 lengyel, illetve néhány cigány nemzetiségű alkotta.
A város lakossága 115 600 fő, ebből Hiba a kifejezésben: nem várt > operátor 89900 ukrán (és ruszin), 11 100 orosz, 8000 magyar, 2500 szlovák, 1700 cigány (a 2001-es népszámlálás adatai alapján).[7] A város lakossága 2011. január 1-jén 116 423 fő volt.
Önkormányzat és közigazgatás
[szerkesztés]Ungváron magyar főkonzulátus működik.[8][9]
Gazdaság
[szerkesztés]Élelmiszeripar, bútoripar.
Közlekedés
[szerkesztés]Fontos közúti közlekedési csomópont. A Csap–Ungvár–Szambir–Lviv-vasútvonalon vasútállomása és nemzetközi repülőtere van. A város határában található az Ungvár-Felsőnémeti közúti határátkelő.
Kultúra
[szerkesztés]Ungvár Kárpátalja kulturális központja. Itt működik az Ungvári Nemzeti Egyetem tíznél több karral, köztük a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karral.[10]
Innen sugározza műsorát számos televízió és rádió. Könyv- és lapkiadók tucatjai jelentetik meg kiadványaikat, a városban több színház is működik. Minden évben megrendezik a nemzetközi színházi fesztivált, melyen magyarországi színházak is részt vesznek.
Ungvár az első világháborúig a történelmi Magyarország egyik keleti kulturális centruma volt, Trianon után magyar jellegét részben, majd a második világháború után szinte teljesen elvesztette. Építészeti szempontból a csehszlovák érában (1920–1938) fejlődött a legtöbbet, ekkor alakult ki a nagyrészt máig sértetlen városkép (míg a belváros belső utcái még az Osztrák–Magyar Monarchia stílusát őrzik). 1945 után a város mind építészeti, mind egyéb kulturális tekintetben a szovjet szocreál és proletkult hatása alá került, régi jellegét fokozatosan elvesztette.
-
Szent György római katolikus templom
-
A római katolikus templom tornya a sétálóutcában
-
A Szent Kereszt felmagasztalása görögkatolikus székesegyház és a püspöki palota
-
A görögkatolikus székesegyház
-
A görögkatolikus székesegyház ikonosztáza
-
Egykori zsinagóga
-
A Megváltó Krisztus ortodox székesegyház
A Szovjetunió széthullása és a független Ukrajna megalakulása után néhány krízises esztendő elteltével Ungvár kultúrája újra fejlődésnek indult, ám tekintettel arra, hogy a lakosságnak mára kevesebb mint 10%-a magyar, ebben leginkább keleti, így főleg ukrán hatások érvényesülnek.
Megemlítendő az is, hogy a város kulturális életében a második világháborúig jelentős szerepet játszott a (főleg magyar ajkú) zsidó értelmiség, míg az utóbbi esztendőkben Ungvár a magát kárpátaljai őslakosnak tekintő, eredetileg főként a hegyvidék falvakban élő ruszinságnak is a kulturális központja lett.
Látnivalók
[szerkesztés]- Az ungvári vár
- A vártemplom romjai
- A skanzen (Ungvári Szabadtéri Néprajzi Múzeum), az ungvári vár közelében
- Egykori vármegyeháza, ma többek között a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum foglal benne helyet
- A Szent Kereszt felmagasztalása görögkatolikus székesegyház és püspöki palota
- Szent György római katolikus templom
- Református templom
- A filharmónia épülete (egykori zsinagóga)
- A bazilita szerzetesrend kolostora
- Ceholnyai volt görögkatolikus templom
- 12. századi gerényi rotunda
- Orosz templom
- Botanikus kert
- Nevickei vár
Híres emberek
[szerkesztés]Ungváron született:
- 1830-ban Vöneki Lajos magyar, olasz és amerikai szabadságharcos katona
- 1855. december 7-én Mágócsy-Dietz Sándor (1855–1945) botanikus, az MTA tagja
- 1861. január 13-án Gyöngyösy László író, irodalomtörténész
- 1863. július 4-én Lipschutz Salomon sakkozó, az Amerikai Egyesült Államok sakkbajnoka
- 1869. november 21-én Láng-Miticzky Ernő magyar királyi titkos tanácsos, törvényszéki bíró, táblabírósági elnök, felsőházi tag
- 1870. szeptember 13-án Vedres Márk szobrászművész
- 1872. december 8-án Janovics Jenő színművész, rendező, irodalomtörténész, forgatókönyvíró, művelődéspolitikus
- 1881. április 23-án Timkó György botanikus, etnográfus. Timkó Imre agrogeológus öccse
- 1891. október 2-án Boksay József festő, grafikus, Erdélyi Bélával együtt az ungvári művészeti iskola megalapítója
- 1909. december 16-án Jan Pastor szlovák régész, a Kelet-szlovákiai Múzeum egyik alapítója
- 1919. szeptember 23-án Ubrizsy Gábor Kossuth-díjas növénypatológus, mikológus, egyetemi magántanár, az MTA tagja
- 1923. július 28-án Örvös Lajos író, műfordító, a francia Nemzeti Érdemrend és a francia Akadémiai Pálmák Tiszti fokozatának kitüntetettje
- 1926. augusztus 8-án Ország Lili festőművésznő
- 1931. május 2-án Egressy Teri textilművész
- 1933. május 27-én Ilku Marion József festőművész
- 1934. augusztus 9-én Krocskó Gyula biológus, egyetemi tanár, az MTA tagja
- 1935. április 6. Zicherman Sándor magyar származású festőművész, szobrász, grafikus
- 1937. március 27-én Szemán Ferenc festőművész;
- 1940. február 29-én Szabó József labdarúgó, edző, minden idők legjobb „szovjet" középpályása
- 1942. április 9-én Bodnár András olimpiai bajnok vízilabdázó, sportvezető, orvos;
- 1957. január 17-én Balla D. Károly József Attila-díjas író, szerkesztő, blogger
- 1959. január 28-án Erfán Ferenc festő, iparművész
- 1962. május 24-én Jankovics Mária textilművész, grafikus
- 1965. május 3-án Cipő (becenevén Cipő), a Republic énekese
- 1967. december 8-án Massányi Viktor operaénekes, a Magyar Állami Operaház művésze
Ungváron töltötte életének utolsó évét és itt hunyt el 1796. október 20-án Dayka Gábor költő, pap, tanár.
Itt hunyt el 1941. december 8-án Kozma Miklós magyar belügyminiszter, Kárpátalja kormányzója.
Itt végezték ki 1946-ban Bródy András (Andrej Bródy) ruszin miniszterelnököt, két miniszterével, Demkó Mihállyal (Mihai Demkóval) és Fenczik Istvánnal (Sztepan Fenczikkel) együtt.
Az ungvári Kálvária-temetőben helyezték végső nyugalomra 2015. december 19-én Szikura József botanika professzort, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagját, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorát.
Testvérvárosai
[szerkesztés]- Békéscsaba, Magyarország (1998)
- Corvallis, Amerikai Egyesült Államok
- Česká Lípa, Csehország
- Darmstadt, Németország
- Horsens, Dánia
- Jarosław, Lengyelország
- Kajaani, Finnország
- Krosno, Lengyelország
- Kassa, Szlovákia
- Nagymihály, Szlovákia
- Nyíregyháza, Magyarország
- Orjol, Oroszország
- Szombathely, Magyarország
- Taksony, Magyarország
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2022 року. Ukrán Statisztikai Hivatal
- ↑ Pogoda.ru.net (orosz nyelven). Weather and Climate for Uzhhorod. [2019. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 13.)
- ↑ Uzgorod (Uzhhorod) Climate Normals 1961–1990. National Oceanic and Atmospheric Administration. (Hozzáférés: 2017. február 8.)
- ↑ Про Ужгород — Історія Ужгорода — Офіційний сайт м. Ужгорода та Ужгородської міської ради. web.archive.org, 2015. november 22. (Hozzáférés: 2024. augusztus 25.)
- ↑ Mészáros Károly: Ungvár története; Pest, 1861, 20. old.
- ↑ A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása (PDF) pp. 262-263.. Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal, 1912. [2021. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 22.)
- ↑ About number and composition population of ZAKARPATTIA REGION by data All-Ukrainian population census '2001 (angol nyelven). All-Ukrainian population census '2001. State Statistics Committee of Ukraine, 2004. [2010. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 5.) A 2001-es népszámlálás kárpátaljai adatai] (angolul)
- ↑ Külképviseletek (magyar nyelven). Külgazdasági és Külügyminisztérium, 2015. december 14. (Hozzáférés: 2015. december 17.)
- ↑ Utazási tanácsok országonként – Ukrajna (magyar nyelven). Külgazdasági és Külügyminisztérium Konzuli Szolgálat, 2015. december 14. (Hozzáférés: 2015. december 17.)
- ↑ Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar (magyar nyelven). Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar, 2013. (Hozzáférés: 2015. december 17.)
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
- Sirokay Zoltán: Ungvár multja és szellemisége. In: Uj Magyar Museum I/1. (1942), 61–68.
- Sebestyén Zsolt: Kárpátalja helységnevei PDF (Nyíregyháza, 2020)
További információk
[szerkesztés]- Ungvár története a legrégibb időktől maig – Mészáros Károly monográfiája (Pest : Ráth Mór, 1861) a MEK-ben
- Zombory Gusztáv: Ungvár
- Ungvár régi képeslapokon
- Ungvári hirék
- Ungvári Polgár Info – Független hírportál
- Ungvár adatai az Ukrán Legfelsőbb Tanács honlapján (ukrán nyelven). [2012. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 17.)
- Hodinka Antal: Adalékok az ungvári vár és tartománya, és Ungvár város történetéhez; Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 1999 (Clio)
- Fincicky Mihály: Polgármesteri jelentések Ungvár város közállapotáról; Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 2001 (Clio)