Törvényhatóság
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
A törvényhatóságok a kétszintű helyi önkormányzati rendszer felső szintjét képező, területi alapon szervezett közjogi testületek voltak Magyarországon 1950-ig. A törvényhatóságok létrehozása és megszüntetése törvényhozási hatáskör volt. 1876 előtt sokféle típusuk létezett, legfontosabbak a vármegyék és a szabad királyi városok, de az ország különböző részein számos sajátos szabadságokkal rendelkező terület is kialakult, mint vidékek, székek, kerületek stb. 1876-tól viszont a törvényhatóságoknak csupán négy típusa volt: a vármegyék, a törvényhatósági jogú városok, Budapest főváros és (1918-ig) a speciális jogállású Fiume város és kerülete.
A törvényhatósági rendszer a magyar történelemnek eredeti és sajátos fejleménye, melynek évszázadokon keresztül komoly szerepe volt az állami lét fenntartásában.
A törvényhatóság hatásköre 1870 előtt nemcsak közigazgatási volt, hanem a törvényhozásra is közvetlen befolyást gyakorolt országgyűlési követei útján, emellett az első fokú büntető és polgári bírói hatalmat is gyakorolta. 1870 és 1950 között viszont majdnem kizárólag a szorosan vett közigazgatás területére szorítkozott és az alábbi három fő területre terjedt ki:
- az önkormányzat, vagyis a saját ügyek elintézésének joga,
- az államigazgatás közvetítése, vagyis az állam közigazgatási feladatainak ellátása a törvényhatóság szervei által, továbbá
- az úgynevezett politikai hatáskör, melynél fogva a törvényhatóság bármely közérdekű és országos ügyekkel is foglalkozhatott, véleményét kifejezhette, azt más törvényhatóságokkal és a kormánnyal közölhette és kérvény alakjában az Országgyűlés bármelyik házához közvetlenül felterjeszthette.
A törvényhatóságok az ország nem önkormányzati közigazgatási beosztásának területi alapját is képezték, a speciális igazgatási ágak, mint a pénzügyi, bírósági területi beosztások is nagyjából ehhez igazodtak.
A törvényhatóságok szabályozása 1848-ban
[szerkesztés]Az 1848. XVI. t.-c. a vármegyei szerkezetnek mint az alkotmányosság védbástyájának a közszabadsággal összhangzásba hozatala, egyszersmind pedig a közigazgatásnak időközben is minden megakadástól megóvása érdekében, a minisztériumot arra utasította, hogy a vármegyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről a legközelebbi országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesszen és ennek megtörténtéig a vármegyei hatóság gyakorlatát ideiglenesen szabályozta.
Az 1870. évi szabályozás
[szerkesztés]A közbejött események folytán a kormány az ebben a törvénycikkben nyert utasításnak csakis 1870-ben tehetett eleget, amikor az 1870. XLII. t.-c [1] az első részletes szervezés munkáját teljesítette, amelyen az 1874. XXXIX. t.-c [2] csak annyiban módosított, amennyiben megengedte, hogy a vármegye főispánja, székely székek, kerületek és vidékek főkirálybírája vagy főkapitánya egyszersmind szabad királyi városok vagy törvényhatósági joggal felruházott városok főispánja, illetőleg kerületi grófja is lehet.
Törvényhatóságok 1870 és 1876 között
[szerkesztés]Az 1870. évi XLII. törvénycikk[1] nem hozott változást az ország közigazgatási területi beosztásában, csupán egységes jogállást és szervezetet állapított meg a korábban rendkívül sokféle közigazgatási egység számára. A hagyományokra azonban tekintettel volt az elnevezéseknél és az egyes tisztségek (például főispán, kerületi gróf stb.) megnevezésénél.
A törvényhatóságok típusai az alábbiak voltak:
- vármegyék
- székely székek
- kerületek (Jászkun, Hajdu és a Nagykikindai)
- vidékek (Kővár, Fogaras és Naszód)
- szepesi XVI város kerülete
- szabad királyi városok
- törvényhatósági joggal felruházott városok
A vármegyerendszer teljeskörűvé válása 1876 után
[szerkesztés]Időközben, jelesül az 1876. XX. t.-ckkel [3] Archiválva 2015. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben nagyobb számu szab. kir., illetőleg törvényhatósági joggal felruházott városok mint önálló törvényhatóságok megszüntettek s azokba a vármegyékbe bekebeleztettek, amelyeknek területén feküsznek; az 1876. XXXIII. [4], valamint az azt kiegészítő 1877. I. [5] törvénycikkek több törvényhatóságnak területét szabályozták. Ez, valamint a közigazgatás szervezetében időközben behozott több változás, a törvényhatóságok új szervezését tette szükségessé.
Az 1886. évi változás
[szerkesztés]E szükségnek megfelelt az 1886. XXI. t.-c. amely az 1892. XXVI. t.-cikkel eszközölt csekély módosítással kialakította a törvényhatóságok szervezetét.
E törvény értelmében törvényhatóságok:
- a vármegyék (vármegyei törvényhatóságok),
- törvényhatósági joggal felruházott városok (városi törvényhatóságok),
- Budapest székes főváros, amelynek a többi törvényhatóságokétól eltérő szervezetét az 1872. XXXVI. t.-c. szabályozza,
- Fiume városa és kerülete (Fiume áll: a városból és Plasse, Cosala és Drenova alközségekből), amelynek ügyei hasonlag nem az 1886. XXI. t.-c., hanem a törvény újabb rendelkezéséig a fennálló törvényes gyakorlat szerint intéztetnek. Irányadó jelesül a minisztertanács határozata alapján a m. kir. belügyminiszternek 1872 április 27. kelt rendeletével helybenhagyott statutum, amelynek teljes címe: Fiume szabad város és kerületének statutma (Statuto della libera citta di Fiume e del suo distretto).
Vármegyei törvényhatóságok
[szerkesztés]- Abaúj-Torna,
- Alsó-Fehér,
- Arad,
- Árva,
- Bács-Bodrog,
- Baranya,
- Bars,
- Békés,
- Bereg,
- Beszterce-Naszód,
- Bihar,
- Borsod,
- Brassó,
- Csanád,
- Csík,
- Csongrád
- Esztergom,
- Fejér,
- Fogaras,
- Gömör és Kis-Hont,
- Győr,
- Hajdu,
- Háromszék,
- Heves,
- Hont,
- Hunyad,
- Jász-Nagykun-Szolnok,
- Kis-Küküllő,
- Kolozs,
- Komárom,
- Krassó-Szörény,
- Liptó,
- Máramaros,
- Maros-Torda,
- Moson,
- Nagy-Küküllő,
- Nógrád,
- Nyitra,
- Pest-Pilis-Solt-Kiskun,
- Pozsony,
- Sáros,
- Somogy,
- Sopron,
- Szabolcs,
- Szatmár,
- Szeben,
- Szepes,
- Szilágy,
- Szolnok-Doboka,
- Temes,
- Tolna,
- Torda-Aranyos,
- Torontál,
- Trencsén,
- Turóc,
- Udvarhely,
- Ugocsa,
- Ung,
- Vas,
- Veszprém,
- Zala,
- Zemplén,
- Zólyom;
Törvényhatósági joggal felruházott városok
[szerkesztés]- Arad (szab. kir.),
- Baja,
- Debrecen (szab. kir.),
- Győr (szab. kir.),
- Hódmező-Vásárhely,
- Kassa (szab. kir.),
- Kecskemét,
- Kolozsvár (szab. kir.),
- Komárom (szab. kir.),
- Marosvásárhely (szab. kir.),
- Nagyvárad,
- Pancsova,
- Pécs (szab. kir.),
- Pozsony (szab. kir.),
- Selmec- és Bélabánya (szab. kir.),
- Sopron (szab. kir.),
- Szabadka (szab. kir.),
- Szatmár-Németi (szab. kir.),
- Szeged (szab. kir.),
- Székesfejérvár (szab. kir.),
- Temesvár (szab. kir.),
- Újvidék (szab. kir.),
- Versec,
- Zombor (szab. kir.).
A törvényhatóságoknak összes száma 89.
A törvényhatóságok mint önkormányzati joggal felruházott testületek gyakorolták a törvény korlátai között:
- a) az önkormányzatot;
- b) az állami közigazgatás közvetítését és
- c) egyéb közérdekü, sőt országos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhetik, egymással és a kormánnyal közölhetik és kérvény alakjában a törvényhozás bármelyik házához közvetetlenül felterjeszthetik. A felterjesztésnek ez a joga Budapest székes fővárost is kétségtelenül éppen ily terjedelemben megilleti, jóllehet a szervezeti törvény nem a törvényhozás bármelyik házát, hanem csak a képviselőházat említi.
Önkormányzati jogánál fogva a törvényhatóság:
- a) saját belügyeiben önállólag intézkedik, határoz és szabályrendeleteket alkot;
- b) határozatait és a szabályrendeleteit saját közegei által végrehajtatja;
- c) tisztviselőit választja;
- d) az önkormányzat és közigazgatás költségeit megállapítja és a fedezetről gondoskodik és pedig a megyei T. a megyék háztartásáról szóló 1883. XV. t.-c., a városi T. pedig a községi törvény (1886. XXII. t.-c. rendelkezései szerint);
- e) a kormánnyal közvetetlenül érintkezik. Fiume szabály szerint a kormányzó közvetítésével levelez a kormánnyal, de a közvetetlen érintkezés jogát részére is a Statutum biztosítja.
Jegyzetek
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A Pallas nagy lexikona