Szlovák nyelv
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Szlovák slovenčina, slovenský jazyk | |
Beszélik | Szlovákia, Egyesült Államok, valamint Közép-Európa országai |
Terület | Közép-Európa |
Beszélők száma | 6 millió fő |
Nyelvcsalád | Indoeurópai nyelvcsalád Balti szláv nyelvek Szláv nyelvek nyugati csoport csehszlovák nyelvek Szlovák nyelv |
Írásrendszer | Latin írás |
Hivatalos állapot | |
Hivatalos | Európai Unió Szlovákia Vajdaság Autonóm Tartomány (Szerbia) ( Csehország) |
Nyelvkódok | |
ISO 639-1 | sk |
ISO 639-2 | slk (T)slo (B) |
A Wikimédia Commons tartalmaz slovenčina, slovenský jazyk témájú médiaállományokat. |
A szlovák nyelv (szlovákul: slovenčina, a hosszabb forma slovenský jazyk) az indoeurópai nyelvcsalád tagja, azon belül a szláv nyelvek nyugati ágába tartozik. Történelmi elődei az ősszláv, majd az ószláv nyelvek, amelyekből az összes többi szláv nyelv is kifejlődött. Legközelebbi rokonai a cseh és a lengyel nyelv. Három nyelvjárása van: nyugati, középső és keleti. Szlovákián kívül Csehországban (400 000) és Magyarországon (80 000) található számottevő szlovák népesség, törvényileg elismert népcsoportnak számít a bécsi szlovák kolónia, és élnek szlovákok Romániában is, Nagylak főhellyel, valamint nem jelentős számban Kárpátalján, ezen kívül Észak-Amerikában (300 000). Összesen több, mint 6 millió beszélője van a nyelvnek.
2004. május 1-je óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.
Az elnevezés eredete
[szerkesztés]A szlovákokat a magyarok egykor a Magyarországon élő valamennyi szlávra (például a horvátokra is) használt "tót" szóval jelölték. Ez az elnevezés egyesek szerint a tauta (litvánul nép) és a germánokra alkalmazott teuton kifejezéssel azonos eredetű.[1] A "szlovák" népnév magyar szövegekben először 1828-ban adatolható, onnantól bukkannak fel különféle írásváltozatai, és az első világháború után terjedt el.[2][3] De 1575-ből már található egy említés "Sklovákország"-ról, a felsorolásban "Tótország"-ot követve. A közvélekedés szerint ez a „szó” jelentésű szlovo szóból eredhet, de a szlovák szövegekben 1458-ban felbukkant Slovák népnév a korábbi Slovenin (tkp. 'szláv') szó képzős származéka (v.ö. Polak 'lengyel férfi'),[2] végső soron az ősszláv slověninъ 'szláv' alakra vezethető vissza.[4]
A nyelv leírása
[szerkesztés]A szlovák ragozó típusú deklináló sajátságokkal rendelkező nyelv. A legközelebbi rokona a cseh. A két nyelv kölcsönös érthetősége magas fokú, és ez kisebb mértékben a szintén nyugati szláv lengyellel is fennáll.
A szlovák irodalmi nyelv kialakulása
[szerkesztés]Egy időben nem tartották önálló nyelvnek, hanem a cseh nyelv magyarországi változatának. Bár a szlovák nép kialakulása sem egy egységes csoportból történt. Elődeik zöme cseh és morva területről vándorolt be, amelyek keveredtek lengyel, sziléziai és keleti szláv népelemekkel is. A nyugati és középső nyelvjárások a cseh nyelv felé állnak közelebb, míg a keleti szlovák nyelvjárások már átmenetet képeznek a ruszin és ukrán nyelv felé.
Az első szlovák nyelvű írások is zömében cseh szövegek adaptációi, csak részben tartalmaznak a felvidéki nyelvjárásokból származó elemeket.
A szlovák nyelv közép-szlovákiai nyelvjárása a hivatalos nyelv alapja. Az irodalmi nyelvi norma első megalapozója Anton Bernolák pap (1762–1813) volt, aki közép-szlovák nyelvjárási elemekkel bővített nyugat-szlovák nyelvjárásra építette föl a nyelvet 1787-ben és törekedett minél tisztábban írni, eredeti szlovák nyelvi elemeket használva, hogy csökkentse a cseh nyelv hatását. Nyelvét szlovákul bernolákovčina-nak (Bernolák-féle nyelv) nevezzük. Fonetikus helyesíráson alapult, tehát „úgy írd, ahogy hallod”. Továbbá minden lágy mássalhangzót hacsekkal jelölt (ďeďina, swaďba). Még nem jelent meg a lágy i és kemény y közötti különbség, csak lágy i-t használtak. A j betűt a g, a v betűt az u és a w helyettesítette.
Ezt az irodalmi nyelvet 4 művében mutatta be: Jazykovedno-kritická rozprava o slovenských písmenách (Dissertratio philologico-critica de litteris Slavorum, Nyelvtani-kritikus elbeszélés a szlovák betűkről, 1787),[5] Pravopis (Orthographia, Helyesírás, 1787), Slovenská gramatika (Grammatica Slavica, Szlovák nyelvtan, 1790) és Výklad o pôvode Slovenských slov (Etymologica vocum slavicarum, Szlovák szavak eredetének értelmezése, 1791). Fő műve a szlovák-cseh-latin-német-magyar szótára: Slowár Slovenskí Česko-Latinsko-Nemecko-Uherskí, amit Anton Kubica együttműködésével írt, csak halála után jelent meg, hat kötetben.[6][7]
A szlovák irodalmi nyelv törvényesítésére 1843-ban került sor. Ľudovít Štúr a közép-szlovákiai nyelvjárást vette alapul, ugyanis szerinte a legszebben szlovákul a Tátra környékén beszélnek. 1843. július 11-én Štúr, Michal Miloslav Hodža és Jozef Miloslav Hurban megkezdték az új nyelv, a štúrovčina (Štúr-féle nyelv) alapjainak létrehozását. A helyesírás már nem hagyatkozott teljesen a fonetikus írásra. A semlegesnem -uo végződést kapott. A szlovák nyelvből még hiányoztak a ľ, ä, y, é betűk. Művei, amelyekben bemutatta az új nyelvet: Nárečja slovenskuo alebo potreba písaňja v tomto nárečí (Szlovák nyelvjárások avagy [a] szükség ebben a nyelvben írni)[8][9] és Náuka rečí slovenskej (A szlovák nyelv tana, 1846).[10][11] Hodža Dobruo slovo Slovákom súcim na slovo (Jó szó az arra alkalmas szlovákokhoz, 1847)[12] művében kezdte népszerűvé tenni az új nyelvet, és Slovenský potomok (Epigenes Slovenicus, Szlovák leszármazott, 1847)[13] művében a szlovák nyelvt eredetéről, nyelvtanról és jövőjéről ír. Később Martin Hattala felújította a nyelvet Gramatika slovenského jazyka (Gramatica linquae slavonicae, A szlovák nyelv nyelvtana, 1850)[14] és Krátká mluvnica slovenská (Rövid szlovák/tót nyelvtan, 1852)[15] munkáiban. Bevezette az y, ý betűket és szinte a mai formájába hozta a szlovák nyelvet. A szlovák helyesírás eddigi utolsó javítása 1998-ban következett be. A Štúr-féle szlovák nyelvnek köszönhetően egyesült a szlovák értelmiség, mivel ezt a katolikusok és evangélikusok is egyaránt elfogadták.[6][16]
A nyugati, középső és keleti nyelvjárás hivatalos nyelvvé való tétele sok próbálkozást élt meg. A keleti nyelvjáráson alapuló kiadványok a református vallásos kiadványok és liturgia keretén belül jelentek meg. A 18. század közepétől kezdve adtak ki ilyen műveket a keleti Zemplén megyei nyelvjárásra építve. Az írásmód a magyar helyesírásra épült, tehát például az [s] hangra sz betűt használtak. Az amerikai emigráció még a 20. század elején is adott ki ebben a nyelvjárásban, nyelvi stílusban és ilyen helyesírással vallásos műveket, sőt időszaki lapokat. Egy időre még hivatalos nyelvvé is tudott válni a keleti szlovák: 1919-ben a Szlovák Tanácsköztársaság, amely az ország keleti részeit foglalta magába hivatalos nyelvként használta az eddig írt könyvekben és újságokban rögzített norma szerint. Napjainkban sem évültek el hagyományai, szűk értelmiségi-művészi réteg szerénynek mondható kísérletekkel tartja fenn a keleti szlovák irodalmat.[17][18]
Az irodalmi nyelv fejlődése során, de különösen a csehszlovák állam fennállása idején a szlovák irodalmi nyelvet tudatosan közelítették a cseh nyelvhez. Az evangélikus értelmiség zöme kezdetben inkább a cseh nyelv használatát támogatta. A »bibličtina« a huszita gyökerekkel és folytonossággal bíró [Cseh(-Morva)] Testvérület (csehül Jednota bratrská; latinul Unitas Fratrum) szentírásfordításán, az ún. »Králicei Biblián« (csehül Bible Kralická) alapult, és a lutheránus-evangélikus egyházközségekben a liturgikus nyelv és ennek hatására a felső-magyarországi evangélikus szlovák kegyességi nyelvének normája volt a XVII-XIX. században, Bernolák és Štúr fellépéséig.[19] A közös eredet mellett ezek okán is a szlovák és a cseh nyelv irodalmi normája a mai napig nagyfokú hasonlóságokat mutat. Főképp nyelvtani eltérések alakultak ki közöttük, ezért egy csehnek, vagy egy szlováknak nem okoz nagy gondot megérteni a másik nyelvén írott szövegeket. A szlovák nyelvjárások eltéréseket mutatnak a szlovák sztenderd nyelvtől és a cseh nyelvtől is.
A szlovák ábécé
[szerkesztés]A q, w csak idegen nevekben és még meg nem honosodott idegen szavakban (például watt) fordul elő.
A szlovákot elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a csehtől már nem olyan egyszerű. Segítségünkre lehet, hogy csak a szlovákban léteznek az ä, ĺ, ľ, ô, ŕ, csak a csehben léteznek a ě, ř, ů betűk.
Hangtan és helyesírás
[szerkesztés]Magánhangzók
[szerkesztés]A magánhangzók lehetnek rövidek és hosszúak is.
- a: mint a palóc nyelvjárásbeli rövid á [a]: kefa [kɛfa] (kefe)
- á: mint a magyar á [aː]: dáva [daːva] (ad)
- ä: mint a magyar e [ɛ]: päť [pɛc] (5), de az archaikus ejtése [æ] päť [pæc] (csak m, p, b, v után fordul elő)
- e: mint a magyar e [ɛ]: veľmi [vɛʎmi] (nagyon)
- é: hosszú, nyílt e [ɛː]: zdravé [zdravɛː] (egészséges)
- i, y: mint a magyar i [i]: chlapi(férfiak) [xlapi], ryba ['riba] (hal)
- í, ý: mint a magyar í [iː]: cudzí(idegen) ['t͡sud͡ziː], dlhý ['dl.ɦiː] (hosszú)
- o: nyíltabb, mint a magyar o [ɔ]: koč ['kɔt͡ʃ] (kocsi)
- ó: nyíltabb, mint a magyar ó [ɔː]: Tótová ['tɔːtɔvaː] (Tótné, vagy Tót lánya)
- u: mint a magyar u [u]: ulica ['uʎit͡sa] (utca)
- ú: mint a magyar ú [u:]: kľúč ['kʎuːt͡ʃ] (kulcs)
Megjegyzés:az i, í lágyítja az előtte álló d, l, n, t mássalhangzókat (kivéve néhány új keletű idegen szót, és a hímnemű élő melléknév többesszáma: pekní), az y, ý nem. Néhány szóban viszont etimológiai okokból írnak y, ý-t i, í helyett. Az l, r mássalhangzók magánhangzóként is viselkedhetnek, és hosszúak is lehetnek pl.: dlhý [dl.ɦiː] (hosszú), dĺžeň [dlː.ʒɛɲ] (ékezet), srdce [sr.t͡sɛ] (szív), sŕdc [srːt͡s] (szívek – birtokos eset – genitivus)
Ragozáskor figyelni kell, hogy egy hosszú magánhangzó után ugyanabban a szóban nem következhet még egy hosszú hang, ilyenkor a ragok is rövidülnek.
Kettőshangzók
[szerkesztés]- ia: rövid i előtétű rövid, palócos á [ɪ̯a] (lágyít!): žiak [ʒɪ̯ak]
- ie: rövid i előtétű magyar e [ɪ̯ɛ]: miesto ['mɪ̯ɛstɔ]
- iu: rövid i előtétű magyar u [ɪ̯u]: biura ['bɪ̯ura]
- ô: rövid u előtétű nyílt o [ʊ̯ɔ]: kôň [kʊ̯ɔɲ]
A latin eredetű szavakban előforduló ia, iu nem kettőshangzó! (reštaurácia, gymnázium)
Mássalhangzók
[szerkesztés]Bilabiális | Labio- dentális |
Alveoláris | Palato- alveoláris |
Veláris | Palatális | Glottális | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Orrhang | m [m] | n [n] | n/ň [ɲ] | |||||||||||
Zárhang | b [b] | p [p] | d [d] | t [t] | g [g] | k [k] | d/ď [ɟ] | t/ť [c] | ||||||
Zár-réshang | dz [d͡z] | c [t͡s] | dž [d͡ʒ] | č [t͡ʃ] | ||||||||||
Réshang | v [v] | f [f] | z [z] | s [s] | ž [ʒ] | š [ʃ] | ch [x] | h [ɦ] | ||||||
Félhangzó | (v [ʊ̯]) | j [j] | ||||||||||||
Oldalsó hang | l [l] | l/ľ [ʎ] | ||||||||||||
Pergőhang | r [r] |
A szlovák nyelvtan a mássalhangzókat zöngésség és lágyság alapján csoportosítja.
- zöngésség alapján lehet:
- zöngétlen (neznelé): [p], [t], [k], [c], [f], [t͡s], [t͡ʃ], [s], [x]
- zöngés (znelé): [b], [d], [g], [ɟ], [v], [d͡z], [d͡ʒ], [z], [ɦ]
- pár nélküli zöngés (zvučné): [m], [n], [ɲ], [j], [l], [ʎ], [r]
- lágyság alapján:
- semleges (obojaké): [m], [b], [p], [v], [f], [z], [s], [r]
- kemény (tvrdé): [n], [d], [t], [g], [k], [x], [ɦ], [l]
- lágy (mäkké): [ɲ], [ɟ], [c], [d͡z], [t͡s], [d͡ʑ], [t͡ʃ], [ʒ], [ʃ], [j], [ʎ]
A b, c, dz, f, g, j, k, m, p, r, v, x, z betűk kiejtése megegyezik a magyarral ([b], [t͡s], [d͡z], [f], [g], [j], [k], [m], [p], [r], [v], [ks], [z]).
Példák: Hybe ['ɦibɛ], Levice ['ʎɛvit͡sɛ], cudzí ['t͡sud͡zi:], Fatra ['fatra], Magura ['magura], Dunaj ['dunaj], zrážka ['zra:ʃka], Komárno ['koma:rno], Poprad ['poprat], Muráň ['mura:ɲ], veľký ['vɛʎki:], textil [tɛkstil], Zlieskov ['zʎɪ̯ɛskou].
A lágy mássalhangzók után csak lágy i, í; a kemény mássalhangzók után csak kemény y, ý állhat. A semleges mássalhangzókhoz tartoznak a kiválasztott szavak (vybrané slová), amely szavakban a mássalhangzók után y, ý áll. Ezeket Martin Hattala határozta meg az orosz szótőalakok keménysége/lágysága alapján. Néhány szónak ezáltal kettős alakja született, például byť-biť (létezni-verni). Az f után csak a fyzika szóban van y.
A d, l, n, t betűk idegen eredetű szavakban, pl. telefón, néhány ősi szláv szóban, pl. ten, jeden, vtedy, valamint a hímnemű többes számban, pl. tí odvážni mladí muži [tiː odvaːʒni mladiː muʒi] nem lágyulnak e, i, í előtt. Hasonlóan a melléknévi -e végződés sem lágyít: krásne [kraːsnɛ]. Ezzel szemben egyes nyelvjárásokban az ľ és a le, li kapcsolatokban az l-et nem ejtik lágyan. Az é betű soha nem lágyít.
A zöngés mássalhangzók szó végén és zöngétlen mássalhangzók előtt zöngétlenekké válnak. Hasonlóképpen a zöngétlen mássalhangzók zöngés mássalhangzók előtt zöngésekké válnak.
Hangsúly
[szerkesztés]Az irodalmi nyelvben a hangsúly az első szótagon van, mint a cseh és magyar nyelvben, bár a kelet-szlovákiai nyelvjárások az utolsó előtti szótagot hangsúlyozzák a lengyelhez hasonlóan.
Ritmustörvény
[szerkesztés]A szlovák nyelvben hosszú szótagot általában rövid szótagnak kell követnie. (Hosszúnak számít a hosszú magánhangzót vagy diftongust tartalmazó szótag.) A szabály elég erős, széles körben érvényesül, mégis vannak kivételek, például a lágy mássalhangzóra végződő szótövű melléknevek esetén (vtáčie mlieko – madártej, vtáčí spev – madárdal).
Nyelvtan
[szerkesztés]Főnevek
[szerkesztés]A szlovák nyelvben a főneveknek három nyelvtani nemük lehet: hímnem, nőnem, semlegesnem.
A hímnemű főnevek további két csoportra oszlanak: élő főnevek és élettelen főnevek.
Szerencsére a legtöbb esetben a végződés segít eldönteni, hogy az adott szó milyen nemű.
- a hímnemű szavak többnyire mássalhangzóra végződnek, kivételek: -ista latinos végű szavak, pl.: futbalista; -ca végű foglalkozásnevek, pl.: sprievodca (idegenvezető), dôchodca (nyugdíjas); és egyéb kivételek, mint: hrdina (hős), dedko (nagypapa), bože (isten). Kivételek közé tartoznak még a férfi becenevek: Jurko (Gyuri), Tomáško (Tomi).
- a nőnemű főnevek -a, -ia, -nošť, -ošť, -šť, -áreň vagy -ň végűek lehetnek, de ide tartozik a noc (éjszaka) szó is.
- a semlegesnemű főnevek pedig -o, -e, -ie, -a/ä végű fiatal állatok nevei, mint: teľa (borjú), žriebä (csikó); -ča végű, úgynevezett fiókanevek mint: vĺča (farkaskölyök), vtáča (madárfióka), dievča (kislány); ide tartoznak még az -um végű latin eredetű szavak, pl.: múzeum. Az -um végű latin eredetű szavak ragozásakor a szó végi m lemarad (múzeá – múzeumok, múzeu – múzeumnak /datív/)
- Főnévragozás szempontjából érdekes a dieťa (gyerek) szó: semleges nemű, egyes számban semleges-, többes számban viszont hímneműként ragozzák.
A hivatalos szlovák nyelvtan definíciója kimondja, hogy az -e és -i végű idegen keresztneveket nem ragozzák. (Ide tartozik pl. a magyar Emese név, vagy pl. az olasz Luigi)
A főnevek többes száma
[szerkesztés]A szlovákban a többes szám jelét az egyes szám helyére tesszük.
- hímnemben:
- hímnemű élő főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik a többes szám jelei: -i/-ia/-ovia
- hímnemű élettelen főnév kemény vagy lágy mássalhangzóra végződik a többes szám jelei: -y/-e
- nőnemben:
- a nőnemű főnevek többes számban az alábbi ragokat kapják: -y/-e/-i
- semlegesnemben
- a semlegesnemű főnevek többes számú végződései az alábbiak: -á/-ia; -atá vagy -ence a "fiókaneveknél". (dievčatá és a dievčence is helyes)
A főnévragozás
[szerkesztés]A tradicionális szlovák főnévragozás 7 esetet különböztet meg:
- Nominativ – alanyeset
- Genitiv – birtokos eset
- Dativ – részeshatározó eset
- Akuzativ – tárgyeset
- Vokativ – megszólító eset – mostanra már eltűnt a nyelvből, helyette alanyesetet használnak (irodalmi művekben találkozhatunk vele, például Zuzka (N) – Zuzko (V)) Magyar nyelvre fordítható. Pl.: pán – úr, Pane! – Uram!
- Lokál – helyhatározó vagy elöljárós eset. Ebben az esetben mindig van elöljárószó
- Inštrumentál – társ, illetve eszközhatározó eset
Ragozási minták
[szerkesztés]Hímnem, élő, egyes szám:
Nominatív | otec | brat | chlap | hrdina | futbalista |
Genitív | otca | brata | chlapa | hrdinu | futbalistu |
Datív | otcovi | bratovi | chlapovi | hrdinovi | futbalistovi |
Akuzatív | otca | brata | chlapa | hrdinu | futbalistu |
Lokál | (o) otcovi | (o) bratovi | (o) chlapovi | (o) hrdinovi | (o) futbalistovi |
Inštrumentál | otcom | bratom | chlapom | hrdinom | futbalistom |
Többes szám:
Nominatív | otcovia | bratia' | chlapi | hrdinovia | futbalisti |
Genitív | otcov | bratov | chlapov | hrdinov | futbalistov |
Datív | otcom | bratom | chlapom | hrdinom | futbalistom |
Akuzatív | otcov | bratov | chlapov | hrdinov | futbalistov |
Lokál | (o) otcoch | (o) bratoch | (o) chlapoch | (o) hrdinoch | (o) futbalistoch |
Inštrumentál | otcami | bratmi | chlapmi | hrdinami | futbalistami |
Hímnem, élettelen, egyes szám:
Nominatív | dub | stroj | oblok | kuli |
Genitív | duba | stroja | obloku | kuliho |
Datív | dubu | stroju | obloku | kulimu |
Akuzatív | dub | stroj | oblok | kuliho |
Lokál | (o) dube | (o) stroji | (o) obloku | (o) kulim |
Inštrumentál | dubom | strojom | oblokom | kulim |
Többes szám:
Nominatív | duby | stroje | obloky | kuliovia |
Genitív | dubov | strojov | oblokov | kuliov |
Datív | dubom | strojom | oblokom | kuliom |
Akuzatív | duby | stroje | obloky | kuliov |
Lokál | (o) duboch | (o) strojoch | (o) oblokoch | kulioch |
Inštrumentál | dubmi | strojmi | oblokmi | kuliami |
Nőnem, egyes szám:
Nominatív | žena | ulica | dlaň | kosť | gazdiná | idea |
Genitív | ženy | ulice | dlane | kosti | gazdinej | idey |
Datív | žene | ulici | dlani | kosti | gazdinej | idei |
Akuzatív | ženu | ulicu | dlaň | kosť | gazdinu | ideu |
Lokál | (o) žene | (o) ulici | (o) dlani | (o) kosti | (o) gazdinej | (o) idei |
Inštrumentál | ženou | ulicou | dlaňou | kosťou | gazdinou | ideou |
Többes szám:
Nominatív | ženy | ulice | dlane | kosti | gazdiné | idey |
Genitív | žien | ulíc | dlaní | kostí | gazdín | ideí |
Datív | ženám | uliciam | dlaniam | kostiam | gazdinám | ideám |
Akuzatív | ženy | ulice | dlane | kosti | gazdiné | idey |
Lokál | (o) ženách | (o) uliciach | (o) dlaniach | (o) kostiach | (o) gazdinách | (o) ideách |
Inštrumentál | ženami | ulicami | dlaňami | kosťami | gazdinami | ideami |
Semlegesnem, egyes szám:
Nominatív | mesto | srdce | vysvedčenie | dievča | múzeum |
Genitív | mesta | srdca | vysvedčenia | dievčaťa | múzea |
Datív | mestu | srdcu | vysvedčeniu | dievčaťu | múzeu |
Akuzatív | mesto | srdce | vysvedčenie | dievča | múzeum |
Lokál | (o) meste | (o) srdci | (o) vysvedčení | (o) dievčati | (o) múzeu |
Inštrumentál | mestom | srdcom | vysvedčením | dievčaťom | múzeom |
Többes szám:
Nominatív | mestá | srdcia | vysvedčenia | dievčatá/ence | múzeá |
Genitív | miest | sŕdc | vysvedčení | dievčat/eniec | múzeí |
Datív | mestám | srdciam | vysvedčeniam | dievčatám/encom | múzeám |
Akuzatív | mestá | srdcia | vysvedčenia | dievčatá/ence | múzeá |
Lokál | (o) mestách | (o) srdciach | (o) vysvedčeniach | (o) dievčatách/encoch | (o) múzeách |
Inštrumentál | mestami | srdcami | vysvedčeniami | dievčatami/encami | múzeami |
Hímnem élettelen és semleges nemben, egyes szám lokál akkor lesz -u, ha a szótő k,h,ch vagy g-ra végződik.
Genitív többes számban, női és semleges nemben, az utolsó magánhangzó eltűnik és az előtte lévő szótag meghosszabbodik, kivéve dlaň´, kosť, idea, vysvedčenie és múzeum mintákban. Hosszabbulás helyett ejtéskönnyebbítő ie vagy ô betű is kerülhet a szóba, vagy ha az utolsó előtti szótag már eleve hosszú, akkor az nem változik.
Érdekesség: az okno (ablak) és az okienko (kisablak) szónak is okien a többes számú genitív alakja.
Névelő
[szerkesztés]A szlovák nyelvben nincs se határozott, se határozatlan névelő, hasonlóan a legtöbb szláv nyelvhez.
Melléknevek
[szerkesztés]A szlovák nyelvben a melléknevek nemben, számban és esetben igazodnak ahhoz a főnévhez amelyre vonatkoznak. Mindig a főnév előtt állnak. Végződései:
- hímnem
- egyes szám: -ý (dobrý) – többes szám (élő/životné) -í (dobrí) (élettelen/neživotné) -é (dobré)
- nőnem
- egyes szám -á (suchá) – többes szám -é (suché)
- semlegesnem
- egyes szám -é (zlé) – többes szám -é (zlé)
Ha a melléknév szótövének utolsó szótagja hosszú, akkor rövid -y, -a, illetve -e lesz a végződés, azonban ilyenkor a rövid e nem lágyít.
Érdekesség: a krásne szó kétféleképp ejthető, ha melléknévként használjuk (gyönyörű), a szó végi e nem lágyít, ha határozószónak használjuk (gyönyörűen), akkor lágyít.
A mellékneveknél, ha a szótő "lágy" mássalhangzóra, illetve -c, -dz vagy -j mássalhangzók valamelyikére végződik, ún. „lágy” végződést kapnak.
- hímnem
- egyes szám -í (cudzí) – többes számban (élő/životné)-í (cudzí), (élettelen/neživotné) -ie (cudzie)
- nőnem
- egyes szám -ia (cudzia) – többes számban -ie (cudzie)
- semlegesnem
- egyes szám -ie (cudzie) – többes számban -ie (cudzie)
Melléknevek ragozása
[szerkesztés]A mellékneveknek nemben, számban és esetben egyeztetni kell a főnévvel.
Egyes szám: kemény szótő
Eset/nem | Hímnem élő | Hímnem élettelen | Nőnem | Semlegesnem |
---|---|---|---|---|
Nominatív | pekný | pekný | pekná | pekné |
Genitív | pekného | pekného | peknej | pekného |
Datív | peknému | peknému | peknej | peknému |
Akuzatív | pekného | pekný | peknú | pekné |
Lokál | peknom | peknom | peknej | peknom |
Instrumentál | pekným | pekným | peknou | pekným |
lágy szótő
Eset/nem | Hímnem élő | Hímnem élettelen | Nőnem | Semlegesnem |
---|---|---|---|---|
Nominatív | cudzí | cudzí | cudzia | cudzie |
Genitív | cudzieho | cudzieho | cudzej | cudzieho |
Datív | cudziemu | cudziemu | cudzej | cudziemu |
Akuzatív | cudzieho | cudzí | cudziu | cudzie |
Lokál | cudzom | cudzom | cudzej | cudzom |
Instrumentál | cudzím | cudzím | cudzou | cudzím |
Többes szám: kemény szótő
Eset/nem | Hímnem élő | Hímnem élettelen, Nőnem, Semlegesnem |
---|---|---|
Nominatív | pekní | pekné |
Genitív | pekných | pekných |
Datív | pekným | pekným |
Akuzatív | pekných | pekné |
Lokál | pekných | pekných |
Instrumentál | peknými | peknými |
lágy szótő
Eset/nem | Hímnem élő | Hímnem élettelen, Nőnem, Semlegesnem |
---|---|---|
Nominatív | cudzí | cudzie |
Genitív | cudzích | cudzích |
Datív | cudzím | cudzím |
Akuzatív | cudzích | cudzie |
Lokál | cudzích | cudzích |
Instrumentál | cudzími | cudzími |
Névmások
[szerkesztés]Birtokos névmások ragozása
[szerkesztés]A birtokos névmások ragozása melléknévszerű, azonban a harmadik személyű birtokos névmást (Hn: jeho, Nn: jej, tsz: ich) nem ragozzuk.
Összefoglaló táblák a birtokos névmások ragozásáról: Egyes szám
Hímnem | Nőnem | Semlegesnem | Hímnem | Nőnem | Semlegesnem | |
---|---|---|---|---|---|---|
Nominatív | môj | moja | moje | náš | naša | naše |
Genitív | môjho | mojej | môjho | nášho | našej | nášho |
Datív | môjmu | mojej | môjmu | nášmu | našej | nášmu |
Akuzatív | môjho / môj | moju | moje | nášho / náš | našu | naše |
Lokál | mojom | mojej | mojom | našom | našej | našom |
Inštrumentál | mojím | mojou | mojím | naším | našou | naším |
Többes szám
Hímnem élő | Hímnem élettelen, nőnem és semlegesnem | Hímnem élő | Hímnem élettelen, nőnem és semlegesnem | |
---|---|---|---|---|
Nominatív | moji | moje | naši | naše |
Genitív | mojich | mojich | našich | našich |
Datív | mojim | mojim | našim | našim |
Akuzatív | mojich | moje | našich | naše |
Lokál | mojich | mojich | našich | našich |
Inštrumentál | mojimi | mojimi | našimi | našimi |
Számnevek
[szerkesztés]Igék
[szerkesztés]A szlovák nyelvben három fő igeragozási mintát különböztetnek meg: a-soros (dať, dám, dajú), i-soros( hovoriť, hovorím, hovoria), e-soros, ez két alcsoportra oszlik: -núť végű főnévi igenevekre épülő (stretnúť sa, stretnem sa, stretnú sa) és -ovať végű – ez a gyakoribb -(pozorovať, pozorujem, pozorujú). I-soros igéknél előfordul, hogy y-t írnak abban az esetben, ha kemény a szótő. Kivételek közt több -sť -cť végűeket találunk.
Visszaható igék
[szerkesztés]A visszaható igéket sa vagy si tag jelöli a mondatban, e kettő nem cserélhető fel egymással. Egyes igékhez mindkettőt használhatjuk, de ez az ige jelentését megváltoztatja: pýtať sa – kérdez, pýtať si – kér. (Bár az utóbbi helyett inkább a prosiť si igét használják.) A sa vagy si jelölőszó helye kötött. Jelen időben a mondatnak vagy a tagmondatnak a második szava: Prosím si (kérek), Ja si prosím (én kérek). Vannak olyan visszaható igék, amelyeknél a sa tagot sám seba (saját magamat), a si tagot sám sebe (saját magamnak) rövidítéseként magyarázhatjuk: obúvať sa – lábbelit húz (általában), obúvať si topánky – cipőt vesz fel (van tárgy).
Határozószavak
[szerkesztés]Elöljárószavak, kötőszavak
[szerkesztés]Példaszöveg
[szerkesztés]A Miatyánk szövege szlovákul:
Otče náš, ktorý si na nebesiach, posväť sa meno tvoje, príď kráľovstvo tvoje, buď vôľa tvoja, ako v nebi, tak i na zemi.
Chlieb náš každodenný daj nám dnes a odpusť nám naše viny, ako i my odpúšťame svojim vinníkom. A neuveď nás do pokušenia, ale zbav nás zlého.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Zaicz Gábor: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete
- ↑ a b A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976), 772.o.
- ↑ Szlovákok, tótok, tirpákok (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2009. szeptember 9. (Hozzáférés: 2023. január 23.)
- ↑ Zaicz Gábor: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006) 801.o.
- ↑ Anton Bernolák: Dissertatio philologica-critica de literis Slavorum, de divisione illarum, nec non accentibus, cum adnexa Lingvæ slovonicæ per regnum Hungariæ usitatæ compendiosa simul, et facili orthographia, ad systema scholarum nationalium in ditionibus cæsareo-regiis introductum plene accommodata. 1787–01–01. Hozzáférés: 2016. március 2.
- ↑ a b Kiss Szemán Róbert: Slovenská literatúra pre II. ročník gymnázia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004. ISBN 978-963-19-2437-4
- ↑ Ján Stanislav – Anton Bernolák – Anton Bernolák: K jazykovednému dielu Antona Bernoláka: kritické vydanie spisov Dissertatio a orthographia. 1941–01–01. Hozzáférés: 2016. március 2.
- ↑ L'udovít ŠTÚR – Henrich BARTEK: Nárečie slovenské alebo potreba písania v tomto nárečí. Na vydanie prichystal Henrich Bartek. 1943–01–01. Hozzáférés: 2016. március 2.
- ↑ Ľudovít Štúr: Nárečie slovenské alebo potreba písania v tomto nárečí - elektronická knižnica. zlatyfond.sme.sk. (Hozzáférés: 2016. március 2.)
- ↑ L̕udovít Štúr: Nauka reči slovenskej. [Science of the Slovak language.]. 1846–01–01. Hozzáférés: 2016. március 2.
- ↑ Nauka reči slovenskej. www.juls.savba.sk. (Hozzáférés: 2016. március 2.)
- ↑ Bibliografické údaje: Michal Miloslav Hodža - Dobruo slovo Slovákom súcim na slovo. zlatyfond.sme.sk. (Hozzáférés: 2016. március 2.)
- ↑ M. M Hodza: Epigenes Slovenicus. Liber primus. Tentamen Orthographiae Slovenicae. 1847–01–01. Hozzáférés: 2016. március 2.
- ↑ Martin Hattala: Grammatica linguae Slovenicae, collatae cum proxime cognata Bohemica. - Schemnicii, Lorber 1850. 1850–01–01. Hozzáférés: 2016. március 2.
- ↑ Martin Hattala: Mluvnica jazyka slovenského. 1860–01–01. Hozzáférés: 2016. március 2.
- ↑ Ľudovít Štúr. Dielo I., II. Zlatý fond slovenskej literatúry. Bratislava, Slovenský Tatran 2003.
- ↑ Zsilák Mária: A szlovák nyelv. [2012. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
- ↑ Janek István: Szlovák-magyar kapcsolatok 1939–1944 Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Fvb:Bibličtina. dai.fmph.uniba.sk. (Hozzáférés: 2016. március 2.)
További információk
[szerkesztés]- Független magyarországi szlovák portál: www.oslovma.hu
- Szlovák Nemzeti Korpusz (Szlovák Tudományos Akadémia)
- Krátky Slovník Slovenského Jazyka (egynyelvű; Szlovák Tudományos Akadémia)
- Krátky Slovník Slovenského Jazyka régebbi változata
- Magyar nyelvű portál a szlovák nyelv megtanulásához
- Részletes szlovák igeragozás
- Bevezetés a szlovák nyelvbe
- Szlovák ábécé és kiejtés Archiválva 2010. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Szlovák nyelv
- Szlovák nyelv online
- Languages-on-the-Web: szlovák linkek
- Szlovák alapkifejezések
- Szlovák online tanfolyam
- Szlovák nyelvjárások térképeArchiválva 2013. október 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Szlovák-magyar-szlovák szótár
- Szlovák-magyar-szlovák szótár
- Szlovák-magyar-szlovák szótár
- Angol-szlovák-angol szótár
- Szlovák-angol-szlovák szótár
- Orosz-szlovák-orosz szótár, nyelvtan és fórum
- PhDr. Caltíková Milada, Slovenský jazyk a literatúra, 2006, ISBN 80-85471-95-7
- Horváth, Kmeť, Pecsenya, Pestiová – Slovenský Jazyk – Szlovák nyelv, ISBN 963-7082-06-9
- Edita Cherková, Magyar – Szlovák Kéziszótár, ISBN 80-967693-7-5
- PhDr. Tankó László, Szlovák – Magyar Kéziszótár – Slovensko – Maďarský Príručný Slovník ISBN 80-967693-6-7
- Szlovák nyelvtani összefoglaló