Szaladin egyiptomi szultán

Szaláh ad-Dín
Iszmáil al-Jazari 1185-ös miniatúrája
Egyiptom és Szíria szultánja
Uralkodási ideje
1171 – 1193. március 4.
Koronázása	Kairó 1171
Elődje	nem volt
Utódja	al-Aziz Oszmán
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Ajjúbidák
Született	1137 Tikrit
Elhunyt	1193. március 4. Damaszkusz
Nyughelye	Omajjád mecset, Damaszkusz
Édesapja	Najm ad-Dín
Édesanyja	Sitt al-Mulk Khatun
Testvére(i)	Turan-Shah Al-Adil I Rabia Khatoon Tughtakin ibn Ayyub Sitt al-Sham Nur Ad-Din Shahanshah
Házastársa	Aszimat szultána
Gyermekei	al-Afdál ibn Szaláh ad-Dín al-Aziz Oszmán Az-Záhir Gázi
A Wikimédia Commons tartalmaz Szaláh ad-Dín témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

An-Nászír Szaláh ad-Dín Júszuf ibn Ajjúb, egyszerűsítve Szaladin (Tikrit, 1137 – Damaszkusz, 1193. március 4.) kurd származású egyiptomi hadvezér, Egyiptom és Szíria első szultánja, az Ajjúbida Birodalom megalapítója, a hadtörténet egyik legkiemelkedőbb stratégája. Hagyományosan a legnagyobb muszlim hősök köze sorolják, hiszen neki sikerült – hol békésen, hol fegyverrel – összekovácsolnia a régóta viaskodó iszlám fejdelemségeket, majd a Közel-Kelet egyesítése után birodalmának óriási haderejével sikeresen a Jeruzsálemi Királyság ellen fordult, mindezt lovagiasan és az iszlám törvényeit, valamint a korszak hadviselési tradícióit szem előtt tartva. Első nagy szentföldi győzelmét Hattín szarvainál aratta 1187-ben, nem sokkal később pedig magát a szent várost is sikerült bevennie.

Szaladin szultán kiváló hadvezér és igazságos uralkodó hírében állt már életében. A keresztesekkel vívott háborúi során bizonyított lovagiasságának köszönhetően nagy és méltó ellenfélként maradt meg az európai emlékezetben. Kortársai szerint mindezek mellett rendkívül adakozó is volt, a luxust nélkülözte, minden vagyonát birodalma gyarapítására és a szegények ellátására fordította. Amikor halála után emberei kinyitották személyes kincstárát, semmit nem találtak benne.

Életrajza

Kurd származású, apja Ajjúb katonai parancsnok volt. Fiatal korában vallási tanulmányokkal foglalkozott, katonai pályafutását apja és nagybátyja, Aszad ad-ín Sírkúh oldalán kezdte. Nagybátyja oldalán három egyiptomi hadjáratban vett részt (1164-1169), eleinte kevés lelkesedéssel. 1167-ben, az Alexandria ostromát követő tárgyalások alkalmával Szaladin sok barátra tett szert a keresztesek között, egyes utólagos híresztelések szerint III. Toroni Henfrid fővezér lovaggá is ütötte.

Nagybátyja halála után 1169-ben ő lett az Egyiptomban állomásozó szíriai csapatok vezetője és a Fátimida Kalifátus nagyvezírje. Ugyan elég tapasztalatlan volt még, de a kalifa éppen ezért választotta őt, remélve, hogy az új vezír tapasztalatlanságában a fátimída tisztviselőkre fog hallgatni. Szaladin azonban buzgó szunnita lévén a síita Fátimida-dinasztia ellensége volt, amelyet 1171-ben megfosztott a tróntól. Uralkodóként elősegítette az iszlám vallási intézmények erősödését és terjedését, főiskolákat és mecseteket alapított, és megbízásokat adott vallási kérdésekről, főleg a dzsihád ideológiájáról szóló művek megírására.

Meghódította Damaszkuszt és több más várost, 1183-ban pedig arra kényszerítette Imad al-dint, hogy átengedje neki egész Szíriát. Ezt követően a bagdadi kalifa, Aal-Naszir áldásával Kairóban Egyiptom és Szíria szultánjává koronáztatta magát.

Szaladin minden erejével a keresztesek által alapított Jeruzsálemi Királyság ellen fordult. A hosszan tartó küzdelem vége az lett, hogy a partvidék Jaffától Türoszig a keresztényeknek jutott, a Szentföld nagyobb része ellenben Szaladin hatalmában maradt. Nyolcvannyolc évig tartó keresztes uralom után 1187. október 2-án visszahódította Jeruzsálemet, és holtpontra juttatta az ellentámadásként indított harmadik keresztes hadjáratot.

Családja

Szaladin 17 fiút és egy leányt hagyott hátra. Utódai, az Ajjúbidák benne tisztelték hatalmuk alapítóját.

Emlékezete

Mivel Jeruzsálem visszafoglalása után Szaladin és katonái civilizáltan és türelmesen bántak a város lakóival, Szaladin mint nemes és lovagias ellenfél maradt meg a Nyugat történelmi emlékezetében.

Kortársai szerint jellemző tulajdonsága volt a szerénység és nagylelkűség. Látogatóival szemben nagy tisztelettel és nyájasan viselkedett. Megvetette a gazdagságot és fényűzést, és olyan mértékben adakozó volt, hogy kincstárnokai felelőtlennek tartották. Amikor szemrehányást tettek neki nagyvonalúsága miatt, Szaladin így válaszolt: „Vannak emberek, akik számára a pénz nem jelent többet a homoknál.”

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum : FolioNET Kft (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2009. március 26. 
• Amin Maalouf. A keresztes háborúk arab szemmel. Budapest: Európa könyvkiadó, 244–308. o. (1997). ISBN 963-07-6150-5 
• Steven Runciman. A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris, 543–553. o. (2002). ISBN 963-389-347-X 
• Szaladin (Ajjúbida-dinasztia). Terebess Ázsia Lexikona. (Hozzáférés: 2009. március 26.)

További információk

• Abú Sáma: Szaladin szultán jellemzése (1193)
• James Reston: Isten katonái. Oroszlánszívű Richárd és Szaladin a III. keresztes hadjáratban; ford. Gebula Judit; Alexandra, Pécs, 2003
• Geoffrey Regan: Oroszlánszívűek. Szaladin, I. Richárd és a harmadik keresztes hadjárat; ford. Erdélyi András, Szieberth Ádám; General Press, Bp., 2007 (Különleges könyvek)