Salföld
| Salföld | |||
 | |||
| Hagyományos lakóház, oromzatán az 1775-ös évszámmal | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Járás | Tapolcai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Fábián Gusztáv (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8256 | ||
| Körzethívószám | 87 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 67 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 13,9 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 5,18 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 50′ 08″, k. h. 17° 32′ 57″46.835419°N 17.549161°EKoordináták: é. sz. 46° 50′ 08″, k. h. 17° 32′ 57″46.835419°N 17.549161°E | |||
 Salföld
Pozíció Veszprém vármegye térképén
| |||
| Salföld weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Salföld témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Salföld község Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. A település I. István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
Fekvése
[szerkesztés]A Balatontól körülbelül 3 kilométerre északra fekszik. Közigazgatási területén végighalad észak-déli irányban az Ábrahámhegy és Káptalantóti (a 71-es főút és a 7313-as út) között húzódó 7346-os út, de a lakott területén csak egy alsóbbrendű út, a 73 132-es út vezet végig.
Története
[szerkesztés]A területen már 900 körül megjelentek a honfoglaló magyarok: a dimbes-dombos vidék Kál horka, majd Vérbulcsú nemzetségek szálláshelye volt. Később Koppány vezéré lett ez a földterület. Az őt legyőző Szent István király Zala vármegyéhez csatolta Salföldet, amely kezdetben három falut foglalt magába: Ábrahám, Alsó- és Felső-Kőkút településeket.
Az Árpád-házi királyok idején Salkőkútnak nevezték, valószínűleg azért, mert az egyik legismertebb birtokos, az Atyusz nemzetségbeli tagja, Sal (Saul) volt, akitől fennmaradt két végrendelet (1221-ből és 1227-ből), mint hiteles írásbeli dokumentum. A Sal családnak a környéken is nagyobb birtokai voltak. A család férfi ága 1560 körül kihalt.
A falu élete a török hódításig virágzott: állattartás, szőlőművelés jellemezte. A lakosság etnikailag magyar volt. A török hódítás elpusztította a falut. Salföld sorsa 1543 után megpecsételődött: a török haderő elfoglalta Székesfehérvárt, aztán ostromolta a környék várait. A Káli medence falvai közt Salföld is elpusztult. Ezt a vidéket 1687-ben szabadították fel az egyesült keresztény seregek. Következett a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711), melynek dunántúli hadjáratai (Bottyány Jánosé 1705-ben, majd Csobánc ostroma 1707-ben) hátráltatták a falu újjászületését. Csak 1711 után éledt újra a falu.
Az 1715-ből származó összeírás szerint, "Schalfölde lakosai jövevények". Egy 1720-ból fennmaradt dokumentum alapján a betelepülők magyar jobbágyok voltak. A XVIII. században a község gyors fejlődésnek indult, hozzá tartozott Ábrahámhegy is nagy szőlőterületeivel.
A béke és a virágzás a XIX. században folytatódott. A népszámlálások adatai mutatják: 1828-ban 293 fő, 1890-ben már 613 fő élt a faluban (Ábrahámhegy és Salföld lakosait egybeszámolták). A helyi gazdaság legjövedelmezőbb ága a XX. század közepéig az állattenyésztés (tehéntartás), a halászat és a szőlőművelés volt.
A II. világháborúban sok hősi halottja és mártírja volt a falunak, az épületek azonban viszonylag jól átvészelték a háborús éveket. Salföld társadalmát 1950-től a szocialista rendszer gyökeresen átalakította. A magángazdaságokat szétverte, a parasztgazdák földjeit, a módosabbak házait is államosította. A parasztok 1959 tavaszán termelőszövetkezetbe kényszerültek. A történelmi kényszerrel létrejött téesz 1973-ig működött, amikor egy nagygazdaságba olvasztották be.
A salföldi téeszt később a falusiak nagy része magáénak érezte, az elnöke sokat próbált tenni a községért. Egy településfejlesztési koncepció áldozataként 1973-ban mégis hanyatlani kezdett a falu. Megszűnt a helyi tanács, az iskola, a lakosság a kiemelt övezetnek számító Balaton-partra vagy városokba költözött, megkezdődött az elvándorlás. Míg 1970-ben 243-an voltak a salföldiek, addig 1990-re 77 főre apadt a lélekszám..
A régi házakat olyan városiak vették meg és újították fel, akiket vonzott a környék, a táj szépsége. A hajdani nyaralók némelyike mára „tősgyökeres” salföldi lett, mert közülük többen letelepedtek itt, némiképp gyarapítva a lakosságot. Manapság Salföld, amellett, hogy turista látványosság, működő falu is, saját önkormányzattal, természetvédelmi majorral, szép portákkal.
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Kovács József (FKgP)[3]
- 1994–1998: Kovács István (független)[4]
- 1998–2002: Kovács István (független)[5]
- 2002–2005: Baló István (független)[6]
- 2005–2006: Simonné Vitányi Mónika (független)[7]
- 2006–2010: Simonné Vitányi Mónika (független)[8]
- 2010–2014: Fábián Gusztáv (független)[9]
- 2014–2019: Fábián Gusztáv (független)[10]
- 2019–2024: Fábián Gusztáv (független)[11]
- 2024– : Fábián Gusztáv (független)[1]
A településen 2005. augusztus 7-én időközi polgármester-választást tartottak,[7] az előző polgármester lemondása miatt.[12]
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 72 | 83 | 80 | 69 | 58 | 67 | 67 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,5%-a magyarnak, 4,9% németnek mondta magát (9,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,3%, református 3,3%, felekezeten kívüli 4,9% (27,9% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 70,7%-a vallotta magát magyarnak, 5,2% németnek, 6,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (25,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 39,7% volt római katolikus, 1,7% egyéb katolikus, 12,1% felekezeten kívüli (46,6% nem válaszolt).[14]
Nevezetességei
[szerkesztés]
- Pálos kolostor
- Természetvédelmi major
Irodalom
[szerkesztés]- Guzsik T. (2003): A pálos rend építészete a középkori Magyarországon. Mikes Kiadó és tanácsadó Kft. Budapest (ISBN 9638130512)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Salföld települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 21.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Salföld települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ S települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ Salföld települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
- ↑ Salföld települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
- ↑ a b Salföld települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2005. augusztus 7. (Hozzáférés: 2020. május 30.)
- ↑ Salföld települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
- ↑ Salföld települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
- ↑ Salföld települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 30.)
- ↑ Salföld települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 9.)
- ↑ Időközi önkormányzati választások 2005-ben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2005 (Hozzáférés: 2020. május 30.)
- ↑ Salföld Helységnévtár
- ↑ Salföld Helységnévtár
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
- Salföldi linkgyűjtemény - Salföld.lap.hu
- Salföld a www.utikonyvem.hu oldalon
- Salföld major
- Kerékpárral Salföldön
- http://www.salfold.hu/tortenet.php
