Parvis
A parvis (IPA: pa:rvi) a középkori templomépítészetben a főkapu előtt tervszerűen kialakított nyílt tér. Helyenként kövezett – esetleg megemelt vagy lesüllyesztett – járószintű előudvar, másutt bokrokkal-virágokkal díszített előkert. Rendszerint alacsony fallal, támfallal, ritkábban oszlopfolyosóval vették körbe. A francia eredetű parvis szó középkori forrásokban gyakran paradisus vagy παράδεισος (’Paradicsom’) alakban bukkan fel, mint az Isten házát övező Édenkert szimbóluma. Francia nyelvterületen ma is így nevezik a templomok, székesegyházak előtt kialakított díszteret (pl. a párizsi Parvis Notre-Dame esetében).
A középkori angol templomépítészet kapcsán gyakran parvis, parvise néven említik a nyugati főkapuhoz csatlakozó zömök torony, a westwerk emeleti kápolnáját, illetve bármely kapuépítmény emeleti helyiségét is.
Források
[szerkesztés]- Heinrich Otte, Archäologisches Wörterbuch, Leipzig, Weigel, 1883, 175.
- Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1983. 251. o. ISBN 963-05-2699-9
Külső hivatkozások
[szerkesztés]
