Magnézium
A magnézium (régi magyar nevén: kesereny) a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele Mg, rendszáma 12. Az alkáliföldfémek közé tartozik. Ezüstfehér színű könnyűfém. Levegőn meggyújtva vakító fénnyel[2] elég, magnézium-oxid (MgO) keletkezése közben. A természetben csak a vegyületei fordulnak elő, fontos ásványa például a dolomit. A földkéreg 8. leggyakoribb eleme. Főként kis sűrűségű ötvözetek készítésére használják. Az idegrendszer működéséhez nagyon fontos.
Története
[szerkesztés]Az elnevezés görög eredetű, a Thesszáliában fekvő Magnésziáról (mai nevén Magníszia) kapta a nevét. Kapcsolódik a magnetithez (mágnesvasérc) és a mangánhoz, melyek szintén erről a területről származnak, és szükséges volt egy külön elnevezés a megkülönböztetéshez.
A földkéreg 8. leggyakoribb eleme. Nagy mennyiségben fordul elő magnezit (MgCO3) és dolomit kőzetekben, egyéb ásványokban, ásványvizekben, melyekben oldva, Mg2+-ionok formájában található meg.
A skót Joseph Black fedezte fel 1755-ben, hogy a magnézium elem. Sir Humphry Davy 1808-ban magnézia és HgO keverékéből tiszta magnéziumot állított elő, majd 1831-ben Antoine Alexandre Brutus Bussynak összefüggő formában is sikerült előállítania. Davy javaslata a nevével kapcsolatban magnium volt, ma már a magnézium elnevezést használjuk.
Egy farmer 1918-ban Anglia Epsom városában kútvizet adott a teheneinek, de azok nem itták meg a keserű íze miatt. A farmer viszont felfedezte, hogy a víz segít a horzsolások, kiütések gyógyulásában. Az epsomi víz híre hamar elterjedt, a későbbiekben felfedezték, hogy hidratált magnézium-szulfátot, keserűsót (MgSO4) tartalmaz.
Jellemzői
[szerkesztés]Ezüstfehér színű, csillogó, tiszta állapotban nyújtható, puha könnyűfém. Az alkáliföldfémek csoportjának tagja. Az oxigénhez (O2) igen nagy az affinitása. Szabad levegőn és szobahőmérsékleten vékony, fakó színű oxidréteg (MgO) képződik a felületén, amely a további oxidációtól is védi a fémet. Erélyes redukálószer, kicsi az elektronegativitása. Meggyújtva vakító, fehér lánggal ég. A magnézium szén-dioxidban (CO2) tovább ég. Nitrogénben csak enyhén izzik tovább.
Előfordulása
[szerkesztés]A természetben csak vegyületeiben fordul elő. Ásványai a földkéreg gyakori alkotórészei; legelterjedtebb önálló ásványa a magnezit (MgCO3). A magmás kőzetekben szilikátvegyületei az ún. színes ásványok; ezekben mennyisége az alábbiak szerint csökken: olivinek > piroxének > amfibólok > csillámok. A szilikátok bomlásával keletkező, ún. másodlagos ásványai közül a leggyakoribbak a szerpentinek, mellettük említést érdemel a szteatit. Üledékes kőzetekben fő ásványa a dolomit (CaCO3·MgCO3); ennek megfelelően a legtöbb magnéziumot a főleg dolomit ásványból álló dolomitkőzetek tartalmazzák. Bepárlódó oldatokból kiváló sóásványai (a magnezit mellett) a karnallit (KCl·MgCl2·H2O), a kainit (KCl·MgSO4·3H2O) és a schönit (K2SO4·MgSO4·2CaSO4·2H2O).
Előállítása, felhasználása
[szerkesztés]Megolvasztott sóinak (például MgCl2) elektrolízisével vagy újabban a karbonátjai hevítésekor keletkező oxidjának karbotermiás vagy szilikotermiás redukciójával állítják elő. Elsősorban kis sűrűségű és viszonylag nagy szilárdságú ötvözetek (magnálium, elektronfém, dúralumínium) előállítására használják, főleg a repülőgépiparban. A magnéziumot ezenkívül felhasználják nehezen redukálható fémek (V, U, Zr, Ti) kinyerésére, villanófényporok, világító rakéták, víz alatti fáklya, gyújtóbombák készítésére, továbbá szerves szintéziseknél és a fluor előállítására alkalmas edények gyártására (a felületén képződő MgF2 jó védőréteg). Korábban a fényképészetben használták vakuzáshoz.
Lásd még: Könnyűfémkohászat
Biológiai jelentősége
[szerkesztés]Farmakológiai hatásai
[szerkesztés]„A magnézium elengedhetetlen a szív, az izomzat és az idegrendszer megfelelő működéséhez, valamint az anyagcsere-folyamatokhoz és a csontfejlődéshez egyaránt. Oldja a stresszt és az izomgörcsöket, csökkenti a vérnyomást, fokozza a fizikai teljesítőképességet, illetve segíthet csillapítani a fejfájást és a premenstruációs szindróma tüneteit. A B6-vitamin segíti a felszívódását a szervezetben.[3]”
Természetes forrásai
[szerkesztés]Az olajos magvak és a teljes kiőrlésű gabonafélék, a zöldségek közül a klorofillban gazdag levélzöldségek (sóska, spenót, kelkáposzta, mángold stb.) illetve a hüvelyes növények, mint a veteménybab, a borsó vagy a főzeléklencse kiemelkedően magas magnéziumtartalmúak. Ezenfelül az olyan gyümölcsökben is található magnézium, mint az alma, a banán a körte, az avokádó és a grépfrút. A tengeri halak, az ún. mediterrán diéta fontos alapanyagai is jelentős természetes magnéziumforrások.
Étrend-kiegészítők
[szerkesztés]A magnézium különböző vegyületek formájában jelenik meg az étrend-kiegészítőkben, mint például magnézium-laktát, -citrát, -klorid, -malát, -taurát, -L-treonát, -szulfát, és -glicinát.[4]
Számos magnéziumtartalmú étrend-kiegészítő áll rendelkezésre, melyekben a magnézium egyik leggyakrabban előforduló formája a magnézium-oxid. Két kísérletben a magnézium-oxid kevésbé volt biológiailag hasznosítható, mint a magnézium-citrát, -klorid, -laktát vagy -aszpartát.[5][6]
A kalcium-magnézium pezsgőtabletták megjelenése óta gyakori tévhit, hogy ezt a két elemet egyszerre kell bevenni. Valójában a kalcium akadályozza a magnézium felszívódását, emiatt külön készítményben érdemes megvenni őket, és pár óra eltéréssel szedni.[7][8][9][10]
Vegyületei
[szerkesztés]Lásd: A magnézium vegyületei
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Current Table of Standard Atomic Weights in Order of Atomic Number. Commission on Isotopic Abundances and Atomic Weights – Commission II.I of the International Union of Pure and Applied Chemistry, 2013. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
- ↑ Römpp vegyészeti lexikon: Harmadik kötet L–P. Szerk. Otto-Albrecht Neumüller–a magyar kiad. főszerk. Polinszky Károly. A 7. német kiadás alapján készült kiegészített magyar kiadás. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1983. 115. o. ISBN 963 10 4297 9
- ↑ A legjobb magnéziumforrások
- ↑ Tíz fontos magnéziumvegyület és alkalmazásuk. (Hozzáférés: 2022. április 5.)
- ↑ Lindberg, J S, J R (1990. február 1.). „Magnesium bioavailability from magnesium citrate and magnesium oxide.”. Journal of the American College of Nutrition 9 (1), 48–55. o. DOI:10.1080/07315724.1990.10720349. ISSN 0731-5724.
- ↑ Firoz, M. (2001. december 1.). „Bioavailability of US commercial magnesium preparations”. Magnesium Research 14 (4), 257–262. o. ISSN 0953-1424. PMID 11794633.
- ↑ Vitamins & Supplements You Should Not Take Together (amerikai angol nyelven). www.yahoo.com. (Hozzáférés: 2022. október 27.)
- ↑ How to Take Different Kinds of Vitamins (angol nyelven). WebMD. (Hozzáférés: 2022. október 27.)
- ↑ McVay, Ian: The Tremendous Trio: Magnesium, Vitamin D, and Calcium (amerikai angol nyelven). IPA Physio, 2021. június 25. (Hozzáférés: 2022. október 27.)
- ↑ Vitamins and Supplements That Should Not Be Taken Together (angol nyelven). Health. (Hozzáférés: 2022. október 27.)
Források
[szerkesztés]- Makkay Ferenc: Kémiai nagylexikon [Kriterion könyvkiadó]
További információk
[szerkesztés]- Vegyületkereső - Összegképlet találati lista (magnéziumot tartalmazó vegyületek listája külső keresővel). Gyimesilaszlo.hu