iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.
iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.



Link to original content: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kelcse
Kelcse – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Kelcse

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kelcse (Nová Kelča)
A kelcsei római katolikus templom
A kelcsei római katolikus templom
Kelcse zászlaja
Kelcse zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásVarannói
Rangközség
Első írásos említés1404
PolgármesterMária Telepunová
Irányítószám094 04
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámVT
Népesség
Teljes népesség330 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség30 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság181 m
Terület11,84 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 03′ 35″, k. h. 21° 41′ 40″49.059722°N 21.694444°EKoordináták: é. sz. 49° 03′ 35″, k. h. 21° 41′ 40″49.059722°N 21.694444°E
Kelcse weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelcse témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kelcse (más néven Újkelcse, szlovákul: Nová Kelča) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Varannói járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Varannótól 29 km-re északra, az Ondava-víztározó keleti oldalán fekszik. A falut a víztározó építése miatt áttelepítették.

Története

[szerkesztés]

A falu valószínűleg már a 13. század előtt is létezett, első lakói szlávok lehettek. Később a német jog és pásztor jog alapján új telepesek érkeztek.

Első írásos említése Zsigmond király 1404-ben kelt oklevelében történik. I. Lajos király a királyi tulajdonban álló települést híveinek, Németi Mátyásnak és Nényei Demeternek adta. A 1516. században a Perényiek birtoka, a sztropkói uradalom része. 1494 és 1506 között II. Ulászló király jóvoltából Bakócz Tamás zálogbirtoka. 1567-ben Perényi Gábor utód nélküli halálával birtokai a királyra szálltak. II. Miksa császár 1568-ban kamarásának és tanácsosának, Pető Jánosnak adta. A kelcsei majort 1620-tól említik, majd az 1639-es urbáriumból azt is megtudhatjuk, hogy szántók, rétek és erdők is tartoztak hozzá. 1663-ban dögvész pusztított a községben. A 17. század második felében Pető Zsigmond, a 18. század elején Pető Mihály a birtokosa. Miután utóbbi 1707-ben Lengyelországba menekült, birtokát Rákóczi brigadérosának, Ocskay Lászlónak adta. Ocskay kivégzése után Babócsay Ferenc lett a tulajdonos. A szatmári béke után a Pető család visszakapta birtokát. 1741-ben Bél Mátyás először tesz említést a falu templomáról. 1764-ben Pető Zsigmond meghalt. A sztropkói uradalmat 1767-ben hat részre osztották. Az a rész, melyben Kelcse is található, a Vécsey család tulajdona lett. 1788-ban a Varannó és Sztropkó között megépült út Kelcsén is áthaladt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KELCSE. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Jekelfalusy Uraság, lakosai katolikusok, és egyesűlt ó hitűek, fekszik Sztropkóhoz 1 1/2 órányira, Trepczhez pedig 1/4 órányira, hegyes határja 3 nyomásbéli, gabonát, és zabot terem, tölgyes erdeje van, szőleje tsekély, savanyú vizzel bővelkeidk, rét nélkűl szűkölködik, piatza Sztropkón.[2]

A 19. század elején a falu új birtokosa a Jekelfalussy család lett. 1831-ben és 18461847-ben súlyos kolerajárvány pusztított.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kelcse, tót falu, Zemplén vármegyében, N.-Domasa fil. 431 római, 63 g. kath., 11 zsidó lak. Szép kastély és kert. Savanyuviz. Erdő. 866 h. szántóföld. F. u. Jékelfalusy. Ut. p. N.-Mihály.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kelcse, ondavamenti tót kisközség. Körjegyzőségi székhely. Összesen 73 házat és 451 róm. kath. vallású lakost számlál. Saját postája és távírója van, de legközelebb eső vasúti állomása Varannó. A sztropkói uradalom tartozéka volt s annak sorsában osztozott. Újabbkori birtokosai a báró Vécseyek, a gróf Csákyak s a Jekelfalussyak voltak, de most nincs nagyobb birtokosa. A Vécseyek 1780-ban itt várkastélyt építtettek, mely ma Krizer Lajosé. A község határában kénesvízű gyógyforrás van s azelőtt kisebb gyógyfürdője is volt. Van itt szeszgyár is, mely Krizer Lajosé. Ezt a községet is meglátogatta 1663-ban a pestis. 1903-ban nagy tűzvész okozott sok kárt. Róm. kath. temploma 1780-ban épült. Érdekesek benne az egykorú, barokk-stílű szenteltvíz-tartó és a fából faragott hasonló gyertyatartók.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.

A község életében nagy tragédiát jelentett az 196566-ban pusztító árvíz, amikor az Ondava a régi falut elöntötte. Ezután úgy döntöttek, hogy a falut a parttól távolabb, – a régi falutól északnyugatra – a mai helyén építik újjá. A régi faluból csak a templom, a temető és az erdőőri lak maradt meg.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 491, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 352 lakosából 350 szlovák volt.

2011-ben 358 lakosából 348 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség

További információk

[szerkesztés]