Karol Szymanowski

Karol Szymanowski
Életrajzi adatok
Született	1882. október 3. Orosz Birodalom, Tyimosovka
Származás	lengyel
Elhunyt	1937. március 29. (54 évesen) Svájc, Lausanne
Sírhely	Crypt of Merit at Skałka
Élettárs	Boris Kochno Aleksander Szymielewicz Jarosław Iwaszkiewicz Witold Conti
Szülei	Anna Dominika Teodora Taube Stanisław Bonawentura Marian Korwin-Szymanowski
Iskolái	Єлисаветградське земське реальне училище
Pályafutás
Műfajok	klasszikus zene, opera
Hangszer	zongora
Díjak	Szent Száva-rend Golden Laurel of the Polish Academy of Literature Gold Cross of Merit‎ Lengyelország Újjászületése érdemrend tisztje Commander of the Order of Polonia Restituta Grand Cross of the Order of Polonia Restituta Fehér Sas-rend commander of the Order of the Crown of Italy‎ Officer of the Order of the Crown of Italy a francia Becsületrend lovagja Honorary Member of the International Society for Contemporary Music
Tevékenység	zeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Karol Szymanowski témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Karol Maciej Szymanowski (Tyimosovka, 1882. október 3. – Lausanne, 1937. március 29.) lengyel zeneszerző, zongoraművész.

Élete

Karol Szymanowski gazdag nemesi, földbirtokosi családba született Tyimosovkában, amely akkor az Orosz Birodalomhoz tartozott, ma a Cserkaszi területen található Ukrajnában. Először az apja tanította zenére, majd 1892-től a jelizavetgrádi (ma Kropivnickij , Ukrajna) zeneiskolában tanult Gustav Neuhaus irányításával. Már 1899–1900-ban megírta első olyan prelűdsorozatát, amit maga op. 1-es jelzéssel látott el. 1901-től a varsói Állami Konzervatóriumban folytatta zenei tanulmányait Zygmunt Noskowskinál, abban az intézményben, amelynek később, 1926-tól 1930-as nyugdíjba vonulásáig az igazgatója volt.

Muzsikusi és zenei lehetőségei az orosz megszállás alatti Lengyelországban és a forradalmi események miatt meglehetősen korlátozottak voltak (két zongoráját is összetörték), ezért 1917-től kezdődően inkább – minthogy a család anyagi helyzete lehetővé tette – beutazta Európát, Észak-Afrikát, a Közel-Keletet és az Egyesült Államokat, ahol felkereste a legfontosabb zenei központokat. Ezek az utazások, főleg a mediterrán területeken szerzett tapasztalatai, komoly zenei és esztétikai élményeket jelentettek számára. Utazása azonban nem csak zenei téren volt gyümölcsöző, de irodalmi műveket is alkotott. Még Varsóban írta Efebos című kisregényét, melyben a vallás és a homoszexualitás viszonyát vizsgálta. Ennek központi fejezetét lefordította oroszra, Számos verset is írt francia nyelven, és mindet akkori kedvesének, a 15 éves Borisz Kohnónak ajánlotta (például Ganymède, Baedecker, N'importe, Vagabond, de az Efebos központi, oroszra fordított részét is).

1919-ben letelepedett Varsóban. 1920–1921-ben a hegedűs Pawel Kochańskival és a zongorista Arthur Rubinsteinnel sikeres hangversenyeket adott Londonban és Amerikában. 1924 és 1926 között ellentétbe került a hazai zenei közélet konzervatív részével, ezért sok időt töltött Párizsban. Több nemzetközi elismerést kapott, 1927-ben felajánlották neki a kairói és varsói konzervatórium igazgatói posztját, amelyek közül a varsóit fogadta el (pedig a déli klíma hasznosabb lett volna kezdődő tüdőbaja szempontjából). Az első két évet arra használta fel, hogy kiépítsen egy olyan zenei képzési rendszert, amely a fiatal zenészgeneráció számára vonzerőt, komoly képzési struktúrát és perspektívát tudhat biztosítani. A megfeszített munka nem használt egészségének, ezért Davosba került, egy szanatóriumba. A következő két év (1930–1931) a stabilitás jegyében telt, sikeres volt és jólétben élt. Bérelt egy házat Zakopanében, és a tiszta tátrai levegő jót tett egészségének. 1930-ban kinevezték a varsói konzervatórium rektorának, majd megválasztották a krakkói Jagelló Egyetem tiszteletbeli doktorának, később pedig beválasztották az ISCM (International Society for Contemporary Music) tagjai közé is.

Zakopanei háza, ma Karol Szymanowski Múzeum

Zeneszerzői stílusán kezdetben Richard Wagner, majd Richard Strauss hatása volt érzékelhető, első jelentősebb művei egyértelműen Strauss hatása alatt születtek (1. és 2. szimfónia, Hagith opera). Az első világháború idejére már kialakult egyéni stílusa, amelyben már Max Reger, Alekszandr Nyikolajevics Szkrjabin, Claude Debussy és Maurice Ravel törekvéseinek a hatása is felfedezhető, mindemellett nem hagyható figyelmen kívül, sőt jelentősnek mondható Frédéric Chopin és a lengyel népzene hatása is. Tátrai tartózkodása idején került kapcsolatba a lengyel népzenével, és elhatározta, hogy lengyel zenei motívumok felhasználásával ír balettet (Harnasie). Ugyanebben a felfogásban született Stabat Matere is, ami nagy nemzetközi ismertséget hozott számára. A népi és az egyéni hang együttesen jelentkezik Symphonie Concertantéjében és 2. hegedűversenyében. 1932-ben bemutatták Roger király című operáját Prágában, majd 1935-ben a Harnasie-t is, ami a következő évben a párizsi Operában is nagy sikert aratott mind a kritikusok, mind a közönség körében.

Stílusában emlékeztet valami Sztravinszkij oroszos-népies műveire, ám nem annak erőteljes ritmikájú, „barbár” vonása jut kifejezésre, sokkal inkább a lírai hang érvényesül. Zongoraműveiben harmonikusan egyesül a ragyogó virtuozitás az impresszionizmussal, s ezek a művei a 20. század legjelentősebb alkotásai között vannak. Szymanowski igen fontos szerepet tölt be a lengyel zene történetében, gyakorlatilag az ő művészete az alap az utódok számára.

Karol Szymanowski Svájcban, egy lausanne-i szanatóriumban hunyt el, tuberkulózisban.

Művei

Szymanowski legfontosabb szimfonikus művei között a négy szimfóniát (benne a már említett Symphonie Concertantét) és két hegedűversenyét lehet megemlíteni. Négy színpadi művet írt: két operát, a Hagith és a Król Roger (Roger király) címűeket és két balettet, a Harnasie-t és a Mandragórát. Sok zongoradarabot írt (az egyik legnépszerűbb az op. 4-es négy etűd), mazurkákat stb. Írt két remek vonósnégyest, hegedű-zongoraszonátát és sok zongorakíséretes és zenekari dalt, a Stabat Matert stb.

Az alább felsorolás az opusszám szerinti sorrendben ismerteti Szymanowski összes művét.

Zenész társakkal, egy német lapban megjelent fényképen (1923 és 1931 között). Állnak: Grzegorz Fitelberg, Karel Boleslav Jirák, Štěpán Chodounsky, Georges-Martin Witkowski, Reiner Frigyes, Szigeti József; ülnek: Albert Roussel, Karol Szymanowski, Arnold Bax.

Sor- szám	Opus	Cím	Évszám
1	op. 1	Kilenc prelűd zongorára	1899–1900
1a	–	cisz-moll prelűd zongorára	1901
2	op. 2	Hat dal, zongorakísérettel	1900–1902
3	op. 4	Négy etűd zongorára	1900–1902
4	op. 5	Három Kasprowicz-töredék, dal zongorakísérettel	1902
5	op. 3	b-moll zongoraváltozatok	1901–1903
–	op. 6	Salome, dal Jan Kasprowicz szövegére, zenekari kísérettel (elveszett)	1904/1912
6	op. 7	A hattyú, dal Wacław Berent szövegére, zongorakísérettel	1900–1902
7	op. 8	c-moll zongoraszonáta, No. 1	1903–1904
8	op. 9	d-moll hegedű-zongoraszonáta	1904
9	op. 10	b-moll variációk zongorára	1900–1904
10	op. 11	Négy dal, zongorakísérettel	1904–1905
11	op. 12	E-dúr koncertnyitány zenekarra	1903–1905
12	op. 14	C-dúr fantázia zongorára	1903–1905
13	op. 13	Hat dal, német költői szövegekre, zongorakísérettel	1905–1907
14	op. 15	1. (f-moll) szimfónia	1906–1907
–	op. 16	Trió zongorára, hegedűre és csellóra, (befejezetlen, elveszett)	1907
15	op. 17	Tizenkét dal zongorakísérettel	1907
16	op. 18	Penthesilea, dal Stanisław Wyspiański szövegére, zongorakísérettel	1908–1912
17	–	cisz-moll prelúdium és fúga, zongorára	1905/1909
18	op. 20	Hat dal, Tadeusz Miciński szövegére, zongorakísérettel	1908–1912
19	–	Lottery for Husbands or Fiancé Numer 69, operett	1908–1909
20	op. 22	Színes dalok, zongorakísérettel	1910
21	op. 23	D-dúr románc, hegedűre és zongorára	1910
22	op. 19	2., b-dúr szimfónia	1910–1911
23	op. 21	A-dúr zongoraszonáta	1910–1911
24	op. 24	Háfiz dalai, dalok zongorakísérettel	1911
25	op. 25	Hagith, opera Felix Dörrmann szövegére	1912–1913
24	op. 24	Háfiz dalai, dalok zongorakísérettel	1911
26	op. 26	Háfiz dalai, dalok zenekari kísérettel	1914
27	op. 30	Mítoszok, három poéma hegedűre és zongorára	1915
28	op. 28	Noktürn és tarantella, hegedűre és zongorára	1915
29	op. 29	Metopék, zongorára	1915
30	op. 31	A mesebeli hercegnő dalai, hat dal zongorakísérettel	1915
31	op. 32	Három dal, Dymitr Dywadow szövegére, zongorakísérettel	1915
32	op. 33	Tizenkét etűd zongorára	1916
33	op. 34	Maszkok, zongorára	1915–1916
34	op. 27	3. szimfónia, „Az éjszaka dala”, nagy zenekarra és kórusra	1914–1916
35	op. 35	1. hegedűverseny	1916
36	op. 36	Zongoraszonáta, No.3	1917
37	op. 37	Démétér, kantáta	1917
–	op. 38	Agave, kantátavázlat	1917
38	op. 37-	1., C-dúr vonósnégyes	1917
39	op. 40	Három Paganin-caprice, hegedűre és zongorára	1918
40	op. 41	Négy dal, Rabindranáth Tagore szövegére, zongorakísérettel	1918
41	op. 42	A megzavarodott müezzin dalai, hat dal zongorakísérettel (négy dalt zenekarra hangszerelt 1935-ben)	1918
42	op. 43	Mandragóra, balett	1920
–	–	Ünnepi induló zenekarra (elveszett)	1925
–	op. 44	Két baszk dal, zongorakísérettel	1920
43	–	Három katona dala, zongorakísérettel	1920
44	op. 46-	Słopiewnie, öt dal Julian Tuwim szövegére (zenekarra hangszerelve 1928-ban)	1921
45	op. 48	Három altatódal, zongorakísérettel	1922
46	op. 49	Gyermekrímek, Kazimiera Iłłakowiczówna szövegére, zongorakísérettel	1922–1923
47	op. 46	Roger király, opera Jarosław Iwaszkiewicz és Sz. szövegére	1918–1924
48	op. 50	Húsz mazurka zongorára	1924–1925
49	op. 51	Patyomkin herceg, Tadeusz Miciński drámájából, kórusra és kis zenekarra	1925
50	op. 52	La Berceuse d'Aitacho Enia, altatódal hegedűre és zongorára	1925–1926
51	–	Romantikus keringő zongorára	1925
52	op. 53	Stabat Mater	1925–1926
53	–	Kilenc lengyel dal, zongorakísérettel	1925–1926
54	–	Négy lengyel tánc zongorára	1926
55	op. 54	Hét Joyce-dal zongorakísérettel	1926
56	op. 56	2. vonósnégyes	1927
57	–	Vocalise-Etude, dal zongorakísérettel	1928
58	–	Hat dal Kurpiéből, a capella kórus	1928–1929
59	op. 57	Veni Creator, Stanisław Wyspiański szövegére, szopránra, kórusra és zenekarra	1930
60	op. 55	Harnasie, balett-pantomim	1923–1931
61	op. 58	Tizenkét dal Kurpiéből, zongorakísérettel	1930–1932
62	op. 60	4. szimfónia (Symphonie Concertante), zenekarra	1932
63	op. 61	2. hegedűverseny	1932–1933
64	op. 59	Litánia Szűz Máriához, kantáta (két dal) szopránra, kórusra és zenekarra	1930–1933
65	op. 62	Két mazurka zongorára	1933–1934

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Karol Szymanowski című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a List of compositions by Karol Szymanowski című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 476–477. o.
• Hubert Kennedy: Karol Szymanowski, his Boy-love Novel, and the Boy he Loved. In: Paidika 3.3 Amszterdam, 1994.
• Jim Samson: Music in Transition: A Study of Tonal Expansion and Atonality, 1900–1920. W.W. Norton & Company, New York, 1977. ISBN 0-393-02193-9.
• Alessandro Martinisi: Il sogno sognato di Karol Szymanowski. Re Ruggero tra luce ed ombra. Quintessenza Editrice, Gallarate, 2009. ISBN 978-88-901794-2-6
• Didier Van Moere: Karol Szymanowski. Fayard, Paris, 2008.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Karol Szymanowski témájú médiaállományokat.

• Piano Society – Karol Szymanowski Archiválva 2010. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Polish Music Center – Karol Szymanowski
• culture.pl – Karol Szymanowski