Jangban
A jangban (hangul: 양반, handzsa: 兩班, RR: yangban ) a koreai Csoszon ( ) társadalmának uralkodó osztálya volt, hivatalosan egészen 1894-ig, a Kabo ( )-reformokig.[1] Nevük jelentése szó szerint „két csoport”, mert a civil hivatalnoki pozíciók (munban) mellett katonai hivatali pozíciókra (muban) oszlottak.[1] „Tudós-dzsentriként” is utalnak rájuk.[2] A lakosság alig 10%-át alkották, azonban kezükben tartották a legmagasabb hivatali pozíciókat és számos privilégiummal rendelkeztek, [2] bár ez az arány az európai nemesi rétegénél jóval jelentősebb volt.
Jellemzőik
[szerkesztés]A jangban ( ) kifejezés már a Korjo ( )-korban is létezett, amikor a királyi vizsgákat már civil (mungva ( )) és katonai (mugva ( )) részre osztották.[1] A katonai pozíciókat jórészt vidéki nemesek töltötték be, akiknek sokszor ez volt az egyetlen út a királyi vizsga letételéhez. A vizsgára a muhak, a katonai iskola készítette fel a jelentkezőket. Az ezen részt vevő nemesek a korszak közepétől kezdve más vérvonalba vagy a vérvonal egy különböző ágába tartoztak, mint a civil tisztviselők.[3] A Csoszon ( )-időkre a jangban ( ) kifejezés a teljes földesúri réteget jelentette.[1]
A társadalom abszolút ura és haszonélvezője volt a jangban ( ) réteg. Az elit arisztokrácia örökletes alapú volt, ők rendelkeztek a javak, a föld és a rabszolgák többségével. Szadebu ( ), azaz „tudós-hivatalnok” néven is utaltak rájuk, mivel ellentétben a korjói ( ) arisztokráciával és a japán busidóval, nem voltak harccal foglalkozó földesurak. A jangban ( ) elsődleges célja az állami vizsgákon való megfelelés, és magas hivatalokat betöltő örökösök nemzése volt. Nem fizettek adót, nem végeztek semmilyen fizikai munkát és nem kellett bevonulniuk katonának. Kötelező volt viszont a konfuciánus rítusok tökéletes ismerete, a jártasság a kalligráfiában, a költészetben, prózában és a klasszikus olvasmányokban. Elméletben a köznép tagjai is letehették a szigorú állami vizsgákat, azonban a gyakorlatban az 1600-as évektől ellenőrizték a vizsgázók családi hátterét, bizonyítani kellett a felmenőket az apai oldalon három, az anyai oldalon egy generációig. A nemesek elkülönülten éltek a köznéptől, házaik a település bizonyos részén helyezkedtek el, szabadidejüket egymással töltötték konfuciánus akadémiákon vagy kiszeng ( )házakban.[3] Az ország északi és keleti részén, valamint Csedzsu ( ) szigetén alig voltak jangban ( ) nemesek, leginkább csak rangjukat vesztetteket száműztek ide. A magas tisztségek jobbára a kjongszangi ( ) és cshungcshongi ( ) jangban ( ) kezében voltak.[2]
A jangban ( ) nemesek vagyonát jobbára az elsőszülött fiú örökölte. Ha egy nemesnek nem született fiúgyermeke, azonos vérvonalból (klánból) származót adoptált. Több asszonya is lehetett, azonban a köznépből való vagy rabszolga másodfeleségeknek és ágyasoknak nemzett gyermekei illegitimnek számítottak és nem örökölhettek.[4]
A jangban ( ) nők élete igen szigorúan szabályozott volt, csak este léphettek az utcára, lefátyolozva, vagy hordszékben (kama ( ), 가마), nem járhattak szórakozni, a férfiaktól elkülönítve éltek otthonukban, kevés volt köztük az írástudó.[5] A konfuciánus eszmék miatt az özvegyek nem mehettek férjhez újra, ha mégis megtették, gyermekeik és azok minden leszármazottja elvesztette a nemesi státust.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Britannica: yangban. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
- ↑ Cumings: Cumings, Bruce. Korea's Place in the Sun: A Modern History. New York: W.W. Norton & Company (1997). ISBN 0-393-31681-5
- ↑ Nahm: Nahm, Andrew C. Korea: Tradition and Transformation — A History of the Korean People, második kiadás, Elizabeth, NJ: Hollym International (1996). ISBN 1-56591-070-2
- ↑ Seth: Michael J. Seth. A History of Korea: From Antiquity to the Present. Rowman & Littlefield Publishers (2010). ISBN 9780742567177
További információk
[szerkesztés]- A Wikimédia Commons tartalmaz Jangban témájú kategóriát.