A jóon (拗音, ようおん; Hepburn: yōon?) jelentése „összevont hangok”, és olyan kanákat jelöl, melyekhez hozzáadják a [j] hangot, azaz palatalizáció jön létre. A jóon általában -i-re végződő kanákból jön létre ja, ju vagy jo hozzáadásával. Az így létrejött hang egy szótagot képez. A mai japán nyelvben a jóon kanák a ja, ju vagy jo kanák kisebb változatát használják, mivel az összevonásnak jelentés-megkülönböztető szerepe is van. Például a きょう (kjó) jelentése „ma”, a きよう (kijó) jelentése viszont „ügyes”.