Hermann Müller (politikus)
Hermann Müller | |
A Német Birodalom kancellárja weimari köztársaság | |
Hivatali idő 1920. március 27. – 1920. június 21. | |
Elnök | Friedrich Ebert |
Előd | Gustav Bauer |
Utód | Konstantin Fehrenbach |
Hivatali idő 1928. június 28. – 1930. március 27. | |
Elnök | Paul von Hindenburg |
Előd | Wilhelm Marx |
Utód | Heinrich Brüning |
A Német Birodalom külügyminisztere weimari köztársaság | |
Hivatali idő 1919. június 1. – 1920. március 20. | |
Kancellár | Gustav Bauer őmaga |
Előd | Ulrich von Brockdorff-Rantzau |
Utód | Adolf Köster |
Született | 1876. május 18.[1][2][3][4][5] Mannheim[6] |
Elhunyt | 1931. március 20. (54 évesen)[1][2][3][4][5] Berlin[7] |
Sírhely | A szocialisták emlékhelye |
Párt | NSZP |
Foglalkozás |
|
Vallás | vallástalanság |
Hermann Müller aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Müller témájú médiaállományokat. |
Hermann Müller (Mannheim, 1876. május 18. – Berlin, 1931. március 20.) a Weimari köztársaság külügyminisztere, majd két alkalommal kancellárja és a Német Szociáldemokrata Párt vezetője volt. Második kancellársága alatt a nagy gazdasági világválság megoldhatatlan feladat elé állította és lemondásra kényszerült.
Élete
[szerkesztés]Hermann Müller 1876. május 18-án született Mannheimban, egy középosztálybeli család gyermekeként. 1889-ben a szocialdemokrata Görlitzer Zeitung szerkesztője lett. 1906-ban a Német Szociáldemokrata Párt végrehajtó bizottságának tagjává választották, ahol a mérsékelt középszárnyat képviselte. 1914 júliusában Franciaországba küldték, hogy a háborút ellenző, ottani szocialista ellenzékkel egyeztessen. Küldetése azonban nem járt sikerrel. 1916-ban Müller a Reichstag alsóházának tagja lett. Az 1918–19-es németországi forradalom után az új, átmeneti kormány tagja lett. Külügyminiszterként neki kellett aláírnia a versailles-i békeszerződést.[8]
1920 márciusában, a Kapp-puccs sikertelensége után első ízben kancellárrá választották. Megbízatása a júniusi választásokig tartott. 1920 után Müllert választották a Német Szociáldemokrata Párt élére. Az 1928-as választások a szociáldemokraták sikerét hozták el, így Müller ismét kancellár lett és a mérsékelt pártokkal együtt koalíciós kormányt alakított. Hivatali ideje alatt Németország haditengerészeti fejlesztésekbe kezdett és sikerre vitte a Young-tervet, aminek köszönhetően a versailles-i békeszerződés értelmében Németország által fizetendő jóvátétel nagyságát csökkentették. A bekövetkező nagy gazdasági világválság következtében azonban a koalíció felbomlott. Mivel a pártja a munkanélküliek részére több juttatást szeretett volna kieszközölni, ezért 1930. március 27-én lemondásra kényszerült. 1931. március 20-án hunyt el Berlinben.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ a b Encyclopedia Britannica:Hermann Müller (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 8.)
Források
[szerkesztés]
Elődje: Gustav Bauer |
Utódja: Konstantin Fehrenbach |
Elődje: Wilhelm Marx |
Utódja: Heinrich Brüning |