Gyepvasérc

A gyepvasérc (mocsárvasérc) likacsos, szivacsos külsejű, tömötten földes vas-oxi-hidroxid, ami mocsaras, tőzeges helyeken, reduktív környezetben képződik. A legősibb idők óta használt, de nagyüzemi termelésre alkalmatlan, üledékes vasérc. A talajok minősítésénél a gyökérfejlődést akadályozó talajhibának számít.

Magyarországi lelőhelyei

recens tőzeglápokban (Somogy vármegye; főképp Nagyatád–Somogyszob környéke);
a Nyírség „nyírvízlaposaiban” (a nyírségi gyepvasérc mintegy 3500–5000 éve keletkezett);
a Borsodi-dombságon (Rudabánya–Putnok);
a Fertő környékén;
Nyugat-Dunántúlon (erről kapta a nevét Vasvár).

A Somogyszob határában található, óholocén korú gyepvasérc telep ismert földtani nevezetesség. Mezőtúr környéke, fazekas festéket készítettek belőle.

Összetétele

Fő ásványai:

ezek aránya döntően a recens talajvíz helyzetének függvénye.

A reduktív környezet jeleként gyakran vivianitot (Fe₃(PO₄)₂* 8 H₂O) is tartalmaz.

Mindig idegen anyagokkal:

homokkal,
agyaggal,
kavicsokkal,
szerves maradványokkal stb.

elegyesen jelenik meg; ezeket bekérgezi. Gyakran növénylenyomatokat is tartalmaz. A viszonylag sok kovasav és foszforsav mellett rendesen víz is több van benne, mint a más módokon keletkezett barnavasércekben (limonitokban). A legrégebben ismert és hasznosított vasércek egyike: olyannyira, hogy maga a limonit ásvány a gyepvasércről kapta a nevét: (leimon görögül gyepet jelent).

Az érc szerkezete rendszerint laza, porózus, vagy pizoidos, ritkán réteges. Tapintása földes. Van, amikor önálló rétegekként jelenik meg, és van, amikor csak a homokszemcséket, kavicsokat, illetve növénymaradványokat kérgezi be.

Keletkezése, előfordulása

Keletkezése alapvetően biokémiai folyamat, az úgynevezett vasbaktériumok műve. Ezek:

elbontják a vasvegyületeket tartalmazó humuszanyagokat (azokkal táplálkoznak), és a vasat ferrihidroxid alakjában kiszabadítják belőlük;
a ferrihidroxid lesüllyed a láp fenekére, és ott felhalmozódik. Az így képződött gyepvasérc telepek vastagsága többnyire nem éri el az 1 métert, kiterjedésük azonban esetenként igen nagy.

Ritkábban előfordul, hogy a talajban az elhalt gyökerek mentén mozgó, vastartalmú talajvízből a korhadó, megritkuló gyökérszövetbe rakódnak le a vas sói, és a szerves anyagot elkövesítik, „elvasasítják”. Ennek eredményeképpen a gyökerek helyén hosszú rudak, igen változatos, cseppkőszerű képződmények keletkeznek. Az egykori tönkök helyén a gyepvasérc emberfej nagyságát is elérő tömbökben jelenhet meg.

A mocsaras-lápos területeken rendszerint a széles, feltöltődő völgyekben, a vízfolyásokhoz közel jelenik meg.

Felhasználása

A már az ókorban bányászott vasérctípusok közül az egyik legfontosabb. Előnyei:

a kohósítást megkönnyítő, porózus szerkezet;
a kéntartalom szinte teljes hiánya;
a telepek felszínközeli helyzete,
a telepek könnyen művelhető jellege (az esetek többségében ásható, tömbjei kézzel rakodhatók).

Hátrányai:

az alacsony vastartalom;
a nagy kovasavtartalom;
a nagy foszfortartalom.

A Kárpát-medencében avar kori, a gyepvasércet hasznosító kohókat tártak fel például:

Sopron környékén,
Kaposvár-fészerlakon stb.

Ezeket a kohókat az avarokkal azonos technológiával vasat olvasztó honfoglaló magyarok átvették, tovább használták. A gyepvasércből damaszkolással készítették a minőségi (acél) fegyvereket (például szablyáikat); a piritből nyert, lényegesen rosszabb minőségű vasat a tömegcikkek gyártásához használták fel. Vas vármegye elnevezése összefügg ezekkel a lelőhelyekkel és az azokra alapuló korai vasfeldolgozással.

Források

Bokor József (szerk.). Limonit, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 29.
Somogy Múzeum: Földtörténet^{[halott link]}
Kiszely István: A magyar nép őstörténete
Duna Gábor Dávid: Nyírség^{[halott link]}
Erdőtelepítési termesztés-technológia…
Cserny Tibor: Földtani ismeretek^{[halott link]}
Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 930. o. ISBN 963-85773-9-8
Török Béla: A vasérctől a vastárgyig…
Benke László: A BÁNYÁSZAT TÖRTÉNETE^{[halott link]}
Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Második, átdolgozott, bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 150. ISBN 963-05-7847-6
Thiele Á., Török B.: Vastermelés, vaskihozatal és a kohósított gyepvasércek minimálisan szükséges vastartalma az avar és Árpád-kori vasbucakohászatban. HU ISSN 1786-271X