iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.
iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.



Link to original content: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gelse
Gelse – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Gelse

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gelse
Katolikus templom
Katolikus templom
Gelse címere
Gelse címere
Gelse zászlaja
Gelse zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
JárásNagykanizsai
Jogállásközség
PolgármesterSzegedi Ferenc (független)[1]
Irányítószám8774
Körzethívószám93
Népesség
Teljes népesség975 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség47,91 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület22,46 km²
Földrajzi kistájZalaapáti-hát[3]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 36′ 10″, k. h. 16° 59′ 20″46.602689°N 16.988989°EKoordináták: é. sz. 46° 36′ 10″, k. h. 16° 59′ 20″46.602689°N 16.988989°E
Gelse (Zala vármegye)
Gelse
Gelse
Pozíció Zala vármegye térképén
Gelse weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gelse témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gelse (horvátul: Gelša[4]) község Zala vármegyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagykanizsától 17 kilométerre északra fekszik a Principális-csatorna völgyében, a Nagykanizsa-Pacsa közti 7527-es út mentén; utóbbiból itt ágazik ki, központjának északi szélén a 7529-es út, Pölöskefő és Zalaszentbalázs irányába. Területén áthalad a Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonal is.

Története

[szerkesztés]

Az Árpád-kor óta lakott település, első okleveles említése 1280 körüli: Guelse-néven. Más forrás szerint: a falu első írásos említése az 1226-os dátumhoz kapcsolható, már akkor a Gelse alak volt használatos.[5]

Később megjelent a Kyus Gelse (1270), a Gelsa (1320) és 1786-ban a Gölse elnevezés is. A név eredete bizonytalan: talán a szláv gol=csupasz, meztelen szóból származó Galesa, Golisa személynevekkel függ össze, de lehet, hogy a Gellért vagy Gellén név becéző képzős változatából jött létre.

A település a 13. században a zalai vár földje volt, az erőd szolgái éltek itt. Az Anjou-korban felvették a papi tizedjegyzékbe, valószínűleg nagyobb egyházas hely lehetett. 1329-ben – még laktak itt várszolgák – a pécsi káptalan beiktatta Vörös Bánd mestert Gelse, zalai várföld, továbbá Lak és Berzence birtokába, amelyek megszakadás folytán szálltak a királyra. 1334-ben Tamás nevű papját említik a források. 1388-ban Mária királynő – majd Luxemburgi Zsigmond – a Kanizsai családnak adományozta.

A lakosai jobbágyként földműveléssel (elsősorban rozstermesztéssel) és állattenyésztéssel foglalkoztak, de szőlőműveléssel is. A török korból sok tárgyi emlék került elő, de ugyanerre az időre utal a Török csapás-dűlő elnevezés is. Egyes feltételezések szerint Gelsének vára is volt, amelynek parancsnoka - a szájhagyomány alapján - egy Ördögh nevű kapitány lehetett. Hét gyermeke volt, s innen származik az a mondás, hogy "heten vannak, mint a gelsei ördögök[6]". A török időkben a település elnéptelenedett, a legnagyobb csata 1587 augusztusában zajlott le Gelse és Kacorlak határában. A helységtől északra található a Kapitány-temető, a monda szerint a török elleni harcokban itt esett el egy magyar kapitány.

Gelse a 18. században népesedett be újból. Ezen időszak legszebb emléke az 1786-ban épített új, Sarlós Boldogasszonyról elnevezett, késő barokk templom, amely Gelse legrégibb műemléki védettségű épülete. A templomkertben áll az első és a második világháború áldozatainak emelt emlékmű is.

A község a 19. század végén, a 20. század elején jelentős mértékben fejlődött. Lélekszáma elérte az 1700 főt és a községben jelentős ipari tevékenység folyt. Ehhez hozzájárult a vasútállomás megépítése,[7] mely kedvezően befolyásolta Gelse életét. A 20. század viharai nem múltak el nyomtalanul. Jelentős volt a kivándorlás, a két világháború sok véráldozatot követelt.

A 19. században az egyik jómódú helyi földbirtokos nemes Csertán Sándor (18091864) táblabíró, ügyvéd, Zala vármegyei kormánybiztos az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt, országgyűlési képviselő. Sógora nemes Glavina Lajos (18061885) Zala vármegye főispánja, ügyvéd, országgyűlési képviselő, gelsei földbirtokos, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület" elnöke, a zalai Deák-párt elnöke; neje nemes Csertán Zsuzsanna (18071887).[8] Csertán Sándor és Glavina Lajos unokaöccse Séllyey Elek zalai alispánné Csertán Rozália fia Séllyey László (18171886), a muraközi járás főszolgabírája, gelsei és lórántházai földbirtokos.[9] Séllyey László lánya a hajadon Séllyey Terézia (18631937), földbirtokosnő, a lórántházai és gelsei Sellyey alapítványi gazdaságok létesítője.[10]

A 20. század elején Gelsén lakott Sebestyén Géza (18741931), zalai törvényhatósági tag, földbirtokos, akinek Nuszer Irmától született fia dr. Sebestyén József (19111973), a keszthelyi járás szolgabírója,[11] gelsei földbirtokos; Sebestyén József neje felsőpataki Bosnyák Mária (19211975). Sebestyén Géza és Nuszer Irma további gyermekei: Will Károly erdőmérnökné Sebestyén Mária, akinek a fia Hubert Géza Wells (19342022) hollywoodi magyar állatidomár, Sebestyén Klára, dr. nagy-óhaji Vizy András (19121979), szociális tanácsadó neje, valamint Sebestyén Pál (19181942), okleveles gazda, tüzér hadapród.

1925-ben az elemi népiskola négy tanítóval, négy tanteremben működött. Ebben az évben 28 iparost jegyeztek fel, emellett 80 lóerős gőzmalma, szódavízgyártó üzeme, három vegyes-, valamint két fa- és építőanyag kereskedése és egy borkereskedője volt. 1935-ben 486 gazdaságot számoltak össze. A községben volt posta, hitelszövetkezet, létezett Levente Egyesület, Polgári Lövész Egylet, Önkéntes Tűzoltó Egyesület és Iparoskör is. Helyben volt a körorvos és a körállatorvos székhelye is.

Sokan foglalkoztak földműveléssel, de mivel a lakosság átlagban öt holdon gazdálkodott, többen igyekeztek a vasúton, a postán, vagy Nagykanizsa gyáraiban, üzemeiben munkához jutni. A zsidóüldözések hatására a II. világháború után szinte teljesen eltűnt az iparos és kereskedő réteg.[12]

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Rácz József (MDF-Szabad…)[13][14]
  • 1994–1998: Rácz József (SZDSZ)[15]
  • 1998–2002: Rácz József (SZDSZ)[16]
  • 2002–2006: Rácz József (SZDSZ)[17]
  • 2006–2010: Rácz József (SZDSZ)[18]
  • 2010–2014: Szegedi Ferenc (független)[19]
  • 2014–2019: Szegedi Ferenc (független)[20]
  • 2019–2024: Rácz József (független)[21]
  • 2024– : Szegedi Ferenc (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
1118
1110
1098
1057
980
991
975
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 97,7%, cigány 0,72%, német 1,13%. A lakosok 70,7%-a római katolikusnak, 1,43% reformátusnak, 0,54% evangélikusnak, 4,3% felekezeten kívülinek vallotta magát (22,56% nem nyilatkozott).[22]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Római katolikus templom

1774-86 között késő barokk stílusban emelték. A szentély kupolás mennyezetén lévő freskója Mária koronázását ábrázolja. 1806-ban festette ifjabb Dorfmeister István, a keresztelő kútnál Keresztelő Szent János freskója látható. A templom oltárképe védett. A templom sarkában első világháborús emlékmű, kertjében a második világháborúban elesett hősök tiszteletére szentelt emlékmű látható.

  • II. világháborús emlékmű
  • Termálfürdő.[23]
  • Turul-szobor[24]

Híres szülöttei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Gelse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  4. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. augusztus 2.)
  5. Archivált másolat. [2009. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 14.)
  6. Archivált másolat. [2008. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 14.)
  7. http://www.vasutallomasok.hu/allomas.php?az=gels
  8. Béres Katalin: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei Zala megyében
  9. familysearch.org római katolikus anyakönyvek - Gelse - halottak - Séllyey László
  10. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Séllyey Teréz
  11. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Sebestyén József
  12. Archivált másolat. [2008. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 14.)
  13. Gelse települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  14. A hivatkozott forrásból legalább egy jelölő szervezet teljes neve nem állapítható meg.
  15. Gelse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  16. Gelse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 30.)
  17. Gelse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 30.)
  18. Gelse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 30.)
  19. Gelse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  20. Gelse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. április 30.)
  21. Gelse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 14. (Hozzáférés: 2024. július 30.)
  22. Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  23. Termálfürdő.net
  24. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.
  25. Principalis.celodin.hu. [2008. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 14.)

További információk

[szerkesztés]