Fernand Vix
| Fernand Vix | |
 | |
| Fernand Vix középen | |
| Született | 1876. október 26. Sand |
| Elhunyt | 1941. március 21.(64 évesen) Neuilly-sur-Seine |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | fegyveres erők tagja |
| Kitüntetései | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fernand Vix témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fernand Vix[2] (Sand, 1876. október 26. – Neuilly-sur-Seine, 1941. március 21.) francia hivatásos katona, 1918–19-ben a szövetséges hatalmak budapesti katonai bizottságának vezetője. Neve a magyar történelemben összeforrt az antant hatalmaknak a párizsi békekonferencia február 26-i rendelkezéseit ismertető jegyzékével, amelyet 1919. március 20-án ő nyújtott át Károlyi Mihály köztársasági elnöknek, s ami miatt a követeléseket elfogadni nem tudó államelnök, valamint a magyar kormány másnap lemondott, szabad utat engedve a Tanácsköztársaság államhatalmi szerveinek.
Budapesti tevékenysége
[szerkesztés]Fernand Vix 1898-ban, a 81. évfolyam hallgatójaként végezte el a Saint-Cyr-i Katonai Szakiskolát.[3] Hadnagyi rendfokozattal avatták. A tengerészgyalogsághoz került, ahol különböző beosztásokban szolgált. A francia gyarmati csapatok állományába tartozó vezérkari tiszt, az első világháború végén a francia Keleti Hadsereg Belgrádban állomásozó törzsében szolgált, alezredesi rendfokozatban.[4] 1918. november 26-án este érkezett Budapestre, az antant katonai bizottságának (missziójának) vezetőjeként, amelyet Paul Prosper Henrys tábornok, hadseregparancsnok küldött Magyarországra, azzal a feladattal, hogy ellenőrizze a padovai fegyverszünet és a belgrádi katonai konvenció végrehajtását, illetve előkészítse az ország és a semlegességi övezetek francia megszállását. Vix feladatai közé tartozott továbbá, a magyarországi hírszerzés megszervezése és információk gyűjtése, különös tekintettel a külföldi személyek mozgására, a semleges Svájccal való kapcsolatokra, valamint a kisantant államok tevékenységére. [5] A misszió zömében franciákból állt, de munkájában részt vettek szerb, angol, olasz és amerikai tisztek is. Biztosításukat egy közel 100 fős francia alegység látta el.[6] [7]
Noha neve a módosított román-magyar demarkációs vonal leírását tartalmazó 1919. március 20-i jegyzékkel forrt össze, budapesti ténykedése alatt több jegyzéket is továbbított. Ezek közül a legfontosabbak:
- 1918. december 3. – A magyar kormányt a Felvidék kiürítésére felszólító jegyzék;[8]
- 1918. december 23. – Az etnikai határokat feladó, az egész Felvidéket nagyjából a mai magyar-szlovák államhatár vonaláig kiürítendőnek előíró jegyzék;[9]
- 1919. január 27. – Henri Berthelot francia tábornok,[10] és Apáthy István között 1918. december 31-én született egyezményben kialkudott vonalra vonatkozó, utólagosan jóváhagyó jegyzék.[11]
A Tanácsköztársaság kikiáltása után felmerült a misszió vezetőjének és tagjainak internálása. Folyamatosan zaklatták őket, kocsijaikat, fegyvereiket, felszereléseiket elvették, távíró és távbeszélő összeköttetésüket elvágták, Vix Andrássy úti irodáját elfoglalták, szétverték. Végül is március 26-án este, az összes antant-képviselő vonattal hagyhatta el a magyar fővárost Szeged irányába.
Tevékenységének megítélése
[szerkesztés]A december 3-i jegyzék átadása után a kezdetben szimpátiával fogadott antant-misszió és annak vezetője ellen fordult a magyar közhangulat. Az újabb és újabb követeléseket átadni kényszerülő tiszt iránti ellenszenvet aztán hosszú időn át táplálták mind a Tanácsköztársaság emigráns politikusai, mind a Horthy-korszak, mind pedig a 2. világháború utáni magyar rezsimek. Francia levéltári kutatások bizonyították, hogy a belgrádi konvenció ellentmondásos végrehajtása, a Balkánon szolgáló francia tábornokok rivalizálása és a kis-antant államok hazánkkal szembeni fokozódó követelései közepette a győztes hatalmakat képviselő, időnként nyersen, katonásan fogalmazó [12] Vix megpróbált ragaszkodni a konvenció előírásainak betartásához. Jelentéseiben többnyire kiállt Magyarország sürgős francia katonai megszállása és a Károlyi-kormány támogatása mellett, hogy az szembe tudjon szállni a fenyegető bolsevizmussal és az ellenforradalommal, s az ország elkerülhesse a polgárháborút és az anarchiát.[13] A „szívtelen zsarnok” köré font történelmi legenda fokról fokra halványult, hogy végül semmivé váljon. [14][15]
Mint a helyszínen tartózkodó, a helyzetet jól ismerő személy, többnyire reálisan értékelte a budapesti helyzetet. Ő maga is felháborodott a túlzott követeléseken, s több alkalommal jelentette felettesének, hogy a magyar kormány tiltakozásai és panaszai a cseh illetve román megszállással kapcsolatban jogosak és megalapozottak.[16][17]
Miután Csucsa román elfoglalása mellett kardoskodó, a francia Dunai Hadsereg erdélyi ügyeket vizsgáló tábornokának táviratban azt válaszolta, hogy a románok akkor jöhetnek be Csucsára, ha előbb felmutatják Franchet d’Espèrey[18] parancsát, ellenkező esetben a magyar hadsereg tüzet nyit, Patey tábornok és kiküldője, Berthelot tábornok Vix leváltását és áthelyezését követelte. Az a vád is megfogalmazódott ellene, hogy „az ellenség szolgálatában áll.”[19]
Későbbi tevékenysége
[szerkesztés]Szolgálatát a háborút követően is javarészt a francia gyarmati csapatoknál töltötte. 1928. február 28-án léptették elő dandártábornokká és nevezték ki a 3. katonai körzet 1. alosztálycsoportjának vezetőjévé (Rouen).[20] 1929–32 között Levantéban szolgált, különféle beosztásokban, 1932 júliusától a levantei csapatok főparancsnokának rendelkezési állományába tartozott.[21] 1933. március 20-án előléptették a gyarmati csapatok hadosztálytábornokává; 1935-ben a 2. szenegáli gyarmati hadosztály parancsnokává nevezték ki.[22]
A második világháború kitörésekor, 1939. szeptember 2. és november 24. között a mozgósítással feltöltött, és az Oise völgyében bevetett 54. gyaloghadosztály parancsnoka lett,[23][24] majd – betegségére való tekintettel – tartalékállományba helyezték.
Katonai érdemeinek elismeréséül megkapta az első világháborús hadikeresztet, és kinevezték a Francia Becsületrend tisztjévé, majd 1933-ban parancsnokává.
Elzászi szülőfalujában utca őrzi nevét.[25]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b [LH//2730/5 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
- ↑ Neve számos forrásban – helytelenül – régies írásmódban, Vyx változatban fordul elő, míg keresztneveként sok esetben Ferdinand, esetleg magyarosan Ferdinánd szerepel.
- ↑ Jean Boӱ 2011
- ↑ Magyarul hivatalosan: vezérkari alezredes, melyben a vezérkari kifejezés jelentése szabadosan: vezérkari szolgálatra képesített (franciául: breveté d’état-major).
- ↑ Peter Pastor: Hungary Between Wilson and Lenin... VI-I.
- ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920 178. o.
- ↑ Peter Pastor: Hungary Between Wilson and Lenin... VI-I. Más forrás szerint a misszió állományába 12 tiszt, 57 közlegény és negyven, közelebbről meg nem nevezett személy tartozott.
- ↑ Szarka László: Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetéből Mivel nem tartalmazta a határ kérdését, Vix szorgalmazására jött létre december 6-án a Bartha–Milan Hodža-egyezmény a demarkációs vonalról, amely többé-kevésbé megfelelt a szlovák-magyar néprajzi határnak, azaz Dévény, Bazin, Szered, Érsekújvár, Verebély, Garamkovácsi, Lest, Losonc, Szomolnok, Margitfalva, Tőketerebes, Szobránc, Homonna településeken keresztül haladt a Laborc folyó vonaláig, majd annak mentén az északkeleti országhatárig. Az egyezményt azonban a prágai vezetés nem tartotta elfogadhatónak, ezért – francia segédlettel – Beneš elérte, hogy december 23-án újabb jegyzék szülessen.
- ↑ Szarka László: Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetéből A Duna és az Ipoly folyásával kijelölt vonal Losonc alatt, Osgyánon, Rimaszombatban, Tornalján, Perkupán, Hidasnémetin, Lasztócon keresztül vezetett az Ung és Laborc torkolatáig, majd onnan az Ung mentén az Uzsoki-hágónál érte el az országhatárt.
- ↑ Henri Mathias Berthelot (1861-1931), francia tábornok, a Havasalföldön állomásozó Dunai Hadsereg parancsnoka, egyszersmind a bukaresti francia misszió vezetője; 1916-17-ben már egy 1150 fős romániai francia katonai misszió vezetője, a román hadsereg átszervezője, később is a "román ügy" elkötelezett szószólója.
- ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920 128. o.
- ↑ Magyarország története 8/1. Az elhíresült jegyzék átadásakor például, Böhm Vilmos felvetésére, hogy a jegyzék eredményeként a kommunista párt taglétszáma 24 óra leforgása alatt néhány ezerről 200 ezerre nő, Vix, hogy ne legyen szükség tolmácsolásra, németül ismételte meg a szokványos választ: Das ist mir ganz egal (Nekem ez teljesen mindegy).
- ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920 88. o.
- ↑ Peter Pastor: Hungary Between Wilson and Lenin... Preface
- ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920 132. o.
- ↑ 1918. november 29-i, 13/S számú táviratában Észak-Magyarország cseh-szlovák lerohanásával kapcsolatban jelentette, hogy „…a cseh-szlovák csapatok támadása katonai egyezmény pontjai alapján nem igazolható.”
- ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920 101. o. – Vix a következőt írta jelentésében: „Kötelességemnek, vélem megjegyezni, hogy Magyarországgal szemben a követelések napról napra növekszenek. Egyik jön a másik után, figyelembe sem véve a létrehozott fegyverszüneti konvenciót. Ez egy vesszőfutás. Félni kell, hogy túlságosan messzire megy. Ha a vadat a végsőkig hajszolják, szembeszállhat. Egyébként nagyon sajnálatos, hogy amint már előzően is jeleztem, Franciaország elnököl az ilyen mesterkedéseknél, vagy azokat engedi egyenesen a saját kontójára írni. Hírneve, amelyet a háborúban szerzett, meg fogja ezt sínyleni.”
Ugyanaznap egy másik összefoglalóban, a fejleményéket már nagyon sötét szemüvegen át látó tiszt a következőket írta: „Hangsúlyozom, hogy a valaha Magyarországnak alárendelt s jelenleg az antant által támogatott nemzetiségek acsarkodása a magyarokat a végső elkeseredésbe kergeti. Ha szilárdaknak és nagyon követelőknek mutatkozunk is Magyarországgal szemben, vannak határok, amelyeket nem lenne helyes túllépni. Azt hiszem, hogy túllépik őket.” - ↑ Franchet d’Espèrey (1856-1942), francia tábornok, a Keleti Szövetséges Hadseregek főparancsnoka (Szaloniki)
- ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920 131. o. – Henri Hippolyte Patey hadosztálytábornok az általa készített feljegyzésben felháborodva írta Vixről: ,Nehezen érthető, miként lehetett ellenségeinknek olyan parancsot adni, hogy lőjenek egy francia tábornok parancsnoksága alá helyezett szövetségesre..."
- ↑ Annuaire militaire 1928
- ↑ Annuaire militaire 1933
- ↑ Annuaire militaire 1935
- ↑ Archives de défense N°32
- ↑ Liste des commandements
- ↑ Sand község térképe
Források
[szerkesztés]- ↑ Jean Boӱ 2011: Jean Boӱ nyá. dandártábornok: Historique de la 81e promotion de l’Ecole spéciale militaire de Saint-Cyr (1896-98), promotion Première des Grandes Manoeuvres (francia nyelven) (PDF). Les promotions éteintes. Association des élèves et anciens élèves de l'école spéciale militaire de Saint-Syr, 2011. február 7. [2012. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
- ↑ Peter Pastor: Hungary Between Wilson and Lenin... Preface: Peter Pastor: Preface – Introduction (angol nyelven). http://www.hungarianhistory.com/lib/wils/wils01.htm. Corvinus Library – Hungarian History, 1976. [2007. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
- ↑ Peter Pastor: Hungary Between Wilson and Lenin... VI-I.: Peter Pastor: Chapter VI. The Vain Search for Allied Support (angol nyelven). Hungary Between Wilson and Lenin: The Hungarian Revolution of 1918-1919 and The Big Three. Corvinus Library – Hungarian History, 1976. [2007. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
- ↑ Ormos Mária: Pádovától Trianonig 1918-1920: Ormos Mária /. A Vix-jegyzék, Padovától Trianonig 1918-1920. Kossuth Könyvkiadó, 454. o. (1983). ISBN 963-09-2174-X
- ↑ Szarka László: Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetéből: Szarka László: Fejezetek a csehszlovákiai magyarok történetéből. Nemzet és emlékezet. Szabad Újság, 2007. május 23. [2012. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
- ↑ Magyarország története 8/1.: A Vix-jegyzék és a kormány lemondása, Magyarország története 8/1 1918-1919. Akadémiai Kiadó, 188. o. (1983). ISBN 963-05-3324-3
- ↑ Annuaire militaire 1928: Liste d'ancienneté des officiers de l'armée active à la date 1 juin 1928 (francia nyelven). Annuaire militaire 1928. Web.genealogie. [2006. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 12.)
- ↑ Annuaire militaire 1933: Liste d'ancienneté des officiers de l'armée active à la date 1 juillet 1933 (francia nyelven). Annuaire militaire 1933. Web.genealogie. [2005. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 12.)
- ↑ Annuaire militaire 1935: Liste d'ancienneté des officiers de l'armée active à la date 1 juillet 1935 (francia nyelven). Annuaire militaire 1935. Web.genealogie. [2009. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 12.)
- ↑ Archives de défense N°32: Divisions d’infanterie (francia nyelven) (PDF). Archives de défense N°32 – 1920-1940 pp. 247. Service Historique de la Défense. (Hozzáférés: 2009. július 12.)[halott link]
- ↑ Liste des commandements: Divisions (francia nyelven). Liste des commandements. Web.genealogie. [2008. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 12.)
- ↑ Sand község térképe: Rue du Général Vix – F-67230 Sand. Google Maps. (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
.png){kind=small}