Dienes András

Dienes András
Született	1904. november 30. Kassa
Elhunyt	1962. augusztus 30. (57 évesen) Balatonalmádi
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	író irodalomtörténész katonatiszt rendőr
Sírhelye	Farkasréti temető (felszámolták)
Sablon • Wikidata • Segítség

Dienes András (Kassa, 1904. november 30. – Balatonalmádi, 1962. augusztus 30.) író és irodalomtörténész, az irodalomtudományok kandidátusa (1960).

Dienes András emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest I. ker., Mészáros utca 18.)

Életrajza

Engelmann Gyula honvéd százados és Dienes Magdolna gyermekeként született. Felesége: Halmy Anna Mária (†1961). Leánya: Dienes Andrea (1938–2019) és Dienes Annamária (1942–2018).

Középiskolai tanulmányait Kassán és Szegeden végezte, Szegeden érettségizett, majd a budapesti Honvédtiszti Közigazgatási és Jogi Főiskola elvégzése után 1928-ban avatták tisztté. Később A Magyar Királyi Honvédségnél és a Magyar Királyi Csendőrségnél, mint hivatásos tiszt szolgált: 1928–1931 között zászlós, 1931–1935 között úgyn. gazdász hadnagy, 1935–1941 között főhadnagy, 1941–1944 között századosi rangfokozatban. 1942–1944 között a Magyar Katonai Írók Köre titkára.

A Szálasira teendő esküre nem volt hajlandó. Az eskü napján Budán, az Alagút bejáratánál közlekedési balesetet provokált. Agyrázkódással kórházba vitték, ezért az eskün nem lehetett jelen. 1944–1945 között a nemzeti ellenállás résztvevője volt, 1945 januárjában egy SS-osztaggal vívott tűzharcban súlyosan megsebesült. A II. világháború után 1945–1948 között a Magyar Államrendőrség egyik újjászervezője, a szervezési szabályzat megszerkesztője volt, a Szervezési és Kiképzési Alosztály, az Anyagi Osztály vezetője, alezredesi, majd ezredesi rangfokozatban (1948–1951). Államellenes összeesküvés koholt vádjával letartóztatták, bebörtönözték, a váci politikai fegyház foglya lett, 1951. június 15–től 1955. február 15-ig családját egy Heves megyei tanyára telepítették ki, 1955-ben amnesztiával szabadult; 1955–1956-ban a Budapesti Textilfestő Üzemek filmnyomó textilmunkása volt. 1957. február 8-án rehabilitálták. 1957-től haláláig az Irodalomtörténeti Intézet tudományos kutatójaként nagyarányú Petőfi-kutatásokat végzett Magyarországon, Erdélyben és Szlovákiában. Kutatásait felhasználva belekezdett egy új Petőfi-életrajzba, amelyet azonban befejezni már nem tudott.

Filmet írt Petőfi haláláról, hadtörténeti regényt az 1848–49. évi szabadságharcról Négy nap címen (Bp., 1961).

1962 nyarának végén az MTA üdülőjébe utazott Balatonalmádiba. A vonaton valaki ellopta a táskáját, benne a Radnóti halálának körülményeiről szóló kutatás teljes anyagával. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy augusztus 30-án az üdülőben szívinfarktust kapott és meghalt. Budapesten a Farkasréti temetőben temették el szeptember 4-én.

Munkássága

Újságíróként kezdte pályáját, első írásai a szegedi Délmagyarországban jelentek meg. Szülei kérésére a katonai pályát választotta, jóllehet katonai karrierje mellett továbbra is írt elsősorban novellákat és regényeket. Az ország német megszállása után fegyveresen is részt vállalt a nemzeti ellenállási mozgalomban (egy Gobbi Hildával közösen rendezett illegális Petőfi-előadás miatt felmentették a Katonai Írók Köre titkári beosztásából. A budapesti helyőrség tisztikarából egyedül ő tagadta meg az esküt Szálasira, illegális fegyveres tevékenységéért a tisztikarból a II. világháború után elsőként igazolták, és tüntették ki 1945-ben a Magyar Szabadságrend I. Osztályával, valamint megbízták az új, demokratikus rendőrség szervezési és kiképzési vezetésével. A Rákosi-rendszerben koholt vádak alapján letartóztatták, kínzások hatására sem vallotta magát bűnösnek: először halálra, majd 15 év börtönbüntetésre ítélték, az 1955-ös amnesztiával szabadult.

Irodalomtörténészként foglalkozott Petőfi Sándor költészetével és a forradalomban és a szabadságharcban játszott szerepével. A második világháború befejezése után 1948-tól az elsők között folytathatott helyszíni kutatásokat Erdélyben. Sikerült rekonstruálnia Petőfi segesvári halálának valószínű körülményeit. Jelentősek a Petőfi személyére vonatkozó általa összegyűjtött népi és családi emlékezések is. Kezdeményezte egy teljes Petőfi-életrajz munkálatainak megindítását, 1950-ben pedig a költő munkásságát feltáró Petőfi Intézet megalapítását. A Petőfi-családra vonatkozó genealógiai kutatásai alapvetően újak. Szépirodalmi tevékenysége is jelentős, több népszerű történelmi regényt és ifjúság művet írt.

Elismerései

• Magyar Szabadság Érdemrend (1945)
• Magyar Közbiztonsági Érdemjel (1947)
• 1848-as Díszérem (1948)
• Magyar Népköztársasági Érdemrend (1949)
• Akadémiai Jutalom (1958)

Fontosabb munkái

• Tavaszi portyázás. Elbeszélések a felvidéki fiataloknak. Dienes Andor néven. (Kassa, 1939)
• Az ismeretlen front. Pandúrok és csendőrök. Hét elbeszélés és egy tanulmány. Dienes Andor néven. Ill. Szalmás Béla. (Nemzeti Könyvtár. 56. Bp., 1941)
• M. Petőfi-titok (Budapest, 1949)
• Egy emlékezésgyűjtő emlékeiből. (Irodalomtanítás, 1955)
• Farkasles. Regény. Ill. Csanádi András. (Bp., 1956)
• A legendák Petőfije (Budapest, 1957)
• A bronzszobor vagy a költő? (Hadtörténelmi Közlemények, 1957)
• Miért nincs Petőfi-életrajzunk? (Kortárs, 1958)
• Petőfi a szabadságharcban (Budapest, 1958)
• Petőfi a szabadságharcban. Monográfia és kand. értek. is. 46 táblával. (Irodalomtörténeti Könyvtár. 3. Bp., 1958)
• Egy békési Petőfi-legenda. Közli D. A. (Irodalomtörténet, 1958)
• A Petőfi-életrajz orvos-kutatói. (Orvosi Hetilap, 1959. 29.)
• A mezőberényi töredék. (Kortárs, 1959)
• Petőfi elvitathatatlan szülőhelye: Kiskőrös. Válasz Mezősi Károly vitaindító cikkére. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960)
• 7 falun 7 városon át Petőfi útján. D. A. riportjai. (Bp., 1960)
• Petőfi Vas megyében. (Vasi Szemle, 1961)
• Négy nap. Egy hadművelet regénye. (Bp., 1961)
• Perújítás Szendrey Júlia ügyében. Az 1849–1850-es évek adalékainak revíziója. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1962)
• Az utolsó év (életrajzi részlet, Budapest, 1962
• Bogáncs hadnagy (Életrajzi regény Balassi Bálintról, Budapest, 1962)
• A fiatal katona. (Tanulmányok Petőfiről. Szerk. Sőtér István. Bp., 1962)
• Petőfi nemesi származásának kérdése. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1963)
• A fiatal Petőfi. A költő származása és életútja 1838 nyaráig. Sajtó alá rend., az előszót és a Függelék összekötő szövegét írta H. Törő Györgyi. 10 táblával. (Bp., 1968)

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Irodalomtörténeti Intézet [1]
• Névpont [2]
• Deák Bárdos István: Dienes András (kézirat)