iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.
iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.



Link to original content: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csíkszentkirály_község
Csíkszentkirály – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Csíkszentkirály

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Csíkszentkirály község szócikkből átirányítva)
Csíkszentkirály (Sâncrăieni)
Csíkszentkirály címere
Csíkszentkirály címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
KözségCsíkszentkirály
Rangközségközpont
Irányítószám537265
Körzethívószám0266
SIRUTA-kód85699
Népesség
Népesség2476 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság2332 (2011)[1]
Népsűrűség46,45 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság658 m
Terület53,30 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 18′ 48″, k. h. 25° 50′ 22″46.313333°N 25.839444°EKoordináták: é. sz. 46° 18′ 48″, k. h. 25° 50′ 22″46.313333°N 25.839444°E
Csíkszentkirály weboldala
SablonWikidataSegítség

Csíkszentkirály (románul Sâncrăieni, németül Heilkönig) falu Romániában Hargita megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Csíkszeredától 7 km-re délkeletre, az Alcsíki-medence északi végénél, az Olt két partján, a Zsögödi-szoros előtt, Csíkzsögöd és Csíkszentimre közt fekvő település. Területe négy egykori falut ölel magába: Csíkszentkirály, Tiva, Poklondfalva és Kincseszeg.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Nevét Szent István királynak szentelt középkori templomáról kapta.

Története

[szerkesztés]

Ősidők óta lakott hely. Területén kő-, bronz-, vaskori és a Sütőkertben végzett ásatások során Árpád-kori telepek nyomaira bukkantak. Andezitbányájában 1954-ben 14 darabból álló dák ezüstkincsleletre, egy ivókészletre leltek.[2]

A település nevét 1332-ben Sancto Rege néven a pápai tizedjegyzékben említették először. 1566-ban Zent Kyraly, 1567-ben Zent kiralij, 1614-ben Szentkirály néven írták. 1614-ben végzett összeíráskor Szentkirályon 138 családfőt számoltak össze. 1694-ben a falu mellett futamították meg a Csíksomlyónál megvert tatár sereget a csíki székelyek, 8000 székely foglyot szabadítva ki. 1720-ban Léstyán Mózes katolikus paptanár nevét említette egy oklevél. 1910-ben 1606 lakosából 1601 magyar volt, melyből 1537 római katolikus, 38 görögkatolikus, 21 református volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Alcsíki járásához tartozott. 1992-ben 2429 lakosából 2382 magyar, 27 román és 20 cigány volt.

2004-ig a községhez tartozott Csíkszentlélek, Csíkmindszent, Fitód és Hosszúaszó, illetve Csíkszentimre és Csíkszentimrei Büdösfürdő, amelyekből megszervezték az önálló Csíkszentlélek községet, illetve Csíkszentimre községet.[3]

Nevezetességek

[szerkesztés]
Csíkszentkirály Szent István temploma
Templomi fal-képrészlet a Szent István templomban
  • Római katolikus temploma román kori alapokra épült a 15. század második felében. 1759 és 1773 között bővítették és tornyát magasították. 1790-ben előcsarnokot, 1900-ban oldalkápolnát építettek hozzá.
  • A falutól délre eső temetőben áll az 1528-ban épített temetőkápolna, melyet 1822-ben és 1866-ban újjáépítettek.
  • Határában az Olt szűk völgye feletti Háromtetejnek nevezett dombon az Andrássyak ősi várkastélyának romjai látszanak.
  • A falu egyedülállóan gazdag borvízforrásokban, 21 ház kertjében található borvízforrás, melyet három üzemben palackoznak. Legnevezetesebbike a "Hargita Gyöngye".
  • Az Olt hídja melletti borvizes lápos terület a Borsáros természetvédelmi terület. Mellette láthatók az 1891-ben létesített, majd 1930-ban megújított fürdő romjai.
  • A falunak néprajzi múzeuma van.

Csíkszentkirály természeti kincsei

[szerkesztés]

Híres emberek

[szerkesztés]

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Hargita megye. adatbank.ro
  2. Miklós József: Csíki lexikon. Csíkszereda: Pro-Print Könyvkiadó. 2004. ISBN 973-8468-19-1  
  3. LEGE nr. 84 din 5 aprilie 2004 pentru înfiinţarea unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]