Csád-tó
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Csád-tó | |
 | |
| A Csád-tó kiterjedésének változásai | |
| Ország(ok) |  Csád, Kamerun, Niger, Nigéria (már kiszáradt annyira, hogy Nigériával már nem határos) |
| Hely | Közép-Afrika |
| Vízgyűjtő terület | 2 381 635 km2 |
| Elsődleges források | |
| Felszíni terület | ma 1500 km² 100 éve 22 000 km2 |
| Átlagos mélység | 2 m |
| Legnagyobb mélység | 8 m |
| Víztérfogat | 6,3 km3 |
| Tszf. magasság | 240 m |
| Elhelyezkedése | |
 Csád-tó
Pozíció Csád térképén
| |
 é. sz. 13° 12′ 27″, k. h. 14° 01′ 36″13.207500°N 14.026667°EKoordináták: é. sz. 13° 12′ 27″, k. h. 14° 01′ 36″13.207500°N 14.026667°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csád-tó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Csád-tó (franciául: Lac Tchad) sekély lefolyástalan tó Közép-Afrikában, a Szahara-sivatag déli határán. Négy ország, Csád, Kamerun, Niger és Nigéria osztozott rajta, bár víz ma már csak a csádi és kameruni részeket borítja.
A Csád-tó az 1960-as évekig a világ hatodik legnagyobb tava volt, területe azóta az éghajlatváltozás és a tó vízkészletének túlzott használata miatt jelentősen zsugorodott, fél évszázad alatt a tizedére csökkent.[1] Mindazonáltal több felmérés mutatja azt, hogy az 1990-es évek óta a csökkenés megállt, és a tó területe valamelyest növekedett. A tó kiterjedésének pontos meghatározását több tényező nehezíti, így az, hogy a száraz és esős évszakok váltakozása nagyban befolyásolja a tó méretét, valamint hogy a műholdak által készített képeken a tó sekélysége miatt nehéz megkülönböztetni a teljesen elárasztott területeket a mocsaras területektől és ártéri növényzettől.[2] A tó legnagyobb kiterjedése a korai és középső holocén korban 400 000 km2 volt (Mega-Csád-tó), napjainkban a tó vízfelülete 1350 km2 és 2500 km2 közötti, a csapadéktól függően.[3][2][4][5][6]
A Csád-tó rendkívüli gazdasági jelentőséggel bír a régió országai és a környezetében elő körülbelül 30 000 000 ember számára. A tó az itt lakóknak nemcsak vízforrás, a tóban élő halak táplálék és eladható termék, a tópart pedig termékeny, meződazdaságra használt terület.[7]
A vízkészletek csökkenése katonai összecsapásokhoz vezetett. (Lásd még: Dárfúri konfliktus, 2007. január)
Földrajzi környezet
[szerkesztés]A Csád-tó Közép-Afrikában, a Szahara déli határán, a Száhil övben fekszik. A Csád-medence veszi körül. Négy ország: Csád, Kamerun, Niger és Nigéria veszi körül. Vízgyűjtő területe ezenfelül Szudánra, Algériára, Líbiára és a Közép-afrikai Köztársaságra is kiterjed.
A vízutánpótlásáról gondoskodó legfontosabb folyók a Chari és a Logone, ezekből származik a tóba érkező víz 90%-a. A tó időszakos táplálói a Komandugu, a Ngadda, a Bunga és a Yedseram folyók, illetve egy, a Szahara felől betorkolló vádi. A beérkező víz alig 10%-a származik a Nigériából érkező folyókból. A jelenlegi átlagos vízmélység mindössze 1,3 méter.
Története
[szerkesztés]
A Csád-tó a korai és középső holocén kori Csád-tó maradványa. Az angol nyelvű szakirodalomban az ősi Csád-tó a Mega-Chad vagy Megachad nevet kapta. Ez az ősi Csád-tó 7000 évvel ezelőtt érte el legnagyobb kiterjedését, amikor vízfelülete 350 000 km2-nél, néhány kutatás szerint pedig 400 000 km2-nél is nagyobb volt. Ekkor Afrika legnagyobb tava volt, a Föld ma legnagyobb tavánál, a Kaszpi-tengernél is nagyobb.[8][9][10]
Vízfelületének nagysága szoros összefüggésben állt a Közép-Afrikában lehulló csapadék mennyiségével. A csapadékos időszakokban a tó a mai kiterjedésének többszörösét is elérte. A tavi üledékek vizsgálatából kimutatható, hogy a Csád-tó többször is (Kr. e. 8500-ban, 5500-ban, 2000-ben és 100 körül) igen közel került a kiszáradáshoz. Az európai felfedezők 1823-ban érkeztek meg partjára, azóta folyamatosan zsugorodik a tó víztükre. 1908-ban jutott először a kiszáradás szélére. 1960-ban a tó felülete 25 000 km² volt, mára ez 8000 km²-nyire csökkent,[11] Nigéria teljesen elveszítette tópartját.
A tó eltűnéséért két tényező felelős:
- vízgyűjtő területén az elmúlt évtizedekben a megszokottnál kevesebb csapadék esett, a Chari vízhozama 50%-kal csökkent (globális felmelegedés);
- a Chari és Logone folyók mentén egyre jelentősebb méreteket öltő öntözés.
A tendencia 1998 óta megfordulni látszik. A csapadékosabb időjárás miatt a tó területe némileg növekedett, emiatt fel kellett adni több újonnan alakított, part menti települést is. Az azonban megállapítható, hogy ha a jelenlegi folyamatok tovább erősödnek, akkor a tó a 21. század közepére akár teljesen el is tűnhet. A Csád-tó története az Aral-tó sorsával párhuzamosan fut, melyet szintén a teljes kiszáradás fenyeget.
Ahogy a tó mérete zsugorodik, úgy költöznek az afrikai falvak a már kiszáradt tómederre. Ilyen Bol, Yakoua, Sawa, Fourkoulom, Ngalerom és Tchoukouli települése is.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ FoldrajzMagazin: A Csád-tó fél évszázad alatt egytizedére zsugorodott (magyar nyelven). FÖLDRAJZ MAGAZIN, 2017. november 26. (Hozzáférés: 2022. október 21.)
- ↑ a b Frederick Policelli – Alfred Hubbard – Hahn Chul Jung – Ben Zaitchik – Charles Ichoku: Lake Chad Total Surface Water Area as Derived from Land Surface Temperature and Radar Remote Sensing Data. (hely nélkül): Multidisciplinary Digital Publishing Institute. 2018. 252. o. = Remote Sensing, 10(2). arch Hozzáférés: 2018. április 15.
- ↑ A NASA döbbenetes képződmény maradványait találta meg Afrika kellős közepén (magyar nyelven). promotions.hu. (Hozzáférés: 2022. október 21.)
- ↑ N.I. Alfa – C.O. Adeofun – E.T. Ologunorisa: Assessment of changes in Aerial Extent of Lake Chad using Satellite Remote Sensing Data. 2008. 101–107. o. = Journal of Applied Sciences and Environmental Management, 12(1). arch Hozzáférés: 2018. április 15.
- ↑ Take Decisive Action to Save Lake Chad, Secretary-General Urges Governments, International Community, in Message for International Conference. www.un.org. (angolul) New York: Egyesült Nemzetek Szervezete (2018. február 28.) (Hozzáférés: 2018. április 15.)
- ↑ Mariama Sow: Figure of the week: The shrinking Lake Chad. www.brookings.edu. (angolul) The Brookings Institution (2017. február 9.) (Hozzáférés: 2018. április 15.)
- ↑ The Lake Chad Basin: an overlooked crisis? (hely nélkül): Humanitarian Policy Group. 2017. = Humanitarian Exchange, 70. arch Hozzáférés: 2018. április 15.
- ↑ Mathieu Schuster – Claude Roquin – Philippe Duringer – Michel Brunet – Matthieu Caugy – Michel Fontugne – Hassan Taïsso Mackayee – Patrick Vignaud – Jean-François Ghienne: Holocene Lake Mega-Chad palaeoshorelines from space. (angolul) (hely nélkül): Elsevier. 2005. 1821–1827. o. = Quaternary Science Reviews, 24(16–17). arch Hozzáférés: 2018. április 15.
- ↑ Frédéric Bouchette – Mathieu Schuster – Jean-François Ghienne – Cléa Denamiel – Claude Roquin – Abderamane Moussa – Patrick Marsaleix – Philippe Duringer: Hydrodynamics in Holocene Lake Mega-Chad. (angolul) (hely nélkül): Elsevier. 2010. 226–236. o. = Quaternary Research, 73. arch Hozzáférés: 2018. április 15.
- ↑ Nick Drake1 – Charlie Bristow: Shorelines in the Sahara: geomorphological evidence for an enhanced monsoon from palaeolake Megachad. (angolul) (hely nélkül): SAGE Publications. 2006. 901–911. o. = The Holocene, 16(6). Hozzáférés: 2018. április 15.
- ↑ hirado.hu „Haldoklik a Csád-tó Archiválva 2009. december 14-i dátummal a Wayback Machine-ben”, hirado.hu, 2009. december 13. (Hozzáférés ideje: 2010. június 17.)
Források, további információk
[szerkesztés]- Timár Gábor, Kern Anikó. „A kiszáradó Csád-tó”, origo.hu, 2008. március 17. (Hozzáférés ideje: 2010. június 16.)
- Pálinkás Károly. „Az élet a Csád-tó nélkül[halott link]”, geographic.hu 2009. március 25. (Hozzáférés ideje: 2010. június 17.)
- hirado.hu „Haldoklik a Csád-tó”, hirado.hu, 2009. december 13. (Hozzáférés ideje: 2010. június 17.)
- Eric Odada – Lekan Oyebande – Johnson Oguntola: Lake Chad: Experience and Lessons Learned Brief. (angolul) (hely nélkül): Global Water Partnership. 2005. = International Lake Environment Committee Foundation, arch Hozzáférés: 2018. április 15.
