Brdo (Buje)
| Brdo | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Buje |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Edi Andreašić |
| Irányítószám | 52462 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 13 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 395 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 26′ 49″, k. h. 13° 45′ 22″45.447000°N 13.756000°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 49″, k. h. 13° 45′ 22″45.447000°N 13.756000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Brdo (olaszul: Berda/Collalto) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Bujéhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 20 km-re keletre, községközpontjától 11 km-re északkeletre, a Bujština területén a Dragonja völgye feletti magaslaton, a szlovén határ mellett fekszik.
Története
[szerkesztés]A falu egy történelem előtti erődített település helyén jött létre. 1035-ben "Warda Vegla" néven említik először. A 16. századig a momjani plébániához tartozott. 1567-től önálló káplán látta el híveit. A 16. és 17. században a Balkánról, főként Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 176, 1910-ben 241 lakosa volt.
Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban újraalakították a történelmi Buje községet, melynek része lett. 2011-ben 13 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Jakab tiszteletére szentelt plébániatemploma a 18. század végén épült, 1933-ban megújították. Egyhajós épület sokszögű apszissal. Különálló pártázatos harangtornya 1925-ben épült, 16 méter magas, két harang van benne. Egyik mellékoltárnak képét Girolamo Corner festette 1859-ben.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 134 | 142 | 155 | 164 | 142 | 189 | 311 | 304 | 167 | 62 | 46 | 19 | 16 | 12 | 16 | 13 |
További információk
[szerkesztés]- Buje város hivatalos oldala (horvátul)
- Buje turisztikai irodájának honlapja[halott link] (horvátul)
- Brdo az Istrapédián (horvátul)
- Brdo az Istarska enciklopédián (horvátul)
- Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
