Bük

Bük
A gyógyfürdő bejárati része
Bük címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Vas
Járás	Kőszegi
Jogállás	város
Polgármester	Dr. Németh Sándor (független)
Irányítószám	9737 9740 (Bükfürdő)
Körzethívószám	94
Testvértelepülései	Lista Törökbálint Illingen
Népesség
Teljes népesség	4099 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	171,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	20,86 km²
Földrajzi nagytáj	Nyugat-magyarországi peremvidék
Földrajzi középtáj	Vas–Soproni-síkság
Földrajzi kistáj	Répce-sík
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 23′ 11″, k. h. 16° 44′ 58″47.386388888889, 16.749444444444
Bük Pozíció Vas vármegye térképén
Bük weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bük témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bük (németül: Wichs) város Vas vármegyében, a Kőszegi járásban. Hozzátartozik Bükfürdő. Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében Magyarország negyedik legnépszerűbb települése.

Fekvése

Szombathelytől 27 kilométerre északkeletre, az Alpokalja és a Kisalföld találkozásánál a Répce-folyó síkságán fekszik. A város keleti oldalán található a Bük–Bő–Gór-víztározó.

Bük környékének térképe

Megközelítése

A településen végighalad, annak főutcájaként, kelet-nyugati irányban a Ciráktól Zsiráig húzódó 8614-es út, ez a legfontosabb közúti elérési útvonala. Sajtoskál és a 84-es főút felől a 8634-es, déli irányból a 8637-es úton érhető el, északi határrészeit átszeli még a 8618-as út is.

A hazai vasútvonalak közül a Sopron–Szombathely-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt. Bük vasútállomás Felsőbük és Középbük településrészek között, előbbi északkeleti széle közelében létesült, közúti elérését a 8614-es útból kiágazó 86 322-es számú mellékút teszi lehetővé.

Története

A katolikus templom

Az I. világháborús hősi emlékmű

A városháza

A Szapáry kastély

A települést 1265-ben Byk néven említik először, egy határbejáró okiratban, de temploma a kutatás szerint már a 12. században állt, tehát sokkal régebbi alapítású. 1331-ben Byk, 1427-ben Poss. Wynczlofalwa, 1438-ban Poss. Vinczlofaluabyk illetve Vynczlofalua, 1461-ben Poss. Vinchefalwa Byk néven említik. "A régi Vinczlófalva-Bik, Vinczefalva-Bik vagyis Vinczlófalva a mai Felső-Büknek felel meg. Ezenkívül valamelyik Bik(k) vagy Bükk Mankófalva-Bik(k) nevet is viselt, birtokosáról a Mankó családról. E rész 1469-ben (a család egyik tagjának nevében) Mankofalwabyk alakban is előfordul." A 15. században már három Bik (Alsó-Bük, Mankó-Bük és Felsö-Bük) nevű falu is létezett egymás mellett. Legnagyobb birtokosa ekkor a Büki család volt. A 16. század derekán került Alsóbük a gróf Cseszneky család tulajdonába. A későbbi századok során a Mankóbüki Horváth, Mankóbüki Balogh és a Felsőbüki Nagy család emelkedett ki leginkább az itteni nemes családok közül. A reformkor egyik legnevesebb országgyűlési szónoka Felsőbüki Nagy Pál volt. Az 1825-ös országgyűlésen elmondott nagy hatású beszédének hatására jött létre Széchenyi István kezdeményezésére a Magyar Tudományos Akadémia, melynek ő is tagja lett.

Vályi András szerint "Alsó, felső, közép Bükk, három egy máshoz közel lévő faluk Sopron Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, nevezetes vagyonnyaihoz, ’s jó termésbéli tulajdonságaihoz képest, első Osztálybéliek."

Fényes Elek szerint "Alsó-, Felső- és Közép-Bükk, 3 összeolvadt magyar falu, Sopron vgyében, a Répcze vize mellett, Csepreghez 1/2, Sopronhoz délre 4 3/4 mfd., 800 kath., 700 evang., 20 zsidó lak., kath. és evang. anyatemplommokkal, sok csinos uri lakkal. Határa róna és igen termékeny; rétjei különösen kövérek. Kiterjedése 5420 hold, mellyből 2702 hold szántóföld, 1464 h. rét, 237 h. erdő, 677 h. legelő, 192 h. belsőség, 148 h. utak. Lakhelye volt Nagy Pál hires magyar országgyülési követnek, ki a magyar nyelv, s a nép jogai mellett legelső s leghathatósb szónok volt, az 1825, 1830, 1832/36-ki országgyüléseken. Birtokosok: Jankovich Izidor, gr. Pejachevich, Horváth. Bersenyi, Nagy, Radó, s más számos nemesek."

A település életében nagy változást hozott a vasútvonal kiépülése 1865-ben. Ennek köszönhető, hogy 1869-ben megindult a termelés a cukorgyárban is. 1902-ben a három Bük nevű falu, Alsó-, Közép- és Felsőbük Bük néven egyesült. 1910-ben Büknek 2965 lakosa volt, akik közül 2855 magyar volt. Sopron vármegye Csepregi járásához tartozott. 1917-ben nagy csapás érte a települést a cukorgyár leégésével, melyet már nem építettek újjá. Ennek is köszönhető, hogy ezután tömeges elvándorlás kezdődött a községből. A villanyt 1946-ban vezették be, majd gépállomás és termelőszövetkezet alakult a még mindig jelentéktelen településen. Az 1950-es megyerendezés során Büköt a korábbi Csepregi járás több településével együtt Vas megyéhez csatolták.

Bük 2007. július 1-jei hatállyal városi címet kapott. 2012-ig a Csepregi kistérség része volt.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Dr. Szele Ferenc (független)
• 1994–1998: Dr. Szele Ferenc (független)
• 1998–2002: Horváth Lajos (független)
• 2002–2006: Horváth Lajos (független)
• 2006–2010: Horváth Lajos (független)
• 2010–2014: Dr. Németh Sándor (független)
• 2014–2019: Németh Sándor (független)
• 2019–2024: Dr. Németh Sándor (független)
• 2024– : Dr. Németh Sándor (független)

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	3454	3470	3544	3731	3520	3803	4099
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 80,4%-a magyarnak, 3,5% németnek, 2,4% cigánynak, 0,8% horvátnak, 0,2% románnak mondta magát (18,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 51,7%, református 1,5%, evangélikus 10,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 7,1% (27,8% nem nyilatkozott).

Közlekedés

Vonattal elérhető a Sopron–Szombathely-vasútvonalon. Kiépített kerékpárutak kötik össze Csepreggel, Locsmánddal és Zsirával, illetve Bővel.

A vasútállomás és a fürdő közt közlekedik Bük autóbuszjárata.

Turizmus

Kereskedelmi és magánszálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében 803 ezer vendégéjszakával (2015) Magyarország negyedik legnépszerűbb település; legnagyobb küldőpiacai Németország, Csehország és Ausztria .

Büki Gyógyfürdő

1957 őszén határában kőolajat kerestek, de a várakozással szemben a fúrások meleg vizet hoztak a felszínre. A község felismerve a felfedezés jelentőségét a melegvízkútra 1962-ben fürdőt épített. A fürdő a következő években fokozatosan épült ki, de sokáig csak egy medencével üzemelt. Vizét 1965-ben hivatalosan is gyógyvízzé nyilvánították. A fedett fürdő 1972-ben nyílt meg, ezzel alkalmas lett az egész évi gyógyüdülésre is. Az 1970-es évek során nemzetközi hírű fürdővé épült ki. 1973-ban gyógyfürdővé, 1979-ben országos jelentőségű gyógyhellyé nyilvánították. A lakosság fogyása előbb megállt, majd dinamikus növekedésnek indult. A fürdő körül kempingek, szállodák, üzletek, panziók, vendéglők sokasága épült fel. 1992-ben megnyílt a rekreációs park is. Ma a fürdő az ország második legnagyobb gyógyfürdője. Területe 14 hektár, 26 medencével (ebből 11 fedett), 5 ezer négyzetméter vízfelülettel rendelkezik. A település egyre inkább üdülővárossá nőtte ki magát. Lakói megélhetésében ma már jelentős szerepet játszik az idegenforgalom.

Látnivalók

• Bükfürdő (Büki Gyógyfürdő) ld. fent. A Bükfürdői I-es számú kútból 1282 m mélyből tör fel a gyógyvíz. Kalcium-, magnézium- és hidrogén-karbonátos termálvíz.
• Szent Kelemen tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, 1408-ban gótikus stílusban építették át. Tornyát 1658-ban építették. 1732 és 1757 között az egész épületet barokk stílusban építették át. falfestményei részben a középkorból, részben a 16. századból származnak. A mellette álló Mária-oszlop 18. századi.
• Evangélikus temploma 1785-ben torony nélkül épült. Tornyát 1826-ban építették. Oltára, szószéke 18. századi.

A Szapáry kastély

• A Szapáry-kastély 16. századi eredetű, melyet 1699-ben Felsőbüki Nagy István barokk stílusban építtetett át. Belső díszítéseit olasz mesterek készítették. 2007-ben magántulajdonba került, családi otthonként használják, magas fallal el van zárva a külvilágtól, nem látogatható.
• A Felsőbüki-kúriát 1790 körül Felsőbüki Nagy Pál építtette, eredetileg copf stílusban. 1880 körül eklektikus stílusban alakították át.
• 2013 nyarán készült el a Répce-mente élővilágát bemutató interaktív tanösvény. Kiindulópontja a Széchenyi utcában található, hossza kb. 150 m, a térség különböző élőhelytípusait mutatja be játékos formában.

Felsőbüki Nagy Pál sírja

Kultúra

A város legjelentősebb művészeti csoportjai:

• Bíborka és Keltike Népdalkör
• Répcementi Férfikar
• Büki Triola Mazsorett Csoport
• Clemens Madrigálkórus
• Pannon Cigányzenekar
• Főnix Tánccsoport

A településen Művelődési és Sportközpont működik. Legnagyobb oktatási intézménye a Felsőbüki Nagy Pál Általános Iskola és Vendéglátóipari Szakiskola

Sport

A Büki TK sportegyesület asztalitenisz, kézilabda, kosárlabda, labdarúgó és sakk szakosztályokkal rendelkezik.

Büki Régiós Utánpótlás Futball Klub (BRUFK)

A Répce szálló

Híres emberek

• Felsőbüki Nagy Pál (1777-1857) politikus, országgyűlési képviselő, az MTA tagja. A reformkor egyik legnagyobb hatású szónoka. Sírja a katolikus templom előtt található.
• Cseszneky György gróf, tatai és győri kapitány, mecénás, alsóbüki földbirtokos.

Képgaléria

• 
• 
• 
• 

Testvérvárosok

• Illingen, Németország
• Törökbálint, Magyarország

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Bük témájú médiaállományokat.

• Bük önkormányzatának honlapja
• Büki Gyógyfürdő – Wikitravel
• a Vas Népe napilap hírei Bükről
• Szapáry kastély bemutatása Archiválva 2016. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben – a www.kastelyok-utazas.hu lapon
• Bük a funiq.hu-n
• Az interaktív tanösvény bemutatása, táblái
• Bük, Bükfürdő Közhasznú Turisztikai Egyesületének honlapja
• Szabó József: Bük; Vas megyei Idegenforgalmi Hivatal, Szombathely, 1979
• Büki Szabó József: Bük környékének ragadványnevei; ELTE, Bp., 1988 (Magyar személynévi adattárak)
• Mezősiné Kozák Éva: Bük, műemlékek; TKM Egyesület, Bp., 1999 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
• Bük, Csepreg, Sárvár és környékük. Kalauz turistáknak és természetbarátoknak; szerk. Boda László, Orbán Róbert; B.K.L., Szombathely, 2000
• Gyurácz Ferenc: Bük; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2000 (Száz magyar falu könyvesháza)
• Albert Tibor: Impressziók. Sopron, Kőszeg, Bük; szerzői, Kőszeg, 2013
• Antalovits György: A büki asztalitenisz 60 éves története, 1949–2009-ig; Városkapu, Kőszeg, 2010
• Bük, Bükfürdő; szerk. Balogh Károly; Szülőföld, Gencsapáti, 2010 (Magyarország kincsestára...)
• Bodorkós András: 20 év ezüst keretben. A BTK női kézilabda sikerei; Szülőföld, Szombathely, 2014
• A büki óvoda hatvan éve; Önkormányzat, Bük, 2014
• "...álma megvalósult". A Büki Mentőállomás másfél évtizede; szerk. Lendvai Rezső, Kenyeri Ferenc; Szülőföld, Gencsapáti, 2015
• Bodorkós András: Aranykalászok, búzakeresztek. 25 éves a Büki Aratófesztivál; Szülőföld, Gencsapáti, 2015
• Szabó József: A Büki Evangélikus Egyházközség története; közrem. Simon Réka, szerk., jegyz. Németh Sándor; Önkormányzat–Magyar Nyugat, Bük–Vasszilvágy, 2015 (Bük 750)
• Hetyéssy István: Bük község monográfiája; szerk., előszó Németh Sándor, jegyz. Németh Sándor, Sági Ferenc; Önkormányzat–Magyar Nyugat, Bük–Vasszilvágy, 2015 (Bük 750)
• Időtálló ízek. Büki recepteskönyv; szerk. Horváth Lívia, Spilenberg Andrea; Szülőföld, Gencsapáti, 2015
• Böcskör Katalin: Bük. Kincsek, értékek, hagyományok Bükön; fotó Büki László, Csepregi Tibor; Szülőföld, Szombathely–Gencsapáti, 2015 (Magyarország kincsestára...)
• Szabó József: Hiedelmek, hagyományok és népszokások a Répce vidékén; Önkormányzat–Magyar Nyugat, Bük–Vasszilvágy, 2016 (Bük 750)
• Bük város monográfiája; főszerk. Csapó Tamás; Önkormányzat, Bük, 2016
• Balogh Lajos: Büki tájszótár; 2. bőv. kiad.; Önkormányzat–Magyar Nyugat, Bük–Vasszilvágy, 2016 (Bük 750)
• Az én városom, Bük; Szülőföld, Szombathely, 2017
• Kicsit Savanyu, de a miénk!; Szülőföld, Gencsapáti, 2018