Bányavár
| Bányavár (Peklenica) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Muraköz |
| Község | Muraszerdahely |
| Jogállás | falu |
| Alapítás éve | 1478 |
| Polgármester | Josip Dobranić |
| Irányítószám | 40315 |
| Körzethívószám | +385 040 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1072 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 167 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 30′, k. h. 16° 29′46.500000°N 16.483333°EKoordináták: é. sz. 46° 30′, k. h. 16° 29′46.500000°N 16.483333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bányavár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bányavár (horvátul: Peklenica) falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Muraszerdahely községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Csáktornyától 14 km-re északra, községközpontjától, Muraszerdahelytől 3 km-re délkeletre, a Mura jobb partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A települést 1478-ban "Pelkenycz" alakban említik először. A csáktornyai uradalomhoz tartozott.[2] Az uradalommal együtt 1456-ig a Cillei család birtoka volt. Ezután a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett.
Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával hallára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.
Vályi András szerint " PEKELNICZA. v. Peklenicza. Horvát falu Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Draskovics Uraság, lakosai katolikusok, határjának középszerű minéműségéhez képest, második osztálybéli."[3]
Korábban a Mura iszapjából évszázadokig aranyat és ezüstöt mostak itt. Később barnaszenet bányásztak, melyet régen még a helyi pincék és jégvermek falainak kirakásra használtak.
A kőolaj jelenléte már hosszú ideje ismert volt a településen. 1848-ban a magyar szabadságharc idején a visszavonuló magyar honvédcsapatok peklenicai olajjal átitatott szalmakötegekkel gyújtották fel a Mura muraszerdahelyi hídját. 1884-ben Singer bécsi vállalkozó három fúrást mélyített itt és kőolajat talált, melynek kitermelésére az 1890-es években kőolajkutat létesítettek. A termelés évről évre fokozódott. 1932 és 1940 között a jugoszláv állam már 4098 tonna kőolajat termelt a bányavári kutakból. 1891-ben Bányavárnak 527 lakosa volt.
1910-ben 628, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 1941 és 1944 között ismét Magyarország része volt. 2001-ben 1347 lakosa volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnája.
Képek
[szerkesztés]-
Utcakép -
Útikereszt 1910-ből -
Szűz Mária és Szent Antal szobra -
Olajkút
Irodalom
[szerkesztés]- Buda Jenő: Olajbányászati eseményjegyzék.
- Srágli Lajos: Adatok a Zala vármegyei ipari tevékenység és bányászkodás 19. századi kezdeteihez.
- Dr. Posewitz Tivadar: Petroleum és aszfalt Magyarországon. Bp. 1906
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
További információk
[szerkesztés]- Muraszerdahely hivatalos oldala
- Muraszerdahely információs portálja Archiválva 2010. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Bányavár a Kislexikon oldalán [Tiltott forrás?]
- A bányavári Szűz Mária kápolna[halott link]
