iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.
iBet uBet web content aggregator. Adding the entire web to your favor.



Link to original content: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ali_ibn_al-Ihsíd
Ali ibn al-Ihsíd – Wikipédia Ugrás a tartalomhoz

Ali ibn al-Ihsíd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ali ibn al-Ihsíd

Egyiptom emírje
Uralkodási ideje
961 966
Született10. század
Elhunyt966. január
Fustat
NyughelyeBab al-Asbat Cemetery
ÉdesapjaMuhammad ibn Tugdzs al-Ihsíd
GyermekeiAhmad ibn Ali ibn al-Ihsíd
A Wikimédia Commons tartalmaz Ali ibn al-Ihsíd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Abu l-Haszan Ali ibn al-Ihsíd (arab betűkkel أبو الحسن علي بن الإخشيد [Abū l-Ḥasan ʿAlī ibn al-Iḫšīd]; ? – Fusztát, 966 januárja) az Egyiptomot, Palesztinát, Szíria déli részét és a Hidzsázt uraló ihsídida dinasztia harmadik uralkodója volt.

Muhammad ibn Tugdzs al-Ihsíd kisebbik fia a fivérét, Únúdzsúrt követte a trónon annak halálakor, 961 elején. Rövid uralkodása során, elődjéhez hasonlóan, nevelője, Abu l-Miszk Káfúr, a fekete eunuch gyakorolta a tényleges hatalmat. Uralkodása alatt folytatódtak a bátyja idején megkezdődött beduin támadások az oázisokban és 963-ban ismét núbiai támadás érte Egyiptom földjét. A helyzetet egy hosszan elnyúló éhínség súlyosbította, amely 963-ban kezdődött, és öt éven át tombolt.

Halála után kiskorú fia, Ahmad helyett Káfúr hivatalosan is átvette a hatalmat, amit két évvel később bekövetkező haláláig gyakorolt; ezután Ali akkor még mindig csak tizenegy esztendős fia elfoglalhatta a trónt, de rövid uralma átmenetinek bizonyult: a Fátimidák hónapokon belül bekebelezték Egyiptomot.

Források

[szerkesztés]
  • Yaacov Lev: The Fāṭimids and Egypt 301-358/914-969. Arabica, XXXV. évf. 2. sz. (1988) 186–196. o.
  • Thierry Bianquis: Autonomous Egypt from Ibn Tulun to Kafur, 868-969. In The Cambridge History of Egypt: Volume I. Főszerk. M. W. Daly, szerk. Carl F. Petry. Cambridge: Cambridge University Press. 1998. 86–119. o.  
  • Hugh Kennedy: The Prophet and the Age of the Caliphates: 600–1050. London: Longman. 1986.