44 Nysa

	44 Nysa
	Felfedezése
Felfedező	Hermann Mayer Salomon Goldschmidt
Felfedezés ideje	1857. május 27.
Felfedezés helye	Párizs
Névadó	Nysa
Ideiglenes név	1977 CE; A857 KA;
	Pályaadatok
Epocha	2009. június 18.; (2455000,5 JD)
Aphélium távolsága	416 321 746 km; (2,783 CsE)
Perihélium távolsága	309 355 978 km; (2,068 CsE)
Fél nagytengely	362 838 862 km; (2,425 CsE)
Pálya excentricitása	0,147
Orbitális periódus	1379,688 nap; 3,78 év
Közepes anomália	222,527°
Inklináció	3,706°
Felszálló csomó hossza	131,576°
Perihélium szöge	343,031°
Központi égitest	Nap
	Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő	70,64 km
Tömeg	3,7×1017 kg
Átlagos sűrűség	2,0 g/cm³
Felszíni gravitáció	0,0197 m/s²
Szökési sebesség	0,0373 km/s
Forgási periódus	6,422 h
Albedó	0,546
Színkép típusa	E
Abszolút fényesség	7,03
	A Wikimédia Commons tartalmaz 44 Nysa témájú médiaállományokat.
	JPL; MPC; WL entity;
	Sablon • Wikidata • Segítség

A 44 Nysa egy igen jó fényvisszaverő képességű kisbolygó a kisbolygóövben. Egy kisbolygócsaládnak is névadója. Színképe alapján az E típusú aszteroidák közé tartozik.

Fölfedezése, fizikai tulajdonságai

A Nysát H. M. S. Goldschmidt fedezte fel 1857. május 27-én. Nevét a görög mitológiából kapta, Nysa mesés vidékéről.

2002-ben a finn Mikko Kaasalainen és munkatársai 63 fénygörbe fölhasználásával rekonstruálták a Nysa alakját. A fénygörbék az Uppsalai Kisbolygó-Fotometriai Katalógusban szerepeltek az elmúlt évtizedek méréseit összegyűjtve. A 44 Nysa alakja kúpos, amit úgy is lehet értelmezni, hogy kísérője van.

Színképi kapcsolata a 434 Hungaria kisbolygóval

Az E típusú színkép együtt jár a nagy fényvisszaverő képességgel a kisbolygók körében. Ezek a színképi tulajdonságok a meteoritok körében az enszatit kondritok és akondritok (aubrit) jellemzői is, ezért kapcsolat áll fenn ezek között a meteoritok és kisbolygók között is. Ebbe a csoportba tartozik a 434 Hungaria és a Földet is megközelítő (NEA) pályájú 3103 Eger kisbolygó is.

Az E(III) típusú színképű kisbolygók típusa a Nysáé

Amióta az E típusú kisbolygókat három színképi alcsoportra osztották (Hungaria-szerűek - E(I) típus - Angelina-szerűek - E(II) típus, és Nysa-szerűek - E(III) típus), a Nysa kisbolygó fontosabb szerephez jutott.

A Nysa-Polana dinamikus család

Pályája szempontjából is egyedi és típusos. A Polana kisbolygóval együtt róluk nevezték el a Nysa-Polana dinamikus családot, amely a kisbolygó övben, a 2,4 - 2,5 CsE távolságban kering. A dinamikus család tagjainak színképe megoszlik az E és az F színképi típus között.

Irodalom

Shepard, Michael K.; Kressler, Karelyn M.; Clark, Beth Ellen; Ockert-Bell, Maureen E.; Nolan, Michael C.; Howell, Ellen S.; Magri, Christopher; Giorgini, Jon D.; Benner, Lance A. M.; Ostro, Steven J. (2008): Radar observations of E-class Asteroids 44 Nysa and 434 Hungaria. Icarus, Volume 195, Issue 1, p. 220-225.
Rivkin, A. S.; Howell, E. S. (2001): E-class Asteroids: Troilite, Hydrated Minerals, Both, or Neither? American Astronomical Society, DPS Meeting #33, #59.08; Bulletin of the American Astronomical Society, Vol. 33, p. 1150
Zellner, B.; Leake, M.; Williams, J. G.; Morrison, D. (1977): The E asteroids and the origin of the enstatite achondrites. Geochimica et Cosmochimica Acta, vol. 41, Dec. 1977, p. 1759-1767.
Zellner, B. (1975): 44 NYSA - an iron-depleted asteroid. Astrophysical Journal, vol. 198, May 15, 1975, p. 2, p. L45-L47.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m ⁿ ^o JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
↑ Kaasalainen, M. (2002. március). „Binary structures among large asteroids”. Astronomy and Astrophysics 383 (3), L19–L22. o. DOI:10.1051/0004-6361:20020015.

További információk

Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[SmallBodyDB-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m ⁿ ^o JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)

[binary-structures-2] Kaasalainen, M. (2002. március). „Binary structures among large asteroids”. Astronomy and Astrophysics 383 (3), L19–L22. o. DOI:10.1051/0004-6361:20020015.

[1]

[2]

44 Nysa

Felfedezése
Felfedező	Hermann Mayer Salomon Goldschmidt^[1]
Felfedezés ideje	1857. május 27.^[1]
Felfedezés helye	Párizs
Névadó	Nysa
Ideiglenes név	1977 CE A857 KA
Pályaadatok
Epocha	2009. június 18. (2455000,5 JD)
Aphélium távolsága	416 321 746 km (2,783 CsE)^[1]
Perihélium távolsága	309 355 978 km (2,068 CsE)^[1]
Fél nagytengely	362 838 862 km (2,425 CsE)^[1]
Pálya excentricitása	0,147^[1]
Orbitális periódus	1379,688 nap 3,78 év^[1]
Közepes anomália	222,527°^[1]
Inklináció	3,706°^[1]
Felszálló csomó hossza	131,576°^[1]
Perihélium szöge	343,031°^[1]
Központi égitest	Nap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő	70,64 km^[1]
Tömeg	3,7×10¹⁷ kg
Átlagos sűrűség	2,0 g/cm³
Felszíni gravitáció	0,0197 m/s²
Szökési sebesség	0,0373 km/s
Forgási periódus	6,422 h^[1]
Albedó	0,546^[1]
Színkép típusa	E^[2]
Abszolút fényesség	7,03^[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz 44 Nysa témájú médiaállományokat.
JPL MPC WL entity
Sablon • Wikidata • Segítség

Sablon:Naprendszer m v sz A Naprendszer

Égitestek	Nap Merkúr Vénusz Föld Mars Ceres Jupiter Szaturnusz Uránusz Neptunusz Pluto Haumea Makemake Eris
Égitesttípusok	bolygók törpebolygók holdak Föld Mars Jupiter Szaturnusz Uránusz Neptunusz Pluto Haumea Eris
Apró testek	meteoroidok kisbolygók, kisbolygóöv Kentaur típusú objektumok Neptunuszon túli objektumok Kuiper-öv szórt korong üstökösök Oort-felhő
Feltételezett bolygók	Theia Nibiru Vulcanus
Rekordok	Legmagasabb hegycsúcsok
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája