Ricsóváralja

	Ricsóváralja (Hričovské Podhradie)
	; Ricsóváralja zászlaja
	; Ricsóváralja zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Zsolnai
Járás	Zsolnai
Rang	község
Első írásos említés	1265
Polgármester	Jarmila Dobroňová
Irányítószám	013 41
Körzethívószám	041
Forgalmi rendszám	ZA
	Népesség
Teljes népesség	354 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	181 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	323 m
Terület	2,05 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 13′ 17″, k. h. 18° 37′ 20″49.221389°N 18.622222°EKoordináták: é. sz. 49° 13′ 17″, k. h. 18° 37′ 20″49.221389°N 18.622222°E
	Ricsóváralja weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ricsóváralja témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ricsóváralja (szlovákul Hričovské Podhradie) község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Zsolnai járásában.

Fekvése

Zsolnától 10 km-re nyugatra, a Vág bal oldalán fekszik.

Nevének eredete

A falu a felette emelkedő várról, az pedig a Ricsó-patakról kapta a nevét.

Története

Ricsó várát 1254 és 1265 között építtette Farkas fia Tolus mester. Kisméretű hegyivár. Az 1280-as évektől a Balassáké, majd a Podmaniczkyaké, 1526 után rablóvár, sőt hamispénz verőhely is volt. Később a Thurzóké, majd az Erdődyeké, akik az 1670-es években sorsára hagyták, azóta pusztul.

A falut 1208-ban említik először „Ryzoi” néven. A középkorban több birtokosa volt. A 13. század elején a nyitrai püspökség, a század végén a Bitter és a Csák nemzetség, később a Podmaniczkyak tulajdonában állt. 1265-ben „Hricou” néven szerepel először abban az oklevélben, melyben IV. Béla király Hricsó várát Miklósnak, a Beych nemzetség ivadékának adományozza. 1271-ben „Hrychov” néven találjuk. 1282-ben két részből, Alsó- és Felsőricsóból állt. 1392-ben „Hrichov”, 1469-ben „Waralya” alakban írják. A 16. század közepén rablólovagok, a Podmaniczky testvérek uralták, majd a Thurzók voltak a birtokosai. 1598-ban 7 ház állt a településen, ekkor „Podhradie” néven említik. A 17. században az egész korábbi ricsói uradalom a nagybiccsei uradalom része lett. 1784-ben 29 házában 40 családban 192 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, Felső, és Podhrágy Hricsó. Tót faluk Trentsén Várm. földes Urok H. Eszterházy Uraság, lakosaik katolikusok, fekszenek Vág vize mellett, Zolnához 1 mértföldnyire, Podhrágynak szomszédságában, földgyeik a’ síkon termékenyek, legelőjök jó, fájok van elég, piatzozások közel.”^[2]

1828-ban 29 háza és 256 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, erdei munkákkal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Podhrágy, tót falu, Trencsén vmegyében, Hricsó mellett, a Vágh bal partján. Számlál 251 kath., 4 ev. lak. Urasági majorság. Szép gyümölcsös kert. A helység felett egy hegyen láthatni a régi Hricsó várának omladékát. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Zsolna.”^[3]

A trianoni békéig Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott.

Népessége

1910-ben a falunak 233, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2011-ben 372 lakosából 366 szlovák volt.

Nevezetességei

A falu feletti 564 m magas várhegyen állnak Hricsó várának romjai.

A Vár legendája: Hricsó vár urai régen a Lahar lovagok voltak. Az utolsó várúr a várat és a birtokot feleségére hagyta. A gazdag özvegyet számtalan kérő ostromolta, de ő mindenkit kikosarazott. A szomszéd földbirtokost, a nála sokkal fiatalabb Túrzó Ferencet mágnesként vonzotta a hatalmas vagyon. Az özvegy nem tudott ellenállni a heves udvarlásnak. Királyi engedéllyel a férfit tette meg örökösének. Az asszony a szerelemtől valósággal megfiatalodott. A kapzsi Túrzó úgy látta, hiába várja a nő halálát, az örökség még nagyon sokáig nem lesz az övé. Egy éjszaka szolgáival a vár tömlöcébe záratta az asszonyt. Kihirdette, hogy őrület tört ki rajta, ezért kellett elzárni. Az asszony, amikor helyzetét megértette, haragjában és csalódottságában megátkozta Túrzót és a várat is. Ettől kezdve síró, kiáltozó szellemek költöztek a várba. Egy napon a vár elé egy barát érkezett, aki fennhangon hirdette Túrzó bűnét, és vezeklésre szólította fel a várbelieket. A barátot Túrzó a vár tornyába záratta be és ott tartotta étlen-szomjan, amíg csak meg nem halt. Másnapra azonban a vár előtt egy hatalmas szikla keletkezett, amely pontosan a barátra hasonlított, és amelyet semmilyen erővel sem tudtak eltávolítani. A rémítő szikla láttán Túrzó és a vár népe elmenekült a várból. Amikor az utolsó ember is távozott, a vár magától lángra gyulladt, és leégett. Csak a kő barát áll ma is sértetlenül a kapuval szemben.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]