Karl Carstens

Karl Carstens (Bréma, 1914. december 14. – Meckenheim, 1992. május 30.) konzervatív német politikus, az NSZK elnöke 1979 és 1984 között.

Karl Carstens
Karl Carstens (1978)
A Német Szövetségi Köztársaság 5. elnöke
Hivatali idő 1979. július 1. – 1984. június 30.
Előd	Walter Scheel
Utód	Richard von Weizsäcker
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1914. december 14. Bréma
Elhunyt	1992. május 30. (77 évesen) Meckenheim
Sírhely	Riensberger Friedhof
Párt	Kereszténydemokrata Unió
Házastársa	Veronica Carstens
Foglalkozás	politikus
Iskolái	Yale Law School Lajos–Miksa Egyetem Kölni Egyetem
Vallás	Protestant Church in Germany
Díjak	Berlin díszpolgára (1964) Bajor Érdemrend Katolikus Izabella-rend nagykeresztje Károly-díj (1984. május 31.) Hanns Martin Schleyer Prize (1986) Order of Jamaica Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1979) Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (1979. szeptember 18.) Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1965. augusztus 8.) Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga (1982) Bonn díszpolgára (1964) Grand Cross of the Military Order of Christ (1966. október 13.) Grand Officer of the Military Order of Christ (1960. február 4.) Grand Collar of the Military Order of Saint James of the Sword (1980. december 23.) Lucius D. Clay Medal (1986) Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany (1976) Az Olasz Köztársasági Érdemrend főtisztje (1959. december 19.) Grand Cross of Honor for Services to the Republic of Austria (1977) Collar of the Order of Charles III (1981. szeptember 28., I. János Károly spanyol király) Grand Cross of the Order of Honour for Services to the Republic of Austria (1962) doctor honoris causa from the University of Dijon (1983. október 24.)
Karl Carstens aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Carstens témájú médiaállományokat.

Pályakezdet

Apja, a brémai Kereskedelmi Főiskola tanára és oktatásügyi tanácsosa az első világháborúban a francia fronton esett el. Az érettségi után 1933-ban kezdte meg jogi tanulmányait a Frankfurti egyetemen. Diákként eljutott Dijon, Königsberg, München és Hamburg egyetemeire is. A jogi pályafutáshoz szükséges államvizsgákat 1936-ban és 1939-ben tette le, 1938-tól kezdve jogászdoktor. 1939 és 1945 között a német hadseregben szolgálva légvédelmi tüzérként vett részt és 5 évig az NSDAP tagja volt. 1945-ben Brémában kezdte újra jogi pályafutását.

1948-ban a Yale Egyetemen tanult tovább, és ott is megszerezte a jogi diplomát. 1949 és 1953 között a brémai szenátus jogi tanácsadójaként a városállam NSZK-hoz delegált megbízottjaként dolgozott. 1952-ben a Kölni Egyetemen habilitált, ahol 1960-tól az Európai Közösségek Jogtudományi Intézetét is vezette. 1955-ben belépett a CDU-ba.

Az NSZK élén

1954-ben az újjászerveződő német diplomácia szolgálatába szegődött. 1955-ig az NSZK nagykövete volt a strasbourgi Európa Tanácsnál, majd a bonni Külügyi Hivatalnál dolgozott, amelynek nyugat-európai külkapcsolatokkal foglalkozó osztályának vezetője lett. 1970-től kezdve két évig vezette a bonni Külügyi Kutatóintézetet, de 1972-ben a Bundestag képviselőjévé választották, ezért pályafutását ott folytatta. A CDU-frakció vezetőjeként az akkor ellenzéki párt egyik legfontosabb embere volt a parlamentben.

1976. december 14-én (62. születésnapján) Carstenst a Bundestag elnökévé választották. Három évvel később, 1979. május 23-án a Bundesrat és a Bundestag közös ülésén az NSZK ötödik elnökévé választották. 16 külföldi útja során 24 államot keresett fel, az NSZK szövetségesei mellett kapcsolatokat igyekezett kiépíteni a harmadik világ országai felé is. Életkora miatt nem vállalta a második elnöki periódusát. 1992-ben Bonn mellett hunyt el, néhány nappal később Brémában a riensbergi temetőben kísérték utolsó útjára.

Források

• Karl Carstens (1979–1984) (német nyelven). bundespraesident.de. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. október 26.)
• Irmgard Zündorf: Biografie Karl Carstens (német nyelven). Lebendiges Museum Online. (Hozzáférés: 2016. december 6.)