Divald Adolf

Berencsi Divald Adolf (Selmecbánya, 1828. június 1. – Szombathely, 1891. november 12.) erdőmérnök, tudományszervező. Wagner Károly oldalán a magyarországi erdészet tudományos közéletének egyik kibontakoztatója, a magyar nyelvű erdészeti szakirodalom megalapozója volt. 1864-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Divald József (1827–1879) gazdaságtörténész öccse, Divald Károly (1830–1897) fényképész bátyja, Divald Kornél (1872–1931) művészettörténész nagybátyja.

Divald Adolf
Született	1828. június 1. Selmecbánya
Elhunyt	1891. november 12. (63 évesen) Szombathely
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	erdőmérnök
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Apja kincstári erdőmester volt. Középiskoláit szülővárosában, Selmecbányán fejezte be. 1846-ban iratkozott be a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémiára, de tanulmányait az 1848-as szabadságharc miatt megszakította. 1848 szeptemberében Pesten beállt egy tizenkét fontos ütegbe tüzérnek, s előbb a fel-dunai, majd a II. honvéd hadtestben szolgált. 1849 áprilisában áthelyezték a lengyel Teofil Łapiński parancsnokolta üteghez, és a szabadságharc végéig harcolt tüzér hadnagyként. Ezt követően visszatért Selmecbányára, és 1850-ben befejezte erdészeti tanulmányait. 1851-ben a hercegi Coburg család muraszombati uradalmában lett segéderdész, de hamarosan állami szolgálatba lépett. 1862-ben a zsarnócai állami erdőhivatal erdőmesterévé nevezték ki. Az 1860-as évek közepén azonban már a grófi Eltz család vukovári uradalmában tevékenykedett erdőmesterként (egyes források szerint ugyanebben az időszakban a stájerországi Eisenerzben is szolgált erdészként). 1867-ben ismét állami szolgálatba lépett, s előbb pénzügy-minisztériumi osztálytanácsosi, majd tanácsosi rangban a kincstári erdőigazgatás ügyeit irányította 1872-ig. 1870-ben magyar nemességet kapott, a berencsi nemesi előnevet 1883-ban vette fel. 1872-től egy éven át a szlavóniai állami erdők értékesítésére alakult részvénytársaság igazgatója volt. A feladat elvégzését követően, 1873-tól a herceg Esterházy család kismartoni uradalmának erdőtanácsosaként, majd igazgatójaként tevékenykedett. Megromlott egészségi állapota miatt 1889-ben nyugdíjba vonult, s Pozsonyba költözött. Szombathelyen élő leányánál tett látogatása közben érte a halál, Pozsonyban temették el.

Kései leszármazottja Balsay István erdőmérnök, politikus.

Munkássága

Erdészeti szakmunkáiban az erdőgazdálkodás állapotának és korszerűsítésének kérdései foglalkoztatták. Bedő Alberttel és Wagner Károllyal együtt közreműködött az 1879-ben elfogadott, az erdőirtást is korlátozó első modern magyar erdőtörvény kidolgozásában (1879. évi XXXI. tc.). Életművének leghangsúlyosabb vonulata azonban tudományszervezői munkássága, a magyarországi erdészet tudományos közéletének kibontakoztatása volt. Az 1860-as évek elejétől buzdította szaktársait a korszerű és magyar nyelvű erdészeti szakirodalom művelésére, pályázati lehetőségeket és mecénásokat kutatott fel a jeles szakmunkák megjelentetése érdekében. A szaktanulmányokat befogadó fórumot teremtett Wagner Károllyal együtt, amikor 1862-ben megalapították az Erdészeti Lapokat, az első magyar nyelvű erdészeti szakfolyóiratot. Első évfolyamát még Divald is szerkesztette, majd egészen haláláig a lap főmunkatársa maradt. Sokat fáradozott azért, hogy a selmecbányai erdészképzés és az állami erdőigazgatás nyelve a német helyett a magyar legyen, az ebből fakadó konfliktusokat állami szolgálatai alatt is felvállalta. Wagnerrel közösen kidolgozták a magyar erdészeti szaknyelv szókincsét, s 1868-ban közreadták az átfogó műnyelvi javaslataikat tartalmazó magyar-német szakszótárt. 1866-ban Divald fontos szerepet játszott az Ungarische Forstvereint (Magyar Erdészeti Egyesületet) felváltó, önálló és hivatalosan is magyar munkanyelvű Országos Erdészeti Egyesület megalapításában. Szakkönyveit és -cikkeit gyakran Erdődi Adolf néven szignózta.

Tudományos eredményei elismeréseként 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.

Főbb művei

• Az erdészeti magyar irodalom ügyében. Vadász- és Versenylap, (1861)
• Zur ungarischen Forstliteratur. Pressburg: (kiadó nélkül). 1861.  
• Az erdőszetet illető legfontosabb mértékek és súlyok átváltoztatási táblái. Pest: (kiadó nélkül). 1862.   (Erdődi Adolf néven).
• Segédtáblák erdőszök és erdőbirtokosok, jószágigazgatók, gazdatisztek, mérnökök, építészek, fakereskedők és mindazok számára, kik a természettudományok gyakorlati alkalmazásával foglalkoznak. Selmec: (kiadó nélkül). 1864.   (Wagner Károllyal).
• A természettudományok és az erdészet. Pozsony: (kiadó nélkül). 1865.  
• Közgazdasági eszmetöredékek az erdészet köréből. Pozsony: (kiadó nélkül). 1866.   (Erdődi Adolf néven).
• A magyar birodalom államerdőségei kezelésének eredményei 1867-ig és lépések egy jobb jövő felé. Buda: (kiadó nélkül). 1868.  
• Magyar-német és német-magyar erdészeti műszótár. Pest: (kiadó nélkül). 1868.   (Wagner Károllyal).
• Divald Adolf jelentése Máramaros-, Ung- és Liptómegye kincstári erdőségeiről. Buda: (kiadó nélkül). 1870.  
• Divald Adolf jelentése Erdély kincstári erdőségeiről. Buda: (kiadó nélkül). 1871.  

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 380. o.  
• Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 662. o. ISBN 963-85773-2-0  
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 177–178. o. ISBN 963-547-414-8  
• Solymos Rezső: Az erdészeti szaknyelv szerepe a magyar erdészet fejlesztésében. Magyar Tudomány, 10. sz. (2000)